Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Szombat, 1937. december 25. DÉLMAGYARORSZÁG Egy Nobel-dijas iudés Spanyolországban Irta: dr. MISKOLCZY DEZSŐ egyetemi tanár. Dr. Misko'czy Dezső, a szegedi egyetem tanára, az elme- és idegklinika igazgatója hosszabb időt tö.tött Madridban, a néhány év előtt elhunyt világhíres spanyos Nobel-dijas tudós, a modern agykutatás egyik megala­pítója, Ramón y Cajal mellett. A spanyol orvosprofesszor büszkesége a spanyol tudo­mányos és kulturális életnek, akire a bála meleg érzésével tekint az egész emberiség. Miskolczy professzor, aki hosszú ideig dolgo­zott a madridi Cajal-kutatóintézetben, köz­vetlen közelről ismerhette meg a nagy spa­nyol tudóst, aki rendkívüli szolgálatot tett az egész emberiségnek és az általános tudo­mányosságnak. A szegedi egyetem profesz­szorát Ramón y Cajal utolsó tanítványának ismeri az orvostudomány és az a tanulmá­nya, amelyben megrajzolta ennek a nagy tudósnak és nagy embernek hü portréját, megkülönböztetett érdeklődésre tarthat szá­mot különösen most, amikor Szeged és az egész magyarság büszkeséggel és hálával néz az első magyar Nobel-dijas tudós, a szegedi egyetem világhírű professzora, dr. Szent-Györgyi Albert felé. A spanyol tudósról szóló tanulmány már csak azért is rendkí­vül érdekes, mert az emberiségért dolgozó két Nobel-dijas kutató egyénisége, felfogása és gondolkozása között számos párhuzamos i vonás is található. Alább közöljük dr. Miskolczy Dezső tanul­mányát, amelyben beszámol még 1925-ben szerzett madridi impresszióiról, utána pedig közlünk egy jellemzően érdekes fejezetet Ca­jal professzor egyik nagyszerű munkájából, a (Tudományos kutatásra vezérlő kalauzból<, amelyet Miskolczy professzor bocsájtott nyil­vánosságra német nyelven. A tanulmány és a rövid fejezet híven megmutatja a spanyol Nobel-dijas tudós nagy emberi értékeit és egyéniségét, amely oly sok hasonlóságot mu­tat azokhoz a nagy kutatókhoz, akik az em­beriségért dolgoznak. Ha az ember Romon y Cajal egyéniségéről akar irni, ellenállhatatlanul az a gondolat ki­sérti, hogy az ő világnézetét a Quijotismussal állítsa szembe. Mert Cajal és Don Quijote lel­kivilága között — bár mind a kettő a spanyol nemzet törzséből és gyökeréből fakadt — nagy és áthidalhatatlan szakadék van. Don Quipote a mult siratója, Ramón y Cajal a jövő hirde­tőié. Az elkésve született kóbor lovag, a letűnt idők szerelmese, aki egy elmúlt század fegy­verzetét magára öltve, indul legendás útjára s mindannyiszor megtépázva vetődik haza. Ca­jal a jövőnek rajongója s hogy az ő saját meg­határozását reá alkalmazzam: „fajtájának embere, aki minden alacsony önzéstől meg­tisztulva, mindenét fajtájának ajánlja fel cs érte pusztul el". Don Quijote megtörik és ke­serű pesszimizmussal siratja kárbament éle­tét. Cajal az optimista világnézetnek küzdő harcosa: a mosolygó aggastyán. „A szinek fényképezése" cimü könyvéhez irt bevezetésé­ben ezeket a sorokat olvassuk: „Miiven kár, hogy olyan korán születtünk. A fáradhatatlan tudománv ujabb és ujabb meglepetéseket tar­togat számunkra és minden feltalálás egy olvan gyönyörűség, amitől apáink elestek." Ó tulajdonképen világéletében ilyen gyönyö­rűségekért dolgozott, szenvedett, nélkülözött, hogv munkájának eredményét nemzetének a'ándékozhassa. Csak azóta élt anyagigondok­tól mentesen, amióta a Nobel-dij segítségével egy kis házacskát építhetett magának. FoMon munkálkodott. Még pihenésre sem volt tétlen, [gypé'dóul szórakozás kedvéért kezdett foglal­kozni a szines fotográfiává!, ő maga öntötte le­mezeit, készítette vegyszereit, apparátusait s mivel munkakörben elméleti