Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-14 / 284. szám

a DÉlMAfiY ARORSZAG Kedd, 1937. december 14. MÉGIS ÉLEK rt« tmtVokányl tl«wdr, — A kántor sokáig rázza a kezét. — Szivből gratulálok, a próbán nem ment ilyen lói, most remek volt, van még sok hasonló kottája ? nincsen ? einyo, ejnye, nem tudna szerezni ? — Nem! Nem [ Elég volt. — De mondja, monsieur Udvari, miért érzékenyedett el ? Mitől ? — Az abbé is ezt kérdi: Miért sirt ? miről szól ez az ének tulajdonképpen ? — Juj, nnn. Előbb nem tudták kérdezni? — gondolja Elek, ámde nem törődik semmivel, azt sem bánja, hogy esetleg a pap összeszid­ta, amiért francia templomban idegen ország boldogulásáért fohászkodott, mély lélekzetet vesz s becsületesen, hiven fordítani kezdi a szöveget, ahogyun tudja. A pap nem harag­szik meg. Mikor Elek végez a fordítással, megsimogatja. — Már értem, fiam. — Ké­sőbben azt mondja : gyönyörű ének, vájjon nem lehetne francia szöveget irtti hozzá ? — ehetne, hogvn", — bizonvkodik Elek és le­hajol s megcsókolja az abbé kezét. Olyan az egész, mintha álmodná. És aznap még sok­szor felteszi magának a kérdést: mi lesz be­lőlünk ? Hazamegv. bezárkózik az iroda mel­lett levő kis szobába. Senkivel sem óhajt ta­lálkozni. Sötétre csukja a zsalukat, 50. A napihírek közül rövid egv hónap alatt nz újságok első oldalára került Abd-el-Krim neve. Először senki sem vette komolyan en­nek az ismeretlenségből felbukkant népve­zérnek a mozgolódását, csak mosolyogtak rajta. De aztán megindultak a jelentések, in­nen is, onnan is lázadások híre érkezett, ka­ravánok tűntek el nyomtalanul, biztonságos­nak vélt vidékeken őrségeket mészároltak le titokzatos módon ismeretlen tettesek, a vá­rosokban merényleteket kíséreltek meg, a marokkói korluányzó palotáiéban tűz ütött ki, máskor véres csomagot hagytak a kapu előtt: egv hadnagy levágott fejét, — s eze­ket már lehetetlenség volt ölhetett kezekkel tűrni, A hírlapok cimbetüi mindegyre kövé­redtek. — Ahd-el-Krim Marokkóban ki akar­ja kiáltani az önálló arab császárságot; — tengertől a sivatag belsejéig minden lángol; — idegen hatalom keze a háttérben; — Abd­el-Krimnek már kétszázezer embere van; — egy elfogott banda tornainál orosz gyártmá­nyú fegyvereket és töltényeket találtak; — Franciaország nem tűrheti tovább a banditiz­must I Sürgősen le kell számolni Abd-el­Krimmel I Nemzeti becsületünk forog koc­kán ; akasztófára Abd-el-Krimmo]; — az egész felkelés a szovjet müve; — nem sza­bad késlekednünk ; — a büntető expedíció azonnal irtdulion útnak ; - nem várunk to­vább Hí .— Egyszerre háborús láz kerítette hatalmába a hivatalos köröket s a polgársá­got egyaránt. A kaszárnyában veszedelmesen fogyni kezdett a létszám. Naponta utratettek egy-egy különítményt. Laurent azt mondta Eleknek : na, pajtás. nemsokára mi is me­gyünk ám — örülni látszott. Elek csak hüm­mögött, pedig ha szigorúan vizsgálta magát, ő is inkább örvendett ennek a fordulatnak: az élet úgyse ér semmit, — elveszítette Ka­mil'át és vele mindent elvesztett; hát nem mindegv akkor ? Legiobb igyekezetével vé­gezte Chanraud mellett a dolgát, Chanraud változatlanul sokat dörmögött, türelmetlenül kiabált. A századost hirtelen visszarendelték az anyaországba, örömében száz frankot adott Eleknek ... nyugodtan fogadja el, meg­érdemli, igen, értem, de ezt ne vegye ugy, világért sem akarom megsérteni, tegye szé­nen zsebre és gondoljon rám szívesen... A liszteknél általában nagy változások estek, rengeteg uj tiszt vonult b® s a századoknál majd mind kicserélődtek.. Az étkezdében csaknem állandóan folyt a mulatozás, mindig búcsúztattak