Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Szombat, 1938. Január I. DÉLMAGYARORSZÁG 7 Az ui évben leszállított árban Kályhák, ilizhely, korclsoyák fll»9CClÁIzom *nc és olumlIILdoalU I nlumedén vés zsíros bfidöníUtoen 'egvve%p:$z'o,T és Ifiszerek Brucüner uasuduar&an. STAUFFER sajtja világmárka! Történelmi fordulón írta: SZIVESSY LEHEL. Az év utolsóelőtti napján a törvényhozás e'é került a titkos választójogról szóló törvény. A törvényjavaslat egyes részleteivel most nem foglalkozom. Nem azon múlik csupán a javaslatnak nemzetet nevelő és fejlesztő hatása, hogy milyen rétegek választanak és milyen »korrektivumok* befolyásolják a népakarat teljes érvényesülését, hanem a javaslatnak lómjege és sarkköve: n titkosság. A titkosságra helyeztem és Helyezem a fősúlyt. Még a cenzusos választójog mellett is, ha békében behozták volna a titkosságot, egészen másképpen alakult volna nemzeti életünk. A titkos választójog mellett napvilágra kerültek volna a legsúlyosabb nemzeti problémák, amelyeket egy álparlamentárizmus elhomályosított. Ködben éltünk, az a'földi magyar nem gondolt a nemzetiségi vidékek nagy problémáira. Nyugodtan éltük utópisztikus életünket és a magyar köziróval harmincmillió magyarról álmodtunk. Nem ismertük az égető földkérdést és ha néha néha Itt is, ott is föllángolt a nincstelenek panasza, átfogó intézkedések helyett, eseti gyógykezelésben részesítettük a bajt. A háború előtti korszak közjogi vitákkaj telt el és közben nem vettük észre, hogy kockát vetnek országunk testére A parlamrntdrtzmusnak egy célja van, az, hogy a népakarat megnyilvánuljon és az országházban akadálytalanul kifejezésre jusson. Ennek az előfeltétele a fitkos szavazás, mert enélkül az államhatalommal, helyesebben mondva a politikai hatalommal ezerszeres vonatkozásban élő egyedek, akaratukat nem nyilváníthatják. Nem akarhatunk azonban olyan választójogot, amely a nép minden rétegének akaratnyilvánulása helyett egyes osztályok akaratát kényszeritik a nemzetre. Ennélfogva a jelen időben a most fennálló gazdasági, társadalmi világnézeti és külellentétek mellett nem követelhetjük a választójog kiterjesztését addig a mértékig, mint amilyen mértékig nyugodtabb politikai atmoszférában követelhettük volna. A háború előtt, amikor az erős központi hatalom garanciája volt a politikai élet kiegyensúlyozottságának, a jogkiterjesztés utján a nemzet sokkal messzebb mehetett volna e/. Sajnos, a reform tekintetében is elkéstünk. Elmulasztottuk a fokozatos haladás útját. Nagy lépésekkel haladtunk előre a háború után a jogkiterjesztés tekintetében, de nagy hiba volt, hogy a már behozott titkos választójogot később mellőztük. A titkosságot nem lett volna szaoad feláldozni. Most azonban a titkosságot az idők folyamán követni fogja a vdlasztójogosu'tság fokozatos kiterjesztése. Az ókori perzsa város kapuinak feliratát olvasva, ezt látja a vándor: »Légy merész* s a második kapun: »Légy merész, légy merész, örökké légy merész!* s azután megállott a vándor a harmadik kapunál és meglepetésére a következő feliratot olvasta: *Ne légy felettébb merész.* De az élet folytonosan halad. Megállás nincs. Ujabb politikai, társadalmi, gazdasági törekvések merülnek fel. A nemzet a politikai fejlődés utján nem áll meg. A mostani javaslat, amely még bizonyára előnyös törvényhozási változásokon fog átmenni, nem tesz pontot a választójogi küzdelemre. Csak kis utat jelölhetünk meg. Minden fokozatos, kezdjük akárhol, de haladjunk feljebb, feljebb. Minden dolog jelképes s amit mi eredménynek nevezünk, csak kezdet, A nemzetnek el kell magát arra határoznia, hogy a »nagy magyar utat* válassza. »Tágitani kell politikánkat, követelte már báró Kemény Zsigmond.* Tágítás magyar és humánus értelemben. Ez Széchenyi egész roformrendszerének is irányzata: az emberi méltóságnak megfelelő éleflehetőségeket és nemzeti műveltséget vinni el a néptömegekhez, akik ezt csak kívülről, távolból szemlélték.* A titkos választójog az emberi méltóságot emeli, megfelelő é'etlchetöségcket és nemzeti műveltséget visz el a néptömegekhez és nagykorúsítja a nemzet fiait. Nem diktatúrára van szükség, mely megfosztja a szabad gondolatot, elveszi az emberi meitősdgot, megszünteti az őszinte vé eménynyilvánítást és véget vet a nemzet természetes és önakarata által megjelölt fejlődésének. Az öntudatos polgárokat kiskorú polgárokká teszi, gyávává és meghunyászkodóvá. Nekünk azonban erős magyarokra van szük-~*günk, niert a mai nemzedéknek nagy feladatokat kell megoldania, amelyet csak o'y nemzet tud mego'd3ni, amelyet a történelmi felelősség érzése hat át. A nemzett összetartozanacmagooi srnrrr nem lehet kizárni, ellenkezőleg, mindenkit a nemzetbe kell forrasztani, aki e hazának jó és rossz időkben egyaránt hü és önfeláldozó fia kíván lenni A politikai reformmal egyidejűleg biztosítsuk a nemzet fiainak gazdasági és művelődési fejlődését is. Ez a régi magyar tradíció. Mindenki vét a nemzet sorsa és jövője ellen, aki nem ebben a szentistváni gondolatban látja a nemzet fejlődését. Erőszakkal a nemzet hagyományai cjlen is lehet kormányozni. Ez a kormányzás pillanatig, időmúlásig győzedelmeskedhetik, de a békés fejlődést csak az a reform biztosithatja, amely a nemzet igazi közszükségleteinek szem e.őtt tartása mellett, Széchenyi és Kossuth, Deák Ferenc és a többi nagy magyarok megszentelt hagyományaiból táplálkozik. A magyar nemzet Európában, annak közepén, a trianoni történelmi számvetéssel nem fejezte be életét. A lesújtó sors tragédia után a nemzeti fejiödtw utjai biztosítani fogják a magyarság létét és fennmaradását, ha minden fiában él a meggyőződés, hogy a magyar nemzetnek küldetése van. TUNGSRAM mWíTSK] 4<ias. é. i