Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-03 / 74. szám

16 D t L M A R, y A v n » $ z Á G Vasárnap, ÍÜ5Ö. Április 5. Valódi Merkúr kerékpárok iámét kupha'ók. Készletre is. Alkatrészek, gumik. Nagy juvilómühely. ÍSS^SSSt' Déty Géoáruliáz A DELMAGYARQRSZAG R É G É N Y Í NEGY NEGYED i MAGYAR LÁSZLÓ 54 Mezemé a kapuban állt, Gebhardtné pedig a lakás ablakéból leste, várta őket. Előre köszöntek neki. — Isten hozta, őrmester űri — mondták. Aztán belátták, bár mindegyik száján ezer kérdés várt kimondásra, hogy most nem kérdezhetnek semmit tőle. Ez a nap csak a családjáé. Aztán pihennie is kell, hiszen alig vánszorog szegény. Majd holnap. Igen, Gebhardtné elhatározta, hogy Koltap — életében először — bekopogtat a datinák-lakás ajtaján. Vizitel Matinákéknál. liszen a háború vértengere régen elmosta nár « multat és fölforgatta a régi rendet. Ez Matinék őrmester, aki különben egész isztesseges munkásember volt a háború előtt is, kinn, a fronton följebbvalója volt urának, Gebhardt Péter államvasuti ellenőr és önkéntes káplár úrnak. Végre becsukódik a boldog Matinák'-csnád mögött az előszobaajtó és magukra maacfrwk. Az asszony simogatja, babusgatja z urát. Gyereknek érzi, gyereknek látja, ias#ontalen, vásott, de szeretnivaló gyerek,ik, aki nem haligat a szép szóra, hanem r$nduntalan elszökik hazulról, hosszu-hoszzú , ideig odacsavarog, összeverekszik váott. uccákölykökkcl, akik beszakítják a főit. Vérző sebével aztán hazasompolyog és voltra, riasztja azokat, akik annyira szeretik. Megéademclné ugyan a verést, a szidást, lo hat ki gondol ilyenkor a büntetésre. Elég <nja, fájdalma, ijedtsége van szegénykének gy is. A legjobb mingyárt ágyba fektetni, negsímogatrü sápadt homlokát, eligazgatni fejen a hatalmas pólyát, amely kissé megazult az úton, aztán oduülni az ágya szere, nézni hosszon, szótlanul, megfogni kenény, csontos kezét és örülni, fájdalmas! önnyekkel, hogy mégiscsak megkerült, hnakerült uhból a komisz, értelmetlen vereedésből, ha súlyos fejsebbel, hu betegen, in sápadtan és legyöngülten is. Senki sem kérdez tőle semmit. A gycrckk megilletődve bújnak össze o díványon 's onruin lesik lassan elálmosodó apjukat. Iszilkbe seni jut, hogy kérdezgetni is leölne tőle egyetmást a háborúról, a csatáéi, a hősi kalandokról, meg az idegen világól, amelyen végighajszolta a háború. Ugy incs ebben nz unt remmeseben mór semmi :f. Évek ótu hallják u szörnyű mesét, nmelyick minden szava csöpög a vértől és volagljk a kíntól. Ebben a mesében c seperedek föl, ebben a dinamitszagú levegőben nyiladozott embernyivé az tlrtelmük. Már nem kíváncsiak rá, nem izgatja őket. Az eltelt keserves idő mégis hőssé ma•asztosította az apjukat, de egészen másnilyen hőssé, mint amilyenről az iskolai történelemkönyvek mesélnek fantasztikus legendákat és amilyeneket az iskolatálakra aggasztott kócsagtollas, páncélos képek mutatnak. Ezekben a gyerekszemekben egész másmilyen hősnek rajzolódott ki az npjuk, Matinék őrmester úr képe. Olyan hősnek, akit az élet frontjáról parancsolt be a hadüzenet, akit a háború tartott vissza attól, hogy hősi hivatását teljesíthesse, hogy fölnevelje világracsókolt gyermekeit, előkészítse őket az életnek becézett igazi háborúra, egyengesse az útjukat, hogy azon simábban könnyebben, biztosabban juthassanak előre, oz igazi cél: a szebb élet felé. Most ott fekszik, a fehér ágyban cz az összetört, megviselt ember. Csupu Tánc az arca és nagyon, nagyon megöregedett ezekben az esztendőkben. Rózsika nézi az apját és nézi az anyját. Milyen öregek, — gondolja magában —, két korán megvénült szürke veréb. Aztán az öccsét nézi, meg a húgát. Magához öleli őket, arcukat odahúzza a maga könnyes arcához. Igy sir, hangtalanul a húrom gyerek. Csöndesen elsiratják azokat nz álmokat, amelyek annak a két megviselt embernek a szivében nyíltak ki hosszú, hosszú évekkel ezelőtt, amikor ők még nagyon picik, nagyon gyámoltalanok voltak. , — Két hős, — simogatja meg az öregeket Rózsika gondolata és látja anyját, amint kissé görnyedten, de azért fürgén szulad a postával, a töméntelen rózsaszínű tábori lappal, egyik házból a másikba. Matinák Mátyás nyújtózkodik. Csak most, hogy az ágy lassan kiszívta izmaiból a zsibbasztó fáradtságot, csak most kezd tudatossá válni benne az öröm, hogy végre visszatalált elhagyott fészkébe, a saját ágyában fekszik és aki!