Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-22 / 88. szám

DÉLMAGYARORSZAG Péntek, 1958. április 22. Politikai napilap XIV. évfolyam 88. sz. Rz egykéz és adója Azzal a tiszteletteljes kérelemmel Fordulunk a Hangyához, amely paprikamonopoliumos minőségében már több ízben szerencséltetett bennünket helyreigazító nyilatkozataival, bogy ezúttal tekintsen el minden helyreigazítástól és polémiától. Ennek ellenében Ígérjük, hogy cikkünkben a Hangyát csak számtani példa gyanánt fogjuk említeni és a legszükségesebb, de egyben tisztán elméleti jellegű következtetések levonásán kívül tartózkodni fogunk üzleti rendszerének és gestiójának bárminő bírálatától. A Hangya ugyanis 'ezúttal csak azt a szerepet tölti be cikkünkben, njint a textus 5 prédikációban: szükségszerű elindítója .azoknak a fejtegetéseknek, amelyek az okulni kívánók lelki épülését vannak hivatva szolgálni. A kiindulás tehát adva van a Hangyának abban a nagyon örvendetes jelentésében, hogy üzleti forgalma az 1037 esztendő folyamán a megelőző évi 60 millióval szemben 80 millió pengőre emelkedett. A Hangyának gratulálunk ebhez az eredményhez cs még azt o közkeletű vádat sem szegezzük vele szembe, hogy ezt a forgalomemelkedést az egyéni kereskedelemtől szedte el. Inkább azt tételezzük fel, hogy mind a 11 millió a konjunktúra mult esztendei javulásának és esetleg annak • kiviteli tevékenységnek volt az eredménye, amelyot a Hangyának egykezes minőségében sikerült elérni. De — és itt jön az a de, amelyet ebben a tisztán teoretikus jellegű és minden célzatosság nélküli cikkünkben sincs módunkban elhallgatni —> ezzel a feltűnően kedvező eredménnyel szemben fel kell merülni egy aggasztó kérdésnek, amely túlmenve a Hangyán és túlmenve a hqzzá hasonlóan Julnyomó részhen állami pénzen létesített és állami pénz-, zel táplált intézményeken a gazdasági élet alapvető jellegű problémáját tolja előtárta, Röviden ez nz elméleti jellegű probléma a következő: Ha ilyen örvendetesen Fejlődik a Hangya és fejlődnek a hozzá hasonló szervezetek ós fejlődésük során felszívták az önálló cxisztenciák egész sorát, idővel ki fogja adóban beszolgáltatni azokat az összegeket, amelyek az állam, a Hangya cs a különböző egykezek fenntartásához szükségesek? Ehhez a kérdésünkhöz a jogalapot a következő észlelésünk adja meg. Egy szorgalmas újságíró. Hegedűs István összeállította 0 magyar közgazdaság különböző egykezeinok megközelítően teljes gyűjteményét. 1 logy Hegedűs Istvánnak mi a véleménye az egykezek közgazdasági szerepéről, annak fejtegetése nem ide tartozik, megtudjuk azonban könyvéből, hogy egykéz van már a baromfiban és tojásban, borban, burgonyában, cirokban, élő- és lőttvadban, hasított sertésben és fehéráruban, gabonában, tryopiubnn,' pryümölcsbftn; hagymában, halban, kamillában, lóban, magvakban, lisztben és takarmányban, mézben, nádban, paprikában, • lejben és tejtermékekben, tollban, tormában, vágóállatokban, sőt még a szervezett értékesitps szolgálatában álló szövetkezetekben is. Kiterjedésük és beavatkozásuk mérve szerint ezek az egykezek nagyon különbözők, némelyik vegyes jellegű, némelyik pedig megelégszik a forgalomnak bizonyos jutalék ellenében történő irányításával és lefölözésével. De hogy megvannak és számolni keli velük közgazdasági szempontból, az kétségtelen. Most pedig következik a tétel felállítása és adópolitikai megformulázása. Nem tudjuk, hogy a Hangya, amelynek forgótőkéjét túlnyomó részben áz ' állam szolgáltatta, mennyi adót fizetett nyolcvan milliós forgalma után; nem is keressük, ez csak a Hangyára és az illetékes adóhatóságokra tartozik. Azt hisszük azonban, nem túlzás az a feltevésünk, hogyha a magánkereskedelem csinálta volna meg ezt a nyolcvan milliós forgalmat, legalább egynegyedét lefizette volna különböző adókban. Ha pedig igy van, bármennyire tiszteletben tartjuk is a szövetkezetek