Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-29 / 94. szám

D ELM AGYfl ROR SZAG Pénlck, 1938. április 29. Politikai napilap XIV. évfolyam 94. sz. Mikor az alvó fölébred ••• Még a háború előtt jelent meg ilyen címmel Wellsnek egy regénye. A meséje röviden az, hogy egy ember, akinek van egy kis vagyonkája, hosszantartó, sajátságos, mély álomba merül. Alszik heteken, hónapokon, esztendőkön és évtizedeken keresztül. Orvosi csoda lesz belőle, akinek hire bejárja az egész világot. Azután az alvó ember, aki semmit sem tud magáról és semmit se tud arról, ami körülötte történik, az orvosi csoda mellett jogi problémává és közgazdasági veszedelemmé növi ki magát. Mert él, örökölni nem lehet utána és mert senki sem fogyasztja jövedelmét, vagyona állandóan gyarapszik. Először egy rokona kezeli a vagyont, mikor ez meghal, kuratoriumot rendelnek melléje, mikor a kuratórium súlya és tekintélye kevésnek bizonyul a félelmetesen gyarapodó vagyon kezelésére, minisztertanácsok és nemzetközi egyezmények döntenek időről-időre a sorsáról. A vagyon pedig szüntelenül gyarapszik. Felszívja a házakat, földeket, bányákat, hajókat, vasutakat és mindent, ami megvásárolható. Királyok, császárok és más vezérigazgatók a vagyontól kapják fizetésüket. Mikor az alvó hosszú évtizedek, multával fölébred delejes álmából, övé az egész világ... Nem tudjuk, hasonlatképpen jutott-e ez 9z orvos-, jog- és közgazdaságtudományi kis mese valakinek az eszébe, mikor rájött arra, hogy mindazokban az országokban, ahol törvényi alapon szervezték meg a társadalombiztosítást, földbirtokot, pénzintézeteket, ingatlan és ingó vagyont messze meghaladóan a társadalombiztosítás lebonyolítására hivatott szervezetek rukkoltak legelső helvre a tőkegyűjtés valamennyi szerve között. Munkaadók és munkavállalók fillérei és pengői, shillingjei és fontjai, pfennigjei és márkái, jó és rossz valutái, ezüstjei és aranyai folynak nz OTI nemzetközi fogalommá alakuló különböző válfajainak pénztáraiba, hogy kisebb részükben az akut bajokon segítsenek", nagyobb részükben ellenben gyümölcsöző _ és egyúttal biztos befektetést keressenek a jövő évtizedek és talán évszázadok számára, mikor majd eleget kell tenni az öregségi biztosítás iránti kötelezettségeknek. OTl-pénzekből igy épülnek székházak, kórházak, üdülőtelepek, bérházak, munkáslakások, OTI-pénzekből igy finanszíroznak iparvállalatokat és OTI-pénzeket igy kapcsolnak be még a gazdaadósságok problémájának megoldásába is. Ennek a mindenütt jelenlevő OTI-nak az ügyét a jelen pillanatban az tette aktuálissá, hogy a szociális intézmény repülőbizottságul most járják az országot és sorra ellenőrzik a munkaadókat, akiket a kerületi pénztar mar ellenőrzött s akiknek ügyeit Budapesten mar ismételten felülvizsgálták, hogy valami icipici kis összeget esetleg- mégis nem felejtettek cl befizetni. Az ellenőrzésnek a különlegessége az, hogy visszamenőleg tiz évre szól, eredménye pedig szegedi vonatkozásban-hir szerint az, hogy maris közel kétszázezer pengőre állapították meg az utólagos befizetés kötelezettségét. Egy további eredmény a panaszok cs tiltakozások tömege a helyi választmánynál, a kamaránal, az ipartestületnél és más forumoknál a repülőbizottság munkája ellen. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy rosszhiszemű be nem fizetésekről van szó. Egyáltalán nem. Olyan összegeket rónak ki, amelyeknél a törvényes rendeletszöveg értelmezésének különböző lehetőségei forognak fenn s amelyeknél vitás volt, hogy kellett-e egyáltalán fizetni. Van még olyan eset is, mikor fizetési kötelezettséget állapítanak meg v i s zs z a m en ő 1 e g olyan kétes tartozásra, amelynél a magyarázó rendelet a tartozás keletkezésénél későbbi időpontban jelent meg. Egyáltalán elv az, hogy valamely törvény, — vagy rendeletszöveg kétféléképen értelmezhető, ott feltétlenül fizetni kell. Hogy mi történik a pénzzel, azt tudjuk. Be kell szállítani az országos központba, vagyis elkerül Szegedről, ebből a megnyomorított szegény városból, amelynek hiányzanak az életerejei