Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-18 / 288. szám

a délmagyarország Szombat, 1937. december 18. fe-vl részlelflzelésre Rádió, heréhpál.f Gyermekkocsik, gramofonlemezek legolcsóbb forrása. Javítóműhely. varrónén IttPI GCPŰfOhÓZ. * 09 y aror« i ég r«*tfny« MÉGIS ÉLEK rt* Hu,tt*báwyat EUmár. Az erőd körül az utóbbi napokban igen megélénkült a forgalom. Azt beszélték, általános támadás készül Abd-el-Krim bandái ellen. Katonák óriási tömege vonult dél felé. Már nem csupán légionisták, hanem spahik, Szenegál lövészek, rendes sorkatonaság, tüzéréit .aknavetők, lángszórók s teherautók százai. Utánuk a keselyük is délebbre szálltak. Pontosan tizenkilenc napba tartott, mig eltisztult a sereg a környékről. Aztán ismét Csend következett és falakat olvasztó meleg, hirtelen kibomló viharok, még hirtelenebb derülés, sárga csillagok s alattomosan jelentkező halál, a sokezernyi sereg háta mögött; az Isten tudta egyedül, honnan volt hozzá bátorságuk az araboknak. De volt. És mert volt, mindig szomorúbbak lettek a nóták. Este a fiuk kiültek az udvarra, előkerültek a harmonikák, balelajkák, citerák — fent a bástyán kettőzött őrszemek lestek az ájult pusztát — és muzsikálásba oldódott fel a lelkek sercegő feszültsége. Pipafüst keringett; daloló szájak botladoztak. Elek sokszor énekelte most azt a nótát, hogy: ólmos eső verdesi a legényszobám ablakát, azt beszélik, nem vagy boldog, azt beszéli a világ.:, és Pavot hadnagyot, Laurent-t meg még egypár embert a Bercsényi Miklós sirdogálásáról szóló énekre tanította, a hadnagy már a szöveget is vele mondta, igy: nagi börsoni miklos sirtó..: — itt rendszerint elakadt, — sir-do-gál — oui, oui, sirtó... sirtózslá... — nem sirtózslá, sir-do-gál, — ennél a pontnál Pavot rendesen elnevette magát: pour moi c'est trés difficile... nekem ez nagyon nehéz... s abbamaradt a szövegmondás. Jensen kapitány csoporttólcsoportig sétált, meg-megállt, beledörmögött az énekekbe és mindennap másoknak adott dohányt, cigarettát a sajátjából. Mindig azoknak, akiknek nótázását legszebbnek találta. Mur mindenki istenítette Jensen kapitányt. — Abderrahmannak egészen különleges hangszere volt: egy acéllemez, melyet fogai közé szorított és körmével pengetett s úgy sírt, olyan panaszosan ez a rongyos kis acél, hogy elszorultak töle a torkok. Abderrnhmantól egy kezdetlegességében is bájos arab dalt tanultak. •— A szeretőm keble gyöngyházból faragott rózsa. — Allah faragta; — Kinek faragta? — Nekem! Nekem! Elmegyek érte, — Elmegyek érte .. 7 — A szeretőm keble szárazon elhervadt rózsa, - Allah akarta; — Miért akarta? — Elsorvasztotta! —• Ó, jaj nekem! — Nem megyek érte. — Hiába mennék érte..". — A naiv dalocska hamar népszerű lett az erűdben. Alxlerrnhrnan persze büszke volt erre a népszerűségre. Még a kapitány is leírta magának. Igy eltek: énekelve és folytonos birkózásban a halállal. Közben 0 hadnagy egyszer majdnem megjárta. Mikor az egyik őrjárat megint alaposan megfogyatkozva tért vissza szolgálatából, Lnur.ent azt jelentette neki, hogy négy öreg légionista zendülésre biztatja a legénységet, hogyhát ne hagyják magukat vágóhídra vinni, öljék meg a tiszteket és altiszteket s szökjenek meg és ilyeneket sustorognak; ő csak véletlenül hallgatta ki őket, mondta Laurent, — többen nekik estek, hogy még mit nem? Jensen kapitányt és a jó Pavot hadnagyot? és a többi ártatlant? olvan I nincs! — és most verekszenek, szurkálják egymást... Pavot pillanatig sem habozott. Rohant rendet teremteni. Laurent mögötte. Berontottak egyenesen a pokol közepébe. Csajkák, bakancsok repültek, bicskák villantak s bőven patakzott a vér. Pavot megbotlott a küszöbön; a négy fő cinkos rárohant. — Itt vagy, gazember? Gyere, na! — és megkéselték, nyakába, oldalába, karjába nyomták bicskáikat. Laurent egyet agyonlőtt közülök. Valaki a belső őrség után ordított. A kürtös riadót fujt... Jensen kapitány öt perc múlva nehéz bilincseket tétetett a zendülés életben, maradt értelmiszerzőire és megint csak azt mondta: cafard. Holott nem is volt ekkor számum, legfeljebb az emberek lelkében. Az ügy egyébként a hadbiróságra tartozik. Legalább három esztendő kényszermunka, ami nem számit bele a szolgálati időbe. Ezt úgy hívják, hogy rabio, — ráadás. Ezért vannak légionisták, akiknél tiz évig is eltart, amig kitöltik a szerződéses öt esztendőt. Pavot hadnagy sebei nem voltak nagyon súlyosak. Még aznap teherautón kórházba szállították. Ugyanezzel a kocsival küldte be Jensen kapitány felterjesztését is az ezredhez, amelyben Laurent őrmestert tiszthelyettesi kinevezésre ajánlotta. 