valakit, reggelig szólt a zene, pezsgősüvegek durrogtak, mintha még egy­szer utoljára ki akarnák magúkat tombolni és a vad duhajkodások mögött ott lapult a kér­dés : ki tudja, meddig élünk ? Elek jól ismerte már ezt a hangulatot otthonról, háború alatt is igy volt, szakasztott igy. Egy ilyen mámo­ros éjszaka után történt, hogy Tremiseau hadnagy hajnalban, kivont karddal, mezíte­lenül lovagolt végig a városon; négy nap múlva lényegesen csökkent jókedvvel a Sza­hara felé utazott. És előbb-utóbb mindenki­re rákerült a sor. Elek egy alkalommal me­gint hibázott parancsirás közben és Chanraud *üstént fülének ugrott. — Hallja, maga, hát ez gyalázat. Magával képtelenség együtt dolgozni... Ideie. hogv uj írnokot kapjak ldei«. Ha a jövő héten nem kerülne menetb* rögtön leváltatnám .. Addig szedje össze magát, annyit mondok, mert... — csapko­dott, mint a veszett. A tintatartó vitustáncot járt az asztalon. — Szóval, a jövő héten, nna, — gondolta Elek s szinte megkönnyebbül­ten sóhajtott. — Mit sóhajtozik ? Nem tet­szik ? — Dehogynem. Miért ne tetszene ? Mi­csodaaa ? Megőrült ? Tudja maga egyáltalán, mi készül itten... Ismeri a Szaharát és is­meri az arabokat ? Van fogalma róla, hogyan harcolnak ? ... Fenéket van. Azt sem tudja még, mi az a légió. Az i£azi tánc most kez­dődik, — már envhült a hangja, mar köhö­gött, — khö... khö... most kezdődik... az az igazi idegenlégió, — cukrot dugott a szá­jába. — És ne örüljön előre, hátha nem is fog elmenni... Majd megpróbálok valamit csi­nálni. Esetleg sikerül... Sajnálnám, ha el­vinnék tőlem; megszoktam, hogy mellettem legyen s különbenis, nem magának való hely az ottan, veszedelmes hely... De ha ezentúl nem üpyel jobban a munkájára, hát... — Az­tán hiába szaladgált napokig, csak nem érte el célját, Elek bentmaradt a menetszázad­ban. Laurent sokkal ügyesebb volt Chanraud­nál; keresztülvitte, hogy Elek az ő szakaszá­hoz kerüljön, habár eredetileg másfelé irá­nyították Kicseréltette egy másik káD'árral, isrv lett Elekből Laurent őrmester helyettese. Velük voltak még Jeropkin Sztyepán, oki időközben szintén előlépett, a káplár-iskola elvégzése után és De-Grott. a belga. A hires Jeropkin-trió tehát háromfelé szakadt. Pjo­trt mindiárt az eleién elvitték, a vén Alexan­drevics Ivánt pedig nem hántották, továbbra is meghagyták a csirizesek. Vantnfások ge­nera'isszimuszárak a cioészmühelvben. Utol­só estéjüket természetesen vele töltötték. Elek azonban előbb felkereste az abbét, tőle is el akart köszönni. Az abbé szívesen fo­gadta, barátságoson elbeszélgettek. Ígérte, hogv imádkozni fog Elekért; — valami kü­lönös kívánsága nincsen ? — de volna, szent­atyám, ha megengedné ... arra szeretném kérni, engedie meg, hog'r önt értesítsék ab­ban az esetben, ha netalán ... ól:., ó f... — ugyebár, semmit sem lehet előre tudni ... ez itt a szüleim címe, mindig szerettem őket. tó fiuk vo'tnm, végső perceimben is rájuk fo­gok gondolni s még valakire, ez a név annak a lánvnak a neve. akiről meséltem, Vizvárv Kamilla, akit halálom n;'tanntában is áldani, szeretni fogok, egvütt áldom meg anyáék­kal... ezt iria maid meg nekik, atyám ... nem. nem látok sötéten, nem képzelődöm, feltétVnül bizom az isteni kegvplemben. igen, igen de ugve. mégse árt, hogyha az ember minden eshetőségre elké«zi'd ... köszönöm a jóságát főtisztelendő ur és köszönöm, hogy A papot beteghez hivták. Mielőtt el­búcsúztak, kis üveget adott Eleknek aján­dékba. — Lourdesi szenteltvíz, — mondta. — A Boldogságos Szűz vezesse vissza egész­ségesen, fiam, — megölelte s imádságos sza­vakkal keresztet simított