Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-15 / 285. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1937. december I">. Év! részletfizetésre Rádió, heréhpár> Gyermekkocsik, gramofonlemezek legolcsóbb forrása. Javitómiihely. varrógén Dcm OépórMldZ. • Délmag yarorn dg regényé MÉGIS ÉLEK rfa Rutllabdnye? Elemér. Hajnalban indultak. Jensen kapitány, akit parancsnokul kaptak, sovány, magas, kékszemű ember volt; norvég. Ugy hirlett, régi sivatagi róka, már második évtizedét tölti a légióban és nagyon ismeri az arabokat. Egyébként nem igen tudtak felőle sokat, hiszen alig pár nappal az indulás előtt látták először. A hadnagyok ezredbéliek voltak. Útjuk végső állomását a tisztek sem tudták. — Majd csak Tlemcenben igazítanak el végleg bennünket, — felelte Laurent Elek kérdezösködésére. •— Tlemcenig vonaton mentek. Egy hetet töltöttek itt s az egész különítményt beoltották chininnel, amihői aztán kivilágosodott, hogy délnek mennek, be a Szaharába. A chinin injekció nem gyerekjáték: éget, mint a tűz és csíp, mint ezer bolha; ujjnyihosszú tűt döfnek merőlegesen az emberek farába s legény legyen, aki negyvennyolc óránál hamarébb lábra áll utána. Eleknek még ennyi is kevés volt, négy napig tartott, amíg a púp teljesen eloszlott a fenekén. Dehát ami egyszer muszáj, az muszáj. Inkább négy napig így, mintsem örökre nyavalyásán. Elek általában valami lanyha egykedvűséggel fogadott mindent, mintha mar rosszabb nem jöhetne. Arra is csunán vállát vonogatta, hogy innen gyalog folytatják- .utjukat. Tlemcenben egy géppuskás osztag csatlakozott hozzájuk, azután- elnyelte őket a homokóceán. Mentek. Hogy hová ? — a térképen hasztalan keresték. Elég, ha Jensen kapitány tudtta. Ezek a sivatagba rejtett, erődnek csúfolt kis kőszigetek az áltatnlános térképeken nincsenek feltüntetve. Az erőd több napi járásra lehetett, ezt abból sejtették, mert kenyér helyett kétszersültet kaptak s tiz húskonzervet fejenként. Napiéira kettőt. Tehát könnyű volt a számítás.:. Mentek nappul és mentek féléjszaka. A nap pedig, mintha megveszett volna, ilyen erősen talán sohasem sütött, — vagy errefelé mindig így van? — olvadt hőség hömpölygött alá a földre, a levegő valósággal izzott s részegen tántorgott a menetelő oszlop körül. Nulláslisztre emlékeztető, tapadó, nligszemcsés mész-fehér por kavargott; fülüket, orrukat eltömte, bőrüket felmartn, megsebezte, tüdejükben sárrá oldódott. Sültek, akár kenyér a kemencében. Jensen kapitány mindjárt nz elején leparnneáolta tisztiéit a lovakról. — Ez nem gyakorlótér, uraim. Itt példát kell mutatni a legénységnek. — Elek tisztán hallotta, amikor ezt mondta és azt is látta, hogy rendelkezésére a fiatalabb tisztek összenéztek s csak kényszeredetten engedelmeskedtek. Ettől kezdve Jensen maga diktálta a tempót. — Ez már ember, •— súgta Elek Laurentnak. — A többiek emberek, — vélte Laurent. — Ez nem ember ..: ez katona ... Nyugodtan rábízhatjuk magunkat. —- Második nap délután már alig vonszolódtak, talántán még a fűszálban is megbotlanak, ha lett volna fűszál. De pem volt, Semmi sem volt, csak homok, szelek köszörűkövén élesre fonődött porszemek, melyek egész az egyvelőkig hatoltak. Lihegtek, fújtak, mint a beteg hornyuk. Egyesegyedül Jensen kapitány birta változatlanul. Épekeljünk, fiuk. Ugy könnyebb lesz, — mondta s dörmögő, mély hangján közkedvelt indulót igyekezett rájuk erőszakolni. Példáiét kevesen követték, azok is