Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-02 / 73. szám

DÉL MAGYAKORSZAG Szombaí, 1938. április 2. Politikai napilap XIV. évfolyam 73. sz. Világtörténelmi gyakorlat / Hiába, nem jó világtörténelmi időket élni. A világtörténelem legfeljebb olvasmánynak élvezetes, legfeljebb tantárgynak tanulságos, de minden korok minden élő embere kész örömmel lemondott volna és lemondana arról a dicsőségről, hogy aktiv, vagy passziv résztvevő legyen az ilyen világtörténelmi gyakorlatokon. Szívesen megelégedne az elvont elmélettel. A világtörténelmi igazsá­gok, vagy vélt igazságok kísérleti demon­strálását készségesen elengedné. Inkább föl­áldozná azt o dicsőséget is, hogy tanuja le­gyen a nagy időknek. Mi, ennek a megzavarodott mai kornak a népe, tagadhatatlanul benne élünk a világ­történelemben. Majd minden napunkra jut egy-egy világtörténelmi esemény, világtör­ténelmi fordulat, világtörténelmi szenzáció, amely nem elégszik meg azzal, hogy a für­ge újságok hírszolgálatán keresztül szerez­zünk tudomást róla, hanem durván, kímélet­lenül belenyúl az életünkbe, megzavarja nyugalmunkat, keresztülhúzza terveinket, számításainkat, nyugtaiunitja cs szétkergeti békés álmainkat és azzal sem törődik, hogy már unjuk, szörnyűségesen unjuk ezt a most folyó, most formálódó, most születő világa történelmet. Lehet, hogy valamikor, évtizedek, vagy évszázadok múlva izgalmas tanulmány lesz ez a mi korszakunk cs legfeljebb a diákok izgulnak majd . miatta, ha nem készülnek el alaposan orra a történelem órára, amelyen ez a korszak lesz a föladott lecke. Pedig hát ez a lecke a — mi leckénk és bi­zony világtörténelmi igazság, hogy minden világtörténelmi korszak népé csúnyán elbu­kik a saját históriájából. Elbukik, mert hiába ismeri a megelőző korszakok történelméből leszűrhető és ki világló örök világtörténelmi igazságokat, ami tálán nem is bűne, csak fogyatékossága, csak gyöngesége. Talán természeti törvény, amelynek titka előtt ér­telmetlenül áll a gyámoltalan ember. Talán ez a törvény érvényesül abban az igazság­ban is, hogy a gyerek, amikor megszületik, néhány bizonytalan, alig meghiatározható ösztönön kívül vajmi keveset hoz magával abból a töméntelen tudásból, tapasztalásból, amelyet ősei külön-külön összeszereztek maguknak, mire letaglózta őket a halál. Min­denkinek elölről kell kezdenie mindent, mindenkinek magának kell megszereznie a tudást, a tapasztalásokat, addig pedig ezer­szer el kell buknia és ezerszer'föltápászkod­nia, hogy a végén — még se léhessen be­lőle az utódai szemében okulásra nem intő, de — kényszer i 1 ő példa. így leht valahofry á történelmi korszakok­kal is. Hiába ismétlődnek meg a történések szinte hajszálpontosan és vaskő vét kezetek­seggel, hiába születnek azonos erőkből azo­nos eredők, az. ember, aki ezek közé az erők közé sodródott, vakon tévelyeg közöttük és a'maga bőrén, szivén, a maga ezerszer megcsúfolt, emberéletén érzi a nagy idők min­den fájdalmat? kinját, szörnyűségét. De a vágy, ljpgy meneküljön belőle, hogy elbújjon ,a,fenyegető történelem elől, örök­ké él benne. * Tessék csak'megfigyelni, hogy mennyire fokozódik ezekben a világtörténelmi napok­ban az érdeklődés az elvont témák iránt. A szabadegyetemi • előadásokon zsú­foltak a termek cs o halig bt óság önFeledten figyeli az cloadot, barmiról' is"e(fékéfzék az: a halak halószervei körül végzett kutatások eredményeiről, az eleven organizmusban végbemenő égési folyamatokról, a száz év­vel ezelőtt elköltözött Kölcsey Ferenc éle­tének és költészetének három korszakáról, vagy az építészeti stílusok kialakulásáról. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a hallga­tóság ezeken az előadásokon is azokat az igazságokat keresi, onrelyek vonatkoztatha­tók lehetnének a mára is, de az önfeledt fi­gyelem, az elmélyülő érdeklődés mindenké­pen a menekülés vágyát jelzi. A vá­gyat, hogy de jó lenne „elbliccelni". vala­hogy riadt életünk könyörtelen órarendjének ozt a tantárgyát, amelynek neve: világ­történelmi gyakorlat. Az ember szelíden elrévedezik a csudán, hogy a süketnek hitt halak is érzékelik va­lamilyen módon a hangokat, hogy az élő organizmus megbetegedését legtöbbször a benne végbemenő égési folyamatok zavarai idézik elő, hogy Kölcsey Ferenc