Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-04 / 277. szám

D É1. M A G y A R O R S L A G Szombat, 1937. decem! ­| ~"V| • DECEMBER MagyarSzemle A szerkesetőbizottság elnöke BETHLEN ISTVÁN GRÓF Még egyszer: A keresztény únió BANOHA BÉLA S.J. A japán-kinai háború V. NÉMETH LAJOS Mi van és mi lesz Spanyolországban ? VELLEDITS LAJOS A breton kisebbség SZÁSZ ZSOMBOR A közigazgatási tisztviselők képzése WEIS ISTVÁN Társadalmi betegségek MÁTRAI LÁSZLÓ Széchenyi férfikorának lelki képe SCHAFFER KÁROLY Leopardi KOLTAY-KASTNER JENŐ A legújabb kor ISTVÁNYI OÉZA Külpolitikai szemlénk A SZERKESZTŐ Az angol fegyverkezés és a közvélemény SZENCZI MIKLÓS Külpolitikai szemle OMIKRON Az új magyar irodalomszemlélet JOÓ TIBOR Szerkeszti SZEKFÜ GYULA MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG Budapest, Vilmos esisslr-út 2S, ELŐFIZETÉSI ARA 6 ingyen „Kincsestár"-kötettel évi ^ pengfl 6 O fillér Kö&gasdasúg Egyre sorvad az öüetielen takarékossági propaganda Alis haladja meg a tőkésítést a vidéki betétnövekedés (Budapesti közgazdasági szerkesztőségünk je­lentése.) Nemrég zajlott le az úgynevezett „Taka­rékossági Nap" s most már ünneprontás nélkül őszinte mérleget lehet vonni róla. Pénzügyi körök véleménye szerint ez az egyébként is évről-évre sorvadó mozgalom az idén Hatósággal diadalát ülte a - szürkeségnek, ötlettelenségnek és jóformán csak az iskolák tanrendjéből lehetett megállapí­tani, hogy még egyáltalán van „Takarékossági Nap" Magyarországon. Már az elmúlt évben is fel­tűnően szegényes volt a közönséget figyelmeztető röpcédula- és plakáUpropaganda, ám ebben az év­ben már .ennek is. csak a csökevényeit leheteti konstatálni. Pedig a takarékossági propaganda sorvasztása helyett inkább arra kellene törekedni, hogy a közönség minél szélesebb körben szerez­zen tudomást a. takarékosság fontosságáról s fő­ként a takarékjietétgyüjtés jclentőscgérőW Külö­nösképen nagy sikere lenne egy ilyen szines, öt­letes és erőteljes propagandának a vidéken, hi­szen a vidékj puHikum alaptermészetében nagyon is takarékos. é)s sokszorosan fokozná a takarék­belét gyűjtési propaganda jelentőségét az a tény, hogy az idei stilisztikai adatok szerint a vidéki j betétnövekedés atíg haladja meg a tőkésítést. I holott a mezőgazdaságnak az ezévi termésből i származó bevételljöbMelle az áremelkedések miatt j meghaladja a 40 millió pengőt. Hová tünt el ez a tekintélyes bevételtöbblet, hiszen alig került belőle valamennyi betét formájában a pénzintézetek kasszájába s uíp'ainakkor a tények azt igazolják, hogy nagyobb adósságvisszafizetést sem eszközölt a mezőgazdaság mert a bankok és takarékok ki­helyezési állománya úgyszólván sehol sem csök­kent. Sulvos mulasztást követnek el tehát, amikor ölhetett kézzel nézik, hogy a vidéki lakosság a bevételtöbbletét -odahaza őrizze, ahelyett, hogy tőkéjét gyümölcsöztetné. Petőfi összes k&Heményeiffi;1 1.40. Régiségeket, Hunqaria üJntiquárlum Kígyó ucca 6. éyi részletfizetésre Rádió, icerékpár. Gyermekkocsi, gramofonlemczek leg olcsóbb forrósa. Javitómühely. varródén DfrlJ ÜCDörultóZ. • Pélmogyorortiég r.gftny* MÉGIS ÉLEK rf a Rtiizfc ahányat íUwir. 