Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-17 / 85. szám

Vasárnap. 1938 április 17. DÉLMAGYAROPSZÁG 99 10 ezer ét elölt (A Dóhnagyarorszdg munkatársa'ól.) Az Alföld őstörténetére mindettdeig nem voltak megbízható adataink. Sokáig azt hittek, hogy a legősibb kor­ban, a csiszolatlan kőkorszakban barlangokban, begyes vidékeken élt az ősember és az Alföld sik vidékein csak a csiszolt kőkorszakban kezdődött az élet. Két évvel ezelőtt azután pz öthalmi ásatások során nagyjelentőségű leletre bukkantak. Kiderült, hogy 10—12 ezer esztendővel ezelőtt a csi­szolatlan kőkorszakban öthatom állandó település színhelye volt. A feltárt őskori lelet az első az Alföldön, amely a csiszolatlan kökorszakból származik és ezért rendkívüli jelentőséggel bir. Állati csontok, fia­tal mammut, ősszarvas csontja cs foga, a tarpán nevü ös-lófélc állat csontja, szárazföldi csigák, tojáshéjjak, amelyek azonban sokkal nagyobbak, mint a mai baromfi.ojások, ötven darab kovakő és végül az ősember tűzhelye kelült elő az ásatások­nál. Az állati csontok ketté voltak hasítva, ame­lyekből az ősember kiszedte a velőt. Az érdekes lelet eredetet csak később lehc-« fett megállapítani. Az előkerült anyagból hosz­szabb ideig tartó vizsgálatok nélkül még csak következtetni sem lehetett a pontos korra, amely­ből a feltárt lelet származik, szükségessé vált a tűzhelynél talált faszén tüzetesebb megvizsgálása Bírnak megállapítása végeit, hogy milyen fának a maradványai. Ezt a munkát most fejezte be dr. Grcyuss Pál szegedi tanárképző főiskolai tanár, egycicmi magántanár, aki az öthalmi ásatásokról és saját vizsgálatairól a múlt héten előadást tar­tott Budapesten a Természettudományi Társulat iiiesen. Laboratóriumában, munka közben találtuk Gre­guss professzort, amikor felkerestük, hogy meg­kérdezzük vzisgálalainak eredményéről. — A kétségtelenül nagyjelentőségű öthalmi le­tet faszénmaradványait én vizsgáltam meg —• kezdte a professzor. A mogyoró nagyságú faszén­darabkákból pontosan meg lehetett állapítani, hogy abban az időben az ősember milyen fa tüzénél sütögette a maróműt pecsenyéjét. A mikroszkó­pos vizsgálat alapján ki'.ünt, hogy abban az időben az Ősember Szeged környékén főleg cirbolyafe­nyövel, illetve fcgenyefenyövel tüzelt. A két fenyő a mai Magyarországnak is csak a nyugati ró­Dr. Oreguss Pál az öihalmí ása­tások rr.fidhivüll ielentostge­röl — Állandó település volt Szeged honiuchen a csiszo­latlan hOhorszahkan nyékén, sőt a cirbolyafenyő a történelmi Magyar­országon is csak az északi és a déli Kárpátoknak, legalább 1600 méter tongorszinfeletti magasságán tenyészik, de ott is csak elvétve, míg a jegenye­fenyő a mai Magyaroszáguak is csak a nyugti ré­szén, az Irottkő tájékán nő kevés számban. Mind­eme nagyfontosságú eredmények után joggal fel­merülhetett a gondolat, vajjou nem lehetne-e vala­mi uton-módon az akkori növényi életbe még­jobban bepillantani. Erre esak egy lehetőség mu­tatkozott, ha az akkori növények virágporszemeit is megvizsgáljuk, vagyis ha az egész leletet pol­Icnanalizdljuk. — A nagyközönség előtt —. folytatta — a pollenanalizis szó nem igen ismeretes, podig a modern ősnövényföldrajzi kutatásoknak ma egyik legjelentősebb segédtudománya. Lényege az, bogy a legtöbb virágos növénynek a virágporszeme, vagy a páfrányoknak, mohoknak a spórái, ha ked­vező körülmények között kerülnek a földié, abban nem pusztulnak el, mint az állati, vagy az emberi test, har.em 10— 20.000 esztendeig, vagy még en­nél is több ideig változatlan formában, de ter­mészetesen nem élő állapotban, az ingoványos lá­pos terü'ct iszapjában, vagy földjében megmarad­nak. Ha már most a ma; kor természetbúvára ilyen bolygatatlan