és tápláló forrásai. Az OTI tavaly székházat épitett Szegeden négyszázezer pengő költséggel. Ezzel szemben ugy értesülünk, hogy a betegségi ágazat évi többlete kétszázötvenezer pengő, az öregségi ágazaté pedig majdnem ötszázezer pengő. Egy esztendőben tehát háromszázezer pengővel többet szállít be Szeged Budapestre, mint amennyibe az egész székház került. Most ehhez járul a rendkívüli pótlék formájában a repülő bizottság még fejlődésképos kétszázezer pengője. Vájjon nen, volna-e indokolt, ha a jelen pillanatban, mikor egy szemernyi építkezés sinct S z e ge d e n, a város kifejezést adna annak a nagyon szerény óhajnak, hogy az OTI valamelyes ujabb gyümölcsöző befektetést létesítsen Szegeden, például olcsó kislakásokat, munkáslakásokat, vagy akármi mást, ami munkaalkalmat teremt és visszahozza egy töredékét annak, amit hosszú évek során elvittek Szegedről. Ezt a kérést ajánljuk a város polgármesterének, egész hatóságának és országgyűlési képviselőinek szives figyelmébe. A kérés annyira plauzibilis, annyira igazságos és anyfiyira indokolt, hogy talán számítani lehet meg a kedvező elintézésére is, ha nem előbb, mikor az alvó felébred.7. A londoni konferencia Ax angol és a francia minisxlerek csütörtökön ax olasx és a spanyol kérdéssel íoglalkoxtak — Péníeken kerül sor a köxépeurópai problémákra Angol-francia katonai együttműködés London, április 28. Csütörtökön Londonban megkezdődtek az angol-francia tanácskozások Daladier, Bonnet, illetve Chamberlain és lord Halifax között. Az első tanácskozáson a minisztereken kivül részlvett az angol kormány első diplomáciai tanácsadója. Sir Róbert Vansittarl. Corbin londoni francia nagykövet és aQuai d'Orsav osztályvezetői. A megbeszélésen megvitatták az angol-olasz egyezményt, különös tekintettel annak várható kihatásaira és azokra a lehetőségekre, amelyeket az angol-olasz kibékülés az olasz-francia viszony rendezésére nyújt. Szóbakerült a spanyol kérdés; a spanyol frontokon harcoló önkéntesek" elszállításának problémája. Az első értekezlet harmadik pontja az abesszin hódítás elismerésének a kérdése volt. Az első értekezlet után Chamberlain ebéden látta vendégül a tárgyaló feleket, majd délután tovább folytatták a tanácskozásokat a középeurópai kérdésről, különösen pedig a csehszlovák problétoáról. A kiadott hivatalos jelentés szerint teljes megegyezés létesült a tanácskozás tárgyait alkotó valamennyi pont körül. A megbeszéléseket pénteken délelőtt 10 óra 30 perckor folytatják. A közlemény egyáltalában nem emliti, hogy az angol és francia államférfiak miiven kérdésekről tárgyaltak. A Reuter Iroda ugy értesül. hogy teljes megegyezés jött létre az angol és francia véderők koordinálásánál. A megbeszélés során Csehország és a többi középeurópai probléma fontos kérdéseire nem került sor, valószínű, hogy ezek a kérdések a pénteki megbeszélések nagyobb részét fogják kitölteni. Délután 5 óra tájban a francia miniszterek Windsorba utaztak, ahol ma este az angol uralkodópár vendégei lesznek. Bencs közölte a francia és angol kormánnyal, hogy országának sorsa az o kezükben van és hogy döntését teljesen az ő tanácsukra fogja alapozni. A francia és angol államférfiak csütörtöki tanácskozásának befeieztével Daladier francia miniszterelnök és Bonnet külügyminiszter visszatért a francia nagykövetség palotájába. A sajtó képviselőinek nyilatkozva, Daladier miniszterelnök a következő kijelentéseket tette: — Nagy sajnálatomra, nem mondhatok semmi közelebbit a tanácskozásokról, mert az értekezleten tett fogadalmunkhoz képest titoktartásra vavvok kötelezve. Biztosíthatom azonban önöket, hogy a tanácskozásunkat a legnagyobb szi\ élycsség és kölcsönösen a Icgnagvobb bizalom hatotta át Bonnet külügyminiszter közölte, hogy a mai tanácskozáson szó volt az Olaszországgal folytatott angol és francia tárgyalásokról, az etióp olasz hóditás elismeréséről, a Spanyolországban harcoló önkéntesek visszavonásáról, végül a két ország technikai es gazdasági megállapodásairól a nemzetvédelem terén. A német kérdés, a cseh kérdés ;s