46. De-Grottot nyolc napra becsuktak, mert összeverekedett egyik szobatársával. Abból kerekedett a pofozkodás, hogy De-Grott ép­pen akkor lépett be az ajtón, mikor a másik holmija között turkált. Na igen, hát ruhake­fét keresett a bélyeges dobozban, ahol né­hány garas aprópénz is volt egészen vélet­lenül. A légióban viszont tilos az önbírásko­dás; az igazságszolgáltatást (elvégzik, akik­nek joguk és hatalmuk van rá. Nagyon is könnyen kijár a hűit és quinze jours de pri­son ... magyarán: nyolc s tizenöt nap áris­tqm, minden kicsiségért megtisztelik vele, aki vét a fegyelem ellen. Ennél alább csak ritkán adják. De-Grotték ügyében is igy ala­kult az arány. Még abban az órában lekísér­ték mindkettőjüket a fogdába. Elek egy hé­ten keresztül csupán az emeleti ablakból lát­ta a belga fiút, ahonnan beleshetett a négy­szögletes kis udvarra, ahol lélektelenül, fá­sultan keringtek a fenyités alatt állók. Min­denmindegy vonszolódással cipelték a vál­lukra szíjazott homokzsákok sokkilós terhét, körbe-körbe, reggeltől-estig, lépésben, futó­lépésben, szaladásban, néha: feküdj! föll fe­küdj! föl! s azután megint: futólépést indulj... ahogyan a foglár szeszélye kívánta. A foglár zsebredugott kézzel pipázott a kör közepén és tetszése szerint vezényelt gyorsabb vagy lassabb tempót. Elek sajnálta De-Grottot. Tudta hogy hibázott, tehát feltétlenül meg­érdemelte a büntetést s azt is tudta, hogy muszáj ilyen keményen bánni a legénység­gel, különben az Isten sem bírna *zzel a szedett-vedett bandával, mégis sajnálta. De nemcsak a belgát, egy kicsit a többieket is szanta, mindet. Szörnyű vigasztalan látvány volt ez a keringés odalent. És hozzá a ha­lánték kocogtató esős idő. Már nem is mert az ablak felé nézni. Óránként rnegujuló zá­porok pofozták végig a környéket, gőzölgött a föld, mint mikor tüzes kályhára vizet bo­rítanak, a szél örvendezve bókoltatta pál­mák, narancsfák, cédrusok enyhületet remé­lő koronáit, de az üdítő felfrissülés elmaradt. Az el. Fullasztó sürüre nehezedett a levegő, majd agyonnyomta az embert. Mintha az égboltozat szakadna lefele. Az örömösen kezdő szélzugásból viharos méltatlankodás lett s csak bőrbe bújó port kavart. Éjszaka, akik nem aludtak, hallhatták, hogyan voni­tanak a veszkődő kutyák. S még egy mé­lyebb, elnyújtott ugatás, valahol kint a ha­tárban, amelyik kivastagodott ebből a ku­tyakoncertból, mint primhogedük mellett a nagvbőgő: a sakálé. Negyedik napja tartott már így. Utolsókat rúgott az afrikai tél. Dc-Grott egyszer kidőlt a sorból; fellocsol­ták. Az orvos megvizsgálta és levétette róla a homokzsákot. Ezt a konyhában beszélték, akik ebédet vittek a prisonba. '< A sakál skálázása éjjelről-éj jelre fülrepesz­tőbben s egyre kisebb távolságból hallat­szott. Vagy talán csak a levegő ritkult ós ez hozta közelebb a hangot? Nna, nem mind­egy? Egyformán nem lehetett tőle aludni. Elek szinte érezte, hogy felette is ott le­beg a baj. Szólt is Laurentnak: rossz sejtel­meim vannak, nincs nyugtom, meglátod, va­lami kellemetlenség fog érni, — este, ha le­feküdt, kinos-keservesen forgolódott ágyá­ban, nem tudott aludni. Laurent