Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-13 / 259. szám

DÉLMAGYflKOKSZAG Szombat, 1937. nov. 13. Politikai napilap XIII. évfolyam 259. sz. Alláshalmozás A polgármester fokozatosan elbocsájtja a városi üzemektől azokat az alkalmazottakat, akik valamilyen elmen és valamelyik közpénztárból nyugdijat is kapnak, akiknek a megélhetését tehát nem kizárólag a városi üzemeknél élvezett fizetés biztosítja. A belügyminiszteri rendelkezésen alapuló polgármesteri intézkedést bizonyára mindenki örömmel és megnyugvással veszi tudomásul, hiszen ezzel nagyon régi és nagyon jogos követelés teljesül: aZ elhelyezkedni nem tudó, az állástalanul tengődő fiatalság követelése. Megértés és helyeslés fogadja ezt az intézkedést a társadalomnak abban a rétegében is, amely közvetlenül nem érdekelt benne, de amelynek van érzéke a szociális problémák iránt, amely a legnagyobb nyugtalansággal szemlélte az ál'áshalmozások és a jövedelemhalmozások ellen folyó harc meddőségét. Most tehát távoznak a város szolgálatából azok az üzemi alkalmazottak, akik számára az a városi pénztárból húzott fizetés csupán a nyugdíj kiegészítése volt, de nem egyedüli biztos itéka a megélhetésnek. Távoznak azok, akik szamára az üzemeknél élvezett fizetés egykét árnyalattal kevesebb élet-gondot, egykét egységgel kisebb élet-nehézséget jelentett. Senki sem hiheti, bogy a kisvasút bakterházaiban eddig nyugalmazott államtitkárok, miniszteri tanácsosok, állarr\vasuti üzletIgazgatók, főfelügyelők, vagy egyéb ötödik fizetési osztályban nyugalmazott köztisztviselők teljesítettek szolgálatot. A kisvasút alsótanyai bakterházaiba leginkább egészen alacsony fizetési kategóriában nyugdíjazott kisemberek helyezkedtek el. hajdani pályafelvigyázók, segédtisztek, kalauzok, vagy vonatvezetők, akiknek a nyugdija nem igen, vagy alig haladta meg a havi száz pengőt. Az ötödik, vagy a hatodik fizetési osztály nyugdíjasai sohasem ambicionálták a kisvasút szerényen dijazott szolgálatát, mindig megelégedtek egy-egy újonnan kreált rokonhivatal, vagy intézmény elnöki, vezérigazgatói, elnökigazgatói méltóságával is. A kisvasút szerényen díjazott állásait teljes készséggel engedték át azoknak, akik ezekkel a szerény fizetésekkel pici nyugdijukat kerckithették ki sokszor a tisztességes létminimumig, esetleg néhány pcngőcskével a létminimum fölé. Helyeseliük a polgármester intézkedését, mert tisztában vagyunk annak jelentőségével. Tudjuk jól és velünk együtt tudja mindenki, hogv a nyugdijat is élvező üzemi alkalmazottak elbocsájtásával mu n k a h e • lyek üresednek meg, lehetőség kínálkozik néhány u j e x i s t e n c i a megalapozására. kikötő nyilik néhány reménytelenül hánykolódó élethaió előtt. És tudjuk azt is, hogy az elbocsáitott kisnyugdíjasok az üzemeknél élvezett kisfizetés elvesztése következtében sem halhatnak ében, mert az éhenhaJástód megmenti őket a — n y u g d i j. De azért, mintha valami hiba csúszott volna a sorrendbe. Mintha nem ott kezdték volna el a dolgot, ahol el kellett volna és sokkal eredményesebben el lehetett volna kezdeni. A kisvasúitól clbocsájtott minden kis nyugdiias belvére legfeljebb egv ál láskeresőt állithaunk, mert egyetlen olyan elbocsájtott, vagy elbocsájtandó nyugdíjasa sincs a város üzemeinek, akinek a felszabaduló, fizetése egynél több uj alkalmazottnak elegendő lenne. Sőt, mivel a fizetéseket ugy állapították meg, hogy tekintetbe vették az alkalmazott egyéb illetményeit is, azt is, bogy nem kizárólag az üzemi fizetéséből kell megélnie, az a gyanúnk, hogy egy felszabaduló fizetés nem is lesz nagyon elég egy olyan uj alkalmazott megélhetésének biztosítására, akinek senymi néven nevezendő más jövedelme nincs. Ha ellenben azok az állások szabadulnának fel, — nem csak Szegeden, hanem az egész országban —, amelyeknek betöltői az ötödik, vagy a hatodik, esetleg a negyedik fizetési osztály nyugdijával vonultak uj pozíciójukba és ott elhagyott akriv rangúiknak, megtartott cimeiknek, közéleti méltóséiguknak megfelelő tiszte'etdijakban részesülnek, kissé másképpen