Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-04 / 26. szám

Péntek, 1938. február 4 Politikai napilap XIV. évfolyam 26. sz. Szellemi ínségmunka Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén egy idegen építészt kalauzoltunk végig Szeged uccáin. Voltak dolgok, amelyek nagyon megnyerték a tetszését és voltak, amelyeknél enyhe kritikának adott kifejezést. Kénytelenek vagyunk azonben a széleskörű nyilvánosság e'őtt elárulni azt is, hogy egykét esetben az őszinte megdöbbenés hangja hagyta el ajakát. Az ilyesmit azért nem árt a nyilvánosság elé tárni, mert a helyi szemek lassankint megszoknak olyan furcsaságokat, ferdeségeket, stilustalanságokat és városrendezési sületlenségeket, amelyek rögtön szemébe ötlenek a jó meglátása idegennek. Az építész például, akit körülvezettünk Szegeden, nagyszerűnek találta a Templom-tér zárt egységének architektonikus hatását, szépnek találta néhai Rerrich Bélának azt nz, elgondolását, hogy az árkádok oszlopai nem tökéletesen egyformák, kiérezte a melegséget az elvesztett vármegy ürejen hagyott cimerpajzsaíból, alacsonynak vélte ellenben a lámpaoszlopokat és hiába keieste a Kolozsvári testvérek rejtelmesen elkallódott Szent-Györgyi szobrát az üresen hagyott postamensen. Túlzás nélkül Magyarország egyik legszebb barokk épületét vélte megismerni a csipkés toronnyal díszített városházában, de majdnem belefulladt a szó, mikor meglátta a városháza előtt disztelenkedő betonvályut, amelyet valamelyik sivár és lendületnélküli agyvelő eszelt ki alapzatnak Pásztor János eszményien finom szobrai számára. Látva vendégünk megbotránkozással határos megdöbbenését, illedelmes és kötelességtudó házigazda módjára mentegetni igyekeztünk a betonválvu esetét. Elmondottuk, hogy téved, ha azt hiszi, hogy a vízmedence első elgondolója a vonalzóhői merítette a művészi ihletét. Kertész Róbert államtitkárnak, aki mint épitész és városrendező is megérdemelte az elismerést egy ovális és bárok díszítésű keret lebegett a szeme előtt, amely hozzá illett volna a városház cs Pásztor János szobraihoz. A mostani szerencsétlen formának az a mentsége, hogy szcgénves eszközökkel inségmunka keretében készült. Nem mi mondottuk, a vendég vetette fel a kérdést: — Jó, jó, a kivitelt még értem, de a tervezést miért kellett elvégeztetni szellemi inságmunkában? Szégyeltük magunkat, de erre a kérdésre adósak maradtunk a felelettel. Egyáltalán adósak maradtunk különböző városrendezési és épitészeti kérdések megmagyarázásával. Mikor például szóba került az eszményi nivó és a város feltöltésének ügye, elhallgattuk, hogy a városrendező bizottság legutolsó Mésén Bcrzenczey főtanácsos, Mihályffy és Hergár főmérnökök mint szakemberek, éppen három különböző tájékoztatást adtak a laikus bizottsági tagoknak a Szent István-tér feltöltésének ügyében. Mindhárman ugynegy hivatal nevében beszéltek, de előzetesen nem hangolták össze a mérnöki szakvéleményeket. A husz megjelent bizottsági tag véleménye kevésbé tért el egymástól, mint a mérnökség három ieienlevő képviselőjének műszaki és esztétikai felfogása. De hát ez nem ide tartozik. Tartózkodtunk azonban a véleménynyilvánítástól akkor is, mikor a kultúrpalota elé vittük vendégünket és sok mindenfélét elmondtunk az épületről. Elmondottuk például, hogy ez a keskeny hátterű, muzeumi és könyvtári célokra alkalmatlan építmény volt Tömörkény István és Móra Ferenc működésének színhelye, hogy ennek a muzeumnak régészeti osztálya tartalmazza a legszebb magyarországi népvándorláskori gyűjteményt s hogy a nagyszámban összegyűjtött kőanyag megfelelő elhelyezése érdekében valóságos harcot kell vivni a meg riern értéssel és rövidlátással. Ezek a belső dolgok vendégünket, aki nem volt céhbeli muzeumi ember, hanem épitész, csak mérsékelten érdekelték. A szörnyülködés hangia