Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-03 / 276. szám

DÉLMAGYARORSZÁG ••• Péntek, 1937. dec. 3. Megbeszélés tárgya volt Á francia miniszterelnök es külügyi kollégája Londonból hazajövet minisztertanácson számoltak be a szigetországban tett látogatásukról és angol kollégáikkal folytatott megbeszéléseikről. A komüniké, amelyet erről a minisztertanácsról kiadtak s amely a legkülönbözőbb nyelvekre lefordítva bejárta az egész világ sajtóját, ezekkel az egyszerűen és ártatlanul hangzó szavakkal kezdődik: M e gbeszélés tárgya volt.:. Az egyszerű és szinte hétköznapian hangsó szavak mögött a legsúlyosabb tartalom rejtőzik Megbeszélés tárgya volt mindenekelőtt az a másik megbeszélés, amelyet Halifax lord Hitlerrel és a német kormány tagjaival folytatott. Pontosan senki sem tudja, hogy mi volt és meddig terjedt az igen tiszteletreméltó lord megbízatása, mégis ez az egy pont elégséges ahhoz, hogy felidézze a világpolitika legnehezebb kérdéseinek körvonalait. Meddig hajlandók elmenni a nyugati hatalmak Németország gyarmati igényeinek honorálásában és milyen feltételekhez fűzik a néhai német gyarmatok egyrészének visszaadását; mekkora érdekeltséget tulajdonit és vállal magának Anglia és Franciaország a középeurópai kérdések rendezéséhen és milyenek lesznek ennek a rendezésnek a nagyhatalmak által elképzelt irányvonalai; hajlandó-e Német- és Olaszország visszalépni a Népszövetség, illetőleg vannak-e olyan tervek, amelyek ennek a látszat-életet élő intézménynek az újraszervezésére cs életképessé tételére vonatkoznak? Megbeszélés tárgya volt a spanyol kérrfés ezerféle mellékhajtásával és részletkérdéseinek egész tömegével; megbeszélés tárgya volt a gyarmati kérdés általánosságban, — ezt illetően a kommüniké szerint az angol és francia miniszterek közös erővel megállapították a mélyebb tanulmányozás szükségességét; megbeszélés tárgya volt a távol keleti kérdés, amely hovatovább jelentőségében maga alá fogja gyűrni a spanyol kérdést, a gyarmati kérdést és minden egyéb kérdéseket, mert a jövő világuralmikérdésévé növi ki magát; mindezeken felül pedig megbeszélés tárgyai voltak a nemzetközi kérdések egyéb vonatkozásai, amelvek egyformán érdeklik mindkét ország közvéleményét. Amint a felsorolásból látható, se megbeszélésben, se nedig kérdésben nem volt hiány. Hogv mit lehet e sorsdöntő jelentőségű kérdések címszavakhoz hasonlatos felsorolása alatt elképzelni és mi volt az igazi tartalmuk a londoni megbeszéléseknek, amelyek immár a francia minisztertanácsot foglalkoztatják. arról legfeljebb találgatásokba lehet bor.sájtkozni. Az eredményt talán n következő hetek, hónapok vagy esztendők fogják megmutatni. Azt a néhánv sablonos közhelvet és udvariassági kifeiezést, ugyanis, amely a londoni megbeszélésekről szóló tudósítást lezária, igazi eredménynek a leejobb akarat mellett sem lehet tekinteni. Alig hisszük, ugyanis, hogy eredmény volna annak kiielentése, hogv a lefolytatott megbeszéléseket a kölcsönös bizalom és jóindulat szelleme hatotta át és kifejezésre jutott bennük mindkét ország kormányának az az óhaja, hogy sza(bad és békés tárgyalások útién az összes orPolilikaí napilap szagok közötti együttműködés lehetővé tótessék. Huncut legyen az a diplomata, aki nem ugyanezt a szab ad és békés tárgyalást és e g y ü 11 m ü k öd é s t hangoztatja még akkor is, mikor vörös hajtókás frakkjának zsebében hordozza már a kétoldalú és harmadik ország ellen irányuló szerződés aláirt és hitelesített példányát. De mindez talán nem lényeges abból, amit Londonban tárgyaltak s amiről Párisban a minisztertanácson és a nagyközönség számára megfogalmazott szűkszavú és kevesetmondó kommünikében nyilvánosságra hoztak. Ezek csak szavak, sokat sejtető, de kevesét eláruló szavak. Van ellenben a beszámolónak egy nagyon sokatmondó cs biztató tartalma mellett is aggasztóan hangzó záró akkordja. A megbeszélések megerősítették azt a Londonban uralkodó nézetet, XIII. évfolyam 276. sz. hogy nem fenyeget közvetlenül a háború veszedelme. Szóval a há ború veszedelme is, akár pozitív, akár pedig negativ formában, de mindenesetre