nehézségek is merültek fel, belemélyedt a Lipman-féle in­terferentialis methodus tanulmányozásába s megfoldotta a fotocherniát néhány uj adattal, miközben megszületett a könw: A szinek fény­képezéséről. Épp igy, kedvtelésből írogatta meg Kávéházi csevegéseit, ezt a rendkívül ér­dekes aforizmagyüjteményt, amelynek első és második kiadását pár nap alatt elkapkodták. A pihenés óráinak eredménye a spanvol ifjú­ságnak szánt ama könyve is, melynek enne: Szabályok és tanácsok a tudományos kutatás­hoz. Á tudományos pályára készülőknek va­lóságos kis kátéja ez a könyv, mely 1897 óta hat kiadást ért meg. Mikor barátai, akik őt ennek a könyvnek a kiadására rávették, azt kérdezték tőle, hogy fordíttassa le idegen nyelvre is, azt felelte: „Spanyolország számá­ra irtani, maradjon továbbra is a spanyol aj­kúak olvasmánya". Cajal óriási műveltségű ember, aki bőkezűen bánik kincseivel. Mindenkinek a dolgával sze­mélyesen foglalkozott, segitett megtalálni a „formulákat", ha valamilyen állatfajtában az idegelemek feltüntetése nem sikerült. Igen jó humora volt a Mesternek s nem egyszer órák hosszat elbeszélgetett élményeiről, a spanyol históriáról, vagy a helyzetről. Igazi philoso­phusember. Azon a napon, amelyen a Sorbon­ne díszdoktorává avatták, valami élelmes ri­porter egy kis kávéházban fényképezte le, amint írásait olvasgatta. Igy az újságból tud­tuk csak meg, minő kitüntetés érte őt. Cajal a fény, a szinek, a formák, szóval a visus embere. írja ö maga is, hogy sietnie kell a látnivalóval addig," amig az öregség homálv­lyal nem vonja be az „ocularis objectivef, inert akkor bezárul a világ, s nincs mit magá­ba szivniok a szemeknek. Talán regényszérüen hangzik, de igv van: nappal a Mester mikros­kopon keresztül a sejtek parányi világának titkait kutatta, éjszaka pedig nem egyszer kis házának terraszára ballagott fel és hatalmas te­lcskopjával a csillagos égbolt tanulmányozá­sába merült. Ez a teleskop az ő féltett kincse. Meghitt embereit, igen kedves tanítványait né­ha magával vitte ilyen körútra cs akiket nap­pal az idegszövet pályáinak útvesztőiben ve­zetgetett éjszaka a makrokosmos világában kalauzolgatta. Hogy ő az élet neme-s gyönyörűségeit sze­mével akarta bevinni, annak talán fokozatosan leromló hallása is az oka volt. Barcelona rossz éghajlata miatt sokat szenvedett fiatalabb évei­ben s azóta rosszabbodott a füle. Évekkel ez­előtt foglalkoztatták acustikai probiemák is. ö, mint szenvedélyes fenvképész, a fény, for­mák és szinek megrögzitésének módjára, a hangot is fixálni akarta. Bezárkózott hat labo­ratóriumába, furt. faragolt. mesterkedett, egy­magában kiabált valami tülökformába, plasz­tikus anyagból készített lemezeket forgatott, amelyekbe a beszéd hanghullámai mélyedése­ket róttak. Csakhogy hát idő is, pénz 1s hiány­zott s mire hozzáfogott volna a találmány publikálásához, Edison világnak eresztette a gramofont. A pathologiai intézet lomtárában még megvan Caial mester, avagy ahogy egész Madrid nevezi, Don Santiago hangirógénje. Sutbakerült, mert a probléma meg volt oldva s nem érdekelte többé. Az aránylag kevés madridi nevezetesség kö­zött nem csoda tehát, ha az ember szeme rög­825 tön Ramén y Gajl egyéniségén akadt meg. Spa­nyolország tudományos életében voltaképen ő volt az egyetlen kimagasló alak. A spanyolok őreá és Menéndez Pelaycira a1 legbüszkébbek. I'elayo volt a nemzeti könyvtár igazgatója s ó fedezte fel újra a spanyol irodalmat a spa­nyolok számára rengeteg'irodalom- és kultúr­történeti Írásban. Amily nagynak tekintik őt a spanyol kultura történetében. olyan nagy­nak tartják Cajalt az orvosi tudományban. Nincs