Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-27 / 21. szám

MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1938. Január 27. Politika! nanUao XIV. évfolyam 21. sz. Paktum és lojalitás Á szegedi polgári politikai pártok között az 1954. év őszén lezajlott községi választások előtt választási megegyezés. jött létre. Ebben a választási megegyezésben a pártok vezetői lemérve a pártok erőviszonyait, megállapodtak abban, hogy a város békéjének feldulása nélkül osszák meg a pártok között a jelöltek számát s ily módon választási harc, felekezeti békétlenségek nélkül, viszont a polgárság nyugalmának megőrzésével biztosítsák pártuknak azt az eredményt, amit „annyi balszerencse között s oly sok viszály után" lehetne csak elérniök. A létrejött választási megegyezést ugy ez egységes párt, mint a Szabadság Párt hűséggel és becsülettel tartotta be a választások alatt s ez volt annak előzménye, hogy amikor azután részben a jurisdikcióval rendelkező, részben a szakbizottságok megalakításáról kellett gondoskodni, a többségi párt — elismerjük nobilisán és lojálisán — átengedett nagyjában annyi helyet az ellenzéknek, mint amennyi az ellenzéki pártot számarányánál fogva megillethette. Azóta érintetlen maradt a pártoknak ez a közéleti bírtokállománya s mindegyik párt természetesnek tartotta, hogy at üresedéseknél a jelölés joga azt a pártot illesse meg, amelyiknek tagja a bizottságból kimaradt. Igy tartott ez a békesség immár — 4929 őta, mert 4934-ben a pártok jórészt az eddig elfoglalt pozíciójuk alapján osztották meg egymás között a bizottsági helyeket. Csak most, amikor a januári közgyűlés a mult cvben beállt üresedések betöltésére készül, találkozunk először azzal a törekvéssel, hogy a többségi párt ne'tekintse magára nézve kötelezőnek — természetesen nem jogi kötelemről van szó, hanem a lojalitás s a politikai bölcsesség tekinteteiről, — az évekkel ezelőtt létrejött m e g á 11 a p o d á s t s a többségi párt a maga számbeli fölény, év el vegye birtokba azokat a helyeket is, melyek eddig a Szabadság Párthoz tartozókot illettek meg. S a nyugtalanitás elkerülése kedvéért itt mingyárt meg kell mondanunk, hogy a többségi párt vezetőségében volt annyi bölcseség, annyi nagyvonalúság, annyi kicsinyeskedésektől ment koncepció s volt bennük ennyi nemes lojalitás is. hogy maguk helyezkedtek szembe az örök nyugtalankodóknak ezzel a kísérletével s a többségi párt hü marad a nobilitásnak ahhoz a szelleméhez, aminek — mély tisztelettel kérünk engedelmet ezért a hivatkozásunkért, — nemcsak terheit viselte, hanem előnyeit is elfogadta. Ha a szegedi közélet viharsarka, — mert a legtöbb nyugtalankodás, ami megzavarással fenyegeti a közélett békés munkáját, azok sorából indul el, ahonnan . cz • a törekvés. — ugy látja, hogy az egyes bizottságok összeállítása nem a legmegfelelőbbnek bizonyult s bogy a városi közérdek szolgálata megkívánná egyes bizottságokban azoknak foglalkoztatását is, akik a bizottságoknak nem tagjai, akkor — igazat kellene nekik adnunk ebben a felfogásukban. Mert valóban ugy van, hogy társadalmi tekintetek és tekintélyek tisztelete nem egyszer jutott szóhoz akkor, amikor a munka szeretetének s a közérdekű munka készségének kellett volna egyedül a valogatés munkáját élvégezni. Dehát — ki tudta előre, hos?v kiben mennyi munkakészsé? van s mennyi áldozatkészség a közügyek időt és energiát lefoglaló végzésével szemben. Az igaz, hogy még a kisgyülésnek is vannak tagjai, akik a legritkább alkalmakkor tisztelik meg magas megjelenésükkel a kisgyűlés tárgyalásait s akik nemcsak szakismeretüket, tudásukat, de még hátuknak ülésre alkalmas részét sem bocsátják a kisgyülési tárgyalások rendelkezésére. Pedig — a törvény rendelkezése folytán elveszíti tagsági jogát az a kisgyülési tag, aki háröm ülésről elmarad. (Vannak törvényes rendelkezések, melyeket Szegeden nem hajtanak végre, — ez is azok közé tartozik.) Arnde nemcsak a kisgyülésben ez a helyzet. Olyan fontos bizottság, mint amilyen a pénzügyi, tagjai egy részét még egyetlen ülésen sem üdvözölhette. A helyek le vannak foglalva, be vannak töltve, a helyek birtokosai megelégszenek a tagság diszével, de nem adják érte a tagságból folyó kötelességeket. Ezen lehetne segíteni, — de csak a pártokon belül- Revideálják az egyes pártok azoknak a tagjainak