Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-10 / 256. szám

DÉLMAGYARO Szerda, 1937. nov. 10. 0 féktelen fék-rendszer K Képviselőház közjogi es igazságügy? Bizottságában a felsőház reformjának tárgyalása közben felszólalt az igazságügyminiszter ur is s vergiliusi hasonlattal mutatott rá a közjogi fékek fejlődésére és szükségességére. A teherkocsikon, — mondotta, nem a közlekedési, hanem az igazságügyi miniszter, — a fékezés ugy történik, hogy a kocsis leszáll a bakról és hátulról fékezi le a kocsit. rA gyorsabban haladó fogatoknál a kocsis már a bakról tud fékezni, a mai autók pedig már négy kerékfékkel dolgoznak s még a motort is be lehet kapcsolni fékezésre. A nemzeti élet motorja, — folytatta, — néha tulgyors ütemet vesz s ilyenkor kell a fékeket működésbe hozni. Ha ezután a széles ecsetkezeléssel felvázolt fiasonlat után valaki még mindig tagadná, hogy az eddig megszavazott s most tárgyalés alatt levő közjogi reformok a még meg nem alkotott közjogi reform fékjei szerepét hivatottak betölteni, akkor, azt hisszük, fölösleges volna már egyetlen szót felcserélni erre a vitára. Ez a hasonlat sokkal többet árul el a hasonlóságnál, — elárulja azokat a belső indítékokat, azt az őszinte meggyőződést s mezítelen felfogást, amit a közjogi illem s a politikai rutin legtöbbször eltakar. A felsőház tehát fékként szerepeljen a nemzet életében, mert a nemzet élete az általános és titkos választójog követelésével tulgyors iramot vesz. Fékre azonban, — ezt minden kocsis tudja —, akkor van szükség, amikor a jármű lefelé halad. A nemzet mai vezetői, ha osztozkodnak az igazságügyminiszter ur felfogásában, kénytelenek osztozkodni abban a szemléletében is, hogy a nemzet életét az általános titkos választójog lejtőre viszi. Tisza István az általános választójogot sötét be ugrásnak nevezte. Lázár Andor szerint a választójog kiterjesztése.és titkossága lejtőre visz. Nehéz ezt megérteni: Lázár Andor tagja volt Gömbös Gyula kormányának is s Gömbös — ez a mondata tul fogja élni alkotásait, — lélektiprásnak nevezte a nyilt választás rendszerét. Azt kell tehát hinni, hogy a lélektiprás vitte a nemzetet felfelé s titkos választójog juttatja lejtőre? Ha igy van, akkor miért nem áll karddal, mellel, szivvel, mandátummal és miniszteri tárcával a nemzet elé s miért csak fékkel védi a nemzetet a lejtő veszedelmétől ? Talán, mint egy u j Wesselényi, abban bizik, hogy füttyszavára a lejtő szélén megállnak a gőzölgő táltosok ? Ha rossz irányban haladunk, kezében van a gyeplő, vagy a volán, fordítson egyet a kocsin. Nem fékkel védekezünk a veszély ellen, hanem ugy, hogy elkerüljük a szakadékot. Milyen lesz az a választójogi javaslat, amitől igy féltik a nemzetet azok, akik megalkotására hivatottak? Mi az általános és titkos választójog lényege? Az, hogy a nemzet érett gondolkodású és felelősséget érző tagjai mindért befolyástól mentesen nyilváníthatják ki akaratukat. Ez ellen a lehetőség ellen van szükség fékre? A lélektiprás rendszere ellen nem volt fékre szükség, de nyomhat* fékre gondolnak, amikor a lélektiprás megszűnik. Talán, — vallják be őszintá.., — a lélektiprás (s fék volt, fék, amelyik meggátolta azokPolilikai napilap XIII. évfolyam 256. sz. nak előrejutását, akik a nemzet életének irányítását s a nemzet vszelesét más meggyőződésű s a szabadságot jobban szerető férfiakra kívánták bizni. Akkor nem kellett fék, amikor minden hivatalvezető, minden munkaadó, minden hitelező pénzintézeti vezető, a hatalom minden exponense arra kényszerithette a függőket, hogyne a maguk meggyőződése, hanem a mások érdeke szerint gyakorolják alkotmányos jogaikat. Ez ellen nem kellett fék, ide amikor a titkos választás módot ad arra, hogy függetlenül, szabadon, minden megfélemlítéstől és lelki erőszaktételtől mentesen adják le szavazatukat, akkor rögtön fékre van szükség s nem is olyanra, amit a bakról leszálló kocsis erősit a kerékre, hanem mingyárt négy kerékfékre van szükség s még arra is, hogy a motor is fékezzen. Ez már valóban féktelen fékrendszer. Honnan veszik' a