Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-11 / 56. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Péntek, 1938. március 11. Politikai napilap XIV. évfolyam 56. sz. Madách szobra A budapesti Madóch-szoborpályázat ereclménytcien maradt, pedig ritkán volt még szobraszi verseny Magyarországon, amely ekkora mértékben keltette volna fel a művészek érdeklődését és becsvágyát. Nem is pályázat, sízobormüvek és cpitészeti alkotások tobzódásu volt az a gipsztömeg, amelyben a zsűrinek először rendet kellett teremteni, hogy megkezdhesse a birálat munkáját. Aligha fordult elő még Magyarországon, sőt I alföldön is bizonyára nagyon ritkán, hogy százhatvan művész fektette bele tudását, fantáziáját és ambiciójót egyazon feladat megoldásába. Az eredmény, miként a bírálatról kiadott kommünikék mondják és amint a megjelent reprodukciók is igazolják, nem felelt meg a célkitűzés nagyságának, a pályamüvek szokatlanul nagy számának és a jogosan felcsigázott várakozások mértékének. A versenyző művészek alkottak .igen szép és figyelemre méltó dolgokat, de nem tudtak megküzdeni az eléjük meredő probléma kozmikus természetével, amely azt követelte volna meg, hogy az egész emberiség sorsának minden magasztossága és gyötrelme fejeződjék ki egyetlen szobrászi alkotásban, ugy azonban, hogy mellette ne szoruljon háttérbe a gondolkodó és költő, aki megérezte és. megérzékeltette mindazt, amit a teremtés és halál közötti arasznyi végtelenség' 'mindannyiunk számára jelent. A szoborbizottság ujabb, zártkörű pályázatot irt ki juniusi határidővel, ekkor rög eldőlni, hogy Budapest jut-e olyan Madách-szoborhoz, amely méltó a költőhöz és méltó a magyar irodalom legnagyobbszerü bölcseleti költeményéhez, Az ember tragédia j á h o.z. Azzal ugyanis tisztában Kell lenni mindenkinek, hogy Madách szobra egyúttal szobra lesz Az ember tragédiájának is. Ez a két fogalom, a költő neve és legnagyobb alkotása, egymástól el nem választható, A művészek elé meredő probléma csak ugy oldható meg igazán, ha Madách emléke öszszeolvad Az ember tragédiájának állandó jelenvalóságával. A feladat ezzel áll és bukik. Harmadik megoldást elképzelni nem lehet. Felvethetné valaki a kérdést, Hogy miért kellett egy budapesti szoborpályázattal kapcsolatban ezeket a kommentáló sorokat egy szegedi újság vezető helyén elmondani. Azért, mert nincs még egy hely, amely tekintet nélkül a költő életének már a múlthoz tartozó körülményeire, több joggal mondhatná magáénak Madáchot, mint Szeged. Legyünk őszinték a középiskolák és egyetemek irodalomtörténeti küzködéseivel szemben: Madáchot nem ők őrizték meg a közönség ezrei és tízezrei számára. Adjunk meg minden megbecsülést a nagy Beöthynek és nagy Pintérnek és a nyomdokukban sorakozó pintérkéknek, az a Madách, akit ők elemeztek, skatulyáztak, osztályoztak és lóbjegyzeteztek, azon az uton volt, hogy iskolai remekmű legyen belőle, akit nyolcadik és hetedik fizetési osztályba tartozó tanárok istenítenek és akiről meggyőződés nélküli dolgozatokat iratnak, de akit igazában nem olvasnak. Do legyen bátorságunk álszerénység nélkül nyiltan kimondani azt is, ha Madách ha 1 ott klasszikusból elő cs eleven kincse lett nemcsak a magyarságnak, hanem Hovatovább az egész emberiség kulturközösségének, akit többé nem lehet a Goethe utánzók közé sorozással egyszerűen elintézni, ebben le nem mérhető érdemük van a szegedi szabadt é r i játékoknak. És ha ma Hamburg, Bécs és Bukarest színpadán is megszólal a teremtés angyalainak harsonája és Kepler Stockholmban és Amsterdamban is töpreng a csillagok járásának és az aszszonyok észjárásának örök törvényszerűsége fölött, ennek az érdeméből Szeged számára is jogosan kikövetelhetünk valamit. Egy cseppet sem akarjuk kicsinyíteni Ravasz László püspök érdemét, aki három esztendővel ezelőtt felvetette a budapesti Madách-szobor létesítésének gondolatát, páratlan energiával megszervezte a szoborbizottságot és megindította a gyűjtést, de nem tudjuk elnyomni azt az érzésünket, hogy a szegedi szabadtéri játékoknak volt némi részük abban, ha éppen ezekben az években született meg Madách-szobor létesítésének gondolata és épenugy nem nyomhatjuk el azt a kételyünket sem, hogy a szegedi szabadtéri játékok propagativ ereje nélkül lett