Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-04 / 277. szám

D É1. M A G y A R O R S L A G Szombat, 1937. decem! | ~"V| • DECEMBER MagyarSzemle A szerkesetőbizottság elnöke BETHLEN ISTVÁN GRÓF Még egyszer: A keresztény únió BANOHA BÉLA S.J. A japán-kinai háború V. NÉMETH LAJOS Mi van és mi lesz Spanyolországban ? VELLEDITS LAJOS A breton kisebbség SZÁSZ ZSOMBOR A közigazgatási tisztviselők képzése WEIS ISTVÁN Társadalmi betegségek MÁTRAI LÁSZLÓ Széchenyi férfikorának lelki képe SCHAFFER KÁROLY Leopardi KOLTAY-KASTNER JENŐ A legújabb kor ISTVÁNYI OÉZA Külpolitikai szemlénk A SZERKESZTŐ Az angol fegyverkezés és a közvélemény SZENCZI MIKLÓS Külpolitikai szemle OMIKRON Az új magyar irodalomszemlélet JOÓ TIBOR Szerkeszti SZEKFÜ GYULA MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG Budapest, Vilmos esisslr-út 2S, ELŐFIZETÉSI ARA 6 ingyen „Kincsestár"-kötettel évi ^ pengfl 6 O fillér Kö&gasdasúg Egyre sorvad az öüetielen takarékossági propaganda Alis haladja meg a tőkésítést a vidéki betétnövekedés (Budapesti közgazdasági szerkesztőségünk jelentése.) Nemrég zajlott le az úgynevezett „Takarékossági Nap" s most már ünneprontás nélkül őszinte mérleget lehet vonni róla. Pénzügyi körök véleménye szerint ez az egyébként is évről-évre sorvadó mozgalom az idén Hatósággal diadalát ülte a - szürkeségnek, ötlettelenségnek és jóformán csak az iskolák tanrendjéből lehetett megállapítani, hogy még egyáltalán van „Takarékossági Nap" Magyarországon. Már az elmúlt évben is feltűnően szegényes volt a közönséget figyelmeztető röpcédula- és plakáUpropaganda, ám ebben az évben már .ennek is. csak a csökevényeit leheteti konstatálni. Pedig a takarékossági propaganda sorvasztása helyett inkább arra kellene törekedni, hogy a közönség minél szélesebb körben szerezzen tudomást a. takarékosság fontosságáról s főként a takarékjietétgyüjtés jclentőscgérőW Különösképen nagy sikere lenne egy ilyen szines, ötletes és erőteljes propagandának a vidéken, hiszen a vidékj puHikum alaptermészetében nagyon is takarékos. é)s sokszorosan fokozná a takarékbelét gyűjtési propaganda jelentőségét az a tény, hogy az idei stilisztikai adatok szerint a vidéki j betétnövekedés atíg haladja meg a tőkésítést. I holott a mezőgazdaságnak az ezévi termésből i származó bevételljöbMelle az áremelkedések miatt j meghaladja a 40 millió pengőt. Hová tünt el ez a tekintélyes bevételtöbblet, hiszen alig került belőle valamennyi betét formájában a pénzintézetek kasszájába s uíp'ainakkor a tények azt igazolják, hogy nagyobb adósságvisszafizetést sem eszközölt a mezőgazdaság mert a bankok és takarékok kihelyezési állománya úgyszólván sehol sem csökkent. Sulvos mulasztást követnek el tehát, amikor ölhetett kézzel nézik, hogy a vidéki lakosság a bevételtöbbletét -odahaza őrizze, ahelyett, hogy tőkéjét gyümölcsöztetné. Petőfi összes k&Heményeiffi;1 1.40. Régiségeket, Hunqaria üJntiquárlum Kígyó ucca 6. éyi részletfizetésre Rádió, icerékpár. Gyermekkocsi, gramofonlemczek leg olcsóbb forrósa. Javitómühely. varródén DfrlJ ÜCDörultóZ. • Pélmogyorortiég r.gftny* MÉGIS ÉLEK rf a Rtiizfc ahányat íUwir. 46. De-Grottot nyolc napra becsuktak, mert összeverekedett egyik szobatársával. Abból kerekedett a pofozkodás, hogy De-Grott éppen akkor lépett be az ajtón, mikor a másik holmija között turkált. Na igen, hát ruhakefét keresett a bélyeges dobozban, ahol néhány garas aprópénz is volt egészen véletlenül. A légióban viszont tilos az önbíráskodás; az igazságszolgáltatást (elvégzik, akiknek joguk és hatalmuk van rá. Nagyon is könnyen kijár a hűit és quinze jours de prison ... magyarán: nyolc s tizenöt nap áristqm, minden kicsiségért megtisztelik vele, aki vét a fegyelem ellen. Ennél alább csak ritkán adják. De-Grotték ügyében is igy alakult az arány. Még abban az órában lekísérték mindkettőjüket a fogdába. Elek egy héten keresztül csupán az emeleti ablakból látta a belga fiút, ahonnan beleshetett a négyszögletes kis udvarra, ahol lélektelenül, fásultan keringtek a fenyités alatt állók. Mindenmindegy vonszolódással cipelték a vállukra szíjazott homokzsákok sokkilós terhét, körbe-körbe, reggeltől-estig, lépésben, futólépésben, szaladásban, néha: feküdj! föll feküdj! föl! s azután megint: futólépést indulj... ahogyan a foglár szeszélye kívánta. A foglár zsebredugott kézzel pipázott a kör közepén és tetszése szerint vezényelt gyorsabb vagy lassabb tempót. Elek sajnálta De-Grottot. Tudta hogy hibázott, tehát feltétlenül megérdemelte a büntetést s azt is tudta, hogy muszáj ilyen keményen bánni a legénységgel, különben az Isten sem bírna *zzel a szedett-vedett bandával, mégis