Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-17 / 85. szám

Vasárnap, 1038 április T7. DÉLMAGYARORSZAG 39 A DÉLMAGYARORSZÁG R l G É N Y E NEGY NEGYED J R T A MAGYAR LÁSZLÓ 43 ' — Ez azí — kiáltott diadalmasan a szep­lős. — Látják hölgyeim és uraim, ez az a kérdés, amely ott ég millió és millió félreve­zetett, becsapott férfiszívben. Ez a kérdés űzi el az éjszakák nyugalmát, keseríti meg azo­kat a koldusfalatokat is, amelyek megma­radtak még a háborús rombolás és pusztulás után. Melyik az Íróasztalom, mi a munkakö­röm? Millió és millió elrongyolt testű férfi­ember kiáltja ma bele ezt a kérdést a bűnös társadalom lelkiismeretébe, de ez a lelkiis­meret süket még ma is, nem hallja, mert nem akarja meghallani. Nem ad választ rá, nem mutatja meg az elrabolt íróasztalok és az el­orzott munkahelyek rejtekét. Köszönjük ön­nek, dr. Bálint Ferenc testvérünk, elvtár­sunk, hogy ilyen tömören, ilyen világosan adta meg a választ, az egyetlen igaz, lehetsé­ges választ égető problémáinkra és ilyen nyiltan, férfiasan, ilyen katonás határozott­sággal mutatta meg nekünk, tétovázóknak, nz irányt, amely felé el kell indulnunk, a célt, amelyet el kell érnünk. Ez az irány pedig a szocializmus utja, a cél a szociálizmus célja, íróasztalt és munkakört kell adnunk, kikény­szeritenünk a korhadt polgári társadalomból minden ember számára. Éppen ezért javas­lom, határozzuk el, hogy megalakítjuk a vá­rosi alkalmazottak szakszervezetét és nz el­nöki tisztséget ajánljuk fel az arra legmél­tóbb elvtársunknak, dr. Bálint Ferenc al­jegyzőnek. Mindenki éljenzett, de Bálint csak" nnnak örült, hogy a szeplős végre feláll az asztal mellől, odalép hozzá és felszólítja, hogy fog­lalja el az elnöki széket, amely történetesen Bálint régi, kopott széke volt a régi íróasztala mögött. Leült a székre, rendezgetni kezdte az író­asztal aktarengetegét, lefújta a cigarettaha­mut porcellántintatartója tálcájáról és szeret­te volna, ha ezek az emberek végre magára hagyják, hogy illendőképen örvendezhessen a régi szobának, amelybe végre mégiscsak visszatérhetett. De senki sem mozlult. Ott állt az ember­gyürü az asztal körül, sőt egyre ujabb és ujabb arcok bukkantak fel és lassankint zsú­folásig megtelt az egész szoba. Nagy volt a lárma, ismét össze-vissza beszélt mindenki. Nevek hangzottak, ismerősök és ismeretle­nek, a végén kiderült, hogy hirtelen megvá­lasztották az újonnan alakított szakszervezet egész tisztikarát. A titkári tisztséget a szep­lős nyerte el. Aztán elhatározták, hogy most azonnal küldöttségileg jelentik be a polgár­mesternek a szakszervezet megalakulását, aztán ugyanaz a küldöttség látogatást tesz a szociáldemokrata párt hivatalos helyiségé­ben, a munkásotthonban és ott is bejelenti o megalakulást. A küldöttséget termésetesen dr. Bálint Ferenc elnöknek kell vezetnie. A folyosón, amig a küldöttség tagjai a pol­gármesteri hivatal felé igyekeztek, Bálint súgva megkérdezte a szeplőstől, hogy mit is •alakítottak ök meg tulajdonképen és fiút kell bejelentenie a polgármesternek. . — Egyetlen mondatban közölje a polgár­mesterrel, — oktatta ki a szeplős —, hogy a városi tisztviselők felismerve a helyzetet ^ és megértve az idők szellemét, megalakították a városi alkalmazottak szakszervezetét és^ tes­tületileg beléptek a szociáldemokrata pártba. — Fölismerve a helyzetet és megértve az idők' szellemét..: — ismételgette Bálint, aki aztán odabenn, a polgármester csudálkozó arca előtt, hiba nélkül fölmondta az egymon­datos leckét. Körülbelül ugy érezte magát, mint valamikor, ötödikes gimnazista korá­ban, amikor az Odysseia tiz bemagolt sorát hadarta el. Egyetlen kukket sem értett be­lőle. De azért bevágta és hibátlanul föl­mondta ! |i; Dr. Bálint Ferenc leszerelt hadnagyból igy lett elnök, akinek ezernyi dolga akadt uj mi­nőségében. El kellett járnia a munkásott­honba, részt