^ körülölte vannak, azok mind az ő szivébe kapaszkodnak. Hirtelen nagy boldogság melegíti ót, de rögtön el is álmosítja. Szelíden megszorítja asszonya száraz kezét, aztán nagyot ősit és elalszik. Néhány óra alatt kialussza magából az egész világháborút és reggel, amikor felébred, még félig öntudatlanul arra gondol, hogy most indulni kell u nyomdába, elosztani oz éjszakai szedést, a vékony ólombetűkét fürge újakkal szétrakni a szedőszekrény rekeszeibe. Megfeledkezik a sebéről, a turbánjáról is, de amint fölül az ágyban, lüktetni kezd a seb és ez a lüktetés visszarántja a valóságba. Azért mégis jókedvű marad, hiszen ha nem is mehet a nyomdába, de járőrbe sem kell mennie, o fedezékek jeges sarában sem kell gázolnia, embert som kell ölnie. Nyugodtan, zavartalanul nézheti lassan ébredező gyerekeit, meg asszonyát, aki már regen fenn vnn és lábujjhegyen jönmegy a szobában. Mára szabadságot kért és kapott a postától, ezen a napon más hordja szét a leveleket. Ó örülhet kicsit megtért emberének, elkészítheti a reggeli kávéját —' egész jó kávét lehet bűvészkedni az égetett kenyérhaj, a pörkölt kristálycukor és árpa keverékéből. Aztán az ebédlőasztalt teríti meg, arra rakja a csészéket. Milyen régen nem ültek így, öten együtt..: Az első komoly kérdés csak most, reggeli után röppen ki a szivéből. — Ugy-e nem kell többet visszamenni? Nehéz, nagyon nehéz a válasz erre a kérdésre. Mit is válaszolna, hiszen a háborű még eltarthat jó ideig, ha szállingóznak i* hébe-hóba békehírek, nem lehet azokat komolyan venni. A kórházban, amikor elbocsójtották, azt mondta a főorvos, — mindig jókedvű, vígasztató-szavú osztrák katonadoktor —, hogy legalább két hónapig kell pihennie, de addig is legalább minden másodnapon jelentkeznie kell kötözés, kezelés céljából a helyi kórházban. Két hónap múlva majd felülvizsgálják és ha eléggé javult nz állapota, ségédszolgúlatta osztják be. Rendes frontkatona egy éven belül nem igen lesz belőle. — Egy év alatt podig — tette Kozzá biztatóan —, majd csak elintézik a háborút a többiek. Matinák Mátyás igy nem mondhat mást* csak azt, hogy ő a maga részéről befejezte a háborút, különbéket kötött. A hábom hátralévő részét már csak itthon fogja kiböjtölni. Most már tréfás hangon folyik a beszélgetés, a tegnapi nagy szomorúság egészem föloldódott az éjszaka csöndjében cs nyugalmában. A reggeli napfény fölfrissítettél a lelkünket. Mátyás már nevetve kérdezi asszionyát, ihogy gyönyörüség-e postásbácsinak lenni. Aztán végignézi a két kisebH gyerek bizonyítványait. Tiszta szívvel örül cz egyeseknek és már rajzolgatja magában a gyerekek szép, uri jövőjét. — Nekik talán nem lesz proletár-sorsuk... —- biztatja önmagát. Megszólal az előszobacsengő. Rózsika megy ajtót nyitni cs Gebliardtncval tér viszsza. — Nc haragudjanak, hogy ilyen korán alkalmatlankodom, — mondja kicsit elfogódottan —, de ugy szeretnék hullani valamit az uramról. Maga Matinák úr, ugy-e együtt volt vele. Irta is az uram, hogy az ő szakaszának volt a parancsnoka. Mit tud róla? — Tessék helyet foglalni, — kínálja székkel Matinékné. — Nagyon köszönöm, egy percre csoky ha megengedik. (Folyt, kiiv.) MOTORKERÉKPÁROK U ázáshoz Sporthoz Arak: 695.- 990- 1150-től BUI10SÓ IMRE Feketesas ucca 15. Szeged sz. kir. város gazdasági hivatala. . 540-938. gh. sz. Földbérbeadási hirtfelmény Közhírré tesszük, hogy a Kapitányság-megálló közelében fekvő s régebben levente gyukorlótcmek használt s jelenleg Fodor István által bérelt 4 hold 1314 négyszögöl terűidet 1038. évi április hó lí-én, hótfön d. u. 4 órakor a helyszínen nyilvános árverésen bérbe fogjuk adni. Szeged, 1938. évi április hó 1-én. Városi gazdasági hivatali. KETTER éttermei • Buda, XI. kor,. Horthy Mltefói-ut 48 siám. ^ Szép és kellemes kerthelyiségében esténként és ünnepnapokon a déli I és cigányzeneérábkan LaC3K€3I05 rlOllS kara muzsikál. Eliamort jó kon fha. Fajborok Dreher e9r«k Szegcdtck állandó talAlhozé helye L