hamisan, nyekergősen:." Estetájt aztán hirtelen szél kerekedett. Az ólomnehéz levegő pillanatok alatt szinte cseppfolyóssá ritkult, hogy ember cs állat, még az öszvérek is fuldokolva szedték a lélekzetet. Örvénylő légtölcsérek égig szívták a homokhegyeket, hogy jóval távolabb ismét visszaköpjék a vonagló, rázkódó pusztaság mellére. Valaki sírt. Mások szűköltek, mint döglődő kutyák. Megint mások káromkodtak. Az öregek azt mondták: ez a számum... Számum.' Az arabok azt tartják, hogy ilyenkor a sivatagba pusztult lelkek lázadnak fel az élők ellen. Ök fújnak, ők fojtogatnak, ők nyerítenek. — Álljt — Lehetetlenség volt tovább menni. Jensen kapitány magához hivta a tiszteket és altiszteket s táborozásra alkalmas helyet kerestek. Kardját leszúrta egy aránylag szilárdnak tűnő domb tövében, széles mozdulatokkal valamit magyarázott, őrmesterek rohantak: — sátrakat felállítani! — egy-kettőre feszültek a ponyvák, a tiszthelyettes kijelölte az őrszemeket és a hőségben is vacogó emberek összecsuklottak, mint az üres zsák. — Te, ismersz engem? — érintette meg De-Grott Elek vállát. — Elek gyanakodva ránézett: részeg ez, vagy mi? — Elment az eszed? — kérdezte s csodálkozott. hogy nem érez rajta alkoholszagot. — Ha ismersz, akkor mondd meg, hány óra, — hajolt közel füléhez a belga. — Hány óra? Öt? Félhatkor vár a szeretőm. — Elek a földre teritett pokrócra mulatott: — feküdj le, lázad van, aludj — mondta s közben arra gondolt: milyen furcsa a szeme, hogy fénylik, hogv lobog, pupillái mekkorára tágultak és félrebeszél; — igyekezett lenyomni De-Grottot: — hallgass rám, feküdj le, na, ne okoskodj. _->- De-Grott fogát vicsorította s nevetett egyszerre. — Nem hallottad, hogy vár a szeretőm? Hányszor mondjam? ... Nem vagyok beteg, nem ... — ^mellét döngette — szép asszony vár..T engem vár . T. — szörnyűségesen remegő tenyerét hangfogónak használta, úoy suttogta, — ennek a bitang kanitánynak a felesége vár... de el ne árulj, mert megöllek... — Eleken, mint a villám cikkázott keresztül: szentisten, ez megőrült! Már előzőleg észrevette. hogy De-Grott körül valami nincsen rendben, regoel óta figyelte, beszélt magában s igen, ilyenformán biztos, hogy jól látta, nvelvöltögetése csakugyan Jensennek szólt. Megbolondult.:: Segítségért kiáltott, hogy lefoghassák. A többi szempillantás alatt pergett le. De-Grott felkopta fegyverét, elbődült, hangja olyan volt, akár a sebesült nagyvad üvöltése, — nem kaptok meg élve .: . dögök... — vérfagyasztóan hahotázott, — hahahaha — és belelőtt a szájába. Rögtön meghalt. Mik'or Jensen kapitánynak jelentették az esetet s odajött a holttesthez, merev, komor arccal legyintett: -— cafard — mint aki az ilyesmihez régen hozzászokott. Sokan nem értették. — Mit mond? Mi az a cafard? - Tipikus afrikai betegség, melynek a számum egyik bacillushordozója. Ez a kegyetlen, gyilkos szél megbontja a lélek rendjét, felkavarja, mint ahogyan a homokot is felforgatja, a tegnap még egészséges ember kedélye megbomlik s ebben a kedélyhullámzásban az egyik öngyilkos lesz, a másik gyilkol, a harmadik ... szóval, t>o, értitek? ez a cafard... — Dc-Grottot ottan helyben eltemették, az omlós homokban vetettek neki örök ágyat, hogy talán a legközelebbi számum már kitakarja éhes keselyük örömére. Mir^ az élelmezési őrmester maradék' konzervjeit számbavette, három hiányzott. Aa emberek közt is vannak keselyük. Hajnali őrségváltáskor egy őrszemet is hajva találtak. De ennek arab tőr metszette el a nyakát. És senki nem látott, nem hallott semmit. A halottnak eltűnt a puskája a minden tölténye. (Folyt, köv.) Drága a fa Fafűtéses cserép- és vaskályháját rahflSS9 át kőszén tüzelésre és fűtésre. Takaréktűzhely !