hiába oko­sította, hogy ezt az idegességet a széljárás hozza magával, meg kell szokni, ne izgassa/ amint szárazabbra fordul az idő, elmúlik, —1 bizony keveset használt. Amit Laurent nap­közben egyenesített a kedvén, azt lefekvés után a sötétség ismét összekuszálta. Anyáék­tól hatodik hete nem kapott levelet. Ez is keserítette. Mi lehet velük? Laurentnak leg­alább ilyen gondjai nem voltak, ő nem várt levelet senkitől, már nem, hát könnyebb helyzete volt. Elek lefogyott, gyakran he­ves fejfájás kínozta és újra inni kezdett. Az­tán megérkezett apa levele s benne a baj. Pestről..: Apáékat kiutasították a szerbek­Negyvennyolc óra alatt kellett eljönnünk, patikát, házat, mindent eladtunk, persze nagy veszteséggel, ahogy vitték; mindenre akadt vevő, előbb tudták, hogy el kell hagy­nunk a várost, mint mi magunk. A zongo­rát és az ezüstöt sem engedték kihozni. A bútorokat igen, kaptunk egy marhaszállitó kocsit s magunk is abban utaztunk. Micsoda utazás volt! Szegedig egy álló hétig tartott. Anyád szegény alaposan meg is hűlt, Idus szintén, csúnyán köhögnek. Berti lábát fáj­lalja, de máskülönben cseppet sem veszi tra­gikusan az egészet, még nem érti, a cigaret­tázást annál inkább, ugy rákapott a vagon­ban ,hogy már nem is suttyomban lopja ai dohányomat; mit csináljak? — hagyom; ne­ki jó, hogy nem tudja felfogni ezt a ször­nyűséget. De mi felnőttek! különösen anyád és én, nahát, gondolhatod, min mentünk s megyünk keresztül... Szelgedr© elébünk jött Gazsi, volt nagy sírás, ez volt egyetlen örömünk, hogy őt viszontláthattuk. Hát még, ha te is ott lettél volna! miért is mentél el olvan messzire? miért? hogy tudtad meg­tenni? És az a levelezőlap Konstantinápoly­ból, amikor legjobban aggódtunk érted: sze­rencsésen megérkeztem s tudatom édes szü­leimmel, hogy beálltam az idegenlégióba..: Konstantinápoly nagyon szép város, mindén olcsó, egy kilő datolya két frankba kerül; —­igy irtod, emlékszel? ennyit írtál egyszerű, nyitott levelezőlapon. — Ez a levelezőlap história zárójel közé téve, amit apa mind­egyik levelében felemlegetett. Talán jobb lett volna szivszakajtó óbégatással elbúcsúz­ni? Nem igy volt könnyebb nekik is? Átsik­lani a tények felett. Hiszen akkor már úgyse segíthettek, — gondolta Elek s a pilláján re­megő sirás ellenére is elmosolyodott. — Ugy­látszik, apa ezt nehezen bocsajtja meg. —' Azután tovább olvasott. — Gazsi ugyan elő­re gondoskodott számunkra lakásról, mégis három hétig laktunk a marhavaggonban, amig elfoglalhattuk a két szerény szállodai szobát. Föbérletről egyelőre természetesen szó sem lehet. A bútorokat raktárba tettük. Pest tele van menekültekkel, a megszállott területekről egyre özönlik a tengersok nép. Alig tudják őket elhelyezni, úriembereket, akiknek eddig kényelmes otthonuk volt, ki­szolgált hadikórházak düledező barakkjaiba telepítenek be. Füles Lajosékat velünk egy­szerre utasítottak ki, most a Császárfürdő vasútállomásán laknak egy raktárhelyiség­ben, nappal is éjszakai vakságban, mert ab­lak nincs, csak egy vasredőnvös ajtó, azt meg nem lehet nvitvatarfani ilyen hidegben. (Folyt. kövJ

Next

/
Thumbnails
Contents