volna-e olyan eredménye az országos gyűjtésnek, mint aminőről néhány hét előtt a szobor létesítésének anyagi előfeltétele gyanánt J>e lehetett számolni. Erre enged ugyanis következtetni az egyik nagy budapesti könyvkereskedőnek az a sokatmondó nyilatkozata, Hogy Hetven esztendő alatt öszszesen nem adtak el annyi Az ember tragédiáját, mint a szabadtéri játékok négy esztendeje alatt. Az ember tragédiája egyetemes kincse a magyarságnak, de olyan kincse, amelyet szegedi kincsásók segítettek kibányászni és napfényre hozni. * Szoboréi lévén szó, néhány sorban megemlíthetjük azt is, hogy egyik budapesti újság képes mellékletén két napja egy jól ismert kép jelent meg ezzel a szöveggel: .,A Kolozsvári testvérek Szent György szobrának mása, melyet a kultuszminiszter Szeged városának ajándékozott." Sejtelmünk sincs róla, hogy milyen incidensből kifolyólag került ez a kép éppen most egy budapesti újság illusztrált mellékletére. A szobrot ugyanis még Klebelsberg .gróf ajándékozta miniszter korában Szegednek. Annak idején a mérnöki hivatal őszinte lelkesedéssel el is készítette a megérkezendő szobor postamensét, de magát a szobrot már nem állította fel, mert misztikus módon elkallódott. A város esetleg kérdést intézhetne a budapesti újsághoz, hogy mi van a szoborral. Ha már a szobor nincs meg és ha körülményesnek látszik o kultuszminisztériumban való irstanciázás, vagy a helyszínen eszközlendő nyomozás, esetleg szerkesztői 'üzenetben kaphatjna némí felvilágosítást. flz oszírák munkásság is támogatta Schuschnigg kancellár függetlenségi politikáját Lázas készülődés a vasárnapi népszavazásra — A nemzeti szociálisták tüntetései a népszavazás ellen Becs, március 10. Ausztriát váratlanul érte Schuschnigg kancellár innebruki bejelentése, hogy vasárnap népszavazás utján kérdezi'meg az. osztrák népet; kivánja-e Ausztria függetlenségét, Szinte, alig hangzottak el a kancellár szavai, megkezdődött a készülődés a népszavazásra; egósz Ausztria a vasárnapi népszavazás jegyében áll. A Hazafiúi Front csütörtökre virradóra elárasztotta az egész országot, pinkátokká* és röpcédulákkal. A plakátokon Schuschnigg arcképe van és alatta óriási betűkkel cz áll: „Igen". Hangszórókat szereltek fel az uccákon, szavalókórusok járják az utvonalakat és mindenkit felszólítanak arra, hogy szavazzon a független és szabad Ausztria mellett. Az uccak'ereszteződéseknél zenekarok hazafias dalokat játszanak, a repülőgépekről röpcédulákkal borítják el az uccákat. A Hazafias Front, vezetősége gondoskodott arról is. hogy a népszavazás rendje és nyugalma biztosítva legyen; mozgósították a választás napján az összes hazafias rohamcsapatokat. A kabinet tagjai állandó perraancnciában mondják a beszédeket. Minden szónoknak cz a jelszava: „Schuschniggal Ausztriáért'1. Az osztrák lapok is úgyszólván csak a népszavazás kérdésével foglalkoznak. Több lap olyan nagv hetükkel közli Schusehniggnak nz osztrák lakossághoz intézett, beszédét, amelyre még nem volt példa az osztrák sajtó életében. A rend érdekében a béosi egyetem rektora ugy intézkedett, hogy tilos az egyetem területén a horogkereszt viselése és a Ilitlcrköszöntés. A kormány táborában továbbra is tel jes bizakodással tekintenek a népszavazás kimenetele elé cs lázas sietséggel folytatják az előkészületeket a szavazás lebonyolítására. A választási propaganda nagy erővel folyik, Bécs uccáin vörös-fehér-vörös zászlókkal díszített gépkocsik robognak és szavazócédu'ákat osztogatnak. A szürkület beálltával hatalmas feliratok jelentek meg az uccák felelt: Schuschniggal Ausztriáért. Megegyezés a munkássággal Becs, március 10. Politikai körökben igen figyelemreméltónak tartják Schuschnigg kancellár linzi beszédének azt a mondatát, amely szerint a kancellár a népszavazás elrendeléséért teljesen egyedül viseli a felelősséget. A kormány tagjai befejezték tárgyalásaikat a munkássággal. Elvileg megállapodtak a munkásságnak juttatandó politikai engedmények táigyában és csupán a személyi kérdések elintézése van még hátra. A Sehuschnigg-korniány tehát erről az oldalról is támogatásra számíthat a szavazásnál. Volt egy körülmény, amely nemcsak kívánatossá, de szükségessé tette a népszavazást, még pedig az utóbbi hetek bizonytalansága, különösen az állandó ur1 J