Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-03 / 74. szám

DELMAGYÁR ORSZÁG Vasárnap, IVbfí. íprirts 7. Legújabb divatfrizurakrciiciok és tarlós ondolálás legmodernebb eljárással 'j/rfjfW 111 „ff? ITI?// kozmetikus hölgyfodrósssalonban •^n PM »JCiAjA 1 ül" Telefon iZ-9*. Széchenyi-tér 2. ^mM szi ke/ébe a kisgazdapárt irányítását mint legfőbb szervező is. Gróf Széchenyi György kilépeti a kereszténypártból rsmerc'e-: az nz elleniét, amely legutóbb gróf Széchenyi György és a kereszténypárt között keletkezett. Gróf Zichy János levelet intézertt Széchenyi Györgyhöz, amelyben szemrehányást tett neki, hogy a pártl'egyelmet megszegte. Széchenyi György nálaszolí a levélre, amelyben utalt arra, hogy a le resiténypártban az ellentétek kezdetét ii Kékkvresztes szélsőséges ayi'dció okozta. »Ilycn körülmények között nem lehet csodálkozni afelett, l hogy nem vagyok hajlandó kalós lobogó alatt vi1 toriázó »krrr>sztf>r>y« jelszavak alatt szélső jobboldal törekvéseket továbbra is előmozdítani.« Végül bejeVnti Széchenyi György, hogy kilép a trreszténypórtból. Mussolini válaszfáYirala Darányihoz Budapest, április 2. Mussolini Darányi Kálmán miniszterelnök üdvözlő táviratára a következő választáviratot intézte: „Nagyméltóságod távirati szerencsekivánatai különösen jól estek. Hálásan köszönöm szerencsekivánalail és újból kifejezésre julla| tom szívélyes érzelmeimet. Mussolini." Tavaszi kabátok, kosztümök P. Rcich Erzsi cégnél óriást választékban Unió könyvek érvényesek Széc&enyl t é r 17. sst. Fö postával szemben. Franciaország csatlakozik az angol-olasz egyezményhez „\ mcgcgticils már lénueglleg mca van" — neg nusvél előli aláírták u megállapodási i ' I.ondón. április 2. Az angol fővárosba tegnap olyan birok érkeztek, liogy az angol-olasz tárgyalások olyan előrehaladott stádiumba jutottuk, bogy a megegyezést már parafálták. A hírt hivatalos helyen még cáfolták, dc biztosra veszik beavatott körökben, hogy az cgytzíncny aláírására a jövő héten sor kerül. Jelenleg az a helyzet, hogy nagyjában már megállapították az egyezmény szövegét, A sajtó véleménye szerint az utolsó nehézségeket is elsimították, az angol minisztertanácsa h 'közelebbi napokban megkapja felülvizsgálat céljából az egyezmény részletes szövegét. Az Lvcning Standard jelenti, hogy Franciaország csatlakozni fog az uugol-olász egyezményhez, amelyet a hónap közepe táján erősít | meg a két kormány egyidejűleg kiadandó nvi| lalkozalával. A francia kormány arra az ál. láspontra helyezkedik, hogy a London és Ró[ ma közötti megbeszélés nagyon üdvös és Franciaország részvétele a legnagyobb mértékben kívánatos. Amíg 'Oh alszik » Darmol dolgozik. Éjjeli nyugalmát nem zavarja és mégis estétől reggelre jól és biztosan hat Fájdalom nélkül hajt. könnyű és teljes ürülést idéz eló. Ezért kellemes hatású hashajtószer e Vl"^ * » Szemüveg, lülOCiSH LIEBMANN Kelemen ucca 12. Az angol-olasz megegyezés, ha alakilag; még nem is jött létre, lényegileg már megvan* — fejezi be jelentését az „Evcning Slaudard'V Ujabb tanácskozás Róma, április 2. Lord Pcrth és gróf G i r. ó szombaton délután ismét hosszabb cszme-q cserét folytatott. Aranyai, ezüslöf, brilliáns ékszert, evőeszközt, márkás kar és zsebórát, nászajándékot előlei nélkül vásárolhat ABC és Nemzeti Takarékosság könyvecskékre Tóth órásnál. Kárász ucca 13. I) Koumintang teljhatalommal ruházta fel Csang Kai-Seket London, április 2. Mint Hankauból jelentik, a kinai nemzed Koumintang kongresszusának rendkívüli ülése diktátori teljhatalommal ruházta lel Csang-Kai-Sek tüboi nagy-föparancsnotíot, akit a Koumintaug végrehajtó bizottsága e nökcick újonnan szervezett állására neveztek ki. Ebben a minőségében Csang-Kai-Sek kezében le'z a Koumintang minden döntésének legfelsőbb i'oku jóváhagyása, vagy az ellene emelendő vétó joga. Az uj állás szervezésének célja a nemzet egységes vezetésének biztosítása a Japánnal vivott háboruban. ' Ax Idő A Meteorológiai Intézel jelenti este 10 órakor. Idojóslat: Isinél élénkebb szél, nyugati, majd észak-nyugati irányból, változó felhőzet, holnap este. vagy éjjel több helyen eső, esetleg zivatar, a hőmérséklet átmenetileg emelkedik. mamm A nyúl ina PALLOS SÁNDOR II. Is cp. áldott szolgálóleánya — jutott eszembe S le'el'ulott a szemem könunyet. Aztán kérdeztem: . —- Mit rakosgat, édesanyám? — Mii? — lobbant- föl. Mit? Hát