Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-25 / 44. szám

Péntek, 1938. február 25. Politikai napilap XIV. évfolyam 44. sz. Iskola-reform A közoktatásügyi miniszter ur elkészítette ai uj iskolatípusokról törvénytervezetét. Ha a háború utáni iskola-reformokat meg kellene számozni, hamar ugy járnánk vele, mint a pesti rendőrök számozásával s nagyon könynyen eljutnánk olyan nagy számhoz, ami házszámnak is csak faluhelyen felelne meg. Minden kultuszminiszter annyi hévvel védi az általa előterjesztett iskola-reformot, mint amilyen hévvel a tengerészeti miniszterek A flottafejlesztés programjának végrehajtását sürgetik s mintahegy népjóléti miniszterek a saját magukról elnevezett intézmények felállítása mellett harcolnak. Ha valaki felemeli bíráló szavát a reformmal szember, kénytelen nagyon hamar magára venni a megvetésnek, lenézésnek, nevetségessé tételnek és haragnak egymagában ís elviselhetetlen súlyát. S ennek a helyzetnek súlya fokozódik még azáltal is, hogy az iskola-reformról szóló törvényjavaslatot mindig a kultuszminiszter terjeszti elő s az a pedagógus, aki kellő szakismerettel és hozzáértéssel birálni tudná, rendszerint a kultuszminiszter ur fennhatósága, vagy felügyeleti jogköre alá tartozik. Most gondoljuk el, hogy ha színészeket csak az alkalmazottaik bírálhatnának, nektárba mártott tollal imának minden szini kritikát. A kultuszminiszter ur javaslatát igy — t,védett birtok"-ká *eszi az a helyzet, hogy minden szakember, aki a javaslata hibáira, hiányosságaira s célt tévesztő rendelkezéseire rá tudna mutatni, többé-kevésbé neki van alárendelve. A kultuszminiszterek iskola-reformjainak van. azonban —szerencsére, — egy hivatott cs nagytekintélyű bírálója és ez — maga a miniszter ur Minden iskola-reform annak indokolásával kezdődik, hogy a korábbi reform mennvire alkalmatlan volt a nemzeti nevelésre s a műveltség fokozására. Mindegyik reformnak az a t á m a d á s és az a k r i t i k a ad jogosultságot, amivel az előző reform hibáit, tévedéseit és mulasztásait mutatja ki. Eddig a7. volt a helyzet, hogy a közöktatáriiervi miniszter urak csak az utódaiktól félhettek s „életmüvük"-et is csak utódaiktól félthették. Most azonban ebben a motorizált időben nincs türelmünk megvárni azt, hogv az utód rombolja le azt, amit mi építettünk. Az utódnak még ezt a munkáiét sem hagyjuk meg, ennek a munkának kedvtelését és örömét sem engedjük át nekik- S ezenfelül nem egész alaptalan az a félelem is, hogv talán erry iskola-reform ncm lesz elég a-történetem hústvnfokán betölteni annak a márvánvtáhlá-ok szerepét, ami a n é v szánjára a halhatatlanságot biztosítja. Több alkotás, több tombola-jecoret jelent a halhatatlanság kvinternójáért. Több iskola-reform mégis csak j.abban megőrzi a nagv nevet, mint e g V, mert a nagv nevet nemcsak az alkotásrak, hanem a „Ieér)ítés"-nek emléke is ringatni forda nz. örökkévalóság bölcsőjében. Igy történt azután.-hogy a háború után egyik iskola-reform a másik nn k rdta át a kih'ncset. Pedig valamikor a legkiválóbb pedagógusaink is azt tartották, hogv az iskola-reformban és a földrengésben való szükségletünk nanvon hamar kielégíthető. Az őrökő? reform örökös nyugtalanságot inteni tanítónak és tanítványnak egyaránt. A háború után egyetlen iskola-reformnak ném volt ideje — kitárni a középiskolát. Mielőtt a rövidnadrágos reformok letehették volna az érettségi vizsgát, mér ujabb reformok csapták ki az iskolából a régi reformokat, melyek „felsőbb osztályba nem léphettek". Nincs s nem is képzelhető el lesújtóbb elitélése a régi reformnak, amit végrehajtás közben, tehát kellő gyakorlati tapasztalatok nélkül ugy „vontak ki" az iskoláiról, mint egy korszerűtlenné vált tankönyvet. Ez az oka annak, hogy a magyar közokta.tásügy a háború után valósággal kísérleti telepévé vált a különböző iskolatípusoknak, pedagógiai szellemirányoknak és nevelési elveknek. A tanrendet ugy váltogatták, mint a gallért, az iskolatípusokkal ugy próbálkoztak, mint egy autóalkatrésszel. A tanításnak nem lehetett nyugodt menete, a nevelés irányát a különböző típusok és váltakozó tantervek zavarták meg, a