az az orvosi újság, hetilap, folyóirat, amelynek ő lett volna főszerkesztője, vagv leg­alább főmunkatársa: uccákat kereszteltek el; róla vidéki városokban, s már mellszobra is' állt a hatalmas madridi hygiéniai in­tézetben. Érdekes az is. hogy min­denki hozzáfordult ügyes-bajos dolgában, még verseskönyvek elé is kértak tőle előszót, egy ismeretlen vidéki ember ped'g arra kérte levélben, hogy látogassa meg kórházban fek­vő rokonát. Ez.a fáradhatatlanul-dolgozó elme, aki Spanyolország és a spanyolajku Amerika sze­mefénye, a legszerényebb ember. Érdekes hogy ennek a nagy férfiúnak, aki ugyancsak sok és hatalmas követ hordott a tudomány épületéhez, ez a jeligéje: „In minimus perfec­tio!" Ha apró dolgot is, de tökéletesen. S ez­ért folyton mesterkedett, módszereit ja­vítgatta, ujat próbált ,az a legnagyobb öröme, ha valami újítását, érdekesnél érdekesebb le­letét tanítványainak megmutogatta. Igen fon­tos dolgot tanultam tőle: a fixális tudományát. Minden agvrészlet, minden idegvégződési ty­pus megfestésére, illetve ezüsttel való impreg­nálására más összetételű folyadékot kell hasz­nálni, ha kifogástalan tisztaságú és élességft képeket akarunk nyerni. De nemcsak az össze­tétel és töménység, hanem a fixálás ideje is nem egyszer döntő szerepet visz. Igy például az ő urán-formolos fixáló módszere, 8 órás fixálás után a Golgi-féle apparátust tüntefi fel gyönvörü tisztaságában. 12 órai rögzítés után pedig ugvanazon eliárás mellett semmi sem látható már a Golgi-féle szerkezetből, ha­nem belvette nrotoplasmás gliaseitek tűnnek fel rendkivül élesen. Egv hibáin volt a la­boratóriumnak s ez az, hogv emberanvag fe­lelt nem rendelkezett. Spanyolországban ugyan­is a közfe'fogás heves ellenzése miatt emberi tetemet csak igen ritkán boncoltak. Igv a sok ió módszer iórészt kiaknázatlanul bevert, il­letve csak állati anvagon értékesíthető. Ezért az intézet munkássága főleg az idegrendszer összehasonlító miatómiáiára irárvul, ami reám nézve, aki addig főleg az emberi agvpa­tbologia kérdéseit tanulmányoztam, különö­sen nagv hasznot ielentett egyrészt, mivel ala­posan megismerhettem a tudományos kutatás-1 nak e-t az ágát, de más-észt az itt tanult mód­szereket nz emberi kórszövettnnban tudom maid alkalmazni. Ttt vau mindiárt a bőr ideg-' végződéseinek feltüntetése, ami Cnial módsze­rével játszva sikerül: én pedig otthon betekig kísérleteztem, amig Bielschowsky módszeré­vel elfogadható készítményeket nyertem a Becklinoliansen-féle betegség egv esetében. Az irrmregnntiós módszereknek egész skáláiát tanulhatta meg ott az ember s bár a lénveg mindig ugvanaz: ezüstnitrát-nácolás után kö­vetkező redukfio. de ezen belül, a kezelásVn az árnyalati eltérések sokasága érvényesülhet, ahol az előkezelés, a helves hőmérséklet, idő, töménység szabják meg az eredmény minősé­gét. • ­Igaza van Lenlíoss'ék" Professzornak, amidón megállapítja, hogy Caialnak különös szeren­cséje, hogy a német kutatók nem szivesen dol­férfi U&ztoMUa ! Kenje fel ujjával vékonyan az arcra a Hezolite-Rapid gyorsborotva­krémet és minden további várakozás nélkül borotválkozhat. — Nem kell az arcbőrét percekig dörzsölni, mert a Hezolite-Rapid arcápoló gyorsborotvakrémmel víz, szappan és ecset nélkül egy perc alatt töké­letesen borotválkozhat, utána nem ég és nem pattan fel az arcbőre, megszűnik az arcbőr száraz feikapartsága és arca bársonyosan Oda iosz. Pröbadoboz 24 fillér, ezt Is visszatérítem azután oredetl doboz vagy tubus vásárlásánál. Kapható minden szaküzlotbon éso készítet Pr. HOI.CZtR vegyész illetszertárában, Budapest, Vl.v Teréz körűt 8

Next

/
Thumbnails
Contents