Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-17 / 60. szám

DÉLMAGYARORSZAG •••^••••••••••••••^•••^••••••HB^^ Csütörtök, 1938. március 17. Politikai napilap XIV. évfolyam 60. sz. Nemzeti koncentráció Becsületes magyar ember a világpolitika eseményeit se lelkendezéssel, se gyáva kétségbeeséssel nem szemlélheti. Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy mindabban, ami a szemünk láttára végbemegy, a szerelmünk, vagy gyülöletünk számára keressünk táplálékot. Nekünk csak ésszel cs okossággal szabad álláspontunkat megszabni s bármennyire is telünk függetlenül alakulnak ki ós menn ck végbe a világtörténelem eseményei, a mi feladatunk csak az lehet, hogy a nemzet védelmében minél több hátrányt tartsunk távol és minél több előnyt biztosítsunk a nemzet jelene és a jövendője számára. Azt mindenki belátja és átérzi, hogy nem lehet közömbös számunkra a német birodalom határának közelsége. Nem lehet közömbös számunkra az, hogy Ausztria megszűnt a történelem számára. S nemcsak azért rendkivül jelentős számunkra ez a tény, mert szövetséges, sőt barát-államot veszítettünk el s minél kevesebb barátunk van, annál fájdalmasabb a jó barát elveszítése. A világháború után becsületes cs hűséges szövetségesünkké vált Ausztria s támaszunk volt mindig, amikor fel kellett emelni szavunkat a nemzetközi politikában. Szerződések és megállapodások szálai kötöttek bennünket Ausztriához. Az a politikai rendszer, amelyik birtokba vette Ausztriát, nem szokta magára nézve kötelezőnek tartani politikai ellenfelei által vállalt kötelezettségeket. Az állam átalakulásának első, forró napjaiban nem kerülhetett sor arra, hogy e tekintetben a német kormánv álláspontját kialakítsa, vagy azt közölje. Kétségtelen azonban, hogy magyar szempontból nem lesz közömbös ennek a kérdésnek elintézése. Mindenesetre világtörténelmi tény, hogv a német birodalomnak közvetlen szomszédjai lettünk. Nyugat felé alig van számunkra kontinentális ut, amelyik — nem a német birodalom testén vezet keresztül. Európa számára messzebb kerültünk keletre, mint amilyen távolságban egy hét előtt voltunk Paristól és Londontól. Németország mezőgazdasági termékeink legnagyobb fogyasztója s agrártermékeink utja szükségképen Németországon vezet keresztül — Európa felé. Egyfelől a közvetlen szomszédság, másfelől a gazdasági ráutaltság kötelességgé teszi számunkra azt, hogy o német birodalom barátságos viszonyunkat fentartsuk, sőt kimélyítsük. A német birodalom határának Hegyeshalomig való kitolása nem fogja érintetlenül hagyni azt a közszellemet, mely cselekvéseink irányát és tartalmát megszahia. Már pedig az a. körülmény, hogy Ausztriát Németország magábaolvasztotta, változást idézhet elő külpolitikánkban, külkereskedelmi kapcsolatainkban is, de nem idézhet elő változást sem alkotmányhüségünkben, sem uralmi rendszerünkben. Ha a parlamentárizmus hivei vagyunk, akkor nem dezertálhatunk csak'azért, mert az Ausztria és német birodalom közötti határ eltűnt. A kritikátlanság és felelőtlenség kéjeleghet abban a sikerben, amit a nemzeti szocializmus aratott, — majd a világtörténelem fog feleletet adni arra, hogy a nemzeti szocializmus sikere volt-e nagyobb, vagy a „győző hatalmak" kudarca, — aki azonban érzi a felelősséget minden kimondott, vagy leirt szaváért, minden éljen-ért és minden tapsért, amivel mások törekvéseit bátoríthatja, annak át kell éreznie s a meggyőződése mélyéig kell igaznak tartani azt, hogy h a számunkra idegen egy politikai rendszer, akkor nem lehet számunkra pclda annak sikere sem. Nem részegedhetünk meg idegen italok izétől, nem veszíthetjük el az eszünket idegen sikerek győzelmi gőzétől. Mi csak magyar politikát folytathatunk. De ebben a fátumos, a végzet lépéseit visszahangzó időben meg kell fognunk egymás kezét. Ha ég a ház, ba szakad a töltés, a védő munkákhoz nemcsak azokat hívhatjuk, akiknek ujraoltási bizonyítványuk rendben van. A nemzet sorsdöntő óráit éli, — ma találják meg egymást a magyar kezek és magya r lelkeks adják össze azt, amire gondolatban, elhatározásban, áldozatkészségben, erkölcsi