Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-04 / 50. szám

DELMAGYARORSZAG Péntek, 1938. március 4. Politikai napilap XIV. évfolyam 30. sz. Gleichschaltung Bocsánatot kérünk, ha egy héten belül már másodszor illesztünk idegen szavat cim gyanánt vezércikkünk élére. Olyan kort élünk azonban, mikor gyorsan változnak a fogalmak és bizonyos fogalmakat legjobban annak a nyelvnek a szavával lehet kifejezni, amelynek köréből magút a fogalmat világgá röpitették. Egyszóval, méltóztassék tudomásul venni, hogy a Gleichsch aól t u n g osztrák vonatkozásban abban a pillanatban született *neg, amikor az Anschluss hivatalosan leké' rült a napirendről. Hitler február huszadiki beszéde és Schuschnigg hősi segélykiáltása után az osztrák hazafiúi front _ tudomásul vehette, hogy Ausztria állami önállóságát egyelőre a nagynémet veszedelem nem fenyegeti. Az osztrák folyó egyelőre nem ömlik bele a német tengerbe. A győzők kapitális ostobaság által gyarmataitól megfosztott és a tömérdek ostorcsapás után uj erőre kapott hetven milliós németség expanziója egyelőre Hegyeshalomnál nem ostromolja a magyar kapukat. Egyelőre csak furcsa kis villongások vetnek fényt az elkövetkezendőkre és elkövetkezhetőkre. Egyszer egymagafedte beszéd, egyszer egy indiszkrét nyilatkozat, egyszer egy egyetemi tanár sajtópere, egyszer egy képviselőválasztás, egyszer egy térkép, amelyen Magyarország német hidpillér gyanánt szerepel kelet felé. De pillanatnyilag mindez nincs. Anschluss nincs, de van helyette programban, cikkekben, tervezetekben Glechschaltung. Nem árt, ha vele is megismerkedünk. Mi ez a Gleichschaltung? Két állam között, amelyek politikailag nem egyesülnek, vagy nem egyesülhetnek, a határok fölöslegessé tétele. A végrehajtása ugy történik, hogy a két állam megkezdi intézményeinek azonos alapokra való fektetését és ezt az azonosítást addig folytatja, mig egy napon az állampolgárok a határnak innenső és túlsó oldalán egyaránt arra ébrednek, hogy a két állam intézményei annyira hasonlítanak már egymáshoz, hogy az egyesülést felesleges kimondani, mert a gyakorlatban már megtörtént. Mondjuk, egyik napon a két állam szerződést köt egymással a kölcsönös jogsegély és birói Ítéletek kölcsönös végrehajthatósága tárgyában. Ugyebár ez ellen semmiféle versaillesi tilalmi szerződés alapján se lehet tiltakozni? Még akkor se lehet, ha a két állam birói szervezetét azonos módon, építi fel és ha törvénykönyve számára szórói-szóra azonos szöveget állapit meg. Nemzetközi jog szempontjából azt se lehet kifogasolni, ba két egynyelvű állam azonos iskolatípusokat állit fel és kölcsönösen kimondja az iskolák által kiállított bizonyítványok és n főiskolák által kiállított diplomák tekintetében a teljes viszonosságot. Kissé nehezebb megteremteni a külkereskedelmi politika tekintetében az egységet, de nem lehetetlen. Először azonos tételeket kell megszabni a vámtarifában, azután egységes elveket kell megállapítani a vámügyi eljárásban és ha ezenfelül egyszínű ruhába bujtatják a fináncokat is, szinte önmagától adódik a kereskedelempolitikai egység és a közös vámterület. Ha pedig ez megvan, utó1 a g csak elméletileg lehet tiltakozni' elLENENémetország ujabbkor! történelme már több esetben mutatott példát a közjogi határoknak ilyen módokon való lebontására. A mult század derekán a Zollverein készítette elé a széttagolt német országocskák,nak nagyobb egységekben történő tömörítését és a bismarcki Németország megalapozását. A háború után, mikor a békediktátoroknak egy másik ostobasága Danzig városát le akarta szakítani a német állam testéről, a német politika gyakorlatilag próbálta ki egy városon a Gleichschaltung módszereit és lehetőségeit. Danzig, amelyet elszákitasra szántak, ma éppenannyira német, mint München, Hannover, vagy Quedlinburg. Danzig volt a lombikban végrehajtott próbálja a Gleichschaltung politikájának, melyet most egy országgal szemben készülnek alkalmazni. Tudnivaló ugyanis, hogy a