névsorát, akiket egyes bizottságokba delegáltak s ha megállapítják, hogy nem mindegyik bizottsági tag végzi a kötelességét, találják meg annak módját, hogy a kényelmes tag helyébe munkás tagot tudjon maga a párt beküldeni. Ennek 'kívánásában egyet fog érteni mindenki, akinek a közügyek hibátlan vécrzése a szivéhez nőtt. De merőben jogtalan, indokolatlan, illojális s a politikai morál követelményeivel sem egyeztethető össze az a kívánság, , hogy a többségi párt a maga számbeli fölényével sajátitsa ki azokat a helyeket, melyeket pártközi megállapodással a kisebbségi pártoknak átengedett. Ilyen kisérlet sikere felboríthatná a közigazgatás nyugodt munkáját, mert természetesen a kisebbségi párt minden tagja kénytelen volna magát azonosítani egyes tagjainak ok nélkül s az egész kisebbségi pártot sértő módon történő mellőzéséért. A többségi párt megfontoltsága és közéleti műveltsége nem akarhat előidézni olyan helyzetet, hogy magára maradjon minden bizottságban s magára vegye a közigazgatás menetéért az o s ztatlan felelősséget. Egyesek megfontolatlan kedvtelése örömet találhat abban a heccben, amelyik a számbeli erő megmutatásában talál örömet, de maga a párt — hálásan ismerjük ezt el, — nem azonosíthatja magát ezekkel az egyéni kezdeményezésekkel. Érdekes és érdemes volna számszerű adatokkal illusztrálni azt a munkát, amit a bizottságokban a Szabadság Párt tagjai végeznek, de — semmiféle érzékenységet nem szeretnénk sérteni. A városnak tesznek szolgálatot azok, akik a Szabadság Párt közérdekű közigazgatási munkáját többre értékelik, mint egy-két bizottsági hely megszerzését. Az egységes párt vezetősége és többsége nem a Szabadság Pártnak, hanem a városnak tesz szolgálatot, amikor ezeket a kísérleteket visszautasítja á ezért a nobilitásért, nem mint párttagok, de mint városi polgárok mondunk őszinte köszönetet. Aggodalom ts Oiionololonsag (eggéfccn mmrnt meg a Népszövetség íoo ih öiesszaha Egumdsf Követték a bizalmas megbeszélések - \ Tanács csütörtökön larfla első nyilvános Ülését Paris, január 26. Tegnap fontos angol-i'rancia tárgyalásokat folytattak Parisban. A Quai d'Orsay Edén Chautcmps-mal és Delbosszal folytatolt megbeszélést. A tárgyalásokkal kapcsolatosan a francia sajtó azt hangoztatja, bogy Páris és London hallgató politikát fog folytatni a szőnyegen forgó két legfontosabb kérdés, ,z alapokmány módosítása es az etiópiai hódítás elismerése ügyében. A miniszterek a Jour szerint megállapodtak abban, hogy az etiópiai hódítás kérdését mindaddig nem juttatják megoldáshoz, mig Olaszország békésebb szellemről nem tesz tanúságot. Ha azonban Olaszország módosítaná jelenlegi magatartását, meglepetések következhetnek be. Permanens fárgyalósok Delbos francia, Edcn angol és Spaak belga külügyminiszter szerdán reggel megérkezett Genfbe, aiol még délelőtt megbeszélések kezdődtek. Délelőtt 10 órakor Delbos fogadta Micescu román külügyminisztert, akivel hosszasan tárgyalt. A Tanács századik ülésszakát zárt ülés keretében nyitotta meg Irán főniegbizottja. A zárt ülés csak rövid ideig tartott, a Tanács nyilvános ülését csütörtök délutánra fűzték ki. Genf, január 26. A népszövetségi tanács tagjai között folyó magánlárgyalásoknak, amelyek a szerdai nap egész délutánját betöltötték, az a legfőbb céljuk, hogy lehetőleg összhangot teremtsenek a népszövetségi tanács századik nyilvános ülésen elmondandó felszólalások között. Arról van szó. hogy lehetőleg csalj Franciaország és Nagybritannia képviselői szólaljanak fel és az orosz és lengyel delegátusok álljanak el a felszólalástól. Fehők a genii tö fö'ött London, január 28. A Reuter Iroda genfi levelezője igy jellemzi a Népszövetség 100-ik ülésszaka előtt uralkodó hangulatot: — A kilátás határozottan liorus, a genfi tó felett mély depresszió uralkodik. A szőnyegre kerü}ő fontosabb kérdések a következők: 1. Kina segélykérés®, — ebben az ügyben aligha fogják a tanácsot bármilyen határozatra felszólítani. 2- Az alapokmány reformja, _ Olaszország kilépése és a német kormánvnak, az a kijelentése, hogy nem gondol a Genfw: való viszszatérésre, súlyosbítja az eddigi bonyolult helyzetet. 3 Alexandrette; a török kornkjoy erélyes fellénéssel fenyegelődzik, viharos4' +ita várható. 4. A romániai zsidóellenes törvénvek. Ez a kérdés aligha kerül a Tanácsnál forma szerinti