Délmagyarország, 1938. február (14. évfolyam, 24-46. szám)

1938-02-02 / 25. szám

DELMAGYARORSZÁ Szerda, 1938. február 2. Politikai napilap XIV. évfolyam 25. sz. Az állampolgárság problémái Irta DETTRE JÁNOS Szeged város közigazgatási bizottságának hétfői ülésén a szegedi államrendőrség vezetője kifejtette azt a hivatalos álláspontot, melyet a rendészeti hatóságok az állampolgárság kérdésében elfoglalnak. Az alábbiakban annak kimutatására vállalkozunk, bogy a hivatalos álláspont nem mindenben egyeztethető össze a törvényes rendelkezésekkel. S miután Szegeden is, másutt is, folyamatban vannak azok a hatósági eljárások, melyek az illetőségek kérdését vizsgálják meg, vagy: vizsgálják felül s mivel egyesekre nézve ezek az eljárások súlyos következményekkel járhatnak, nem lesz érdektelen annak kutatása, hogy mi okozza a különbséget a törvényes rendelkezések és azoknak hivatalos értelmezése között. Az 1921:XXm törvénycikk 56. és 57. cikke foglalkozik az állampolgárság kérdésével. Az állampolgársági problémáknak ezt a íendezését az ország szerencsétlen területi megosztása tette szükségessé s ekként a törvényes rendelkezések értelmének kutatásánál nem lehet szem elől téveszteni azt az okát, mely az 1879:L. törvénycikkben foglaltaktól eltérő rendelkezést igényelt. A trianoni békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvény 56- cikke szerint Magyarország — a törvény szavai szerint: — „.j o g é rvényesen cs mindennemű alakiságok nélkül magyar állampolgároknak ismeri el mindazokat, akiknek a törvény életbelépte idején —1921. évi juiius 26. napjár, — magyar területen illetőségük van és nem állampolgárai más államok n a k." E törvényes rendelkezés szerint tehát magyar állampolgár mindenki, akinek a törvény életbelépése napján magyar területen községi illetősége (pertinenza) volt. Akik tehát a mondott napra vonatkozóan községi illetőségüket ki tudták mutatni, azok minden alakiság nélkül magyar állampolgároknak tekintendők. Á hivatalos álláspont ezzel szemben az, hogy mivel községi illetősége csak magyar állampolgárnak lehet, ennek következtében ar idézett törvény alapján magyar állampolgárságát csak annak lehet elismerni, akit a községi illetőség magyar állampolgársága alapján illethetett meg. Ez a törvényértelmezés két okból is téves. A törvény az állampolgárság kérdését kívánta. rendezni a szétszaggatott területen. Ezt az állampolgárságot a törvény ,,jogérvényesen és mindennemű alakiság nélkül" adja meg mindazoknak, akik a törvény életbelépése idején községi illetőséggel birtak. E. törvény rendelkezésének megtag a d á s a az az értelmezés, mely csak azoknak magyar állampolgárságát ismerné el, akik a magyar állampolgárságukat egyébként is megszerezték. A törvény által teremteni kívánt jogállapotot nem lehet előfeltételül követelni a törvénv alkalmazásának. A törvény éppen azért rendeli el, Kogy magyar állampolgároknak tekintendők azok, akik a törvény kihirdetése napján községi illetőséggel birtak, mert a magyar állampolgárságnak egyéb módon való bizonyításának megkövetelését nem engedte meg Ezért rendelkezett úgyis, hogy a községi illetőség bizonyításán kivül semmiféle más alakiság (honosítás, stb.) nem követelhető meg az állampolgárság elismerése érdekében s ez a szándék félreértést nem tűrően nyilatkozik meg a törvénynek abban a kijelentésében ís, hogy a magyar területen levő község által elismert illetőség mindennemű alakiság nélkül megadja a magyar állampolgárságot azoknak, akik nem állampolgárai más államnak. E törvényes rendelkezésből, nyilvánvaló az is, hogy aki a törvény életbelépése napján magyar területen fekvő község illetőségét bizonyítja, attól nem követelhető meg annak bizonyítása, hogy más államnak nem állampolgára. A hivatalos álláspont téves voltát azonban e törvény 57. cikke is bizonyítja. Eszerint „a magyar területen való születés puszta tényével jogérvényesen megszerzi a magyar állampolgárságot minden személy, akit születésénél fogva valamely más állampolgárság nem illet meg". Nyilvánvaló, bogy e két cikk között összefüggés van s amig az 56. cikk megadja a magyar állampolgárságot azoknak, akik bárhol születtek is, de magyar teritieten községi illetőséget szereztek a törvény életbelépése napjáig s községi illetőséggel birtak a törvény