Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-01 / 47. szám

Kedd, 1938. március T. DÉL'M A GYÁR ORSZÁG 5 Shvov Kálmán beszéde a magvar katonáról a frontharcosok vasárnapi eslélyén • CA Délmagyarország funkatársától.) A Front­fcarcos Szövetség szegedi főcsoportja vasárnap •este rendezte meg farsangi estélyét az Ipartestü­let márványtermében. A termet zsúfolásig meg­töltő közönség soraiban megjelent vitéz dr. 1 ni e c s György főispán és vitéz dr. Shvoy Kál­inál ny. altábornagy, országgyűlési képviselő. A műsort vitéz dr. Shvoy Kálmánnak, a főcsoport elnökének beszé­de vezette be, aki beszédé­ben ezeket mondotta: — Ma már mindenki is­meri Szegeden, de azon tul is a fogadalmi lemplom előtt évente, karácsony napjai kigyulladó „front­harcos karácsonyfát, amely köré odagyülekeznek a sze­gény frontharcosok és V. űr. Shvoy Kálmán gyermkeik, hogy átvegyék azt a sok-sok ajándékot, amelyet Szeged jószívű emberei — önök — adnak. Mi a. mai nappal megkezdjük már a gyűjtést ezen létra és uíai estélyünkkel vetjük meg az alapot. — A háborút viselt katona, a frontharcos sorsa és szerepe a mi országunkba í egészen különleges és tulajdonképen érthetetlen és a sorstól kegyet­len — mondotta. A liáboru kezdetével ő volt az ünnepelt, a körülrajongott. Ünnepelték a frontra induló katonát, mert ők voltak a haza reményei, a haza védelmezői. Négy évig állták a harcot. A ma­gyar frontharcos-lak nem volt párja. Nem győzték te soha, egyszer sem. Elveszthettünk két állást, feladhattunk ideig-óráig kisebb-nagyobb területet, de csatát nem vesztettünk el és a háború végezté­vel a magyar határ, de még a monarchia területe ' is mentes volt minden ellenségtől. A háború befe­jeztével pedig Oioszország belsejében, Románia ringyöbb keleti- ledében, a fővárosukon tul, n Bal­kán félsziget közepéi, az olasz síkság mélyén, Franciaország területének kétötöd részén és Bel­gium .túlsó határán álltak seregeink. Minket nem vert meg senki, de a magyar katona bátorságát, hősiességét és lovagiasságát megismerte az egész Világ. — A történelem örökíti meg ma már azt az el­vitathatatlan tényt, hogy mi nem vesztettük el a háborút, csak kiütötték a fegyvert kezünkből, hogy ne tudjuk azt a kezünkben levő győzelem­mel befejezni. Mérhetetlen nagy felborulás, össze­omlás következett, amely maga aiá temetett or­szágokat, és amelynek robaja, rombolása oly nagy lett, hogy még ma is érezhetők hullámai és akik ezt a rombolást előidézték, itt állnak most tehetetlenül s látva az abból eredő veszélyt, si­ránkoznak és szeretnék, ha az egész soha meg ncm történt volna. Késő bánat, de még mindig korrigálható, csak férfiasan be kell látni a hi­bát és merészen, akarattal hozzá fogni a korri­gálásához. — A háború befejeztével ncm ugy jöttek bazu a fronthatonák, ahogy ők azt szerették volna, ahogy mindig elképzeltek maguknak — folytatta beszé­dét. Mindez odavezetett, hogy a frontharcos be­csülete lecsökkent. Rendszeresen és szervezetten a katona lett a háború okozta bajok előidézőjéül, okául odaállítva. Minden akció reakciót szül, igy a háború alatti nagy katonaszellem reakciója is, a háború utáni katoncllenes hangulat lett. — Ezt sínylették majdnem tiz évig a volt front­harcosok és amikor újra becsülctc kezdett lenni annak, aki a háborúban katona volt, amikor már nem volt szégyen, hogy vérét ontotta a hazáért, vagy tesll épségét áldozta fel, amig végre 19 év­vel a háború befejezése után a magyar állam hiva­talosan is elismerte azoknak az érdemeit, akik az ország védelmére fegyvert fogtak, amikor tör­vénybe iktatta a frontharcosok érdemeit és azt a lehetőség keretei között honorálta. — Ezeknek a derék, becsüleles magvaroknak, a tűzharcosoknak a nevébe© üdvözlöm önöket — mondotta ezután Shvoy altábornagy —, amikor megjelentek itt körünkben, egyrészt, hogy meg­vessük az alapját a mi karácsonyi segélyakciónk­nak, amellyel a mi derék, de szegény frontharcos bajtársainknak és hozzátartozóinak az év Szcre­tet-üinepén letörölhetjük a könnyet, amely nekik