52. Alkonyodott. Elek a bástyafal körbejárőján ült, szemben a sivataggal és tikkasztó szél karolta át,, mint forró szerető. Sárgán pislogatott az alkony. Sárgábban, mint báihol a világon; lomhán uszó bárányfelhőktől a korakelésü holdig minden vakító sárga színben aranylott. A mozdulatlan levegőben szinte elpilledt porszem is úgy hatott, mintha rézpor esőzne az ismeretlen magasságból. Külön jellegzetesség Afrikában ez az éjszakát előző ,tárgyon, személyen, homokharmaton egyaránt eluralkodó sargálás. Elek csak most értette meg igazán, hogy miért nevezik a Szaharát tengernek. Hát tényleg olyan volt: félelmetes és végtelen, akár a vizbőlvaló tenger s talán mélységben sem maradt el amattól. Legalább innen fentről ugy látszott, hogy nem. A homok mozgott, hullámzott, fodrokat vetett. Hátha csakugyan tenger volt valamikor? Lehet. És nem igaz, hogy nincs viz a Szaharában, igenis van! — a homok alatt — van! — csak meg kell keresni ,folyók vannak a homok végtelenje alatt. Akárhányszor megesett, hogy mikor kutat futták, a feltörő viz tele volt halakkal. Hogy kerültek ide ezek a halak? A folyók sodra hintáztatta őket idáig... Tenger. Szahara-tenger. Ilyenkor estefelé arany-tenger s az erődök rajta a hajók. A légionisták meg tengerészek. Az igazi matrózokat haláluk után a tengerbe temetik, a Szahara tengerészeit pedig Elek önkéntelenül kissé hátrább húzódott, mintha félne a sivatagtól, mely úgy tárulkozott ki a napnyugtában, mint telhetetlen, szereleméhes asszony szelid kedvese vágya előtt. — Micsoda színek! — gondolta s parafasisakját jobban szemére igazította. — Minden elvesző árnyalatért kár. Meg kellene örökíteni, jó volna egy fényképezőgép. Ámbár a színek úgyse látszanának... Á, butaság, fényképezni... mit érnék vele? Kinek csinálnám? Magamnak? Én úgyis látom. Akkor hát kinek? Miért? Hazakerülök egyszer? Aligha. Innét? Nem. Nem.:: De mondjuk, hogy hazajutok... még mindig, — kinek? Apáéknak. Na, rendben van, jó apáéknak. (Folyt, köv.) Uj gyermekjáték szériák nagy válasziékban Kalászra is olcsó áron Szántónál Széchenyi íér ll.í)MMz< FILM Botrány a íurfon (A Belvárosi .Mozi bemutatója') „Aki napjainkban nevettetni tud, annak nyert ügye van" — mondta nemrégiben egy kitűnő magvar komikus. Az uj Metro-vigjáték is, — amelyet a Belvárosi Mozi mutatott be pénteken —, a neveltetés jegyeben készült, még pedig mesteri kézzel. A nevettetésnek ma élő három nagy művésze, Gaucso, Csikó és Harpó vitte szédületes tempóban a filmet. A liárom művész, a bukdácsolások, fonák helyzetek, groteszk mozdulatok pompás kakofoniáján keresztül mély emberi tartalmat érzékeltetett és pedig nem a hélkö/.ngpi bohóckodás triviális eszközeivel. Kiderült, hogy Gaucsó a legkacagtatóbb táncoskomikus, Csikó bravúros zenehumorista és Harpó nagyszerű zsoké. Az ö teljesítményük mellett, a többi szereplök' kissé háttérbe szorulnak, bár azoknt is kiiü- " n választolták össze. —0o0— 4 „könyvelő" ur A magyar filmek sorában természetcsen részt kér „A falu rossza" cimü darab is, amelyet a nyáron készítettek Boldog község cigánynegyedében Pásztor Bélának, az Unilas budapesti filmgyártó cég igazgatójának rendezése mellett. Pásztor Béla maga mellé vette segédrendezőnek Pálóczy Lászlót, aki kezében a forgató könyvvel állandóan ott állt a filmfelvevő gép előtt és amikor egy-egy jelenet elkészült, a forgató könyvben lapozgatva mutogatta Pásztor Bélának, a rendezőnek a kővetkező jelenetet: A filmhez nagyon sok cigány kellett, akiknek nagyon tetszett a felvétel és folyton rajta akartak lenni a filmen, akkor is, amikor rájuk semmi szükség nem volt. Pásztor Béla többször idegesen elzavarta őket, de egy fiatal, jóképű cigánykölvök mindig belement a legnagyobb jelenetbe is, ugy, hogy elrontotta a felvételt. Természetesen Pásztor Béláék nagyon bosszankodtak emiatt, de nem tudtak semmit sem csinálni: egyebet, minthogy állandóan szemmel tartották a cigányokat és kizavarták n képből. Amikor Göndör Sándor magához szoritja szerelmesét, a cigánykftlyök vigvorgó fekete; pofájával megint belement a képbe. Pásztor Béla haját lépte dühében, Pálóczy László pedig rákiáltott a kölyökre: — Takarodsz el innen! Kgy nagyobbik cigánygyerek ugrott oda és húzta el a kép elöl a gyereket. Rámutatott Pálóezyra és fedőleg szólt oda a kölyöknek: — Gyere már onnan, ha a könyvelő ur mondja! B élyeggyüiiemeoyeüei, pénzes levélen érkezett bélyegeket masaa áron veszem. BÉLYEGKERESKEDÉS, Lém téren. (Iskola ucca 29.) Petőfi összes köTíeményei díszes | gn egé«z vászonba Kötve Mesés- és képeskönyvek nany valasxiéKban ötven fillér darabontét álban KapfjatóK. VételKény sxer nincs. \ Üunqárfa SHjquaiiun • i (Böngészde) Kigyó ucca 6. szám.