>«•••»'8 Lederer János kályhás m., Petőfi S. s.-ut 2. ar MAKÓ XII. 15. Egy éjszakai nyilas attrocitás a járásbíróság előtt. Könnyű testisértés vétségével vádoltan állott kedden a makói járásbíróság büntetőbirája előtt Szabó Ferenc 36 éves géplakatossegéd, a makói nyilasok egyik vezére. A vád szerint november 13-án este fél 9 óra tájban K o h n Mórnc Eötvös-uccai lakos fivérével, G u tt m a n n .Izidor 21 éves kereskedővel együtt ment hazafelé. Útközben három fiatalember ment el mellettük, akik feltűnően megnézték az asszonyt és fivérét, majd visszafordultak s melléjük érve az egyik közülük gumibotot rántott elő s azzal Kohn Mórnc karján teljes erejéből végigvágott. A váratlan támadásra az asszony és fivére segítségért kiáltottak, inirc a támadók elmenekültek. A megtámadott asszony és fivére a gumibotos fiatalemberben Szabó Ferencet ismerte fel. de a segélykiállásra összefutó uccabeliek közül Lueger Mózes és Dód inger Mózes is egy lámpa világosságában határozottan felismerte Szabót. A váddal szemben Szabó Ferenc mindent tagadott s alibibizonyitást ajánlott fel. tanukat jelentve be, akik igazolhatják, hogy a kérdéses időben ő nem lehetett az Eötvös-uccábnn. A biróság a vád tanúinak kihallgatásával azonban bizonyítottnak vette aa cetet s Szabó Ferenc bizonyifáskiegészitési kérelmét elutasítva, feltűnően durva becsületsértés vétségében találta őt bűnösnek. Ezért 30 napi fogházbüntetésre itélte, ami ellen Szabó Ferenc fellebbezési jelentett be. Lassan gyűlnek a szeretetadományok. A szegénvgondozó bizottság karácsőnyi adománygyűjtő akciója vasárnap indult meg. A házról-házra járás utján történő gyűjtést az idén is a cserkészfiuk vállalták. Az első nap eredménye szomorú visszaesést mutat a tavalyi gyűjtéshez képest, amit az általános gazdasági helyzet javulása folytán sem menteni, sem indokolni nem lehet. Csak az a remény biztathatja az illetékeseket és a gyűjtés fáradtságos munkáját végző cserkészeket, hogy az első nap kivételes véletlen folytán hozott ilyen kivételesen gyönge eredményt. A városi tisztviselőknek vissza kell fizetniük a feltételesen felvett működési pótlékot. Évekkel ezelőtt a városi tisztviselők számára működési pótlékot folyósított a város, amelv cimen több, mint 9000 pengőt fizettek ki addig, amig a felsőbb halóságok azt törvényes alap hiányában beszüntették s egyben elrendelték a már. felvett őszszegek visszafizetését. Az érdekelt városi tisztviselők a képviselőtestülettől halasztást kérlek a visszafizetésre, amit a polgármesteri javaslat meg is adott volna. A hétfőesti közgyűlés azonban dr. Bccsv Bertalan indítványára elvetette a polgármesteri javaslatit s kimondotta, hogy a tisztvi seiőktöl a most megszavazott fizetésemelés 20 százalékát fogja liavonkint levonni a felvett működési pótlékok letörlesztéséig. Anyakönyvi hirek. Házasságra jelentkeztek: Bajusz József Török Ilonával, Karakas Ferenc Igaz Máriával, Bakai János Bagaméri Juliannával. Elhalt: Igaz Pál Gt éves (Berzsenyi u. 54.) Cseinetietiröbél, mazsola, mogyoróból, rizskása hurkának való. Szaloncukorkák minden mennyiségben a legolcsóbb árakon vásárolhat CSIKÓSNÁL, Tisza Lajos-körut és Attifa-ucca sarok, 218