Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-20 / 86. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1938. április 20. Politikai napilap XIV. évfolyam 86. sz. Optimizmus nélkül? Amikor győri programját a miniszterelnök ür elmondta, a magyar gazdasági életnek minden tényezője helyeselte a kormány be­ruházási tervének célját, mértékét és forrá­sát. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a fegyverkezés terén haladnunk kell nekünk is, ha oz ország politikai súlyát meg akarjak tar­tani s vannak szociális kérdések, melyek ál­dozatkészség nélkül nem oldhatók meg. A honvédség felfegyverzésének és korsze ü fel­szerelésének kérdése egymagában véve is rokonszenvessé tette a miniszterelnöki pro­gramot s ha voltak is aggodalmak, melyek nemcsak a mindenképen helyes célt tekintet­ték, hanem a magyar gazdasági élet tehervi­selőké pcsségét is mérlegelték. — nem volt sonki, aki a győri program végrehajtásával szembehelyezkedett volna. Azzal azonban mindenki tisztában volt, hogy ehhez a programhoz legalább olyan mertekben van szűkség optimizmusra, mint áldozatkészségre. Optimizmus kell ahhoz, hogy a magyar gazdasági élet nélkü­lözni tudja azt oz évi kétszáz millió pengőt, amit fninden terhének viselésén tul kell majd öt cven keresztül szolgáltatnia a kormány be­ruházási programja számára. Optimizmus kell ahhoz, hogy ilyen horribilis, bár szüksé­ges megterhelés mellett a tőke ne vonuljon ki a termelésből s ne keresse a legkevesebb kockázat melletti elhelyezkedést. A tőke szí­vesen viseli a terheket is, ha az nem semmi­siti meg rentábilitásnt. A tőkének azonban egészen külön természetrajza cs egészen kü­lön moralitása van. S most természetesen nemcsak az ingó, hanem az ingatlan-tőkére js gondolunk, — mert a kettő között e tekin­tetben csak a mozgékonvság foka s a rugal­masság mértéke tesz különbséget. Opti­mizmus nélkül a t ő k o nem vállal­kozik s megelégszik u kisebb haszonnal, ha nnnak megszerzése nem kockázatos, de in­kább lemond minden haszonról, ha a haszon­zserzés magát a tőkét veszélyeztetné. Ezek alapigazságai a gazdasági életnek s mindaddig, amig a tőke magántulajdonban van, addig felekezettől és nemzetiségtől füg­getlenül érvényesülnek ezek az alapigazságok mindenütt. Aki az optimizmust el­veszi, az a tőke vállalkozási ked­vét öli meg, ha pedig a tőke nem vállal­kozik a termelésre, akkor nem keletkeznek olyan uj értékek, melyekből az államhatalom által megkívánt terhek fedezete előállhat. Azokat a javaslatokat, melvcket a kormány a beruházási program végrehajtása érdeké­ben előterjesztett, mi most kizárólag eb­ből a szempontból vizsgáljuk s ennek vizs­gálata alaoián állítjuk azt, hogy ezek a ja­vaslatok éppenséggel nem voltak arra alkal­masak, hogy a javuló gazdasági élet.által ki­sugárzott optimizmust növeljék, vagy csak megtartsák. Mindenki helyesli azt a tervet, hogv megfelelő álláshoz juttussák a gazdasá­gi életben is azt a fiatalságot, melyet kellő számban nem lehet már elhelyezni sem a közhivatalokban, sem az állam által ked­vezményezett vállalatokban. A társadalmi egyensúly megteremtése azonban sú­lyos egyenlőtlenségek megteremté­sével nem érhető el. Öt év alig lesz arra al­l almás. horrv .-r vezetésre való képességet ki­fejlessze azokban, akik most kerülnek ipari; vagy kereskedelmi vállalatokhoz. A részvé­nyesek pénzüket csak azokra merik bizni, akiket nemcsak intakt jellemük, tanultságuk és iskolai végzettségük jegyez el az ipari, vagy kereskedelmi pályára, hanem egyrészt az a különleges diszpozíció, ami nélkül vérbeli kereskedő nincs s a ta­pasztalatokon kísérelt szakszerűség, ami biz­tonságot jelent a tőke tulajdonosai számára. Apáktól örökölt hagyomány s generáció­kon keresztül megszerzett érzék kell ahhoz, hogy akiben tudás, tehetség és ambíció van, az a kereskedői pályán boldogulni tudjon s bizalmat tudjon kelteni a maga részére azok­ban, akik pénzüket, esetleg egész vagyonu­kat rábízzák. Öt év alatt ezt megszerezni nem lehet. Öt év elég idő ahhoz, hogy a gyakor­nokból másodlevelező, vagy másodkönyveiő legyen nagy vállalatnál, de ahhoz nem elég, hogy azok vezetésére vállalkozzék, akik mel­lett addig tanulnia kellett. Nem lehet csudálkozni azon, hogy a tőzs­de sokkal nagyobb áresést