Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-27 / 68. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. március 27. Politikai napilap XIV. évfolyam 68. sz n szegedi ügyvédek Lelkcndezvo köszöntjük a szegedi ügyvédi kamarát azért a határozatáért, ami • vei elutasította a numerus c 1 a us u s gondolatát. A szegedi ügyvédek hűek maradtak a nagy elődökhöz, akik ügyvédeknek indultak cl s a magyar történelem glóriásai közé érkeztek meg. Az ügyvéd hivatása: küzdelem a szabadságért s a szegedi ügyvédség most a legszebb hivatás betöltésénél, a legmagasabbrendü feladat elvégzésénél is többet tett, amikor választva a nagyobb kenyér cs a több szabadság között a szabadságot választotta. A szegedi ügyvédek elvetették maguktól a numerus clausust: nem kell nekik a jogfosztás még akkor sem, ha csak másokat sújtana $ ha nekik a mások jogfosztása előnyöket ígért is. Magyarországon ügyvédség nélkül nem volna közszabadság és közszabadság nélkül nem volna ügyvédség. Az ügyvédség és a szabadságjogok egy anyaméhből születtek. Az ügyvédi hivatás nevelte fel a magyar politikai szabadság harcosait, de csak a szabad szó és szabad cselekvés fölneveltjei állhattak be a szabadság harcosai sorába. Szabad ügyvédkedés nélkül szabadság sincs, a szónak és cselekvésnek szabadsága teremtette meg azt a bátorságot, azt az eltökéltséget és önfeláldozást, ami az ügyvédeket a szabadságjogok harcosaivá avatta fel. Ügyvéd volt Kossuth Lajos és ügyvéd volt Deák Ferenc is — s ennek a két glóriás névnek felmutatása után talán nem kell már szót vesztegetni arra, hogy milyen szerepe volt és milyen szerepe lehet még a magyar ügyvédségnek a nemzet történelmében. Meghatódva és elérzékenyülten kell meghajolni a szegedi ügyvédek előtt. Csudálatos, magábanálló jelenség az önzetlenségnek és elvhüségnek az a héroszi teljesítménye, amit a szegedi ügyvédi kamara határozata tár példaként és vigasztalásul az ország elé. Alig van iigvvéd, akinek fejében nem gőzölögnének a gondok s akinek élete nem volna szünet nélküli harc a kenyérért s mondhatnánk őszintébben is: az é h e n h a 1 á s ellen. Hová lett ennek az élethivatásnak dcrüs biztonsága, kenyeret, tekintélyt és vagyont szerző szépsége és jósága? A lerongyolt élet nengős perein kétszer annyi ügyvéd osztozkodik, mint ahányan a boldog békeügyvédeknek íuttatott munkájában és kenyerén osztozkodhattak. Minden egykéz az ügyvédeknek egy kategóriáját fojtotta meg s minden központosított gazdasági tevékenység a vidéki ügyvédek egy csoportjának kenyerét vette el. Nincs ügy, ami munkát adna és nincs ügyfél, oki a munkát meg tudná fizetni. A magvar ügyvédek ma nem a keresetükből, hanem a mult emlékeiből és a jövő reményeiből élnek. S amikor a kormány — legalább Ígérete szerint — segítséget akar adni az elszegényedett, az élet gondjaival meggyötört, a mindennapi kenyérért folytatott mindennapi harcban letört ügyvédségnek, akkor ezek a szegény, kenyértelen, minden támogatásra érdemes ügyvédek felállottak és azt mondják: nem kell nekünk a jogtalanság segítsége, nem leli nekünk a jogfosztás védelme, nincs köztünk senki, aki mások életének összeomlásán akarna gazdagodni, mi nem a nagyobb kenyérhez, a biztosabb fillérekhez ragaszkodunk, hanem hivatásunk szépségéhez és szabadságához, szabad pólyán akafunk küzdeni tovább, nem kell nekünk lezárt sorompó, nem kell nekünk ügyvédlicenc. A kormányhatóságnak és a törvényhozásnak ezer módja van ahhoz, hogy segíthessen az ügyvédségen s hogy legalább egy töredékét fizesse meg annak a közérdekű munkának, amit a magyar ügyvédség végez, — meg fogunk mi élni, — mondották reménykedő sóhajjal a nzegedi ügyvédek, — ha a kormány nem is ad semmit, csak ne is vegyen el semm i t, se munkaterületet, se feladatköröket s a községi jegyzők kortesmunkáját ne azzal jutalmazza, hogy — a jogi fogtechnikusokat, — jogi szakmunka végzésére hatalmaz fel. Minél önzőbb tülekedés lármája tölti el a közéletet s a huszonnégy órás problémák minél inkább terelik el a figyelmet a nagy célokról és komoly feladatokról, annál könynyesebb meghatottsággal lehet csak nézni a szegedi ügyvédi kamara tasáainak azt a hősi manifesztációját, amivel kiállott a hivatás szabadsága mellett s amivel a saját materiális érdekei félretételével tiltakozott a legjobbszándéku jogfosztás ellen is. Nem politikai