Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Srombat, 1937 december 25. DÉLMAGYARORSZÁG 45 Szereti-e a futballt? Az öregúr, a családanya, a modern lány, a nyugalmazott futballista Amikor tizezrok és tízezrek, sok külföldi államban százezrek nézik a futballmeccset, akkor furcsán hangzik, hogy még ma is vannak ellenségei ennek a népszerű sportnak. Az ellenségeinek a száma azonban állandóan csökken és a volt ellenségekből lassanként, ha nem is barátok, de legalább érdektelenek lesznek. Az úgynevezett öregebb korosztály soraiban találjuk meg azokat, akik nem szive'.ik a futballsportot és ezek bizony sokszor mindent elkövetnek, hogy hozzátartozóik, főleg fiaik is távoltartsák magukat ettől a játéktól. Abba mig talán beleegyeznek, hogy meccslátogató legyen a sportratermett ifjúból, de hogy ez a labdába rúgjon, az ellen a legerélyesebben tiltakoznak. Minden ellenzővel szemben bátran lehet állítani, hogy a futballsport nem érdemli meg azoknak a keveseknek sem az ellenszenvéi, akik nem látják be ennek a sportágnak szórakoztató, testedző voltát. Hangoztatni kc'J, szerencsére, ezek már kevesen vannak és a szám állandóan csökken. Angliában például már el sem lehetne képzelni azt, hogy valaki is haragudjon a futballra, legfeljebb nem jár ki a mérkőzésre, de nem csinál ellene propagandát. .— Ne felejtsd el, hogy cz esak játék. Hirdetik « futballpályák kapuja felett elhelyezett táblák Angliában és az angolok ezt meg is értik. Lassankint nálunk is kezd ez a szellem fölénybe kerülni és ma már oit tartunk, hogy a teljes népszerűség utján ha'ad a futballsport, hála a sok jó válogatott eredménynek és egy-két neves játékosunk sportszerű gondo'.kozásmódjának. Nincs ma már egyetlen olyan ember sem talán az országban, aki ne hallotta volna már Sárosi nevét, akiért tizezrek és tizezrek rajongnak. Hogy tájékozódást kapjunk némileg a futballsport szegedi népszerűségéről, a Délmagyarország megszólaltatott néhány olyan embert, aki egyáltalán nem tartozik ennek a sportágnak a ssrorrimesei* közé. Elsőnek egy • öreg urat kérdeztünk meg. Tul van már a hatvanadik életévén, a magas kor azonban e yálta'án nem látszik meg rajta. Nyugdijat élvez, gondtalanul tölti napjait. Furcsán néz ránk, amikor megkérdezzük tőle, hogy szereti-e a futballt. — Restellem bevallani — mondotta —, dc még soha nem láttam mérkőzést, de annyit olvasok már a lapokban a sportemberekről, hogy már az összes fútba „kat ismerem... Tudom, hogy van kapu, kapus és csatár... — Ugyebár a csatárnak be kell venni a kaput? kérdezte ártatlanul. Amikor megnyugtatjuk, hógy körülbelül ez a feladata, de a labdát be kall lőnie a kapuba, ismét furcsán nézett ránk. — Helyesnek tartja, hogy futballoznak a fiatalok? — Már miért is avatkoznék én Ilyen dolgokba •— mondotta. A mai fiata'oknak mindent meg kell ragadniok, hogy megéljenek... (Az öreg ur ugy látszik azt hiszi, hogy csak hivatásos labdarugók vannak...) interjúnk következő a'anya egy családanya volt. Modern mama, aki nem a tánciskoá-a viszi a' leányát, hanem együtt táncol vele. Két nagy fia is van, mind a kettő sportember és történetesen a futballsport lelke, barátja. Aktiv játékosok. Az apa is szorgalmas meccslátogató, sőt annyira megszerette a futballt, hogy vezetői tisztséget is elvállalt