Délmagyarország, 1938. március (14. évfolyam, 47-71. szám)

1938-03-15 / 59. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Kedd, 1938. március 15. Politikai napilap XIV. évfolyam 59. sz. Mai Március S „e rcmvilágban még szeretni vágyói?" .5zeretni — a szabadságot? Vigasztalódjunk azzal, hogy március tizenötödike van ma, „március van s határtalan az életi" Vigasztalódjunk, hogy ~ március tizenötödike az ünnep s nem Dózsa t^pnra ültetésének, nem a jobbágyok földhözkötésének, nem Faskievics behívásának napja az ünnepünk. S ha hivek maradunk a magyar márciushoz, ez is marad ünnepünk örökké. Vigasztalódjunk azzal, hogy ünnepelhetünk még s a magyar törvényhozás ünneppé emelte a magyar szivek ünnepét, a magyar ifjúság ünnepét, — ez az ünnep nem a beszervezett, propagandával föllelkesített, rádiószózatokkal feltüzelt, vezényszavakkal kiképzett ifjak ünnepe volt, hanem egy csudálatos történelmi rögtönzésé, melyben a nemzet ragyogó fiataljai játszották a nemzet történelme által rajuk osztott szerepeket. Mai világunk a fegyelem szelleme előtt Kajt térdet. Azt hittük, hogy a szabadság teszi széppé az életét s azt kell látnunk, hogy az élet célját és értelmét az engedelmességnek soha el nem képzelt mértékéig való fokozásában kezdik látni. A Rend kisajátította a szabadságot s bár minden kisajátítás kártalanítással történhetik csak, a Szabadság oda adott mindent és nem kapott érte semmit. A fegyelem legyőzte a szabadságot. S abban a korban, mely a fegyelmet ünnepli s az engedelmesség hőstetteit magasztalja, amelyikben korszellem lett a rend, világnézet az egyéni élet céljának és értelmének megtagadása, melyben a fegyelem a politikai uralom alapja, a parancs a meggyőzés eszköze s az engedelmessé!; az állampolgári kötelességek és jogok teljessége, ebben a korban lehet-e még összejönnünk, hogy ünnepeljük március tizenötödikét és ünnepeljük a szabadságot? Nincs az a szóbőség, nincs az a fantázia, nincs olyan művészete az érvelésnek, amelyik össze tudná hozni a mai diktátorokat a magyar mithosz szabadsághőseivel. Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, — hogy szegény Táncsics Mihályt ne is emlegessük, — ma talán védőőrizetben lennének a diktátorok országaiban, vagy talán ennél is súlyosabb sors teljesednék be felettük. Ha most — március tizenötödikén, — Kossuth Lajos szellemét gyujtjuk fel sorsunk sötét éjszakájában, ha most Petőfi-verseken melengetjük borzongó lelkünket, meghajolhatunk-e akkor hódolva az előtt a korszellem előtt, amelyik ellen tüntetés, tiltakozás, bátor cselekvés, — forradalom volt március tizenötödike. Mert egyet nem lehet: kívánni és ünnepelni a kamarilla szellőmét, kívánni és sürgetni Metternich rendszerének folytatását és kiállni Kossuth Lajos szobrának talapzatára köszönteni a magyar márciust. Rabok legyünk, vagy szabad ok, fz n kérdés, válasszatok! Ez a kérdés 1848. márciusában nem volt olyan véresen és végzetesen aktuális, mint ma. Kilencven évnek kellett elmúlni ahhoz, hogy ez a kérdés elnyerje a maga végzetes virulenciáját. Raboklegyünk, vagysznbad ok, ez a kérdés, válasszatok, — mondjuk most is Petőfi szavával, de a magunk_ reszkető .aggodalmaival s a nemzet szabadsagát féltő lélekkel. Nem idegen csizmák uralmától féltjük a nemzet szabadságát, hanem annak a szellemnek felülkerekedésétől," amelyik — még pár évvel ezelőtt destrukciónak bélyegezte meg március tizenötödikét. Mi adta ennek a Petőfi-sornak azt a viharos sikert, ami a nemzet dalává tette a Nemzeti D a 11 a címet valósággá léptetve elő? Mi szerezte meg neki azt a — évszázadok bérceitől visszahangozó ünneplést, hogy i m ává válhatott egy meggyötört ország bizó hitében? Az, hogy mindenki szabad akart lenni és senki nem akart rab maradni. Az, hogy választás nélkül lehetett választani a szabadság és rabság között, olyan nyilvánvaló, olyan magától értetődő, olyan természetes, olyan lélekből lelkezett, az