megbeszélés tárgya volt... Eszünkbe jutnak kisdiákkorunk professzorai, akik magyarban is, más nyelvekben is ana oktattak bennünket, hogy melyik szótagra helyezzük a hangsúlyt. Itt is felvetődik a kérdés, melyik szótagra, vagy melyik szóra helyezzük a hangsúlyt. Mi a fontos ebben a szépen kicirkalmazott mondatban? A háború, a közvetlenül/vagy pedig a nem fenyeget? Vagy csakugyan az-e az igazság, hogy a háború veszedelme lappangva settenkedik körülöttünk és nincs fontosabb feladatunk, minthogy ezt a sötét rémet magunktól és mindattól, ami becses nekünk, el tudjuk hessegetni ? Hóman Sáünt tagja marad a kormánynak Darányi és Göring beszélgetése bizonyos autós , agitátorokról Budapest, december 2. A politikai életben szerdán nagy izgalommal hatott Hóman Bálint kultuszminiszter és Eckhardt Tibor között lejátszódott ismeretes affér, amelyről tegnap részletesen beszámoltunk. Amint ismeretes, Eckhardt az ülésteremben beszélgetett Hóman Bálinttal és amint később kiderült, azzal vádolta meg. liogy .,cgy esztendő óla ő csinálja a nyilaspolitikát Magvarországon". A kultuszminiszter magából kikelve ugrott fel a helyéről és azt kiáltotta, hogv kikéri magának ezt a gyanúsítást, majd kisietett a teremből. Később visszatért és bocsánatot kért a Háztól a kifakadásért ós elmondotta, hogy mi történt kőzte és Eckhardt Tibor közölt. Eckhardt válaszolt a kultuszminiszternek és azt felelte, hogy adatokat fog bemutatni állításai igazolására. Később Eckhardt közölte, hogy az ügvgyel kapcsolatban interpellációt jegyez be. Hóman Bálint az ülés után felkereste Darányi Kálmán miniszterelnököt és felajánlotta lemondását, amit azonban a kormánve'uök nem fogadott cl. A csütörtöki napon is élénken kommentálták az ügyet. Mindenekelőtt arról beszéltek, bogv vaijon Hóman lemondása formális lemondás volt-e. Az a felfogás alakult ki. hogy a lemondás csak formális volt és miután azt Darányi nem fogadta el, ezzel az (igv személyi része elintézést nyert. A tárgyi rcsz tisztázása még hátra van. Eckhardt interpellációját a legközelebbi interpéllációs napon kívánja előter jeszteni, mivel azonban a következő szerda ünnepre esik, csak december 15-én kai üthet sor az interpelláció elmondására, A kisgazdapártnak az a felfogása, hogy a Hóiaanescl semmit sem változtat a pártnak Darányi kormányával szemben elfoglalt álláspontján, mert az. atmoszféra mogrom.ása megnehezítené az elintézésre váró közjogi javastatok megoldását. A kisgazdapárt szerint az ügy elintézéséi nem lehet december 15-is iűg^weu tartani; mert olyan nyílt vád hangzott cl, amely még huszonnégy órai késedelmet sem enged a vád tisztázására. Azt ís kifogásolják a kisgazdapárti képviselők, hogy amig fontos közérdekű kérdésekben békés, belpolitikai légkörben a kormány minden tágjával érintkezni lehetett és a felmerült problémákat többnyire meg lehetett oldani, addig Hóman Béilint kultuszminiszter elzárkózott mindazok elől a kérdések elől, amelyeket a kisgazdapárti képviselők eléje akartak vinni. K'ub-esfély a Nep-ben Budapest, december 2. A Nemzeti Egység Pártja csütörtökön klubestélyt rendezett Észterházy-uccai párthelyiségében, amelyen igen nagy számban.vettek részt a képviselők. Darányi Kálmán miniszterelnök az. ismeretes Hóman-ügyben a megjelent újságírók előtt kijelentette: — Hóman őexcellenciája a kabinet tagja marad! Később a miniszterelnök a pártelnöki szn bába hosszabb megbeszélésre vonult vissza Szlranyavszky Sándorral és Ivády Béla pártelnökkel. A miniszterelnök a klubesten a képviselőkkel beszélgetve érdekes emlékeket eleveníteti fel berlini útjáról. Elmondotta egy fesztelen megbeszélés történetét, amelyet Göring porosz miniszterelnökkel folytatott. A miniszterelnök elmondotta Göringnek, hogy Magv«. országon gyakran bizonyos külföldi állampolgárok autókon járják be a vidéket és útjukon agitációs munkát végeznek; — mire Göring miniszterelnök azt válaszolta: — Egyszerű a dolog, lc kell csukni őket! Darányi miniszterelnök erre azt mondotta: — De hiszen német állampolgárok is csinálnak ilyen dolgot és a magyar hatóságok, ha erőteljesen lépnének fc! az ilyen egyénekkel,