abban a sportegyesületem, amelyben a fiai futballoznak. — Sok bajom van a futballal — mondotta kedélyesén —, mégsem haragszom rá. Jobban tudom már, mint a férjem és a gyermekeim, milyen meccs iesz vasárnaponként, mert aszerint kell főznöm az ebédet... Sokszor 11 órára kitá'alom az ételt és boldog vagyok, amikor a család férfitagjainak kívánságát teliesitem. — Ez az egyetlen szórakozásuk — folytatta. Egész héten a kenyér u'án szaladgálnak. Amig ők a meccsen vannak, a leányómmal együtt a kávéházba megyek és táncolok... Ez is sport. Rém igaz? A * modern leány, amikor feltesszük a kérdést, egészen átváltozik az arca. | — Nagyszerű játék ez a futball — mondotta lelkesen — és milyen stramok ezek a futballisták. Minden meccsen ott drukkolok a tribünön partnerem társaságában és sokat sikongok, amikor egyik-másik kedvenoem nagyot bukik a pályán. Az egészben csak az rossz, hogy partnerein ilyenkor fé'tékenységi jeleneteket rendez, mert azt hiszi, hogy tetszik nekem valamelyik játékos... Természetesen tiltakozom a gyanúsítások ellen, mert máskor is ki akarok menni a meccsre... — Magának megsúgom; a kapus nagyon tetszik nekem, de meg hé mondja a »vő!egényccnnek*, mert ő nagyon harcias, a futballista viszont nagyon erős... Utoljára hagytuk a hnlt futballistát. Néhány évvel ezelőtt hagyta abba a játékot, de mint nős ember is játszott a SzAK-ban. A legszorgalmasabb látogatója a mérkőzéseknek és a legfanatikusabb drukkeré ma is a SzAK-nak. •— Nem is tudtam elképzelni eddig, hogy valaki ne szeresse a futballt — mondotta — és a bizonyítékot a fiam szolgáltatta. Tessék elképzelni, kilenc éves a fiam és nem szokott Osztálytársaival játszani. Velem néha-néha kijön ugyan a mérkőzésbe, de sokszór oda se figyel. Vettem neki egy szép futball-labdát, de ugy kezeli, mint egy játékszert és nem vinné ki a világért sem a »grundra*. Sokat veszekszem emiatt a fiammal. •— Most ráparancsoltam, hogy tavasszal intenziven hozzá kell kezdjen a futballozá3hoz, mert máskülönben ve'.em gyűlik meg a baja... — Egy kiöregedett futballistának még annyi öröme se legyen, hogy a mérkőzéseken a fiának a játékában gyönyörködjön... •— Nem fogja fé'teni? •— Engem is megrúgtak sokszor és kutyabajom nincsen. Egyszer iy»y megrúgtak, hogy csak a kórházi ágyon tértem magamhoz és első szavam nem a jajgatás volt, hanem, hogy gól lett-e a lövésből, vagy r.em... Herczeg Sándor. Még mindig vannak hibák a DLSz-ben A DL.\Sz elnöksége az elmúlt sportévben elhatározta, hogy az alszövetségi szervek kiképzése és az egyöntetűség biztosítása céljából előadásokat rendez. Amilyen helyes volt az eszme, olyan hibás volt a kivitele. Ném számoltak ugyanis a sportemberek önérzetével és azzal, hogy senki sém ismeri el magáról, hogy oktatásra szorul. Ezt bizonyítja az, hogy már az első előadás részvétlenség miatt kudarcot vallott. Tekintettel arra, hogy maga a cél helyes, keresni kell a megoldást. Ez pedig nézetem szerint csak rendszeres vitaest keretébén o'dható meg. Ezt ugy képzelem el, hogy időközönkint az alszővetség összehivatná az egyesületek képviselőit és az alszövetségi szerveket, amikor is az időközben felmerült kérdéseket megvitatnák. Az igy megvitatott dolgok jobban belevésődnének az emberek emlékezetébe, mintha akár tiz előadást