ugyanab­ban az évben irta meg a magyar irodalom legsztoikusabb költeményét, a V a n i t a ­tum VBriitas-t, amikor a legszentebb magyar imádságot, a Himnuszt is el­énekelte, hogy az építészeti gótika a maga korszakának magasba törő vágyát fejezi ki, mert a csöndes, szelid révedezés közben megfeledkezhet orról, hogy benne él, benn© vergődik a világtörténelemben. Darányi nyitatUozaia a Házban „Letörjük a felforgatásra törekvőket és a zava­rosban baláss.ni akarókai" — „Kincs ok Ideges* ségre és fjisziériára, alkotmányos úton, gyors tempóban, reálpolitikával folyik a munka" 8 órás ülésen tárgyalták a választójogi javaslatot A képviselőház ülése azzal kezdődött, hogy megszavazták a nyolcórás üléseket. R upert Rezső volt az első szónok. Kifogá­solta, hogy egymillió polgárt kizárnak a vá­lasztójogból. A tömeghisztéria indokolatlan, noha a kormány passzivitásával a 'látszat sze­rint alkalmat ad ilyen hangulat felkeltésére. Nem szabad megengedni, hogy az országot le­terítsék az egyetlen, igaz magyar útról. Tud­juk. hogy a kormányzó urnák is cz az állás­pontja. — "A ncp rendel és biztonságot akar, zavartalan közgazdasági ele­tet, józan reformokat. szélsőség soraiban egyetlen értéket, tehetse­get sem látni. A hatalmon levők tudhatják. —• folytatta —, hogy az osztály- cs fclekezctelleni gyűlölködés pusztán egyéni érdek, karrierva­dászat. < Altért a Ncp-ben alakult zsidóbizotlságról beszélt: — Mi, keresztények is tiltakozunk az ellen, hogy az ötszázalékos zsidóság ellen ilyen bru­tális módon kelljen világcsúfjára védekez­nünk. A nagyrészt józan és ltccsületes embe­rekből álló párt cgv kis töredék követelésére áilit&lla fel ezt a bizottságot, amely durva el­lentmondás az alkolmánv ellen. Nem lehet nél­külözni a félmillió főnyi zsidóságot, amely háború esetén százezer katonát ad. Kétbly Anna beszélt ezután. Kifogásolta, hogy a javaslat első-, másod- és harmadrendű polgárokat kreál. A férfiakéval egyenlő válasz­tójogot követelt a nőknek. Az iskolai végzett­ség nem leliet mértékadó, mert máeasabb is­kolai végzettség nem jelenti a politikai Ítélő­képesség fokozottabb kifejlődését. Nem fogadta el a javaslatot. Gróf Festetics Sándor következett. Be­széde alatt a Ház minden oldalán többször ki­lobbant a nevetés. Arról Ítészéit. hogy a javas­lat elkészítésében megnyilvánult kompromisz­szumos polilil^it nem lehet fasisztának ne­vezni. Erre a kisgazdapártból kórusban kiáltották: — Mi magyar politikát akarunk csinálni. Festetics: Ennek nincs értelme. Erre nagv zaj tört ki- T c m p 1 c Rezső, a kormánypárt vitarendezője kivörösödve kiál­totta a nyilas gróf felé: , — Miket beszél?! A magyar nemzeti politi­kának nincs értelme? A za j elültével U 1 a i n Ferenc beszélt. Fel­említette az 1926-ös fálasztást, amikor Eek­h a rd t'Tibornak azt mondotta egy csendőr­tiszt a kerületben, hogy nem lehel képviselő. Akkoriban csak egy ellenzéki képviselő meri felszólalni a konszolidáció nagy többségével szemben: Rássav Károly. Ezután a Bethlen-éráról, majd a Gömbős­korszakról és a legutolsó választásról beszélt, — Jöttek az uj választások — mondotta —, de nem a megbeszélések értelmében. Ha ezek nem történtek volna, ma másképen néznénk azokat az eseményeket, amelyek Hegyeshalom­nál kopogtatnak. Akkor azonban egymás ellen acsarkodtunk, nem vettük észre, hogv kihull kezünkből a hutalom, Egyesek most ugy har­colnak egymás ellen, mintha, cirkusz lenne «z ország. Kérdezem B c t h 1 e n t, mire akar ő koncentrálni? — folytatta. Farkasfalvi Farkas Gcza: Bethlen István a legnagyobb magyar. (Nagy zaj.) liláin: Bethlen igen nagyeszű- korrekt és tisztességes férfiú, de kérdezem ettől a kifogás­talan magyartól, hogy milyen nyulak ellen akarja emelni a nyúlgátat? Szerintem koncen­trációt kell csinálni, de világnézeti alapon. Szerintem a jobboldal majd megtalálja a he­lyes utat. amelyen tol a parlament érdekében nem Szabad menni. Amikor egyszer a véletlen folytán Gömbös Gyulával beszélgettem, ezt mondottam, nem lesz-e gyönge Darányi a mi­niszterelnökségre? Erre Gömbös így- felelt: -jNcni is tudjátok, milyen kulyacrős ember". Bocsássa meg a miniszterelnök ur. én eddig ezt a kulyacrősséget nem láttam. rölt a miniszterelnök ur megmondotta, Gvő­liogy

Next

/
Thumbnails
Contents