támogatásának szociális céljait, rá kell mutatni, hogy az adópolitikai elbírálás különbözősége elmaradt haszon formájában jelentkezik az állampénztár szc mp o n tj á b ó 1. Hagyján, ha ez csak a Hangya esetében volna igy, amelyet csak azért idéztünk példa gyanánt, mert véletlenül értesültünk forgalmának örvendetes emelkedéséről. Többé-kevésbé ez történik azonban az öszszes egykezekncl, amelyek elvileg azonos alapon, a magánkereskedelem kisebb-nagyobb hátraszoritásával létesültek. Ahány ilyen egykéz van, mindmegannyi apparátust jelent, amelynek költségeit valahonnét elő kell teremteni, viszont ahány ilyen egykéz van, az illető szakmában az állam adóbevételeinek megcsök kenését is jelenti. Elméletileg adva van tehát egy folyton növekvő fclcpitmcny, amelynek állandóan keskenyedik az alapj a- Vájjon meddig lehet folytatni ezt a levegőbe voló építkezést? Még az irányított gazdálkodás rendszerének elméleti elfogadása mellett is, nem kellene-e vizsgálat tárgyává tenni a növekvő egykéz és fogyó adó szolgáltatás egyensúlyának kérdését? A kér* dóst mi vetjük fel. A vizsgálat, a felelet megadása és a következtetések levonása az intézkedésre hivatott tényezők feladata. i A sajtótörvény általános reformja több napig tartó előmunkálatot igényel M Igazságaiul bizottság eltagadta a saitoiavaslafot Az állami költségvetés tárgyalása a pénzügyi bizottságban Budapest, április 21. A képviselőház bizottságai gyors tempóban tárgyalják a kormány javaslatait. Az igazságügyi bizottság csütörtökön a sajtórendeszeti javaslatot tárgyalta. A javaslathoz elsőnek Brpdv Ernő szólt hozzá. — A sajtószabadság szent eszméjét — mondotta — nem szabad lerombolni és nem lehet uj ccnzurafalakat felállítani. Arról beszélt ezután, hogy Magyarországon miiven nagy jelentősége volt és van a sajtószabadságnak, amelynek legnagyobb harcosa Kossuth Lajos volt. A javaslat szerint minden politikától távolálló könvv is cenzúra alá kerül, ami a magyar irodalomnak károkat fog okozni. Ez a javaslat a büntetőjog egész fejezetét alkotja meg, visszaállítja az engedélyezési rendszert. A kormány most a háborús ren<t»',-<,*';<ej.-»i akarja törvénnyé emelni és ezzel a sajtószabadságot súlyosan megtámadja. Az alkotmányos államban három pillérre épül fel az alkotmányos szabadság: a néuképviseletre, a sajtószabadságra és a polgári szabadságra. Szabadság nélkül az alkotmány papírrongy. — mondotta , amely az előtagokat cs a kiváltságokat állitta -vissza: a középkort. II u p c r t Rezső szerint az eddigi rendelkezések szigorú végrehajtása is elegendő lett volna a zugsajtó megrendszabályozására. A bírósági tárgyalásokról szőlő .sajtóközlések biztosítják a biróság függetlenségét is. Arra kérte a minisztert, hogy javaslatát ionja viszsea. Nagy Énül a zugsajtót támadta felszólalásában, a maga részéről a javaslatot elfogadta. Ke 1 em c n Korucl azt hangoztatta, hogy a javaslat érinti ugyan a sajtószabadságot, de a nini idők elkerülhetetlenné teszik bizonyos korlátok felállítását. Hangoztatta, hogy meg kell akadályozni a/oknak a szennyes röpiratoknak terjesztését, amelyekkel elárasztják az egész országot. Meizlcr Károly arra kérte a minisztert hogy vonja vissza a javaslatot és terjesszen elő olyant, amelyik keresztény és nemzeti szempontból hoz rendszabályokat. A bizottság délután folytatta a saitórendészeti törvényjavaslat tárgyalását. Miután nz általános vitát délelőtt befejezte, Mikccz ödn;i igazságügy-miniszter megállapította, hogy abszolút értelemben veit sajtószabadságról sohasem beszélhetünk, mert hiszen gondolátokát sajtó utján mindig csak a közérdek és jogos magánérdek adta törvényes korlátokon belül lehetett terjeszteni Azok a rendelkezések, amelyeket a javaslat magában foglal, az eddig is fennállott törvényes korlátok hatályosabb érvényesülését kivániák szolgálni és nem hoznak olyan uj megszorításokat, amelyeket az eddigi tör-