sajnálta. De nemcsak a belgát, egy kicsit a többieket is szanta, mindet. Szörnyű vigasztalan látvány volt ez a keringés odalent. És hozzá a halánték kocogtató esős idő. Már nem is mert az ablak felé nézni. Óránként rnegujuló záporok pofozták végig a környéket, gőzölgött a föld, mint mikor tüzes kályhára vizet borítanak, a szél örvendezve bókoltatta pálmák, narancsfák, cédrusok enyhületet remélő koronáit, de az üdítő felfrissülés elmaradt. Az el. Fullasztó sürüre nehezedett a levegő, majd agyonnyomta az embert. Mintha az égboltozat szakadna lefele. Az örömösen kezdő szélzugásból viharos méltatlankodás lett s csak bőrbe bújó port kavart. Éjszaka, akik nem aludtak, hallhatták, hogyan vonitanak a veszkődő kutyák. S még egy mélyebb, elnyújtott ugatás, valahol kint a határban, amelyik kivastagodott ebből a kutyakoncertból, mint primhogedük mellett a nagvbőgő: a sakálé. Negyedik napja tartott már így. Utolsókat rúgott az afrikai tél. Dc-Grott egyszer kidőlt a sorból; fellocsolták. Az orvos megvizsgálta és levétette róla a homokzsákot. Ezt a konyhában beszélték, akik ebédet vittek a prisonba. '< A sakál skálázása éjjelről-éj jelre fülrepesztőbben s egyre kisebb távolságból hallatszott. Vagy talán csak a levegő ritkult ós ez hozta közelebb a hangot? Nna, nem mindegy? Egyformán nem lehetett tőle aludni. Elek szinte érezte, hogy felette is ott lebeg a baj. Szólt is Laurentnak: rossz sejtelmeim vannak, nincs nyugtom, meglátod, valami kellemetlenség fog érni, — este, ha lefeküdt, kinos-keservesen forgolódott ágyában, nem tudott aludni. Laurent hiába okosította, hogy ezt az idegességet a széljárás hozza magával, meg kell szokni, ne izgassa/ amint szárazabbra fordul az idő, elmúlik, —1 bizony keveset használt. Amit Laurent napközben egyenesített a kedvén, azt lefekvés után a sötétség ismét összekuszálta. Anyáéktól hatodik hete nem kapott levelet. Ez is keserítette. Mi lehet velük? Laurentnak legalább ilyen gondjai nem voltak, ő nem várt levelet senkitől, már nem, hát könnyebb helyzete volt. Elek lefogyott, gyakran heves fejfájás kínozta és újra inni kezdett. Aztán megérkezett apa levele s benne a baj. Pestről..: Apáékat kiutasították a szerbekNegyvennyolc óra alatt kellett eljönnünk, patikát, házat, mindent eladtunk, persze nagy veszteséggel, ahogy vitték; mindenre akadt vevő, előbb tudták, hogy el kell hagynunk a várost, mint mi magunk. A zongorát és az ezüstöt sem engedték kihozni. A bútorokat igen, kaptunk egy marhaszállitó kocsit s magunk is abban utaztunk. Micsoda utazás volt! Szegedig egy álló hétig tartott. Anyád szegény alaposan meg is hűlt, Idus szintén, csúnyán köhögnek. Berti lábát fájlalja, de máskülönben cseppet sem veszi tragikusan az egészet, még nem érti, a cigarettázást annál inkább, ugy rákapott a vagonban ,hogy már nem is suttyomban lopja ai dohányomat; mit csináljak? — hagyom; neki jó, hogy nem tudja felfogni ezt a szörnyűséget. De mi felnőttek! különösen anyád és én, nahát, gondolhatod, min mentünk s megyünk keresztül... Szelgedr© elébünk jött Gazsi, volt nagy sírás, ez volt egyetlen örömünk, hogy őt viszontláthattuk. Hát még, ha te is ott lettél volna! miért is mentél el olvan messzire? miért? hogy tudtad megtenni? És az a levelezőlap Konstantinápolyból, amikor legjobban aggódtunk érted: szerencsésen megérkeztem s tudatom édes szüleimmel, hogy beálltam az idegenlégióba..: Konstantinápoly nagyon szép város, mindén olcsó, egy kilő datolya két frankba kerül; —igy irtod, emlékszel? ennyit írtál egyszerű, nyitott levelezőlapon. — Ez a levelezőlap história zárójel közé téve, amit apa mindegyik levelében felemlegetett. Talán jobb lett volna szivszakajtó óbégatással elbúcsúzni? Nem igy volt könnyebb nekik is? Átsiklani a tények felett. Hiszen akkor már úgyse segíthettek, — gondolta Elek s a pilláján remegő sirás ellenére is elmosolyodott. — Ugylátszik, apa ezt nehezen bocsajtja meg. —' Azután tovább olvasott. — Gazsi ugyan előre gondoskodott számunkra lakásról, mégis három hétig laktunk a marhavaggonban, amig elfoglalhattuk a két szerény szállodai szobát. Föbérletről egyelőre természetesen szó sem lehet. A bútorokat raktárba tettük. Pest tele van menekültekkel, a megszállott területekről egyre özönlik a tengersok nép. Alig tudják őket elhelyezni, úriembereket, akiknek eddig kényelmes otthonuk volt, kiszolgált hadikórházak düledező barakkjaiba telepítenek be. Füles Lajosékat velünk egyszerre utasítottak ki, most a Császárfürdő vasútállomásán laknak egy raktárhelyiségben, nappal is éjszakai vakságban, mert ablak nincs, csak egy vasredőnvös ajtó, azt meg nem lehet nvitvatarfani ilyen hidegben. (Folyt. kövJ