azt hiszed, tréfálok? — Nem érdemes — mond ani. Igazán nem érdemes. Nem az apám a rossz: az élet. Nem szabad gyűlölködni egymással. — Neki mondd! — kiáltotta. Neki mondd! Nem éűrtem én szó nélkül? Nem viseltem én mindent békességgel? Ott leroskadt aztán a szekrény e'é és ugy zokogott. hogy egész teste reszketett bsle. Akkor aztán odaültem melléje s beszéltem neki, bogy Islcr.em. mindenütt igy van ez, a nyomorúság mindenütt kiforgatja az embereket Igazi mivoltukból s az igazak mindenütt szenvednek. Uramisten, olyan világot élünk, mikor a sok jajtól az Isten se hall, a sok vértől az Isten se lát már s nem szabad haragudni, ha a magárahagyott ember kínjában nckifordul unnak is, akit szeret. Lám, mindennek az a laska volt az oka. Ha az ninqs, fel se tűnik már, hogy nincs kenyér, ugy megszoktuk. Olyan ezyszerű volt lemondani, mig senki sem beszélt róla. Nincs, hát nincs. Más is elmaradt már és nem öltük meg egymást. Énrám vonatkozólag meg tisztára igaza van az apáni.niik. Most nem olyan időket élünk, hogy lehessen jövőt épitgetni. V holnaputánok messze vannak, pnert azt se tudjuk, mi lesz holnap. Hát majd szépen dolgozni fogok. Majd keresek valami munkát, amiért adnak egy kis pénzt. Mert keresni kell most minden embernek külön-külön. Most minden kötelék szakadozik, amely eddig összefűzte az embereket, hát mindenkinek tudni kell szembenézni a saját külön é'e'.ével. Igy. És hogy csomagolni nem szabad. Meg hová is mennénk? Nem ugy értette ezt apám. Nem ilyen komolyan. Csak szörnyű keserűségében és szörnyű szégyenében csapódtak ki belőle a szavak és ő azért, minden izemmel tudom, szeret bennünket. Lám, milyen szótlan önfeláldozással vitte a sorsunkat eddig. Most felhorkant. Ember az ember és meg kell bocsájtani. Igy beszélgettünk ott órák hosszéig. Magam se tudom, honnét szedtem a szavakat, de ahogy kimondtam őket, éreztem, hogy az élet szomorú igazságait mondom ki ösztönösen. Jött a szó a számról, mert sok volt a fájdalom bennem, öszszekuporodtunk ott a megbontott szekrény előtt mind a hárman, szomorú vi'ág felborzolt, fázó emberverebei s o'.yan jó volt ez a hármas közösség, megtapogatni egymás • fájdalmát, megsimogatni egymás riadozó szivét, mintha Isten ült vo'.na közénk s egyenkint áldott ö'ére vett volna bennünket. Lassan elcsitultunk. Anyám szipogott még, meg-megindult még nála a sirás, mint az elvonuló eső. — Elküldött! — csuklott fel még néha. Mindünket elküldött! De szépen vsiszarakosgatta már az előszedett holmikat, szépen eligazgatta őket, a szőnyeget kihúzta, a széket helyretette, összeszedte a lámpa cserepeit, már asszony, anya s mindeneken tul és felett feleség volt, aki lelket ad a háznak. Azért szomorúak voltunk nagyon, csönde.-en gubbasztottunk, mintha cey nagy. friss sir lenne a másik szobában. Lassan leszállt az este, minden élet csöndes feketeséggé lett s kívülről a világ nagy nyomorúsága, mint egy sötét tenger verte a falakat. Már csöndes gondoltaink voltak és mindennapiak. — Mit adok nektek vacsorára? — sóhajtott szomorúan anyám. Mert délten megettük egy cseppig a főzeléket, öcsém a lábast is kikotorta, valószínű volt hát, hogy vacsorára legfeljebb ha sültkrumpli leszen, ami jó eledel ugyan, ha megkívánja az ember, de nehéz falat, ha nincs más. Gyertyát gyujtottunk, mert hogy a lámpa áldozatául esett a délutánnak, meggondolkoztunk a vacsora fe'ett s várakozvá vártunk. Lehetett talán hét óra 1s, mikor íclkopogtatc /cint apám léptei. Egy kicsit minden megrázkódtunk rá, hogy mi is lesz hát most, de nem szóltunk egy szót sem. Hallottuk, hogy betette a konyhaajtót, megtörölte a lábát, kereste a kilincset s aztán belépett. Már nem égett az arca, nem volt feszes a homloka, nem lobogtak a szemei. Csöndes volt, szomorú és komoly, ösz haja oly szép volt, homlokán barázdát nyomott a kalap, az arca fénylett, mintha sietett volna s a kabátja elől dudorodva kiállt. Nem is nézett ránk, nem is köszönt. Botját odaállította a sarokba, kalapját az éjjeli szekrényre tette, felsőkabátját az agyra. Aztán egy hevenyészett, ujságpapirosokba csavart csomagot húzott elő a kiskabátja alól s letette csöndesen az asztalra. — Ezt nektek hoztam — mondta szégyenlősen elkapva a szót s elült szótlan szomorúsággal egy székre. Láttam, ezer bánat van benne s szeretne megkérni mindannyiunkat, hogy ne haraeudiunk. Odakönyökölt az asztalra, rágyújtott