homlokára. (Folyt, köv.) Kerékpárosok! Elsörandli kerékpárokat engedményes ér­ben részletre adom. Gumikat 4« alkatrészeket most filléres SándOFné. Sse-ed, (Kis* O. naiots ti*» i t. Árban kaphat MAKÓ xíi. 14. Ujböl emelték a hagyma érét A makói hagyma karrierje Londonban egyre nagyobb tempót vesz, aminek bizonysága, hogy a hagymaegykéz szinte napról-napra kénytelen emel­ni uz árat. Szombaton következett be az az intéz­kedés, amely az első-, másod- cs harmadrendű hagyma árat 13 pengő 20 fillérre emelte és hét­főn már ujabb emelést közölt a Külkereskedelmi Hivatal, amely szerint keddtől kezdve a makói ex­porthugyma minimális termelői ára 11 pengő 80 fillér. —ooo — Filharmonikus hnngversenv, A makói Zene­kedvelők Egyesülete vasárnap a vármegyeháza nagytermében zene- és énekkari hangversenyt rendezett. .1 latolcsy Margit zenekari ' kísérettel Handel: Xcrxes operájából egy áriát adott elő, zongorakísérettel pedig klasszikus dalokat éne­kelt. Legnagyobb sikerét Sásdi Manka Székely ringatójával érte cl. A filharmonikusok Rachu­saninov Prclud-iének előadásával igazolják, hogy komoly zenei feladatokra is hivatottak. A Belvá­rosi Református Énekkarnak, Czirják István ve­zényleté alatt szép sikere volt Kodály- és Bartók­: kórusok előadásával, valamint Brahms Bölcsó­daiával. A kövegyi orosz kalandja. Zoren Ivén volt orosz hadifogoly, aki Kövegyen telepedett le, pénteken bement a makói hetipiacra és az ócs­kapiacon vásárolt egy pár csizmát. Hazamenő­ben összeismerkedett egy makói fiatalemberrel, akivel betért egy kocsmába. Italozás közben az orosz uj ismerőse eltűnt, de vele eltűnt a mosti vásárolt csizma is. Vasárnap ujból bemént Zoren Iván Makóra, hogy megkerejse a csizmával el­tűnt ismerősét. Az ismerőst ugyan nem találta, de az ócskapiafcon, ugyanannál az árusnál, aki­től pénteken megvette, olt találta a pár csizmát. Rendőrt hívott és az árus elmondotta, hogy egy ismeretlen ember hozta vissza a csizmát azzal, hogy barátjának szűk lett s feláron is vissza­adja. A fele vételárat meg is kapta. A kalandos csizmavásár károsultjának feljelentésére a rend­| őrség megindította a nyomozást. Hárman egy asszony ellen. Nagy Gizella 54 éves cigányasszonyt szombaton fejsérüléssel szál­lítottak be a makói közkórházba. Áz asszony ki­hallgatásakor azt adta elő, hogy Nagy Sándor, Balázs János és Balázs Péter földeáki lakosok az uccán megtámadták és megverték. A sérült cigányasszony vallomása alapján az eljárás meg­indul*. Munkásszerrnesétlenség a nagylaki kendergiár. ban. Szögi Gvuláné 35 éves nagvl iki kender­gyári munkásnö a zsinórozó teremben dolgo­zott. A felügyeletére bízott gép ruhája ujját el­kapta s karját a kerekek közzé rántotta, ugy, hogy a szerencsétlen asszony karja eltörött, ar­cán is súlyos sérüléseket szenvedett. Szögi Gyu­lánál beszállították a makói kórházba. Anyakönyvi hirek. Házasságot kötöttek: Né­meth Pál I). Nagy Etellel. Elhaltak: Törők Pé­ter 79 éves (Apaffy-ucia 16), Rakó Istvánné. Nag\* Anna 76 éves (Alma-ucea ".), Oláh János 55 éves (Báró Erdélyi-ucca 36.). Rendőri hirek. Matheser Jenő gyógyszerész feljelentést lett a makói rendőrségen ismere'len tettes ellen, aki az éjszaka Apaffy-ueeaí gyógy­szertárnak ajtajáról a védőrácsot lelopta és elvitte. Kádár Sándor Hosszu-ueca 66. j,zánl alatti házáról 5 méter hosszban az esőcsatornái lelopták — özv. Fodor Mihályné Kápolna-uccai lakos udvaráról az éjszaka 9 tvukot elloptak. — Bárányi Istvánné Királyhegyesl-uti lakos fel­jelentést telt a rendőrségen, mert F.fel nevü leánya télikabátját a gazdasági iskola folyosó­í járói ellopták.

Next

/
Thumbnails
Contents