Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-14 / 284. szám

a DÉlMAfiY ARORSZAG Kedd, 1937. december 14. MÉGIS ÉLEK rt« tmtVokányl tl«wdr, — A kántor sokáig rázza a kezét. — Szivből gratulálok, a próbán nem ment ilyen lói, most remek volt, van még sok hasonló kottája ? nincsen ? einyo, ejnye, nem tudna szerezni ? — Nem! Nem [ Elég volt. — De mondja, monsieur Udvari, miért érzékenyedett el ? Mitől ? — Az abbé is ezt kérdi: Miért sirt ? miről szól ez az ének tulajdonképpen ? — Juj, nnn. Előbb nem tudták kérdezni? — gondolja Elek, ámde nem törődik semmivel, azt sem bánja, hogy esetleg a pap összeszidta, amiért francia templomban idegen ország boldogulásáért fohászkodott, mély lélekzetet vesz s becsületesen, hiven fordítani kezdi a szöveget, ahogyun tudja. A pap nem haragszik meg. Mikor Elek végez a fordítással, megsimogatja. — Már értem, fiam. — Későbben azt mondja : gyönyörű ének, vájjon nem lehetne francia szöveget irtti hozzá ? — ehetne, hogvn", — bizonvkodik Elek és lehajol s megcsókolja az abbé kezét. Olyan az egész, mintha álmodná. És aznap még sokszor felteszi magának a kérdést: mi lesz belőlünk ? Hazamegv. bezárkózik az iroda mellett levő kis szobába. Senkivel sem óhajt találkozni. Sötétre csukja a zsalukat, 50. A napihírek közül rövid egv hónap alatt nz újságok első oldalára került Abd-el-Krim neve. Először senki sem vette komolyan ennek az ismeretlenségből felbukkant népvezérnek a mozgolódását, csak mosolyogtak rajta. De aztán megindultak a jelentések, innen is, onnan is lázadások híre érkezett, karavánok tűntek el nyomtalanul, biztonságosnak vélt vidékeken őrségeket mészároltak le titokzatos módon ismeretlen tettesek, a városokban merényleteket kíséreltek meg, a marokkói korluányzó palotáiéban tűz ütött ki, máskor véres csomagot hagytak a kapu előtt: egv hadnagy levágott fejét, — s ezeket már lehetetlenség volt ölhetett kezekkel tűrni, A hírlapok cimbetüi mindegyre kövéredtek. — Ahd-el-Krim Marokkóban ki akarja kiáltani az önálló arab császárságot; — tengertől a sivatag belsejéig minden lángol; — idegen hatalom keze a háttérben; — Abdel-Krimnek már kétszázezer embere van; — egy elfogott banda tornainál orosz gyártmányú fegyvereket és töltényeket találtak; — Franciaország nem tűrheti tovább a banditizmust I Sürgősen le kell számolni Abd-elKrimmel I Nemzeti becsületünk forog kockán ; akasztófára Abd-el-Krimmo]; — az egész felkelés a szovjet müve; — nem szabad késlekednünk ; — a büntető expedíció azonnal irtdulion útnak ; - nem várunk tovább Hí .— Egyszerre háborús láz kerítette hatalmába a hivatalos köröket s a polgárságot egyaránt. A kaszárnyában veszedelmesen fogyni kezdett a létszám. Naponta utratettek egy-egy különítményt. Laurent azt mondta Eleknek : na, pajtás. nemsokára mi is megyünk ám — örülni látszott. Elek csak hümmögött, pedig ha szigorúan vizsgálta magát, ő is inkább örvendett ennek a fordulatnak: az élet úgyse ér semmit, — elveszítette Kamil'át és vele mindent elvesztett; hát nem mindegv akkor ? Legiobb igyekezetével végezte Chanraud mellett a dolgát, Chanraud változatlanul sokat dörmögött, türelmetlenül kiabált. A századost hirtelen visszarendelték az anyaországba, örömében száz frankot adott Eleknek ... nyugodtan fogadja el, megérdemli, igen, értem, de ezt ne vegye ugy, világért sem akarom megsérteni, tegye szénen zsebre és gondoljon rám szívesen... A liszteknél általában nagy változások estek, rengeteg uj tiszt vonult b® s a századoknál majd mind kicserélődtek.. Az étkezdében csaknem állandóan folyt a mulatozás, mindig