kétszeresen fáj, kétszeresen szomorúan csillog a szemükben, üdvözlöm szeretettel a városi, állami hatóságok és a katonaság megjelent képviselőit, hálásan köszönöm kedvességüket és kérem támo­gassák továbbra is éppoly szeretettel és megér­téssel a szövetséget, mint azt eddig tétlék. Kedves frontharcos bajtársaim, ti pedig érezzétek át mind­azt, amit mondtam, érezzétek és értékeljétek azt a sok és nagy szeretetet, amely ma éppen ugv kezd megnyilvánul ii, mint mikor 1914-ben hadba indul­tatok. Legyetek erre a szeretetre é.pp olyan mél­tók, mint amilyenek a büszke tűzharcos elneve­zésre lettetek. A nagv tetszéssel fogadott beszéd után For­gács Sándor, a városi szinház művésze erdélyi költök verseiből szavalt nagy hatással, zajos sikere volt Csórja Kató és Pálmay Miklós magyar táncának, majd Csórja Kató és Bernáth Az uj Osztály­sorsjegyek már kaphatók az I. húzásra Pető Ernő főárusiíónól, Szeged, Széchenyi iér 2a. István argenti íiai tangószámának, Vichnalek" Ferenc zongora, illetve tangó-harmonika kísére­tével. Kulturált hangú énekesnő mutatkozott be Török Rózsa személyében, aki Deák Pálma zongorakisérctévcl adott elő néhány szép dalt. Ugyancsak meleg sikere volt Lapu Lajosnak, aki magyar nótákat éiekelt meleg, csengő hangon ci­gányzinekisérettel. Pálmay Miklós és Ber­nát h István ügyes szteptánca után a városi szin­ház művészgárdája a „Légi támadás" cimü bohó­zatot adta elő, amelyben Szigethy Irén, Ihása Klári, Vágó Artúr, Pető Endre és Téry Ar­i véd szerepeltek sikerrel. A műsort reggelig tartó ' tánc követte. Blzonyiíásklegészííési Indítványok a nyomozásról az orosházi kommunista-per hétfői (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőn délelőtt a szegedi törvényszéken folytatták az orosházi kommunista-per főlárgyalását. Ta­nukat hallgatott ki a biróság. delcktivekct, csendőröket, rendőröket, akik azonban arra vo­natkozólag, hogy miképen folyt le a nyomozás és hogy történtek-e bántalmazások, nem tud­tak vallomást tenni, miután nem folytak bele a nyomozásba, csak házkutatásokai végeztek, Minden külön értesítés helyett. Mélv gyászunkban megtörve jelentjük, liogv férjem, cdes jó atvánk. nagyatyánk, testvérem és sógorunk dr. Biedl Samu füréBxgyóvos február 27-én. életének 66.. boldog házasságának 38. évében váratlanul elhunyt, Szerdán, március hó 2-án, délelőtt 12 órakor a szegedi zsidó templomból fog­juk utolsó útjára kisérni. Istenfélelemben eltöltött munkás életed után adjon Neked a Mindenható ölök nyugodalmat. Szeged, 1938. február 28. Dr. Biedl Samuné szül. Lötty Margit felesége. Biedl Alice féri. Keleti Imréné Biedl Endre Biedl Sári félj. dr. Reis Sándorni gyermekei, BtsivuiA ogt'tiok me'.l6i&>ét kir lik dr. Cserő Edéné szül. Biedl Teréz testvére. Keleti Imre dr. Reis Sándor vejei. Keleti Györgyi Keleti Ágnes Reis Judit Reis Vera unokái, dr. Cserő Ede özv. dr. Váradi SámuelnS szül. Jjőwy Hermina Reiszmann Gyula és felesége szül. Lány Irma Kolozs Laios és felesége szül. May Klára sógorai, sógornői, és kiter­jedt rokonságba. KB Fn villamos a taldft menhlzIM Inlnl. foglyokat őrizlek és clőállilásokat foganatosí­tottak. Nagy József községi rendőr azt vallotta, hogy látott az udvaron egy férfit, akinek erő­sen habzott a szája. Másik tanu azt vallotta, hogy tudomása szerint az orosházi mentők többizben künn jártai: a gyanúsítottaknál. A tanuk kihallgatása után az elnök ujabb iratokat isincrlelctt, majd sor került a bizo­A Sors rettenetes csapásától mé­lyen megrendülve tudatjuk, hogy sze­retett, Főnökünk, jóságos irányi­tónk és vezetőnk Dr. Biedl Samu ur a Lőwv Adolf ég Társai gőzfürész és ládagyár szenior főnöke tragikus hirtelenséggel örökre eltávozott kö­rünkből. Egész életét a munkának és közjó­nak szentelte, nemes lelkét is szere­tett munkahelyén adla vissza az Ur­nák. Megdicsőült szelleme örökké élni fog lelkünkben és példátadó élete marad örökünk. Szeged, 1938. február 28. Lötty Adolf és Társai rég tisztviselni kara. felügyelői és munkásai.

Next

/
Thumbnails
Contents