Délmagyarország, 1938. április (14. évfolyam, 72-95. szám)

1938-04-15 / 84. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Péntek, 1938. április 15. Politikai napilap XIV. évfolyam 84. sz. Magyar nagypéntek Nincs meg egy ünnep, amely az érzéseknek olyan széles skáláját rezegtetné meg a hivő lelkekben, mnit nagypéntek és a nagypénteket követő húsvéti feltámadás. A legmélyebb gyászt követő hallelujnnnk ujjongása, a sirbatételt követő feltámadás az örökkön ismétlődő megújhodásnak, a kősirba zárt, hét pecséttel lezárt, őrökkel őrzött és mégis diadalmaskodó igazságnak az ünnepe. A kereszténység alapitójának isteni személyéhez kapcsolta a feltámadásnak és uz örök életnek ezt az ünnepét, dc u nagypéntek és húsvét egymásra következésének csodálatosan mély értelmét cs misztikumát nemcsak a kereszténység ismeri, hanem benne van csaknem az összes vallások tavaszi ünnepeiben. Az élet igenlése . csak akkor magasztosulhat győzelmi himnusszá, ha megelőzte a sirbatétel gyászosan fekete és komor szertartása. „Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig", — mondja tömör egyszerűséggel az evangélista, aki elsőnek írja meg a kereszténység alapítójának történetét. De nagypéntek szörnyű tragédiájának elmondásánál sem ő, sem neki, sem társainak a történet elmondásában nem tolul a vádnak egyetlen szava a tollúkra. Szerzőjük egyénisége, irásmüvészetüje különbözősége szerint a négy evangélista másként irja meg a keresztrefeszités és sirbatétel történetét. Egyben azonban mindanégyen közösek. Nagypéntek számukra nem a vádnak napja, hanem a temetése. Nagypénteken gyászolnak, de nem visszaemlékezéseket és igazságtalanságokat idéznek. Az egyház is az ő tanításukat követi. Az egyház szerint nagypéntek a bűnbánat és magábaszállás nagy ünnepe. Nagypénteken temetnek cs — várják a feltámadást. Nincs nemzete a világnak és nincs nemzedéke a magyar sorsnak, amely nagypénteket és több temetést ért volna meg, mint a miénk. Ezer esztendő fénye és ragyogása, gyásza és szomorúsága, a világháború vérzivatara és hősi küzdelme után ostoroztatás, megcsonkítás lett uz osztályrészünk. Elvesztek kéklő hegyeink, elvesztek gazdag völgyeink, elvesztek a kincsek, mely eget addig nekünk termett a három halom és négy folyó hazája s idegen uralom alá kerültek vejünk szerencsében, balsorsban, harcban és munkában közös testvéreink. A régi dicsőség után eltemettük a régi március tizenötödikét, ifiu éveinknek poétikus, körvonalaiban talán bizonytalan szabadságünnepét, amelyből azonban a szabadság mellett kiéreztük az egyenlőség és testvériség patetikus kihangsulyozását. Azután eltemettük annak a negyvennyolcból és hatvanhétből kisarjadt korszaknak hagyományait, amelynek lehettek hibái és tévedései, de amelyről joggal hihettük, hogy a milléniumban kicsúcsosodott fellendülése elindított bennünket egy szebb és biztosabb magyar jövendőnek az útjára. Ami azóta velünk történt, mind, mind csak egy-egy ujabb stációja a magyar kálváriának. A meddő küzködés, az élet megnehezedése, az életszínvonal lecsökkencse s a kisebb kenyérdarabnak uj feldarabolása az .ok és okozat vas következetességgel folyó szomorú jelenségei ennek a magyar golgotajárásnak. Ki csodálhatja, ha az igazi nagypéntek napján csakugyan szomorú és fekete nagypéntek hangulata üli meg az ember lelkét ezeknek a jelenségeknek láttára? Vájjon megéri-e ez a visszavonásokkal küzködő és a régi igazságok helyett uj igazságok útjait tétova bizonytalansággal kereső' nemzedék a derűnek, bizakodásnak és bitnek azt a rendithetetlenségét, amely bátorságot adott az apáknak, hogy cselekedjenek s őket igazi alkotásokra képesítette? Népek vesznek és népek lesznek; tegnapi igazságok elvesztik igazság voltukat a holnap számára; világok