párt, nem világszemlélet aratott itt diadalt, hanem a hivatás szerelme s nz elalkudhatatlan ragaszkodás a foglalkozás szabadságához, „Éhe kenyérnek, éhe, a szépnek, éhe a szónak bánt titakat", — mondhatjuk el A d y szavaival a magyar ügyvédekről is, de vigasztalódva látjuk, hogy a kenyérnek az éhe nem győzte I c a szabad szónak az éhet. Inkább 1 egyen kevesebb a kenyér, de legyen több a szabadság, — mondották a szegedi ügyvédi kamara tagjai s szinte azt kívánjuk, táguljanak ki az ügyvédi kamara nagytermének falai s az az áldozatos hitvallás, amivel a kenyértelen ügyvédek leborultak a szabadság gondolata, ereje és s z é p s ége előtt, szélesedjen ki az egész országban programmá s a gondolat és cselekvés engedelmességre kénvszeritő parancsává. Ügyvéd urak, soha olyan sikerük nem volt, mint most, amikor a vádlottak padjára ültetett szabadság számára szerezték meg a felmentő Ítéletet. A nemzet hálája lesz a honoráriumuk. Anglia tárgyalásai Rámában szombaton tovább folqtoltoh a me^beszfllsehel — Óriási csatohafóh építését hatorozza el Anglia, Franciaország es Amerika London, március 26. Chamberlain beszédét élénken kommentálják az angol lapok és a beszéd . visszhangjával t'ogalkozva, megállapítják, hogy a ' miniszterelnök vi agszerte sikert aratott. Fontosnak tartja az angol sajtó, hogy a beszéd Rómában, Berlinben, Párisban és Prágában is kedvező fogadtatásra talált és a négy főváros egyikéből sem érkeztek olyan jelentések, mintha a beszédből kivetni valót találtak volna. Az angol fővárosban tovább folynak a tengerészeti tárgyalások Franciaország, Ang'ia és az Egyesült A lamok megbízottai között. A tárgyalásokról a párisi Matin azt az értesülését közli, hogy a három nagyhatalom 35 ezer tonnát megha'adó csatahajók építését fogja elhatározni. A római tárgyalások Róma, március 26. Perth lord ma egy óránál tovább tartó megbeszélést folytatott Ciano gróf külügyminiszterrel. Cöurc&ill Párisban Pénteken dé'után elutazott Párisba Winston Churchill volt kincstári kancellár, aki a francia fővárosban éppen azokkal a politikusokkal akar megbeszéléseket folytatni, akik nem helyeslik Chamberlain külpoli i'.táját. Churchill nyíltan hangoztatta a napokban, hogy a Chamberlain-kormány megbukta'ásira törekszik. Politikai kö.ö'tben ugy látják, hogy az angol politikus a francia államférfiakkal folytatandó eszmecseréje során igyekszik velük együtt megkeresni azokat az eszközöket, amelyek az általa képviselt eszméket sikerre vezethetik. • • . . Ceon Blum megegyesése a ssenáiussal Páris, március 26. A Leon Blum-kormány megegyezőit a szenátussal. Eszerint a kormány beleegyezett a szenátusnak abba a határozatába, amellyel a kért fegyverkezési póthitel összegét felére csökkentette. A szenátus a fegyverkezés céljaira előirányzott póthitelből 145 milUó frankot törölt és csak 5 milliárd frank összegű póthitelt hagyott jóvá. Ilyen körülmények között nem kell tartani a kormányválságtól, jóllehet pénteken erősen tartották magukat azok a hirek, hogy a kormány lemondása küszöbön á'l. ? Fegyverkesésl lás Cse&orsxógban London, március 26. Az Evening Standard jelenti: Csehország, amelyet ugy szoktak hívni, hogy a demokrácia szigete az önkény tengerében, most lázas háborús készülődéseket folytat, hogy minden talpalattnvi területét megvédje. A csehek megerősitettek 21 hegyi szorost, öt uj repülőteret építettek, hármat nemet, egyet lengyel és egyet a magyar határ közelében. A pilseni óriási Skoda-féle lószer- és fegyvermüveket fokozatosan kevésbé sebeshető pontokra helyezik át. A halárvidék helvőrsését megerősítik. A határtól számított 12 méi (földes körzetben minden építkezési terv a katonai hatóság jóváhagyására szorul. "Roosevelt as ausstriai menekültekért Washington, március 26. Roosevelt elnök azzal az inditvánnval fordult a latin-amerikai államokhoz és nyolc európai országhoz, alaki Isanak bizottságot az ausztriai politikai menekültek kivándorlásának megk<mnvi»és© érriekében. Roosevelt az európai államok közit! Angliához, Franciaországhoz. Olaszországhoz Pe'",i"i«hoz. Hollandiához. Svá'choz. Dániához, Svédországhoz és Norvégiához fordult indityánvával. A javaslat szerint a magánszervezetek oénzzel látnák el a kivándorlókat Rooseve't azt is javasol ia. hogv ezek az államok a törvérivhs lehetőségekhez mérten fogadiák bc a menekülteket.