Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-08 / 29. szám

Kedd, 1938. február 8. Politikai napilap XIV. évfolyam 29. sz. H szavaktól a tettekig Az a teszed, amit Rá Ír ö cz y Imre, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, szombaton délben elmondott, sokkal több és sokkal nagyobb jelentőségű megnyilatkozás volt, mint amennyi jelentőséget és súlyt a fehér asztal mellett elmondott beszéd reprezentálni képes. Ez a beszéd — program volt, nem a má-nak programja, hanem a koré, amelyben élünk s a jövőé, melyet kimunkálni kötelességünk- Ez a beszéd egészen magas szinvonalu szintézise volt korunk eseményeinek, törekvéseinek és «gyznással harcbanálló világszemléleteinek. Ez a beszéd nem arra vállalkozott, hogy igazságot tegyen a küzdők között, hanem arra, ami ennél sokkal több, hogy kijelölje a nemzet politika! szemléletének irányát és tartalmát. Nem tagadjuk: talán vannak a beszédben félmondatok; melyeket, ha nekünk kellett volna elmondani, más szavakkal helyettesitettünk volna, vannak mondatok, melyeknek hangsúlyát mi talán más szavakra tettük volna, de a beszéd céljával, törekvésével, alapgondolatával, aggodalmaival s történelmi értékelésével kell, hogy egyetértsünk mindannyian. Ezt a beszédet a minisztej elnöki sajtóosztály vezetője mondotta el, ez a beszéd tehát nem lehetne más, mint a hivatalos kormánypolitika egyik nagysúlyú megnyilatkozása. S nekünk, ellenzékieknek, mégsem lehet más kívánságunk, mint az, hogy ennek a beszédnek a kormány cselekvő programja a d j a m eg a r e al i t á s o k tartalmát. Ez a beszéd természetszerűen igazolni volt kénytelen a kormány hivatalos programjához s nekünk mégis az a kívánságunk hogy a kormány cselekvései, elhatározásai s egész politikai magatartása igazodjon ehhez a beszédhez. Ha a kormány" "cselekvő programja nem fog eltérést mutatni az európai és magyar szemléletnek attól a magasrendű színvonalától, melyet ez a beszéd jelölt ki, akkor — nem kell kétségbe esnünk még azoknak az aggodalmaknak láttára sem, melyekkel szemben ez a beszéd a nemzet érdekeinek szolgálatát megkívánja. A magyarságnak — mondotta a sajtóosztály vezetője, — a belső rendet, a lelki egyensúlyt, a kultura védelmét, az ország hasznát kell kivánnia. Nincs senki, aki mást kívánhat s a hazaárulás vádját venné mapára, aki ebben a kívánságban nem osztozkodik. Amit mi ebhez hozzá tudnánk fűzni, az csak az lehet, hogy a belső rendet és a lelkek egyensúlyát, a nemzeti kultura védelmét necsak kívánta a kormány, hanem követelje is meg s ha a követeléssel célt nem ér. hatalmi eszközeivel teremtse is meg. A belső rendet ki-, vánbatja a polgár, de nem teremtheti meg, a kultura védelme szívügye lehet mindnyájunknak, de csak a kormánynak áll módúiban a maga hatalmi eszközeivel védett területté tenni mindnvájunknnk ezt a szívügyét. Necsak az eladósodott birtok legven védett birtok, legven védett birtok a belső rend, a kultura, „az ország hnszn a" i s. Ezen a téren meeint azzal a sajátságos helyzettel találtuk magunkat szemben, hogy a kormány programjának végrehajtásit nem a kormánypolitika ellenfeleivel, hanem a kormánypolitika ik kénytelenek sürgetni. támogatóival szemben vagyunl S amikor a sajtóosztály vezetője az alkotmányos nemzeti fejlődés gondolatát teszi minden politikai cselekvés központjává, akkor nekünk, akik az alkotmányosság utolsó nemzedékének érezzük magunkat, lehet-e ezzel a centrális gondolattal szembehelyezkednünk? A mi meggyőződésünk az, hogy az alkotmánnyal élünk, vagy halunk. Mi nem akarunk sem második, sem harmadik Magyarországot, az una eademque patria, az una eademque natio képe és valósága él bennünk széttörhetetlen valóságként. Az ezeréves alkotmány nálunk nem államforma, hanem lényege az államnak. A korszerű haladás követelhet módosításokat és átalakításokat, de ami az alkotmányban örökéletű, az maga az alkotmányosság, annak „köztudata", hogy minden jog forrása és birtokosa a nemzet s a jogok birtokosát a jogok gyakorlásából kizárni n e m 1 e h e