robbannak szét és újra csoportosulnak az atomjaik; társadalmak pusztulnak és helyükbe uj társadalmak keletkeznek, közben pedig az idő halad előro könyörtelenül, halmozva egymásra muló telet és ujhodó tavaszt. Az őrökké élő, hivő bizakodásnak a jegyében, amely szentté avatta nagypéntek gyászát s a gyászt követő feltámadásnak húsvéti ünnepét, hittel híszszük, hogy igazságokat nem lehet örökre eltemetni, mert az igazságoknak nem osztályrészük a halál, hanem a feltámadás. És mikor tompán kopognak a nagypéntek kalapácsai, a távolban halljuk a szárnyak suhogását; a harangok visszajönnek, hogy zengve-bongva köszöntsék az uj feltámadást. Nagyjelentőségű katonai meaállapodások Anglia és Franciaország között Ssombatoií délután irfáU alá "Rómában az angol-olass egyeseményt London, április 14. Az angol-olasz megegyezés, másrészt a szoros angol-franc12 együttműködés uj helyzetet teremt Európa politikájában. A mai helyzetben a stresai angol-francia-olasz arcvonal ujjúszületését látják kialakulni, amelyhez hozzá járul az a jelentés, hogy London és Páris között szoros katonai szövetségről folynak tárgyalások. Daiadier francia miniszterelnök londoni utjának jelentőségét is ezek a megbeszélések adják meg. Politikai körökben ugy tudják, hogy Daiadier és Bormct francia külügy- , miniszter április 22-én találkozik Londonban Chamberlain angol miniszterelnökkel. A Daily Tclegrapb szerint a londoni tanácskozáson minden valószínűség szerint a ..két nagyhatalom védelmének közös megvalósítása" kerül szóba. A haditengerészeti együttműködésről is szó van, A Daily Express már francia-angol katonai szövetség előkészítéséről, valamint a két ország vezérkarának politikai és műszaki együttműködéséről ír. 'A lap szerint fenyegető veszély esetén a francia hajóhad látná cl az angol vizek egy részének védelmét, hogy tchermcntcsitso az angol hajóhadat. Ezenfelül Franciaország az angolok rendelkezésére bocsátanék Icgi támpontjait. Fontos kérdés lesz a közös főparancsnokság ügye is. Ebben az esetben Franciaország nevezné ki az egyesült szárazföldi erők főparancsnokságát, mig az angolok az egyesült légi haderő feletti parancsnokságot látnák el. A Daily Express és a Daily Mail azt hangostatja, hogy c r szoros angol-francia együttműködés katonai szövetséggel értékű. egyenA francia kormány tagjai két bélen belül Londonban az angol államférfiakkal tárgyalnak és megbeszélést folytatnak Chamberlain és lord II a 1 i f a x 0 n kivül az angol véderőminiszterekkel is a nemzetközi helyzetről, aa időszerű politikai kérdésekről cs a francia-angol katonai együttműködésről. A megbeszélések a stresai francia-angol-olasz arcvoual felelevenítésére vezetnek. Rövidesen tárgyalások indulnak meg Franciaország és Olaszország között egyezmény kötése érdekében. A lapok ugy tudják, hogy a római francia nagykövetnek valószínűleg a korzikai származású P i é t r i t nevezik ki, ő vezeti majd francia részről a tárgyalásokat. Az alsóházban Fletcber képviselő megkérdezte a miniszterelnököt, hogy vájjon áz angol-olasz megbeszélések következtében létrejött egyezményeket parafálják-e, aláirják-e. a ratifikációt elfogadják-e? Ha igen, mikor? Chamberlain miniszterelnök: — Az említett jegyzéket remélhetőleg szom-s baton írják alá. (Hosszantartó lelkes éljenzés az összes kormánytámogató párton.) Nagyszombaton aláirfák az angol-olasz eguezmenql Róma. április 14. Politikai körökben biztosra veszik, hogy az angol-olasz egyezményt nagyszombaton délben irja alá gróf C i a :i 0 olasz külügyminiszter és lord P e r t b angol nagykövet A „Messagero" cimü lap ugy tudja, hogv a megegyezés szövegét még nagyszombaton közzéteszik. A .J'opoio d'Róuia" szerint Ciano londoni utjának a birét sem Londonban, sen. Rómában nem cáfolják.