és anyagi erőben a nemzetnek szüksége lehet. Tűnjenek el a pártkeretek, ha a nemzet mindenkinek ugyanazt parancsolja s mind en kire ugyanazt a feladatot rója. Nem játszhatunk tovább politikát, nem szabdalhatjuk szét a nemzet testét párttagságokkal és pártkeretekkel, az egyéni gusztus nem érvényesülhet a jogcímek osztogatásában és a munkahejyek \ ijelölésében, — le gyünk egyek a munkában, az áldozatkészségben cs a.felelősségvállalásában. A kereszténypárt szóigáltassa és szolgáltath as s a a nemzet számára fölmérhetetlenü) hatalmas erkölcsi erejét és világszemléletének tekintélyéi, a kisgazdapárt népsze; őségét és szervezettségét, a szabadságpárt a nyugati demokrácia márkáját, a magyar szabadságharcok hagyományainak erejét. A nemzet talán történelmének fordulópontjához ért, találkozzunk mindnyájan, találkozhassunk mindnyájan a kötelességek teljesitésében s az áldozatok oltára előtt. Mussolini beszéde az uj európai helyzetről Ax osxtrák dráma, a római egyexmény és a rómaiberlini tengely — „Olasxorsxág érdeke volt ax osxtrák függetlenség ienntartása, amig ax osxtrák nép többsége kívánta" — „A (tatárokat megvédjük, a két állam barátsága megállta a Ijelyét" Mussolini Róma, március 16. M u s s o I i n i az olasz képviselőház szerda délutáni ülésén beszédet mondott, amelvbcn foglalkozott az osztrák esemény ekkel. Beszédét azzal kezdte, liogy az utóbbi napokban olyan események történtek, amelyek megváltoztatták Európa politikai térképét. Ausztria mint állam megszűnt szerepelni Európa térképén és Nemetország része lett Az április 10-i népszavazás szentesíteni fogja ezt a befejezett tényt — mondotta. — Az osztrák dráma nem tegnap kezdődött, hanem már 1848-ban — folytatta. A dráma a világháború után meggyorsult és még 20 évig tartott. A vég gvors ütemben a természet ellenállhatatlan erejével ment végbe és csak azokat leple meg, akik nem látták tisztán a helyzetet. Az elmúlt husz év történetére vetett gyors pillantás világosan mutat ia, ami most történt ennek végzetszerűen be kellett következnie. Mussolini ezután részletesen ismertette, az elmúlt husz év történetét, majd igy folytatta: — 1930-ban Szentesitette a döntőbiráskodási barátsági szerződés Ausztria közeledési politikáiét Olaszországhoz. 1931-ben történt gazdasági világválság Ausztria törékeny gazdasági életére nagy csapásokat mért. ekkor Curtius és Schober kísérletet tett Ausztriának a német birodalomhoz yaló csatolására, illetve e csatlakozás e'őkészilésére. A terv azonban megbukott a tíásrái dönfőtorórét határozott ellenállásán. Akkor jött 1933-ban a semmeringi egyezmény, - 1933." márciusában — folytatta —. -Dollfuss tekinlélyuralmat vezetett be és ugyanakkor kijelentette, hogv Ausztria független, keresztény, de feltétlenül német állam. — Ekkor kezdődött a harc a kormány és a nemzeti szocialista mozgalom között 1934. februárjában Dollfuss legyőzte a szociáldemokrata forradalmat és néhány hónappal később tört ki a nemzeti szocialista puccs. Olaszország akkor négy hadosztályt küldött a Brennerre. Van elemi tény, amelynek célja volt megakadályozni előre nem látható zavarokat, amelyeknek Jelentőséget ncm lehetett tudni. Ftevrllcn osztrák sem kérte ezt és egyetlen osztrák sem köszönte meg, hogy megtörtént. 1934—35—36. voltak a római egyezmény politikájának évei. — Ebben az időben az általános európai körülmények és Ausztria helyzete is jelentősen megváltoztak. Olaszország összefogását a nyugati hatalmakkal felborították a megtorló intézkedések és az a kísérlet, hogv megfojtsák az olasz népet. 1936. októberében létesült a római-berlini tengely. Ekkor Olaszország azt tanácsolta Ausztriának, hogy keressen közeledési Németországhoz, mert egy olyan állam, amely németnek nevezi magát, nem állhat ellentétben Németországgal. Az 1936. iuliusi egyezményeket szintén Olaszország siettette. Az egyezmények kiinduló pontja az volt. hogv Ausztria német államnak tartotta magát. Bár az .egyezmények fennállottak, mégis a feszültség időszaka következett. — 1937. áoriltsában a velencei találkozón