Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-23 / 65. szám

A ro— d é i matiyapods/ág Szerda. 1938. március A DÉLMAGYARORSZAG R Í O É N Y Í NEGY NEGYED ; R T A MAGYAR LÁSZLÓ J8 n. NEGYED T. A hadnagy ur átvette a század parancs­nokságot. Erősen dobogott a szive, amikor megtudta, hogy rajta a sor, mert a szádad­ben ő a rangidős tiszt, jvoroknny százados két nappal ezelőtt elesett. Holtteste most is ott fekszik még a drótsövények előtt. Az oro­szok gyilkos pergőtüzében vezette rohamra a századát. Elsőnek ugrott ki a lövészárok­ból és kúszott át a havas drótsövények kö­rött. Ott megvárta, amíg az emberek utol­érik, aztán két marokra fogva a puskáját föl­ugrott, kiáltott valamit és rohanni kezdett nz oroszok felé. Alig tett néhány lépést, hirtelen megállt, kezéből kiesett a puska és eltűnt a friss hóban, aztán ő is mellé ha­nyatlott. Körülötte percek alatt pirosra fes­tette a havat a vér. A század megtorpant, a katonák szivét je­ges marokkal szorította össze a hirtelen tá­madt, kijózanító félelem, hiszen Koroknay százados'úrról oz a legenda járta, hogy nem fogja a golyó. Elnémult a poroncsosztó s/áj, mindenki búvóhelyet keresett és menekült a fütyülő, zizegő golyózápor elöl vissza, a fe­dezékbe. Az oroszok a telefőnt is szétlőtték már és a hóba, jégbe szorult század elszigetelten, hozzáférhetetlenül vesztegolt a pokolfront­nak ezen a szakaszán. Arra gondolni sem le­hetett, hogy jelentse parancsnokának halá­lát és utasítást kérjen a továbbiakra. Az orosz ágyuk szakadatlanul bömböltek és s/órták n halálmagot a lövészárok köré. Még szerencse, hogv a csontkeményre fa­gyott föld biztos fedezéket nvujtott. Korok­nay százados is a saját szakállára adta ki a parancsot a rohamra. Gondolta, hogy így kiszabadíthatja századát a halálos egérfogó­ból. Most ott fekszik szegény, a drót előtt, némán, mozdulatlanul, keményre fagyott testtel. Az éjszaka egészen elborította a hó, csak sejteni lehet testének körvonalait. Matinák szakaszvezető ugvan gondolt rá, hogy éjszaka kimászik az állásból és be­hozza valahogy, de az orosz reflektorok egyetlen pillanatra sem hunyták le komisz szemüket, mozdulni sem lehetett tőlük. A golyó, a gránát, a srannell pedig hullott, záporozott szakadatlanul. — Átveszem a századparancsnokságot, -­mondta reggel Balassa hadnagy ur, a ?á­padfképü filo/opter, aki a legfergetegesebb pergőtüzben is Horatius ódáit olvasgatta és közben kegyetlenül köhögött. Ez a köhögés talán még oz ágyuk örökös ugatásánál, a gránátok szörnyű vonitásánál is szörnyűsé­gesebb, kibbhatatlannbb volt. A bakiik, kü­lönösen az idősebbek, fejcsóválva hallgat­ták és hu lehetett, bújtak előle. Miért nem meirv haza az' ilyen, mér­gelődött Kispéter Péter, a század legöre­gebb. őszbaiuszu vitéze —, otthon komóto­sabbun kiköhöghetné magából az életet. . De Balassa hadnagy ur nem ment haza. Nem akart hazamenni. Igaz, hogy éppen most bajosan mehetett volna, hiszen ahhoz, hogy mehessen, szabadság kellene, szabad­ságot csak az ezredkommandó adhat, oda pedig legfeljebb akkor juthatna el, ha szár­nya nőne cs láthatatlanná tudna változni. — Átveszem a századparancsnokságot, — suttogta köhögésbe csukló hangon Balassa hadnagy ur, de a következő pillanatban Ho­ratius kicsúszott a kezéből és szétnyílva te­rült el a lövészárok fenekén. Amint lehajolt érte, fuldoklási roham fogta el és rázni kezd­te egész testét a köhögés. — Nézd csak, komám, vérzik, — mutatott rá Kispéter Péter és a katonák irtózva lát­ták, hogy Bulassa hadnagy ur erőtlenül nyú­lik el a földre esett könyv mellett, görcsö­sen vonagló szájából pedig minden egyes köhögésnél vérbuborékok tajtékzanak elő. Megfogták szelíden, becipelték az alacsony fedezékbe, felélesztették a kis dobkályhában a tüzet. A félig eszméletlen tisztet minden­féle holmival takargatták le, teát főztek és azzal melengették. A sok kemény, görcsös­rücskös kéz szelíd szeretettel babusgatta. — Átveszem a század parancsnokságot, — . suttogta később ismét Balassa hadnagy ur, de a hangja már olyan gyönge volt, hogy csak Matinák szakaszvezető hallotta meg, aki ott állt a forrótestü beteg feje mellett. — Szólni