búcsúztattak valakit, reggelig szólt a zene, pezsgősüvegek durrogtak, mintha még egyszer utoljára ki akarnák magúkat tombolni és a vad duhajkodások mögött ott lapult a kérdés : ki tudja, meddig élünk ? Elek jól ismerte már ezt a hangulatot otthonról, háború alatt is igy volt, szakasztott igy. Egy ilyen mámoros éjszaka után történt, hogy Tremiseau hadnagy hajnalban, kivont karddal, mezítelenül lovagolt végig a városon; négy nap múlva lényegesen csökkent jókedvvel a Szahara felé utazott. És előbb-utóbb mindenkire rákerült a sor. Elek egy alkalommal megint hibázott parancsirás közben és Chanraud *üstént fülének ugrott. — Hallja, maga, hát ez gyalázat. Magával képtelenség együtt dolgozni... Ideie. hogv uj írnokot kapjak ldei«. Ha a jövő héten nem kerülne menetb* rögtön leváltatnám .. Addig szedje össze magát, annyit mondok, mert... — csapkodott, mint a veszett. A tintatartó vitustáncot járt az asztalon. — Szóval, a jövő héten, nna, — gondolta Elek s szinte megkönnyebbülten sóhajtott. — Mit sóhajtozik ? Nem tetszik ? — Dehogynem. Miért ne tetszene ? Micsodaaa ? Megőrült ? Tudja maga egyáltalán, mi készül itten... Ismeri a Szaharát és ismeri az arabokat ? Van fogalma róla, hogyan harcolnak ? ... Fenéket van. Azt sem tudja még, mi az a légió. Az i£azi tánc most kezdődik, — már envhült a hangja, mar köhögött, — khö... khö... most kezdődik... az az igazi idegenlégió, — cukrot dugott a szájába. — És ne örüljön előre, hátha nem is fog elmenni... Majd megpróbálok valamit csinálni. Esetleg sikerül... Sajnálnám, ha elvinnék tőlem; megszoktam, hogy mellettem legyen s különbenis, nem magának való hely az ottan, veszedelmes hely... De ha ezentúl nem üpyel jobban a munkájára, hát... — Aztán hiába szaladgált napokig, csak nem érte el célját, Elek bentmaradt a menetszázadban. Laurent sokkal ügyesebb volt Chanraudnál; keresztülvitte, hogy Elek az ő szakaszához kerüljön, habár eredetileg másfelé irányították Kicseréltette egy másik káD'árral, isrv lett Elekből Laurent őrmester helyettese. Velük voltak még Jeropkin Sztyepán, oki időközben szintén előlépett, a káplár-iskola elvégzése után és De-Grott. a belga. A hires Jeropkin-trió tehát háromfelé szakadt. Pjotrt mindiárt az eleién elvitték, a vén Alexandrevics Ivánt pedig nem hántották, továbbra is meghagyták a csirizesek. Vantnfások genera'isszimuszárak a cioészmühelvben. Utolsó estéjüket természetesen vele töltötték. Elek azonban előbb felkereste az abbét, tőle is el akart köszönni. Az abbé szívesen fogadta, barátságoson elbeszélgettek. Ígérte, hogv imádkozni fog Elekért; — valami különös kívánsága nincsen ? — de volna, szentatyám, ha megengedné ... arra szeretném kérni, engedie meg, hog'r önt értesítsék abban az esetben, ha netalán ... ól:., ó f... — ugyebár, semmit sem lehet előre tudni ... ez itt a szüleim címe, mindig szerettem őket. tó fiuk vo'tnm, végső perceimben is rájuk fogok gondolni s még valakire, ez a név annak a lánvnak a neve. akiről meséltem, Vizvárv Kamilla, akit halálom n;'tanntában is áldani, szeretni fogok, egvütt áldom meg anyáékkal... ezt iria maid meg nekik, atyám ... nem. nem látok sötéten, nem képzelődöm, feltétVnül bizom az isteni kegvplemben. igen, igen de ugve. mégse árt, hogyha az ember minden eshetőségre elké«zi'd ... köszönöm a jóságát főtisztelendő ur és köszönöm, hogy A papot beteghez hivták. Mielőtt elbúcsúztak, kis üveget adott Eleknek ajándékba. — Lourdesi szenteltvíz, — mondta. — A Boldogságos Szűz vezesse vissza egészségesen, fiam, — megölelte s imádságos szavakkal keresztet