Délmagyarország, 1938. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-16 / 12. szám

ÜÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1938. Január 1(5: többségét akarja. A szociáldemokrata párt éppen ezért ragaszkodik az ország akaratához. A radikális párt ragaszkodik a népfronthoz Páris, január 15. A radikális szocialista párt Daladier elnökletével délután ülést tartott és határozottan bizalmát nyilvánította Bonnet iránt, teljes sikert kíván vállalkozásának. A párt egyúttal megerősíti a népfronthoz faló ragaszkodását és kijelenti, hogy hajlandó folytatni az eddigi együttműködés politikáját. A párt előtt ezután Bonnet beszámolt a párt vezetőségével és Leon Blummal folytatott megbeszéléseiről, majd vázolta, milyen programmal készül a parlament elé lénni. Hangsúlyozta, hogv programja fővonásaiban megegyezik az előző kormányéval, igy főként a társadalmi béke, a munkarend, a közrend fenntartása tekintetében. Ki jelenteit*", hogy a valutaügyi nehézségek túlnyomóan lélektani természetűek. Az országtól nem kér semmiféle pénzügyi erőfeszítést, minthogy a költségvetés egyensúlyban van és az államkincstár bevételei több hónapra biztosítva vannak. Reméli, hogy személyében a volt pénzügvminiszteruek a miniszterelnökséggel való megbízatása még lélektani kötelékekkel is hozzá fog járulni a bizalom helyreállításához és ezzel kapcsolatban hivatkozott mult év juliusi washingtoni megbízatására. A néppárt általános bizottsága határozati javaslatot fogadott cl, amely szerint egyáltalában nem tekinti küldetését befejezettnek, hanem tekintettel a belső és külső fasizmus veszedelmeire, csakis a népfrontkormányban látja azt a megoldást, amely megfelel az ország világosan kinyilvánított akaratának. A pártszövetség határozata után a radikális szocialista párt küldöttei kijelentették, hogy párt juk hü marad a pénzügyi szabadsághoz. amelyet a népfront eddigi kormánva kövelelt. Folytatódnak a magyarellenes támadások Erdélyben „Románia semmifele áldozatot nem hozhat a magyar klsehbsegneh" Bukarest, január 15. Az erdélyi magyarság szempontjából a romániai helyzet egyre aggasztóbb tüneteket mutat. A szélsőjobboldali nacionalista csoportok egyre nagyobb agreszszi vitással követelik a kisebbségi jogok elkonfi-kálását. Jellemző a helyzetre az a cikk, amely az Universul egyik legutóbbi számában jelent meg ..A budapesti rádió provokálásai" címmel. A cikk éles támadást intéz a magvar rádió ellen és követeli, hogy a öoga-kormány intézzen erélyes demarsot a magyar kormányhoz a magvar rádiópropaganda miatt. A bukaresti lapok hiradása szerint a kormány 1013-ig visszamenőleg vizsgáltatja meg az állampolgárságokat. Az Erdélyi Magyar Párt elnöke, gróf Betli, len Gvörgv megjelent Kolozsvár újonnan kinevezett polgármesterénél és tiltakozott a magyarnyelvű cégtáblák eltávolítása ellen. A polgármester kijelentette, hogy tudomása szerint ncm jelent meg olyan kormányrendelet, amely a magyar cégtáblák használatát eltiltja Erdélyben, mindenesetre érdeklődni fog és na tényleg nem bocsátottak ki ilyen rendeletet, akkor gondoskodni fog arról, hogy a kolozsvári rendőrség ne folytassa törvényellenes akcióját. Az „Universul" foglalkozik a budapesti háromhatalmi konferencia eredményével és felhasználja az alkalmat, hogy ismét gyűlölködő hangon irjon Magyarország ellen. Megállapítja, hogy a közeledés érdekében Románia semmiféle áldozatot nem hozhat, engedményt nem tehet. Ax 00 életmód zavarja az emésztést Székrekedés a véri beszennyezi Következménye tej- és deréktélée, aranyér, önnek it használ e5 X3232S& ftfiVas Pál villany, rádió ílfet: Etadáa — Szerelés — Javítás Széchenyi tér 13. io?