Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-24 / 90. szám

Vasárnap, 1938. úprilis 24. DÍL MAF. VANNR>*7ÁG 3. HÁYERLING igaz története Vetsera Helena bárónő megiria memoárjait Féláru utazási igazolványok BUDAPESTRE kaphatók NEU ERNŐ banküzlet utazási irodájában. Kcttei'l, a lakáj kint állt a szalonban, az ő kötelessége volt, hogy a kulcslyukon át lessc, mjkor cr véget az audiencia. Ezúttal hosszú kihallgatásra gondoltak, K'"aas ur azouban mindössze hát percet töltött csak el a császár legendáshírű íróasztala előtt. Amikor a szobába lépett, az udvari előírásoknak megfelelően meghajtotta magát és aztán igy adta elő mondanivalóját: y>Hódolattal ós alázattal jelentem császúi és apostolt királyi Felségednek, hogy a kézhezvett legmagasabb parancsot személyesen magam hajtottam végre. Az erre vonatkozó részletes j lentcst hódoló alázattal bátorkodom Felségednek átadni...* Zsebéből kicsiny acélkulcsot húzott elő, ennek <s kulcsnak mása ott hevert a császár aktái között, kinyitotta az aktatáskát és fehér glacékezlyüs kezével belenyúlt, hogy kiomoljon egy kaligraíikus betűkkel megirt jelentést. A császár azonban leintette: •»flaggja... mit csináltak?« A rendörigazgató imigyen válaszolt a kérdésre: »Legalázatos tisztelettel jelentem, hogy öt nappal ezelőtt, pontosan augusztus harmincegyedikén röggel hét órakor, amint erről a magas kabinetirodának már bátor voltain jelentést teuui, megjelentem helyetteseimmel és három teljesen megbízható titkosrcndőrrel a Johami N. Vernay nyomdájában. Hogy a feltűnést elkerüljük, külön-külön és gyalog érkeztünk a nyomda épüle'éhez. Alaposan átkutattuk az összes helyiségeket és kinyomtatva, összccsomago'va megtaláltuk a »Denkschrift* valamennyi példányát. A kinyomtatott füzeteket ott a helyszínen én magam égettem el. Helyettesein és' én magam becsomagoltuk a különböző termekből összeszedett és a nyomtató gépből kiemelt szedést, ezt ládákban l'iakkeren elvittem a Heumarktra, az állami pénzverde épülőiébe. Intézkedtem, hogy az ólombetűket olvasszák össze, azonban senki sem tudta, ml az, amit meg kell semmisíteni. Ezután én egyedül visszamentem a nyomdába és magam esketlettem meg a szedőket cs a főszedöt arra, hogy soha senkinek egy árva szót sem mesélnek cl arról, ami a megsemmisített füzetben állt. Szeptember elsején és másodikán ismét átkutattuk a nyomdát, azonban nem találtunk semmit. Tegnap kiosztottuk a személyzet között azt a jutalmat, amelyet 3 kabinetiroda volt kegyes rendelkezésre boesájtani. Az összes nyugták itt vannak az irattáskában. A nyomdánál érdeklődtem, menynyit tesz ki a nyomtatási költség, de azt a fele etet kaptam, hogy a bárónő, amikor a kéziratot a nyomdásznak átadta, minden költségei előre kifizetett. Egyébkent megtalál.uk a kéziratot is és a legmagasabb parancs értelmében a kinyomtatott példányokkal együtt ezt is megsemmifitettük...* 1 áradt arcát kis: é felemé te az ötvenkilenc cvos császár és megkérdezte: »Végrehajtották azt a parancsomat, hogy a bárónőnek meg kell fizetni iniuden kiadását'?* Zavartan felelte a rendőrigazgató: »Háromszor voltam személye on a bárónőnél, de esak kétszer fogadott. Kijelentette, hogy alattvalói hűséggel ve'.i alá magát Felséged minden parancsának, azonban pénzt nem fogad el. Ugyanolyan konok magatartást tanúsított, mint március elsején, amikor Taaffe őexcellenciája parancsára felkértem öt arra, hogy a hculigenkreuzi sírkertből, összes költségeinek megtérítése mellett a koporsót Récsbe szállíttassa át Ekkor is azt mondta, hogy...* A császár félbeszakította: »Ezt már tudom. Van meg egyéb jelenteni valója?