tanár nem tudta biztonsággal, hogy mit tanítson, ha nemcsak adatokra akarta tanítani növendékeit s nem elégedett meg azokkal á memória-próbákkal, melyek legtöbbször mirv>den reformon tul a klasszifikáció alapjául szolgálnak ma is. A tanuló pedig az volt, ami korábban: parttatlanul tengett-lengett két iskolatípus és két tanterv messzi kikötői között. Egyáltalában nem mondjuk azt, hogy a magyar közoktatásügyi reformra nem szorul, csak attól félünk, hogy ez a reform is arra a sorsra jut, mint közvetlen elődje s mi egyelőre nem teszünk mást, csak a legközelebbi iskola-reform bírálatát előlegezzük a mostani iskola-reform számára. Az lesz majd „ünnep a világon", ha az ifjúság nemcsak adatokra szétrnálasztott „anvag"-ot kap s nemcsak az lesz a cél, hogy nyolc évet egységes világszemlélet megszerzése nélkül hogyan lehet eltölteni, — ha majd egyszer az iskola nemcsak a mult őrzője lesz. hanem nz lesz, amit eddig minden iskola-reform hirdetett magáról: m a i műveltséget fog adni s az élet számára fog nevelni. „A kormőmj első ts ntclsö ktitefestfttneh azt tekinti, hoau minden ereiével a független osztrák haza feriiartása erdekeken dolgozzék' Schuschnigg kancellár nagy beszéde a berchtesgadeni megállapodásról Ausztria nem lehet pártállam, de nem lehet diktatórikus állam sem Bécs, február 24. Érdekes események előzték ineg Schuschnigg kancellár csütörtök esti beszédét; amelyet az egész világ nagy érdek'-i lődéseel várt. Az osztrák rádióból gok külföldi leadóállomás vette át a beszédet. Bécsben a közterckon hangszórókat ezereltek fel, a vidékeken hatalmas termekot bocsátottak a közönség rendelkezésére, hogy a lakosság .végighallgathassa a kancellár beszédét. A közvetítést mindenütt nemzetiszínű plakátokon adták tudtára a lakosságnak. Pontosan 7 órakor percekig tartó zugó taps .jelezte, hogy a kancellár belépett a terembe. 'Schuschnigg kancellár az ováció viharának elülte után nyugodt, tárgyilagos hangon kezdte meg beszédét, amelyben többek között a következőket mondotta; — Döntő és komoly órában gyűlt össze a szövetségi gyű lés a régi osztrák képviselőháznak ebben a történelmi nevezetességű üléstermében, ahol az elmúlt fél évszázad folyamán nem egyszer került vitába Ausztria sorsának kérdé«e. Ma nem vitáról van szó, mert a mai idő egyáltalában nem alkalmast ítára A mai ülésnek e'-ö és egyetlen napirendi pontra, amely nent tür köznapiságot és vitát, egyetlen szóból áll és cz a szó: Ausztria. i A kancellárnak ezt a kijelentését hatalmas tapsvihar fogadta. A vihar elültével a kancellár igy folytatta beszédét: Schnschnigst Az osztrák szövetségi kormány és a kormány minden egves lag'a tántoríthatatlanul kitart az 1934. évi. május t-i Ikrtrr.dr.y alapján. A kormánv első és utolsó kötelességének azt tekinti, hogy minden erejével es minden tudásával a független osztrák haza fenntartása érdekében dolgozzék. (Megujuló taps cs helyeslés.) — Az osztrák kormány kötelességének fart-, ja, hogy az osztrák állam külső békéjét minden endelkezésre'álló erővel és ugyanakkor kibővitse. és megőrizze legjobb tudása szerint Ausztria belső békéjét. Az önálló és független Ausztria érdekében vívott harc célja az, hogy biztosítsa Ausztria népének a szebb jövőt, boldogulást, jólétet és jobb életkörülményeket. Ausztria néniéi népének, az osztrák területen élő számszerűit kicsiny kisebbségnek egyaránt biztosítani kell az élctjogokaf. — Az osztrák mindig értéke^ része volt a nemet nép összességének, mindig az volt 3 tőrek-vése, hogy Ausztria határán belül mindig és mindenkor jó német és hü osztrák legyen— Az osztrák alkotmány nem ismer pártokat, nfem ismer partállamot, hanem rendi alapon szervezi meg az államot. A kormány éppen ezért n nemzet minden pozitív erejét öszszefogó tömörülést kiván elérni. Minden osztrák vámára szélesen tárva áll az aitó a? együttműködés számára. Elvből távol kell tartani magunkat azonban más országok pártrendszereitói és politikai berendezkedéseitől. Hangsúlyozottan, kijelenthetjük, hogv ma nz osztrákok számára elképzelhetetlen minden pártállam, Váev koaljciós kormányzat, elképzelhetetlen tehát a népfrout; vagy