«?.Símm.lí«to bár nem tagadja a magyar kisebbség szerződésben lefektetett jogait, dc kijelenti, ho^y Románia semmiféle kedvezményt ncm nyújthat a magyarságnak. A kormányhoz közelálló szélsőjobboldali lapok sorozatos kirohanásokat rendeznek a magyarok ellen és követelik, hogy a kormány vonja be a Romániában élő magyarok rádióengedélyét a magyar rádió rcviziós propagandája miatt. _______ Világ f)irll svájci márkás zseb- «s karórák. 15 köves Anker szerkezettel eltílct nélkül 6 havi részletre. ABC és Vemxeii Takarékosság könyvre TÓTH ÓRASN4C. Kárászucc« 13. Nagy éra-, ékszerjavitémflbe'y. Tört arany, eztlst, záloglegybeváltás. A Tömörkény-Társaság vacsorája. A Tömörkény.Társaság szombaton este hangulatos bucsuvacsorát rendezett a közeljövőben Amerikába távozó tagja, E. Bardócz Rózsa tiszteletére. A vacsorán, amelyen a tagok nagy számban jelentek meg, a kiváló előadómtivésznőt dr. Lugosi Döme búcsúztatta meleg szavakkal. Az elnök szavaira Bardócz Rózsa megilletődve válaszolt. Azzal búcsúzik, hogy magával viszi azt a szellemet, amelyet a Tömörkény.Társaság ápol, azt a hitet, ameiynjk a szaretet az oltára. A magyar szó és a magyar szellem erejével szeretné meggyőzni az amerte kaiakat, hogy Magyarország — nem Ázsiában, hanem Európában van és értékes tagja Európa kulturközösségének. Móra Ferenc, Juhász Gyula és Tömörkény István szellemét, Nyilassy és Károlyi szines hangulatát viszi át magával és a Tömörkény-Társaság baráti szeretetét. Bardócz Rózse megható szavait Juhász Gyula »Bucsu« cimü költeményének recitálásával fejezte be. Ezután dr. Némedy Gyula olvasta, fel Bardócz Rózsánsk ajánlott ljölteményét és átnyújtotta neki a Tőm Örkény .Társaság virágcsokrát. Veressrté Eszed] Csapó Mária nagy hatás mcl'ett emlékezett meg a tragikus sorsú költőről, József Attiláról. A vacsora résztvevői sokáig együttmaradtak és meleg szeretettel üniiepelték Bardócz Rózsát. Egy kenyéren leszünk (Szegedi emlékeimből) Irta FARKAS ANTAL — Móráról nem lehet eleget Írni — olvasom a Dugonics-Társa,ág elhunyt e'nökéiiek, dr. Szálát- József uramnak hozzám Irt soraiból. Nsm bizony, csak én jutottam el á mondanivalóim végére. Mórával kezdtem, ő vele végzem. Visszaemlékezéseim bokrétáját, ezeket a kérészéletű virágocskákat az ö sírjára teszem, oda, ahová az én lelkem el.elgyalogol és ahol megmegpihen. Harminc esztendeje annak, hogy elkövetkeztem Szeged városából. Hosszú, kanyargós u'.akat jártam, laktam királyvárost, császárvárost, ettem magyar kosztot, osztrák kosztot, ittam jó bort, nyeltem csavickát, de a Szegeden töltött esztendők izét sehol, soha nem feledtem el azzal a boldog idővel együtt, amikor mellettem volt az édesanyáin, a feleségem és velem egy udvaron, a* szomszédomban