* Pillanatnyi habozás után igy szólott Kraus ur, a rendörigazgató: »\ legmagasabb parancsot császári és királyi Felség a legapróbb részletekig végrehajtottam. Felelősségem teljes tudatában legalázatosabban jelenthetem, hogy a kinyomtatott emlékiratnak semmi nyoma" sem maradt meg. Felséged utólagos jóváhagyása mellett mindössze""egyetlen példányt tartottam meg azért, hogy amennyiben Felséged legkegyéme-cbben elrendelni méltóztatik, etzt a példányt alázattal Felségednek adjam...*. Két kezébe fektette fejét a császár, egy percig elgondolkozott és aztán megtört, csendes hangon ennyit mondott csak: (Danke. Ich bin nieht neugierig...* ...Ferenc József nem volt k'váncsi arra, mit vetett papírra Vetsera Mária anyja a mayerlingi tragédiáról és mit nyomtattak ki abban a füzetben, amelynek minden példányát a kézirattal és a szedéssel együtt legfelsőbb parancsra megsemmisített ezernyolcszázkileuevenegy augusztus harmincegyedikén Kraus ur, a bécsi rendörigazgató. Erről a füzetről mindössie egy nk a maradt, a száma 3859—IMI. és a jel'zd e. Pr. és ebben az aktában csak annyi olvasható, hogy Vetsera Heléna me-' moárjait a bécsi rendőrség niegíemmi étette, z * Huszonnégy órán át kezeim között volt egyetlen megmaradt példánya a negyveriké: cv előtt elégetett kicsinyke füzetnek. Latot, sőt vaJó-zinü, hogy az a példány került a kezeim közé, amelyet Terenc József számára mentett meg Kraus ur, a bécsi rendörigazgató a tüzhaláitól. Sárga fedele van a füzetnek és a szélén vékony fekete keret. A gyász szimbóluma. Mindössze három nyomtatott sor van a fedőlapon: DENKSCHRIFT. Als Manuicrtpt ged'uckt. lm Selbstverl ige der BAROM S HELENA VETSERA Nyolcvannyolc nyomtatott oldalra terjed ez a füzet és minden oldalon husz sor van. A Habsburgok történetének kutatói tudtak ennek a füzet)nek a létezéséről és különösen az összeomlás óta gyűjtők és szenzációra éhes nagy amerikai lapok vagyont Ígértek annak, aki Vetsera Heléna bárónő memoárjait megszerzi. A bécsi titkos állami levéltárt valósággal felforgatták azok, akik kutatásra engedélyt kaptak." A hajszának csak cgyctl<>n eredménye volf: napvilágra került Kraus rendőrigazgató bizalmas jelentése, de magát a memoárokat senki sem látta... % Rudolf trónörökös életét annakidején a bécsi császári házi, udvari cs állami levéltár igazgatója, Mitis Oszkár báró dolgo/ta fel és munkájában megemlíti,' hogy a sDenkschrifu a legnagyobb bibliográfiái ritkaságok közé tartozik, mert egyetlen példány sincs belőle. -Az az egyre felmerülő vélemény* — irja Osear Freihe.rr von Mitis —, »hogy a memoárok a bécsi Hnus-, Hofund Staatsarchivban fellelhetők, teljesen tévéi Egyetlen példány sem található itt.* * Huszonnégy óráig volt a kezeim között Vets rct llel na iHÍrórtö emlékirata és a nyolevannyole oldalt magam másoltam le este tíztől reggel félkilencig. Vetsera Heléna bárónő tudvalevően születésére BaHizzí leány volt. Es a Baltazziak között múl többet tudnak ezekről a memoárokról. Itt tudjáJr azt is, amire egyébként az. anya a memoárokban gyakrabban céloz, hogy Vetsera Mária anyja e tragédia után nyomozást indított. Megszerezte a tragikus sorsú leányának leveleit, azokat is, amelyeket Rudolf szerencsétlen szerelmese cigyotlen meghitt barátnőjéhez intézett. Az emlékirat legtöbbször szószerint közli e leveleket és a sorokból Vetsera Tvjária bárónő életének utolsó hetei úgyszólván óráról-órára rekonstruálhatók. \z anya kifaggatta a társalkodónőt, megtalálta Mária vaskazettájában azt a kalendáriumot, amelybe a mayerlingi vadászkastély januári halottja bejegyezte ezernyocszáziiyolcvannyolc novemberének, decemberének és a következő év januárjának fontosebh napjait, Vetsera Heléna kint járt Mayerlingben, olGENERAL MOTORS MOTOfc3*Ld6tf> ÁRA (H1.500. RAKTÁRRÓL AZONNAL SZÁLLITUATÓ. NEMZETKÖZ! GÉPKERESKEDELMI** Körze!!:é!?v!sel!f: Bruckner Elemér, Szeged Service: Solti János Szeged, Kálvária ucca 6,