kéne Mezej hadnagy urnák, -­fontoskodott Kispéter Péter —, ugy látom, nem éri már meg szegény a reggelt. Mezei hadnagy ur a szomszédos fedezék­ben fagyoskodott, amikor rányitotta Matinák őrmester a lécekből, rongyokból összetákolt ajtót. — Hadnagy urnák alázuttal jelentem, — mondta csöndesen —, Balassa hadnagy ur egészen oda van. Mezei elsápadt. Gyorsan begombolta be­kecsét és indult beteglátogatóba. Már tud­ta, hogy most rajta a sor. Koroknay ott fek­szik a hó alatt, holtan. Balassa a maga kü­lön csatáját vivja most a halállal. Szívesen átengedné ugyan a dicsőséget, a századpa­rancsnokság rangját dr. Bá'int Ferencnek, a hadapródnak, de az csak alig egy hete érke­zett, a helyzetet sem ismeri még, hiszen uj ember a fronton. Aztán meg a szolgálati szabályzat is ugy rendelkezik, hogy mindig a raneidős tisztnek kell átvennie a parancs­nokságot és tartania, viselnie mindaddig, amig a felsőbbsée másképen nem intézkedik. Dobogó szívvel ül Balassa ágva mellé. Néz­te a beteg lázrózsás arcát, néha valami pisz­. ko§ ronggyal letörölte homlokáról a véreite­ket és gondolkozott, hogy mit tegyen, ho­gvan fogjon hozzá a parancsnoksághoz. Hiába, nem tanulta még ki a parancsolás művészetét. Nem szokhnttu meg az önállósá­got. his/.on soha életében nem volt még ön­álló. Miivon kár. hogy hallgatott a feleségére Veteménymagvak műtrágya és permetezósxerek k a i Nagy Albertnél Valérla*t«r. Paprlkaplac és megmaradt könyvelőnek a Textilnél, ahe­lyett, hogy átvette volna a Vőneki-üzletet. Igaz, hogy csak néhány hónapig fönökös­ködhetett volna, mert akkor kitört a háború és neki, mint tartahikos hadnagynak azon­nal jelentkeznie kellett. De talán oz a néhány hónap is elég lett volna, hogy valami gya­korlatot szerezzen a porancsolásból, az ön­álló, a felelősségteljes intézkedés tudomá­nyából. Elméletileg nagyon szép dolog ez a parancsolás, de a gyakorlat Ugészcn más. (Folyt, köv.) Az Alföld legnagyobb táblaüveg raktára: Körösi Géza SZEGED. Mérei-ucca 9b. szám­Telefon: 19-57. RÁDIÓ Szerda. mArclus Állandó leadások Budapestről hétköznapokon. 0.45: Torna. 7.20: Étrend. 10: Hirek. 12: Déli ha­rangszó, időjárásjelentés. 12,40: Hirek. 1320: Idő­jelzés, időjárásjelentés 14.40: Hirek. étrend, élel­miszerárak. 16.15: Időjelzés, ídöjárásjelentés. BUDAPEST 1. 12.05: Pertis Pali és cigányzenekara. 13.30: Hanglemezek. 15.20: Közvetítés a Mezőgazdasági kiállításról. 16.15: A rádió diákfélórnjn. 17: Mar­jai Erzsébet énekel. 17.30: Párisi tavaszi divat. (Felolvasás), 18: Beszkárt-zenekar. 19.15: V ma­gyar—görög világbajnoki labdarugó selejtező mérkőzés. (Felolvasás). 19.30: A rádió szalonze­nekara. 20.10: A Vajda János Társaíág „Szegcili Est"-je a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. Beszédet mond Pálfy József polgármester. 21.40: Magyarországi török emlékek. (Felolvasás). 22: Időjárásjelentés. Majd a mezőgazdasági kiállítás díjazásainak eredményei. 22.25: Cigányzene. 23: llirek francia cs olasz nyelven. 23.10: Táncleme­zek. BUPAPEST II. 18.30: Olasz nyelvoktatás. 19: Hanglemezek. 20 óra 15: A rádió szalonzenekara. KÜLFÖLD. Berlin. 19.10: Balettzenu. 21.30: Roswaenge­1 emezek. Boroszló.. 19.30: Tarka lemezek. 22 óra 30: Könnyű és tánczene, szólistákkal. Deutschlandsender. 21.30: Zciélö órák. Droit­wich. 21: Szimfonikus hangverseny. 24.15: Tánczene. Frankfurt. 22.30: Könnyű és tánc­zene. Lipcse. 19.10: Táncest. 21.30: Fusba.nler Tóni hegedül. London Reg. 21: Varieté. 21: Vonósnégyes lemezek Luxemburg. 22: Ven­tura-lemezck. 23.05: Olasz cs frqncia köny­nvü zene. Milánó. 17.15: • Tánczene. Miinchéi. 19.10: Tiroli bangképek zenével. 28.15: Kiván­ságliangversony. Radio Paris. 21-30: Sztani­szlav zongoraművész. 23.30: Tánclemezek. Róma. 21: Bianchi: Proserprina, háromfeivo­násos opera a Sealából. Stras&burg. 19.30: Az olasz orgona és csembaló tocattáról. 21.90: Bach, Huvdn ós Beethoven-müvek. Stuttgart. 18: Citerakeltös gitárral. Varsó. Chopin-mü­vek zongorán. Féláru utazási igazolvány a Mezőgazdasági Kiállításra. (Érvényes március 17-től április 3-ig) a DéTmaqyarország kiadóhivatalában kapható

Next

/
Thumbnails
Contents