Móra Ferenc, a kollégám, a barátom. Ma már földanyánk kebelén pihennek. En még Itt a Rákos kórnyékén taposom a homokot, még itt pislákolok bele a napsütésbe, de olyan fázósan, betegen, mint az őszi légy... Olyan nyavalyám Is van, hogy ahadnl nem tudok. Bámulom az éjszakák sötétjét, lesem a virradatot, hátha hoz egy kis szendorgést, egy kis álmot. Olyan Jó álmodni! Szerencsém, hogy nyílott szemmel is tudok. Befordulok a Fodor-üccáha. Akácok alatt visz. el az utam. Hol is az a 7. szám, ahol laktunk? Itt van e, itt a sarkon jobbról. A másik sarkon a Brunner Kálmán füszei-kercskedésc van. (Hej, de Jó haiapnivalói vo'tak, hogy az italairól ne is beszéljünk, abban az időban.) Ráteszem a kezemet a kilincsre, benyitok. Idegenül merednek rám a szemek. — Kit teiszik keresni? Akárkit mondok, nem találok már én senkit. Gyalogolhatok oda vissza, ahonnan elindultam. Legjobb volna tán fölnézni a szerkesztőcég emeletére. Hátha ottan összejöhetnél Békeffivel, Tömörkénnyel. Mórával. De akkor éjfélkor, a lelkek órájában menjek, ugy.e olyankor, mikor a szellemek visszatérnek régi, elhagyott helyeikre... Az ám, csakhogy ők r.em állnak szóba földi levegőt szipákoló teremtménnyel. Azt mondanák, - hogy vesrem le azt a gunyá, amelyet világrajövetelkor a le keni húzott magára, aztán majd beszélhetünk. Jó, Jó, hiszen ledobom én Is, csak várjatok. Nem Is kell ledobnom, lehúzzák rólam, ha tetszik, ha nem. Akkor aztán megint találkozunk, megint egy kenyéren leszünk... Emlékszem rá: Bécsben kódorogtam felejthetetlen kurzusunk hajnalának a fölragyogásakor. Szegedi emberrel hozott össze a véletlen— Ismer'e Mórát, ugy.e? — Mondom, hogy szögedi vagyok. — Akkor mondja csak, szegény Feri barátomnak nem volt valami kellemetlensége a nagy égzengéskor? A szögedi ember sóhajtott: — Hát kinek nem volt? — Mondia el már, az Isten áldiámbg. Elmondta. Igaz volt-e, nem volt-e, avagy csak a megriadt, üldözött lelkek rémálma volt ez a história: én nem tudom. Csak azt tudom, hogy nekem nagyon fájt és akkorát káromkodtam, hogy a kávéházzal szemben álló Mozart-szobor megcsóválta a fejét, rámszólt: — Csitt, te! Nem otthon vagy. Én máig sem tudok semmit. Csak azt tudom, hogy a Móra-cikkek megnyugtattak, megvigasztaltak. — Nincs baj: Feri a régi. Eszembe se jutott, hogy levéllel zaklassam, nyugtalanítsam ezt az áldott, jó embert. Minek? ö tudta, hogy én hol vagyok és bizonyára megpirongatott volna: — Miért sopénkodól? örülj, hogy élsz. örültem Is. A Jó emberek gondoskodtak arról, hogy nyolc esztendeig tartson ez az örömöm. Rákost Jenő bátyám, áldja meg az Isten haló poralban ls, mikor a szobra előtt elmegyek, mindig nagyot köszönök neki, meg akarta szakítani ezt a hosszú örömömet, persze, sikertelenül, hiszen ő már akkor r.em tartozott a hatalom kegyeltjei közé és többek között ezt irta nekem: •— Kedves öcsém, én ezeknek az uraknak sem észt, sem szivet nem adhatok! (Bécsi ereklyéim között őrizgettem a leveleit — Bécsben.) Szegedi ereklyéim száma néhai való jő Szalay József jóvoltából megszaporodott: a szegedi budli1 bicska mellé megkaptam egy szegedi könyvet a { — Móra Ferenc hagyatékából. Ugy tekintem, M mintha cey nagyon jó emberen keresztül maga