földből akár egy morzsányit is a mikroszkópja alatt megvizsgál, ugy annak pará­ny ai között az egyes növényekre jellemző spórákat cs virágporszeir.eket is megtalálhatja. Mfhthogy a legtöbb növénynek, vagy fának a virágporszeme éppen olyan jellemző sajátsága, mint akár a le­vele, vagy a virágja, igy ha a földben ilyesféle virágporszemeket találunk, ez ugyanannyit jelent számunkra, mintha az egész növényt találtuk vol­na meg. — Hogy a szegedkörnyéki Hzezer év előtti növényvilágot némiképen megismerjük, magam is ezt a pollen­analitikai módszert választottam. Legelőször is a szén- és löszporladék közül körülbelül egy gyü­I szünyit különféle savakban és lúgokban főztem, amikor is e vegyszerben minden anyag feloldódott, csupán a porszemek nem. A virágporszemeknek a külső burka, vagyis a fala ugyanis kttinszerü anyagból van, amely nemcsak a sósavnak, salétromsavnak, de még az üveget is megtámadó floursavnak is nagyszerűen ellent áll. E savakban HUNGÁRIA Kávéházban és Halászcsárdában húsvét vasárnap és héttőn délután és este ANCI 11 z elismerten legjobb ifin­szeftrtiph 6 vagy 12 bavi részletre kaphatók ~i vina Dezső ;ZEOED. tehát minden feloldódik, illetve elpusztul, csupán a virágporszemek maradnak meg sértetlenül. Ilyen eljárással azu'án a virágp őrszem okot sikerült a pi­szoktól ugy elválasztanom, bogy most már azokat teljes tisztaságukban, jellemző alakjukban cs cso­dálatos rajzolataikban vizsgálhattam. Az egyes vi­rágporszemeket nemcsak lerajzoltam, de valamcuy­nyit le is fotografáltam, hogy azokat a ma élő növények virágporszcmeivel összehasonlíthassam. Ez a munka volt a legnehezebb, amennyiben ez a pollenaiKÜitikai tudomány egészen uj keletű, igy az összehasonlító 'anyagot a szaktudósok még nem igen állíthatták össze. Ez a magyarázata an­nak is, hogy a talált mintegy 150 féle növény virágporszemeinek mindegyikét nem is lehetett pontosan meghatározni. Dc már az eddigi adatok­ból is következtethetünk arra, hogy Szeged tájékán legalább is 10—20.000 esztendővel milyen növények élhettek. Mivel azonban a virágporszcmekből vegyes, tehát tü- és lombhullatu erdőre is következtethetünk, igy nem lehetetlen az sem, hogy ez a település 12.000 évnél is jóval idősebb, legalább is a cirbo­lyafenyő jelenlétéből erre bátran következtethe­tünk. Az évezredek folyamán sértetlenül megma­radt virágporszcmekből és spórákból megállapít­ható, hogy abban az időben Szeged közelében ki­sebb-nagyobb fenyő-erdőségek lehettek, amennyi­ben a szénporladék között a lucfenyő, jegenye­fenyő, cirbolyafenyő és a hai<asi fenyő virágpor­szemeit sikerült feltalálnom. Ez erdőségek alján manapság csak a hegyvidékeken élő mohok és páfrányok tenyésztek, amennyiben ezeknek a spó­ráit is megtaláltam. — Ez a csiszolatlan kökorszakból származó el­ső alföldi lelet — folytatta fejtegetéseit a pro­fesszor — nemcsak az ősember történetére vonat­kozólag hozott igen értékes tudományos adatokat felszinre, hanem az Alföld, de főleg Szeged múlt­jára is. Igen nagy kár, hogy a bárom év előtti öthalmi ásatások megrekedtek. Pedig arról a te­rületről — amelyről most már kétségtelenül tud­juk, hogy az egykori ősember települése volt — egész biztosan meg sok cs nagyjelentőségű lelet kerülne elő. Bezzeg, ha külföldön lenne ilyen le­let, annak már nagy propagandát, sőt az ősember muzeumát is megcsináltújj volna. Reméljük, hogy Szegíd városa is meghozza ezt a csekély áldo­Za.-1, amely neki hirt és dicsőséget jelentene, söi () halmot talán még az idegenforgalomba is bekapcsolná. , r. m. Divatos S7.öveiekből MODERN SZRTBASSAL öltönyt CaIVIíJÚÍ Nemzeti TGIOHOV Takarókos­sá!? és UNIÓ könyvié is. KRIER KlauzAI-tér 5.

Next

/
Thumbnails
Contents