t. s amikor é tekintetben egyetértünk a beszéd minden szavával s egész szellemével, nem lehet más kívánságunk, csak az, hogy a kormányzat ereje és hatalma szerezzen érvényt azoknak a nemzeti céloknak, melyeknek köztudattá emelését ez a nagyjelentőségű beszéd követelte meg. A kormányzatnak a nemzeti társadalom s a keresztény egyházak egyetértéséből kell ezt az eszmét közvéleménnyé tenni, — jelölte ki a történelmi feladatot R ák ó c z y Imre beszéde. Ez a bölcs és igaz megállapítás exponálja a problémát: azok, akik a kereszténység lelkek felett gyakorolt hatalmát egy uj pogányság terjesztésével akarják meggyöngíteni, állhatnak-e a nemzet szolgálatában s részt vehetnek-e abban a küzdelemben, melynek célját a „gyújtogatás és lélekmérgezés" megakadályozása jelöli ki- A gyújtogatás és lélekmérgezés munkája egyformán fenyegeti a nemzetet és kereszténységet, a védekezésnek is egyesíteni kell az erőket: a kereszténység lelki hatalmát a világi hatalom erejével. A „külön világ nemzetközi szolidaritásának" hóbortosait és gonosztevőit a nemzet, a kultura, az alkotmány számára veszélytelenekké kell tenni s ha a közvélemény erre gyönge volna, a megszervezett nemzetnek kell elég erővel rendelkeznie. • . A sajtóosztály vezetőjének beszédét ugy fogadjuk, mint világos, bátor és kíméletlent diagnózisát a magyar nemzetnek. A diagnózis megvan s most arra van szükség, hogy a diagnózisnak engedelmeskedjék a terápia. A magyer politikai helyzet különösségéhez tartozik az is, hogy a kormány sajtópolitikájának légfőbb irányitója által adott helyzetkép helyességéért és pontosságáne.W elismeréseért — ime, — az ellenzéki újság) megy tűzbe s hogy a kormány egyik Iegfőbt* exponense által adott program beváltását atj ellenzéki sajtó követeli. Eden bejelentette az alsóházban az angol hajóhad szigorú akcióját a kalóztámadások ellen Edtn „Anglia türelme nem hfmeriftieretflen es utasította Halóit, hogu a buvarnaszádohat haladehlaionol támadlak meg" London. február 7. Az angol alsóház hétfő délutáni ülésén Eden külügyminiszter az interpellációk befejeztével elmondotta a földközi-tengeri kalózkodás ügyében várt nagyfontosságú nyilatkozatát. — A legutóbbi tapasztalatok bebizonyítják — mondotta —, hogy a nyoni egyezmény alapján alkalmazott rendszabályok nem elegendők a kereskedelmi hajók megvédésére jogtalan támadások ellen. Ennélfogva az angol kormány elhatározta, közli a spanyol kormánnyal és a salamancai hatóságokkal, hogy ezentúl a Földközi-tenger nyugati részének abban a szakaszában, amelyben a nyoni egyezmórj.- alapján az angol tengeri haderő operái. buvárnaszádot látnának alámerülve, azt olyannak fogják tekinteni, mint amely kereskedelmi hajókat készül mcatámadni. Az angol kormány nem tűri, lioav bnrárnaszádok ezen tengerszakaszban alámerüljenek és utasította hadihajóit, hogy az így alámerülve, talált búvárnaszádokat haladéktalanul támadják megEden szavait minden oldalon helyesléssel fogadták a képviselőházban. — Az angol kormány közölte — folvtaftá szavait — a francia és az olasz kormányok-í kai a tervezett, eljárást, örömmel 'jelenthetem, hogy ezek a kormányok is elhatározták, hoav hasonló lépéseket tesznek a rájuk bízott szakaszokon. Az angol kormánv a múltban a végsőig menő türelmet tanúsította aS angol hajók elleni támadásokkal szemben, <"a türelme nem kimeríthetetlen és elérkezetti «j látja az időt. hogy kijelentse, hoau nem lelhet ezekre a támadásokra csak tiltakoz ísokkal és kártérítési követelésekkel,, aines lyek mindeddig eredménytelenek maradtak. Ennélfogva az angol kormány fenntartja azfl a jogát., hogy ujabb támadás esetén. mind rt figyelmeztetés nélkül a fennforgó eset szeri*t szükségesnek tartott megtorló intézkedéseket megtegye. 4 Az angol jegyzék London, február 7. Hivatalosan megerősit'kl hogy az angol kormány a két angol hajóm kl spanyol vizén történt elsül vesztése után! szombaton mindkét spanyol félhez jegyző' ef intézett, amelyben közli velük a nyom egi -z<\ meny értelmeben tett intézkedéseket.