buggyant azonban ki belőle, mikor elmondtuk, hogy vannak építészek, akik le akarják nyesni a kultúrpalota két kocsifeljáróját, azzal az indokolással, hogy a kocsifeljáró fenntartása pénzbe kerül és hogy a nemzeti múzeumnak is csak lépcsője van, de nincs kocsifeljárója. — Az nem lehet, hogy épitész mondjon ilyen képtelenséget, — fakadt ki vendégünkből oz őszinteség. Aki ilyesmit mond, annak fogalma sincs az építészet alapelemeiről és az arányok törvényéről- A kultúrpalota épülete lehet rossz és célszerűtlen, egyike lehet a milléniumi kulissza-épületeknek, de az arányok elosztása elől kifogástalan. A kocsifeljáró nem azért szükséges, hogy rajta autók vagy parasztszekerek emelkedési próbákat végezzenek, hanem hogy meglegyen az egész épület összhangja. Ha a két oldalsó részt levágják a lépcső mellől, ugy feg hálni, mint egy architektúrái Hitler-bajusz. Remélem, lesz Szegeden néhány világot járt é« stilusérzékkel biró ember) aki meg fogja menteni a kultúrpalotát ettől az eltorzitástól. Nos, igen. Az eltorzitás és az ujabb szellemi inségmunka veszedelme fenyeget. Mert kétszáz pengőbe és némi gondosságba kerülne egy esztendőben a feljárók karbantartása, inkább, lemetszik kétezer pengő költséggel a két feljárót és eltorzítják az egész épületet. Ha már alkotásra nincs pénz, legyen legalább a rombolásra. Kérve-kérjÜK a város polgármesterét, a városrendező bizottság és a kisgyűlés tagjait és általában ,a városnak minden szépet szerető polgárát, ne engedjék a betonvályu után ezt az ujabb szellemi inségmunkát végrehajtani. Angol és francia beavatkozás a spanyolországi polgári lakosság mészárlása ellen .A köztársasági kormány megtiltotta a frontmögötti városok bombázását London, február 3. Az angol fővárosban tegnapra tetőfokára hágott az izgalom az „Endymion'' gőzós elsülyesztése miatt. Ekkor vált ismeretessé, hogv az ügyben miiven határozatot hozott a minisztertanács, összeült az ügyben a nyom egyezménvt aláiró hatalmaknak az értekezlete is. Az ülés — amely ugyancsak az „Endymion" elsülyesztésével foglalkozott — csak rövid ideig tartott. Az fdésen Ed.en angol külügyminiszter, Grandi olasz nagykövet, Gorbin francia nagykövet és több ma* gasrangu tisztviselő vett részt. Ed— 'Orandt Corbl A hivatalos jelentés szerint az ülésen a Földközi-tengeri ellenőrzés szigorítását szolgáló angol javaslatokat tárgyalták le. Az olasz és a francia nagykövet átvette a javaslatokat, hogy azokat kormányához továbbítsák. Ilyen előzmények után nagy érdeklődés mellett ült össze csütörtökön dclután a bencmavatkozási bizottság. A felkelők bombáztak egy francia gépkocsi-karaván! Perpignan, február 3. Mintegy 40 nagy tehergépkocsi Párisból élelmiszerszállitmánnyal a köztársasági Spanyolországba volt utbam A gépkocsisort az amerikai vöröskeresztes gépkocsik követték. Sigueras város határában, amelyet ma délután felkelő repülők lámadták meg, több bomba hullott a gépkocsisorra is. A bombázás következtében 3 ember meghalt, többen megsebesültek, mire a sértetlenül maradt gép* kocsik visszatértek Franciaországba. Nemzetközi Intervenció a nyili városok bombázása és puszlilása ellen Páris, február 3. Chautemps miniszterelnök nyilatkozott a spanyol polgárháború légitámadásaira vonatkozólag. Kijelentette, hogy a spanyol polgári lakosság védelme érdekében Franciaország kezdeményező lépéseket tesz. Megbélyegezte az ártatlan asszonyok, gyermekek és aggastyánok lemészárlását. Franciaország más hatalmak együttműködésé, vei akarja a spanyolországi állapotokat megszüntetni. A köztársasági repülők beszüntették a nyílt városok bombázását Barcelona, február 3. A barcelonai kormány utasította a köztársasági repülőket, hogy ezentúl tevékenységüket kizárólag a frontokra korlátozzák, a frontmögötli városok bombázásától pedig tartózkodjanak. Chautemps