bátorságot, Konnan veszik a jogcímet hozzá, hogy megfékezik a nemzetet szabad akaratának kinyilatkoztatásában. A nemzetet nem kell megvédeni a nemzet ellen. Aki a nemzetet önmaga ellen akarja megvédeni, az önveszélyesnek tünteti fel. A titkos választójog nem lejtő, — lejtő volt az, amire a lélektiprás választójogi rendszere vitte az országot. S ha ezzel a veszedelemmel szemben nem érezték a fékezés szükségét, akkor ne akarják a fékek rendszerét megalkotni, ha a nemzet szabadon, a lélek tiprása s a meggyőződés erőszakos meggyalázása nélkül mondhatja és teheti azt, amit meggyőződése követel s amit a történelem parancsának érez. Ne azon töprengjenek, hogy milyen fékrendszerre van szükség, hanem azon fáradozzanak, hogy minél hibátlanabb, minél tökéletesebb motor emelje fel az elalélt nemzetet s vigye előre mindig fölfelé és mindig előre a szabadság, a jólét s a nemzeti élet boldog teljessége felé. A fölfelé haladáshoz erő kell és bátorság, nem pedig fék. Kánya Kálmán expozéja a külpolitikai helyzetről „A kisantant-államokkal folytatott tárgyalások eddig posiiiv eredménnyel nem járlak" — „A Icisebbségi kérdés rendesésére a vissonosság elve alapján "Prágában és Belgrádban meg volna a késsség, Bukaresttel as uj válassiások előtt nem lefjet folytatni a tárgyalásokat" — „Ameddig csak ledet, tartóskodni iogunk minden egyoldalú lépéstől" — Nincs váliosás a külpolitika irányában Budapest, november 9. A képviselőház külügyi bizottsága kedden ülést tarlott, amelyen Kánya Kálmán külügyminiszter expozéban ismertette az időszerű kérdéseket. A külügyminiszter mindenekelőtt azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyek, miként a spanyol polgárháború és a keletázsiai konfliktus a \*ílág közvéleményének figyelmét lekötve tartják. Fejtegetéseinek további folyamán azokról a törekvésekről szólott, amelyek megnemszünőleg irányulnak a politikai légkör megjavítására, valamint azokról a megállapodásokról. amelyek, miként az olasz-jugoszláv, a jugoszláv-bolgár és német-belga egyezmények, az európai konlinens egyes érzékeny pontjain az akut konfliktusok 1 éhe tőségének veszélyét lényegesen csökkent-útek. Expozéjának másik részében a külügyminiszter azt ismertette, hogy a béke biztositáróra irányuló törekvésekből Magyarország hogyan vette ki részét azokkal a táigyalásokkai, amelyek a kisantantállamokkal fennálló viszony normalizálása céljából megindullak. — Ezek a tárgyalások eddig pozitív ercílménnlyel nem jártak — mondotta. A katonai egyenjogúság kérdésében elvi véleményeltérések nincsenek és hinni lehet, hop? ebien n tétc'-'íben, ha a kisantantállamok kormányai részéről eddig mutatott hajlandóság továbbra is fennáll, rövid időn belül megegyezésre lehelne jutni. Ütköző pont azonban a kisebbségi kérdés, amelyben a kisantantállamoknak az az álláspontja, hogy a nagy hatalmakkal szemben e tekintetben fennálló nemzetközi kötelezettségein feíiil, ujabb kötelezettségeket Magyarországgal szemben nem vállalhatnak. Hangsúlyozta a miniszter, hogy amint azt a tárgyalások során a kisantantállamok képviselőivel is közölte, az atmoszféra enyhülését őszintén és komolyan óhajtja, ennek elérése érdekében bizonyos áldozatokra is hajlandó, de hogy eredmény természetesen csak kölcsönös áldozatok utján érhető el h csak abban az esetben, ha a kjsantantálla* mok kormányai el tudják magukat szánni arra, bogy a kisebbségi kérdés rendezésének ujabb lendületet adjanak. A maga részéről hajlandó volt a kisebbségi kérdést még a viszonosság elvének alap ián is rendezni és benyomása szerint Prágában és Belgrádban talán meg volna a készség a kisebbségi kérdésben megegyezni olyan formulák igénybevételével, amely az állami szuverenitás teljes érintetlenségének fenntartása mellett a magyar kisebbségek sorsának javulását mégis kilátásba helyezné. Ugy Iáiszik azonban, bogy Romániában a közeli választásokra .való tekintetlel a bormánv helyzete nem egészen szilárd ahhoz, hogy ilyen értelmű megegyezésért a felelősséget elvállalhassa, miért is a román választások lezaílása előtt io-