életbelépése napján, addig az 57. cikk szerint még a községi illetőséget sem kell bizonyítani azoknak, akik magyar területen születtek. Azt a körülményt, hogy születésüknél fogva más állam állampolgárságát nem szerezték meg, úgyszintén azt. hogy más államnak nem polgárai, nem azoknak kell bizonyítani, akik állampolgárságuk elismerését kérik, mert hiszen a törvény mindennemű alakiság nélkül adja meg nekik az állampolgárságot s mert a törvény által megkivánt feltételek közé ezeknek a nemleges körülményeknek bizonyítása nem tartozik. Ha a törvénv rendelkezéseinek megfelelne a hivatalos álláspont, mely az idézett 56. cikkre utalással csak állampolgár által bemutatott községi illetőségi bizonyítványt fogadna el, akkor merőben céltalan, fölösleges és álkalmazhatatlan volna az 50. cikkben foglalt rendelkezés, mert aki állampolgár, annak nem kell még községi bizonyítvánnyal i s .megszerezni, vagy igazolni állampolgárságát. Ez a rendelkezés éppen azokon kivánt segíteni, akiknek állampolgársága vitássá tehető, de a községi illetőség elnyeréséhez szükséges feltételeket — az állampolgárság igazolása nélkül — bizonyítani tudják. Jogi képtelenség volna olyan törvénvmagyar;izat. mely illetősséggel állampolgárság szerzését azoknak engedné még, akik állampolgársáeukkkal nyerhetnek illetőséget. A fából vaskarika sokkal természetesebb műszaki megoldás volna, mint ennek a törvénymagyarázatnak jogi konstrukciója. Kétségtelen tehát, bogy akik a trianoni békeszerződésről szóló törvény kihirdetése napjáig községi illetőséget szereztek s akiknek községi illetősége ezen a napon meg volt, azoktól a magyar állampolgárság más módon történő megszerzésének bizonyítását a törvényes rendelkezések szerint megkívánni nem lehet. E kérdést azonban az I879:L. tc. rendelkezései szerint is meg kell vizsgálni, mert ez a törvény rendelkezései életbelépésük után 57 évvel vetettek fel először problémákat, ötvenhét éven keresztül nem volt vita e törvény értelmezése tekintetében, — az embet hajlandó elismerni annak az elfogultságnak jogosultságát, hogy az a helyes, amit 37 cvfln keresztül annak tartottak s nem az, ami az 58. évben jut eszébe a törvény alkalmazóinak. Az állampolgárságról szóló törvény — csudálatos —, n e m mondja meg, hogy kik a magyar állampolgárok. Azt megmondja, hogy az állampolgárságot hogyan lehet megszerezni, de nem határozza meg azt, hogy kiket kell magyar állampolgároknak tekinteni. törvény kijelenti ugyan, hogy a magyar állampolgár törvényes gyermekei is magyar állampolgárok, de arra nem ad utmutaíást, hogy kiket kell magyar állampolgár-szülőknek tekinteni. Annál részletesebben beszél azonban a törvény a honositásról. S bár a honosítás elő a törvény nehéz feltételeket nem állított, a törvény szerint honositás által csak SZÓK a külföldiek szerzik meg az állampolgárságot, akik honositási okiratot nyertek. A honosítási okirat megszerzésére viszont a legkivételesebb esetben volt szükség, már csak azért sem, mert a törvény vélelmezett állampolgárságot is ismer. A sok zűrzavart most az okozza, hogy az állampolgársági törvény 19. §-a pár hónapi óta kezd az alkalmazásból kikopni. E törvényhely, szerint ,.m i n d a d d i g, amig idegen honosságuk be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak kell tekinteni azokat, akik a magyar korona országainak területén születtek. A helyzet ennek a törvényszakasznak végrehajtás tekintetében ismét az, hogy n e m az állampolgársága elismeréseért folyamodónak kell bizonyítani, ha a régi Magyarországon született szülőktől származik, hogy nem idegért állampolgár, hanem annak a hatóságnak amelyik magyar állampolgárságát nem ismeri el, kell kimutatnia az elutasítás indokolásaként azt, hogy kérelmező idegen honosságú. A törvény végrehajtásában azorherv ugv az 1879-.L. tc. T9. §-ának, mint az 1921; XXXin. tc. 56. cikkének alkalmazáséban tévesen megfordítják a bizonyitás terhét s a magyar állampolgárságért folyamodótól követelik meg annak a nemleges körülménynek' cáfolatát, aminek bizonyítása az állampolgárság megtagadására vezethet. _ A régi törvény vélelmezett állampolgárságát a trianoni békeszerződés fentidé/ett i7. cikke a vélelemből kiemeli s b i z o n y i t o tt á teszi azt, amit az állampolgársági törvény csak vélelemként állit fel. Mert amig az ál-i