egységes nemzet érzését, akaratát és gondolatát kifejező volt a szabadság választása. Lehet-e harcolni, akár csak helytállással, akár csak dezertálással annak a szellemnek és uralomnak folytatásáért, melyet a magyar március tört meg viharos sikerével uj levegőt, uj lelket, uj hitet, uj nemzeti érzést teremtve és adva s lehet-e ünnepelni azt a szellemet, ami ellen törni s amit letömi készek? A magyar március egy csudát már véghez vitt s most véghez vihetne még egy csudát. A magyar március egy táborba gyüjthetné a magyar szabadság minden hívét. Elhalványodnak pártellentétek, világnézeti különbségek, érdekellentétek, — a nemzet életét, a nemzet szabadságát kell védeni idegen szellem átszüremlése, behurcolása, idegen áfium mételyezése ellen. Botor pillangók belezuhanhatnak a tűzbe, az ezeréves nemzet botor pillangó sorsát nem akarhatja. A nemzet szabadságát március tizenötödiké1 nek köszönheti, magyar március, őrizd meg számunkra örök ajándékodat! Hitler Bécsben Rövid beszédben belelenieffe, hodu a birodalmai semmi sem India többé szétszakítani — Kedden tömedszemiei rendeznek — Drámai gyorsasággal számolták lel Ausztria függetlenséget minden vonalon Chamberlain nagy besxédben ismeríeííe ax alsó* háxban ax osxtrdK eseményeket — „Ax angol Kormány a legerélyesebben helyteleníti ax olyan tényeKet, mint amilyenek sxinterévé most Ausxtriát válíoxtaiták — és nem sxemlélheti Köxömbösen ax eseményeket" — „A felen pillanat nem alKalmas elhamarkodott döntésekre" Bécs, március 14. Bécs kepe hétfőn teljesen megváltozott arra a hirre, hogy Hitler délután bevonul a volt osztrák császárvárosba. A fontos utvonalakon a bevonult német csapatokkal megérkezett birodalmi védőrség vette át a szolgálatot. A délutáni órákban vált ismeretessé a kormánynak az a rendelete, hogy 12 órakor minden üzemet, gyárat be kell zárni; délutánra szabadságot kaptak az alkalmazottak, hogy résztvehessenek Hitler bevonu'ásánál. Az uccákon mindenütt hangszórókat szereltek fel, amelyeken keresztül a rádió közvetitettc a híreket Hitler utjának minden percéről. Az »Imperiál-szállóban< délelőtt sürgős átalakításokat végeztek, ido szállt a késő délutáni órákban Hitler. A »Grand Hotel* nagyobb felét szintén lefoglalták a Bécsbe bevonult 8. nemet hadsereg főparancsnoksága számára. Ebben a szállodában székel von Bock gyalogsági tábornok és vezérkara. A tábornokot bizta meg Hitler az Ausztriába rendelt had:ereg főparancsnokságával. Változás állott be a karhatalmi és a rendőrségi alakulatok felszerelésében; a gumibotot elhagyták azért, mert »a gumibot nem egyeztethető össze a német nép méltóságával*. Bécsben Linz, március 14. Hitler hétfőn reggel háromnegyed 11 órakor indult el gépkocsin Linzből Bécs felé. A kancellárt harmincöt gépkocsi kiséri. Bécs, március 14. Délután negyedhatkor Bécs valamennyi harangja megkondult, jelezte. hogy Hitler Schönbrun határába érkezett. A liarangzugás néhány percig tartott, utána szirénabugás hangzott fel. Hitler közben gyors tempóban folytatta útját és hat óra előtt 20 perccel megérkezett a Hősök terére. Háromnegyed 6 óra után a rádió közölte, hogy a Hitlert hozó gépkocsisor megérkezett. A német díszszázad és osztrák gárdaezred meghajtotta zászlóit, a katonai zenekar a Deutschland Lixietét játszotta. Hitler ellépett a díszszázad arcvonala ©lőtt, majd folytatta útját sz Imperiál-sróliö elé. a rádió mikrofonja elé lépett az osztrák nácimozgalom egyik harcosa, aki ezt niondotta; — Győztünk! Dobszó, majd zene jelezte a német díszszázad elvonulását. Hitler többször megjelent az erkélyen, majd Bécs uj vezetőinek kíséretében visszavonult szobájába. Fél 7 órakor a szálló előtt gyülekezett tömegnek az erkélyről a következőket jelentették ki: — Hitler üdvözlése kedden délelőtt 11 órakor lesz a Hősök-terén. A hó:föl nap folyamán már nem mond beszédet. Kedden délután 2 órakor n Hősi emlékmű c'-ött emlékünnepély, majd