kellett vennie az összvezetőségi üléseken, beszédeket kellett tartania, szóval, akár tetszett, akár nem, munkálkodnia kellett az uj társadalmi rend kialakításán, amelynek eljövetelében annyira biztos volt mindenki. Becsülettel végezte a dolgát itt is, mint min­den poszton, ahová az élet sodorta. Elnökölt, szónokolt, beszélt — és ezt mély meggyőző­déssel tette — arról a töméntelen szenvedés­ről, amelyen a háború keresztülhajszolta a magyar dolgozó milliókat, beszélt arról is, hogy most, amikor minden régi, békebeli ólom recsegve omlott össze, a romhalma­zok között tévelygő tömegek nem tudják megérteni, mi volt az ok, amely a háború őrületébe kényszeritette a népeket. Beszélt arról is, hogy a háború poklából kiszabadult népnek több joga van élni, embermódra él­ni, mint amennyi a háború előtti generáció­nak volt, nem azért, mert megharcolt, mert vérzett érte, hanem azért, mert a háborúban fölnyilt és látóvá vált a szeme. Látja em­bervoltát és követeli, emberi jogait. Néha azért elfogta a bizonytalanság. Nem tudta megérteni, hogy miért válik lassan bűnné nz a háromszínű zászló, amely végre, a háború halálával fölrepülhetett szabadon a ma­gyar firmamentumra és letaszíthatta onnan a sárga-fekete császári lobogót. Bálint Ferenc csöndesszavu, szerény em­ber volt. szívesen hallgatták. mert megértet­ték és nem volt senki féltékeny rá. Tudták", hogy magasabbrendű ambiciói nincsenek, hogy készségesen tolja azoknak a szekerét, akik magasabbra, többre vágynak. Igy történt, hogy néhány Nhónap múlva, amikor hire jött, hogy Pesten vörösre vált a világ és kikiáltották a tanácsköztársaságot, ő is megszavazta a helyi rezsimváltozást, ismét egyike volt azoknak, akik a városi tisztvise­lők szakszervezetének küldöttségét elvezet­ték a polgármesterhez és a forradalmi kor­mány főispánjához, felszólították őket helyük elhagyására, azután pedig ő is részt vett azon a munkástanácsi ülésen, amely háromtagú direktóriumot delególt a város élére az elcsa­pott polgári vezetőség helyett. A direktórium egyik tagja természetesen a szeplős ügyvéd volt. A lakodalom nem sokóig tartott, néhány hónap múlva elmenekült a direktórium két tagja, a harmadik, a szeplős, már korábban visszavonult és a változáskor vakítóan fe­hér színekben pompázva, jelentkezett a vá­rosházán, hogy kezébe vegye és irányítsa nz igazoltatást, a tisztogatási munkát. Az első, akit az igazoló választmány elé idéztetett és akire kimondotta az állásvesztést, természe­tesen dr. Bálint Ferenc volt. Szegénynek a börtönőr kézbesítette ki a fegyelmi végzést, mert le is tartóztatták és jó pár hónapba telt, amig kiszabadult. A tör­vényszéki főtárgyaláson nngynehezon sike­rült beigazolnia, hogy a véletlen sodorta ö szakszervezet élére és az elnöki tisztségbe egyenesen a frontról került, mór pedig a fronton, — mielőtt elbocsájtották őket —, nem kaptak tájékoztatót az itthoni dolgokról: 2. A' diktatúra alatt különben megváltozott a Hold-uccai helyzet is. A házban Matinák vet­te ót a parancsnokságot. A négy lakó, Gr b­hardt Péter javaslatára, egyhangúlag Mati­nák Mátyást választotta meg házibizalmivá. Kire másra eshetett volna a választás, hiszen Matinák őstagja volt a szociáldemokrata pártnak —, sőt, még a háború előtt, vezető­ségi tagja is, — régi, kipróbált megbízható szocialista, akinek a párttagsági igazolványa aranyfedezetü nemesvalutának számított ezekben az időkben. Igazi nemeslevélnek; aminek hasznát vehette az is, aki az árnyé­kában húzódhatott meg, tehát a többi lakó ís: (Folyt, köv.) ROTH HAJIIIOIT FADIITORGYÁR Szeged, Plars ítr 13. sz. Telelőn: 16-36. Készít hajlított széket, fotelt, min­den kivitelben. Zongoraszék, zsur­asztal, zsurkocsi stb. Tenniszütők elsőrendű kivitelben. STERN ÉS ROTH ócskavas és fémkereskedők Mars-tér 1. Telefon: 20-66 Használt gépek vétele és eladása.

Next

/
Thumbnails
Contents