tartanának. Ennek az egyesületek szempontjából megvolna az az előnye is, hogyha a vitaestén leszűrt vélemény eltérne egy már hozott határozattól, egyrészt az elnökségnek módjában lenne annak hivatalból való mcgfellebbczése, másrészt a jövőre nézve prejudikálva, elejét venné az ugyanolyan téves határozatok rtieghozata'ának. Hogy mennyire szükség van erre, c'ég ha rámutalok az egyes szervek által az utóbbi időben hozott ellentétes és a szabályokba ütköző határozatokba. Ezzel kapcsolatban rá kell mutassak arra is, hogy az a'szövetség elnöksége nem alkalmazza az egye3 szervek tagjaival szemben az alapszabályok 63. paragrafusának ötödik bekezdésében foglalt parancsoló rendelkezéseket. Ugyanis az évi jelentésből látom és személyes tapasztalatból tudom, hogy egyesek rászb:n nem je'ennek meg minden ülésen, részben — és ez a vidékiekre vonatkozik — megjelennek ugyan, dc vonatjuk indu'á a elölt eltávoznak, tehát az ülésen — a hivatkozott rendelet ellenére — végig nem vésznek részt. Ezt feltét'miül meg kell szüntetni. Aki nem tud vállalt feladatának megfelelni, ne vállaljon tisztségei, viszont ha elvállalja, tartsa kötelességének, hogy annak eleget tegyen. //. .4. TÖRÖK JANO/ készít* SZÉPIRODALMI KÖNYVEKET, egyszerű kiviteltől a lcgizlcsesebb kivitelig, ÜZLETI KÖNYVEKET, TÉKÁKAT, DOBOZOKAT. MONTIROZASOKAT a legolcsóbb árban k önv vkö^^^^^^^^W^Dnre^u^L ^ BAJUSZ I. ÉS BAJUSZ II.... A Szeged FC két játékosának, Nagynak cs 13 á r k á nyinak a b'ajuszáról van szó. A két fut• ballista fogadást kötött egymással, hogy megnöveszti a bajuszát és ebben a pillanatban erősen állják a fogadási; egyik sem hajlandó levágni a már majdnem pödörni való bajuszt. Természetesen a két bajuszos alapos húzásnak van kitéve a játékostársak részéről és a? egyik rosszmájú kolléga ki is jelentette: -— Nagy és Bárkányi bizonyára azért növesztette meg a bajuszát, hogy valamivel feltűnjön, mert egyébként észre sem veszi őket a közönség... Általában a két szélső mindenben egymást igyekszik felülmúlni és a mérkőzések ulán azt számolgatják, hogy melyikük adolt jobb labdákat, illetve rontott el helyzeteket. Ezeknek a tanácskozásoknak természetesen hallgatói a játékostársak és Somogyi meg is jegyezte: -— Bajusz I.-nek nincsen semmi szemrelniiiyni valója Bajusz Il.-re vonatkozólag... — A Szeged FG—Budai 11 találkozón történt, hogy Bárkányi többször egymásután ugy adta bc a labdát, hogy az minden esetben Nagy elé ivelődött, a balszélsö azonban nem igen tudta felhasználni a jó labdákat. A meccs után meg is kérdezték Bárkányitól, hogy miért adott ilyen hosszú labdákat mire a futballista a legnagyobb lelki nyugalommal a következőket mondotta: — Amikor lállam, hogy már megnyeriük a meccset, azt akartam, hogy Nagy is rugjóu gólt, de a „kollega ut"' ugy látszik, nem látoll — a bajusztól... Az ilyen konUurrenséket nem birom. — Dc liiszén te se lőttél gólt — mondotta Somogyi. — Ez igaz — válaszolta Bárkányi —, viszont nekem ném is adott labdát a Nagy... — Le kell vágnotok a bajuszotokat — adta ki a parancsot a segédtréner. Ebben a pillanatban megszűnt minden ellentét a két — Bajusz közölt és a legelkescredettebben kezdték védeni — termesztésüket. Azóta állandóan védik bajuszukat, amelynek levágására a tavaszi szezonig kaplak haladékot ..,