simított homlokára. (Folyt, köv.) Kerékpárosok! Elsörandli kerékpárokat engedményes érben részletre adom. Gumikat 4« alkatrészeket most filléres SándOFné. Sse-ed, (Kis* O. naiots ti*» i t. Árban kaphat MAKÓ xíi. 14. Ujböl emelték a hagyma érét A makói hagyma karrierje Londonban egyre nagyobb tempót vesz, aminek bizonysága, hogy a hagymaegykéz szinte napról-napra kénytelen emelni uz árat. Szombaton következett be az az intézkedés, amely az első-, másod- cs harmadrendű hagyma árat 13 pengő 20 fillérre emelte és hétfőn már ujabb emelést közölt a Külkereskedelmi Hivatal, amely szerint keddtől kezdve a makói exporthugyma minimális termelői ára 11 pengő 80 fillér. —ooo — Filharmonikus hnngversenv, A makói Zenekedvelők Egyesülete vasárnap a vármegyeháza nagytermében zene- és énekkari hangversenyt rendezett. .1 latolcsy Margit zenekari ' kísérettel Handel: Xcrxes operájából egy áriát adott elő, zongorakísérettel pedig klasszikus dalokat énekelt. Legnagyobb sikerét Sásdi Manka Székely ringatójával érte cl. A filharmonikusok Rachusaninov Prclud-iének előadásával igazolják, hogy komoly zenei feladatokra is hivatottak. A Belvárosi Református Énekkarnak, Czirják István vezényleté alatt szép sikere volt Kodály- és Bartók: kórusok előadásával, valamint Brahms Bölcsódaiával. A kövegyi orosz kalandja. Zoren Ivén volt orosz hadifogoly, aki Kövegyen telepedett le, pénteken bement a makói hetipiacra és az ócskapiacon vásárolt egy pár csizmát. Hazamenőben összeismerkedett egy makói fiatalemberrel, akivel betért egy kocsmába. Italozás közben az orosz uj ismerőse eltűnt, de vele eltűnt a mosti vásárolt csizma is. Vasárnap ujból bemént Zoren Iván Makóra, hogy megkerejse a csizmával eltűnt ismerősét. Az ismerőst ugyan nem találta, de az ócskapiafcon, ugyanannál az árusnál, akitől pénteken megvette, olt találta a pár csizmát. Rendőrt hívott és az árus elmondotta, hogy egy ismeretlen ember hozta vissza a csizmát azzal, hogy barátjának szűk lett s feláron is visszaadja. A fele vételárat meg is kapta. A kalandos csizmavásár károsultjának feljelentésére a rend| őrség megindította a nyomozást. Hárman egy asszony ellen. Nagy Gizella 54 éves cigányasszonyt szombaton fejsérüléssel szállítottak be a makói közkórházba. Áz asszony kihallgatásakor azt adta elő, hogy Nagy Sándor, Balázs János és Balázs Péter földeáki lakosok az uccán megtámadták és megverték. A sérült cigányasszony vallomása alapján az eljárás megindul*. Munkásszerrnesétlenség a nagylaki kendergiár. ban. Szögi Gvuláné 35 éves nagvl iki kendergyári munkásnö a zsinórozó teremben dolgozott. A felügyeletére bízott gép ruhája ujját elkapta s karját a kerekek közzé rántotta, ugy, hogy a szerencsétlen asszony karja eltörött, arcán is súlyos sérüléseket szenvedett. Szögi Gyulánál beszállították a makói kórházba. Anyakönyvi hirek. Házasságot kötöttek: Németh Pál I). Nagy Etellel. Elhaltak: Törők Péter 79 éves (Apaffy-ucia 16), Rakó Istvánné. Nag\* Anna 76 éves (Alma-ucea ".), Oláh János 55 éves (Báró Erdélyi-ucca 36.). Rendőri hirek. Matheser Jenő gyógyszerész feljelentést lett a makói rendőrségen ismere'len tettes ellen, aki az éjszaka Apaffy-ueeaí gyógyszertárnak ajtajáról a védőrácsot lelopta és elvitte. Kádár Sándor Hosszu-ueca 66. j,zánl alatti házáról 5 méter hosszban az esőcsatornái lelopták — özv. Fodor Mihályné Kápolna-uccai lakos udvaráról az éjszaka 9 tvukot elloptak. — Bárányi Istvánné Királyhegyesl-uti lakos feljelentést telt a rendőrségen, mert F.fel nevü leánya télikabátját a gazdasági iskola folyosóí járói ellopták.