Gleichschaltungnak már Ausztriában is vannak* az előzményei. A hitlerizmus előtt népszavazások követelték Tirolban, Salzburgban és Voralbergben Ausztirának Németországgal való egyesítését. Az akkori Ausztria egy nagy angol-francia kölcsönnel vásároltatta meg a függetlenségéhez való ragaszkodást. De ugyanakkor a Dollfusshoz és Schoberhez közelálló körökben hangoztatták legerősebben a két német testvérállam intézményeinek azonos felépítését. Ki tudja hova jutott volna már azóta a Gleichschaltung, ha Dollfuss meggyilkolása nem váltott volna ki mélységes megdöbbenést az osztrák politika köreiben? Ma a Gleichschaltung megint napirenden van és nemcsak Ausztriának, hanem nekünk is szembe kell néznünk vele. Mit jelentene ugyanis ez a Gleichschaltung a magyar gazdasági élet szempontjából? Azt, hogy a megnövekedett nemet gazdasági terület elhatározóan, sőt döntően tudná bármely pillanatban akaratát a magyar gazdasági élettel szemben érvényesíteni, anélkül, hogy ennek az akaratTérvényesitésnek megfelelő erőt tudnánk ^zembe állítani. Egyetlenegy gyakorlati példával, egyetlenegy számadattal nagyon könnyű ezt a tételt bebizonyítani. Az 1937. évi külkereskedelmi státisztika adatai szerint kivitelünknek 42 százaléka irányult Németországba és Ausztriába. Akkora része ez a kjvitelnek hogy t-le függ egész gazdasági jólétünk, vagy tönkremenetelünk. Ezzel szemben Németország és Ausztria együttes bevitelének a magyar eredetű bevitelnek nem egészen 3 százalékára rug. Az elgondolás szerint gleichschaltolt német-osztrák vámtorület bármely percben minden nehézség és zökkenés nélkül függetlenítheti magát a magyar gabonától, magyar zsírtól és egyéb magyar nyersterményektől, mert Jugoszlávia vagy Románia szívesen szállit helyettünk, de ebben az autarkiás s egykezes világban uj piacokat találni egy mezőgazdasági exportefelesleggel rendelkező ország számára, majdnem a lehetetlenséggel határos; A Gleichschaltung igy kezd kopogtatni a magyar élet kapuin. Jó lesz foglalkozni vole, nehogy késő legyen az álmok országából való ébredésünk. vt< Franciaország rovására Anglia nem létesit egyezményf Olaszországgal'1 Lord Perth szombaton visszautazik Rómába, hétfőn megkezdődnek az angol-olasz tárgyalások — Az angol nagykövet Hitlernél London, március 3. Lord Pcrth római angol nagykövet szombaton elhagyja az angol fővárost és visszatér állomáshelyére, miután a kormánnyal befejezte tanácskozásait az angol-olasz tárgyalásokra vonatkozólag. A nagykövetet római útjára elkiséri az angol külügyi hivatal néhány szakértője. Lord Perth Rómában hétfőn megkezdi tanácskozásait Ciano olasz külügyminiszterrel. A tanácskozások angol vélemény szerint két-három hetet vesznek igénybe, A hétfőn kezdődő tanácskozásokra .vonatkozólag a Daily Heroldnak az a véleménye, hogy az egyezményt egyelő re csak parafálják, formaszerű aláírását a spanyol kérdés elintézése Utáni időre tartják fenn. A Daily Express azt az értesülést közli, lord Pcrthnek meer kell értetnie Ciano Rómával, hogy Franciaország rovására Anglia nem létesit egyezményt Olaszországgal és aa egyezmény mindaddig nem lép életbe, amig aa olasz önkéntesek hazaszállítása nem kezdődik meg Spanyolországból. A tárgyalások legfontosabb pontjai közé tartozik a földközitengeri kérdés. Az abesszíniai hódítás elismerése és más hasonlóan fontos kérdés csak a megegyezés után kerül elintézésre. A Reuter Iroda értesülése szerint Londonban illetékes helyen alaptalannak mondják azt a feltevést, hogv Sir Róbert V a n s i 11 a r d, az angol külügyi hivatal diplomáciai tanácsadója, a kormány főszakertője, az olasz és Földközi-tengeri kérdésekben Rómába utazik az angol-olasz megbeszélésekre. Valószínű, hogy később a külügyi hivatal néhány tisztviselője még Rómába utazik, hogy Perth lordnak segítségére legyen a tárgyalásokon. Londoni politikai körökben a kormányrekonstrukcióról beszélnek, amelyet a külügyminiszterváltozás idézett elő. A lápok szerint Suinton lord az eddigi lég-