festene az eredmény. Hogy csak egyetlen ellenőrizhető példát említsünk: a vasút szegedi üzletigazgatósága éléről éppen a közelmúltban vonult nyugalomba egy kiváló vasúti szakember bizonyára szolgálati idejének, érdemeinek és állásának megfelelő nyugdíjjal és rögtön elfoglalta uj, rangosan javadalmazott állását. Nem tulozunk, ha azt állítjuk, hogy akár a nyugdija, akár uj állásának tiszteletdija — legalább tiz kisexisztencia megalapozására, legalább tiz sokat hányatott életha jó kikötő bejuttatására, legalább tiz uj család megteremtésere nyújtana biztos fedezetet. A legszomorúbb, hogy az ilyen esetek nem elszigetelten Jelentkeznek. Szinte rendszerré vált jelenséggel áll szemben a joggal aggódó magyar társadalom. Ha nyugalombavonul egy miniszter, vagy egy államtitkár, más-, nap már rendszerint bevonulhat abba az uj, lehetőleg közgazdasági pozícióba, amelyei megértéssel készítettek elő számára. Hány száz és hány ezer reménytelenül tengődő magyar életet váltana meg, ha ezeket a vigasz pozíciókat havi száz pengős, vagy havi nyolcvan pengős állasocskákra apróznák fel. Akkor talán senki sem találná szükségesnek a kisvasút kisnyugdíjasainak elbocsájtását. De igy: szükséges is, helyénvaló is, méltányos is, igazságos is. Japán másodszor is visszautasította a brüsszeli meghivást „A keletázsiai viszály megoldását csak a két fél maga találhatja meg" — mondja Tokió — „A brüsszeli értekezlet beavatkozása csak felizgatná a közvéleményt mindkét országban.. Brüsszel, november 12. A kilenchatalmi értekezlet képviselői között péntek estig tovább folytak a tárgyalások, amelyeken azt akarták tisztázni, hogyan lehetne-e még egyszer és utoljára Japán megnyerésére kísérletet tenni. London, november 12. Hir szerint a japán kabinetiroda megszövegezte a brüsszeli értekezletnek küldendő válaszát. A válaszban Japán kijelenti, hogy nem vesz részt az értekezleten. A Reuter iroda Brüsszelbe küldött levelezőjének értesülése szerint Japán válasza mélységes benvomást kelteti az értekezlet tagjai között, akik olyan határozottnak tekintik a választ, hogv nézetük szerint teliesen céltalan volna még egyszer Japánhoz fordulni, ennél fogva elejtették azt a tervet, hogy végső felszólítást intézzenek Tokióhoz. Az értekezlet szombati zárt ülésén a helyzet áttekintését készítik elő. A topán válasz Brüsszel, novemberül2. A japán kormány válasz jegyzéke többek között a következőket tartalmazza: — A japán kormány sajnálattal szögezi le, hogy a november 7-i jegyzékben foglalt felfogás nem olyan természetű, amely lehetővé tenné a japán kormánynak, hogy módosítsa előző válaszában, az október 27-i nyilatkozatban kifejezett szempontjait. A japán kormány nem tehet egyebet, mint ragaszkodik a maga szempontjaihoz és nem fogadhatja el a részvételt a szerződés rendelkezésein alapuló olyan következménnyel, hogy egyidejűleg azzal vá; dolják, hogy megsértette a szerződés rendelkezéseit. A mostani viszály a különleges keletázsiai viszonyokból fakadó megoldását csak a kél fél maga találhatja meg, akiknek közvetlen érdekük és a legigazságosabb és legméltányosabb szabályozást akar ják. — Olyan testületi szervnek, mint amilyen az értekezlet, a benemavatkozás csak felizgatná a közvéleményt mindkét országban — mondja tovább a tokiói válaszjegvzék. A japán kormány minden eszközzel biztosítani igyekszik' Kólában a külföldi hatalmak jogainak és érdekeinek tiszteletben tartását és a legnacvobb sulvt helvezi a Távolkeleten a viszály kielégítő rendezése utján a tartós béke megteremtésére. Anootolfenes tifnfetés Tokfában London, november 12. A Reuter Iroda Tokióból ugy értesül, hogy a japán képviselőház több tagja értekezletet tartott, amelyen elhatározták. hogy tömegtüntetéseket rendeznek Anglia ellen, a 'apánokkal szemben tanusijlqtt magatartás miatt. A béke még nagyon lévol van London, november 12. A mikádó, Canin esá * szári herceg, vezérkari főnök utján üzenetet küldött Észak-Kinában és Belső-Mongóliában hadakozó japán haderőnek. Az üzenetben az uralkodó teljes elismerését fejezi ki a tisztek-