mutat, mint ami­lyen értékvesztés éggel u vagyonváltság jár. Az emberek elveszítették bizalmukat, de a bizalomnak elvesztése egyedül a tőzsde árfo­lyamain keresztül nagyobb kárt okozott a nemzeti vagyonban, mint amit vagyonvált­ságban és kölcsönben a kormány a válalla­tokra ki akar vetni. A magyar gazdasági élet nem olyan erős és nem olyan teherbíró, hogy az-egyensúly a kormány által tervbevett meg­teremtésének módjával kísérletezni lehetne. Mi most nem azokat siratjuk, akik a maguk egyensúlyi helyzetét lesznek kénytelenek fel­áldozni a konnány által tervbevett egyen­súly megteremtése érdekében, mi a g a z d a­s á g i c 1 c t e g y o n s u 1 y á t féltjük an­nak az optimizmusnak megsemmi­sülésé tői, ami nem a győri programnak, hanem n program megvalósítására hivatott legelső rendelkezésnek nyomában járt. Az ország nemcsak a közrend biztosítását kéri a kormánytól, kér ezenfelül optimiz­must is. Nem a saját érdekében, nem a „hisztéria" ellen kéri ezt, hanem azért, hogy a győri program a kormány várakozása sze­rint valósulhasson meg. Hegkezdődtek az olasz-francia tárgyalások Kedvező elöfeleK Közöíi íárgyalnaK a barátsági szerződés megújításáról — Franciaország elis­meri az abesszin Qóditást, de ugyanolyan biz­losiiéKot Kér, mini Anglia Párts, április 19. Nagyszombaton aláírták Rómában az angol-olasz egyezményt, amely­nek kedvező hatása máris mutatkozik; kedden megkezdődtek a francia—olasz tárgyalások. Blcndcl római francia ügyvivő megkezdte gróf Ciano olasz külügyminiszterrel azokat a tárgyalásokat, amelyeknek célja a francia­olasz kapcsolatok szabályozása és a két ország közötti légkör megjavítása. A megbeszélések kilátásait igen kedvezően itéli meg a francia sajtó,'A Matin szerint Fran­ciaországnak joga van fcnntartásnélküli opti­mizmusra. Az a vélemény, hogy a tárgyalások mintegy tiz nap alatt befejezést nyernek. London szerint a francia—olasz tárgyaláson szóbakerül Tanger, Tunisz, a dsibuti-addísz­abebai vasúti részvénvtőke, a Franciaország­ban élő olasz munkások sorsának, a fasiszta­ellenes olasz elemek franciaországi ellenőrzé­sének, a Földközi-tengeri erődítmények, a ten­geri haderők egymáshoz való arányának és a Francia-Szoináliföld és Abesszínia közötti ha­tármódositás kérdése is. * Londoni jelentés szerint ugv az angol, mint a külföldi közvélemény továbbra is történelmi fontosságú békemükenf Panánból . ,„„«..„.„. ..„.„.„..„..^ ........ hangok. Ezeket a Times annak tulajdonit ia, hogv az egvkori Földközi-tengeri feszültség óriási szolgálatokat tett Japánnak azzal, hogv Furónába kötötte lc az angol tengeri haderő jórészét. Részletes tanácskozás; pén'^Vn London, április 19. Mint. a Reuter Iroda ér­tesül, Ciano gróf külügyminiszter közüllo Blondel francia ügyvivővel, Hogv Mussolini kedvezően fogadia azt a javaslatot, hogv ha­ladéktalanul tárgyalások induljanak Francia­ország. és Olaszország között. Az első találkozót leniekre tűzik ki. X megbeszélések fócclja az olasz-francia jóvi­szeny helyreállítása és kölcsönös megnemtá­madási biztosíték nyújtása a Földközi-tenge­ren. Ciano gróf a mai percig tartó megbeszé­lés Borán a legmelegebb jóindulatot nyilvání­totta Franciaország iránt, paris Dduanoiuan blzfosiie­hohot hír, mini Anaila Pár is, április 19. Az Ilavas Iroda jelenti Rómától: A két ország mértékadó köreinek véleménye szerint Franciaország ós Olaszor­szág között sohasem voltak mélyreható ellen­tétek és most is arról van szó, hogy a két or­szág között helyreállítsák a kölcsönős biza­lom. és barátság légkörét. A megbeszélések ki fognak teriedni a fran­cia és olasz kapcsolatok egész területére. Fran­cia részről előreláthatóan olvan irányban fog­nak megállapodásra gondolni, hogv bizonvos mértékben megerősíteni igyekezzenek azoka* a szerződéses kötelezettségeket, aiuelve+eh Olaszország az Óms-.őngól egyezmény körié­ben. már magára vállalt, igv például a Föld­közi-tengeri közlekedés, valamint a spanyol­ügy várható következményei kérdésében. Fran­ciaország e kérdések tekintetében ugyanohmn biztosítékot szeretne kapni, mint. Anglia. Franciaország viszonzáskéocn elismerné Olasz, ország keletafrikai birodalmát, ugyanolyar fettételek mellett, mint Anglia. Jelenleg arra gondolnak, hogy a két kor-

Next

/
Thumbnails
Contents