Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-07 / 254. szám

16 DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. november 7. 1 tólQha, ti íiziicl 0 LOszereK. zománcozott elírni, MDíroK, hus- hs Itáum. Konyha mérleg leszállítói! Árban, részletre is ! Bruckner vasudvarban j Szeged sz. kir. város polgármesterétől. 53 110—1937. I. sz. Hirdetmény A m. kir. „Losonézi István" 5. honvéd tüzéroszlály S/egeden állomásozó része f. évi november hó 12-én délelőtt 8 órától 1?. óráig terjedő időben tüzérségi lőgyakorlatot fog tartani a vásárhelyi vasútvonal baktói vasúti állomásától északkeletre a sándorfalvi országút mindkét oldalán elterülő gyalogsági lőtéren és ennek észak ki leli irányában való meghosszabbított területrészen egészen n Fehértó északkeleti sarkától mintegy ké't kilóméter területre terjedő szakaszon. A m. kir. „Losonézi Istvétn" 5. tüzérosztály, fioj2\ a lőgyakorlat alatt minden baleset elkerülhető lepvén, az alább felsorolt rendszabályokat lépteti életbe: I. \ lőavakorlat területét határolja: szeged—hódmr / (ivás á rlre.lv i vasulvonol. a rókusi pu. É-i kiiárntától a bnktói töltésig. majd innen É-rn n l-aktói lói lés. Székbalom. Macskás töltés, Sándorfaivá község D-i szegélye mentén a szatvmazi vasúti inecálló húzódó vonal a müutig, majd a D-re a müut mentén a Keltőshatár vasutmepállói". majd innen az öthatomig és onnan a Téglaégetőn átvezető tnliguton vasútig. ? A lőpvnkorlat napja: november hó 12-én 3 árától 1? óráig. 3. A. lősryakorlat tartama alatt niros-fehér zászlókat tof kitiizetni az alább' helvekenr Sándorfalvi münlon a Széklialom. \ szatvmazi balom Alhatom 00 Magp-on. Táoáhalom és a lőteret lezáró biztonsági örök felállítási helyén. Amig ezen zászlók kint vaunak, a lőtér tereleiére polgári egyéneknek belénni nem szabad, a lőtér területén levő tanyákat ki kell lakoltalni, .a lőtéren átvezető utakon a közlekedési beszüntetem. 1 A lőgvak'orlnt tartama alatt a lőtéren vezető öss/es utakat külön őrszemekkel is le fogja zárolni. .1. Biztonsági örök. a részükre kiadott ulasifás értelmében n lőtér felé igyekvő személyeket kötelesek feltartóztatni cs közölni az utak lezáráséinak okéit. Az őrszemek utasításainak — saját érdekében — mindenki tegyen eleget. fi. Amennyiben cgves személyek és jármüvek Tudatosan és az őr felállítási helyének megkerülésével jutnak be a lőtér területére, ugv az előfordult balesetekért a honvédkincstár nem vállal felelősséget. 7. A lőgyakorlat befejezését kb. 12 órakor ..lehívás" trombitáiéi adja tudtul, miié a 3. poniban körülirt jelző zászlót bevonják, a biztorisá"! öréik bevonulnak és igy a lőtér területén való közlekedést szabaddá teszem. 8. Nyomatékosan felhívom r. lakosság figyelmét arra, hogy a már kilőtt és a földön fekvő tüzérségi lövedéket, vagy lövedék alkatrészek i'gyujtérísz. lövedék fej) érintése még hosszú idő eltiltó. után is életveszélyes, következésképpen tilos. Un valaki ily lövedéket, lövedékrészt talál, azt érintés nélkül, feltűnő módon jelölje meg és kö zöijc közvetlenül a lőgyakorlat vezetőjével (m. kir. „Losonezy István" 5. honvéd 'tüzérosztály I. pkh. Slzeged. huszárlaktanva, távbeszélő: Szeged aut. 3900),- vagy az. illetékes közigazgatási hatósággal (elöljárósággal, csendőrséggel). 9. A lőgyakorlat vezetősége, minden fel nem robbanó lövedék bejelentéséért 1 pengőt fizet a bejelentőnek. 10. A lőtéren levő kincstári tulaidon (célanyag, Jelzőtáblák, zászlórudak. távbeszélőaiiyag stb.) elvinni, vagy megrongálni tilos. II. A gyakorló csapatok által okozandó eselfogos mezei károk a tulajdonosok 1937 december 5-ig jelentsék az illetékes közigazgatási hatóságoknak (el öl 1 árósá gok n ak.) Később beérkezett kárbejelentéseket — a vonatkozó előírások értelmében — a lőtérbizottság figyelembe nem •vehet. Az okozott mezei károkat a fennálló rendeletek értelmében — a tulajdonosok bevonásával bizottságilag meg fogia állapítani és a kincstár meg fogia azt tériteni. Szeged, 1937. évi október hó 30. Dr Pálfv József polgármester. A Oélmog y orari i «q regény* MÉGIS ÉLEK rto R u< t k eb dny ot Elemér, mtm 102 Egészen letört. A posta nem vett fel sürgönyt Budapestre, levéllel annál kevésbé tett kísérletet. Miért? Úgyse továbbítják. Kár bizakodni ... A régen nélkülözött, tápláló hazai koszt ellenére egyre fogyott. Szintelenedett, fonnyadt, mint napra éhes növény a sötétségben. Legjobban az ejtette kétségbe, bogy Kamilla, mit gondolhat felőle. — Istenem, mit gondolhat? Joggal azt hiheti, hogy megijedtem Reményi Gerötől! Hogy mindent, mindent elfelejtettem ... hogy hazugság, színlelés volt a szerelmem. — Két egymást követő éíjszuka reggelig ivott. Ivott és irt. A pincérek szemmel tartoták, ott kujtorogtak körülötte: bizonyosan öngyilkos akar lenni és búcsúlevelét irja... Kamillának irt, nagyárkus papirosokat szürkitett tele siirü sorokkal. — Kislánykám, egyetlenem, nincs szó, nincs hang, melyekkel ki tudnám fejezni, amit érzek. Ökölbe szorítom kezemet, harapdálom ujjaimat, közben magát szólítom. magát hivom. Rettenetes egyedül lenni. Fogaimmal sebeket ejtek magamon. Sebeim véreznek. Piros és sürü a vérem: magának áldozom. Mit kezdjek a véremmel, az életemmel, ha mn'ga nincs? Vagy ha van is, nem érhetem el! Mi vagyok én egyedül, maga nélkül? Szivárog a vérem ..: fogja! a magáéi Sirjon, vagv nevessen ki, mindenáron a magáé. — Őrülten, megszállottan irt és ivott; literszám döntötte magába a bort, könnyei elkenődtek a papíron. Mikor ajia megkérdezte tőle, hol, merre járt, türelmetlenül megrándította vállát: nem fontos:., hagvjanak... A hatalmas, vastag levelet ettől kezdve állandóan zsebében hordta. Naphosszat lótott-futott a városban, arra számított, hátha összeakad valakivel, aki vállalkozik kézbesítésére. Egvszer tantitól iöt befelé a fürdőtelepről. Tantihoz gyakran kijárt, örömmel időzött nála. Akkor se zavartatta magát, ha tantinak éppen dolga volt. Kódorgott a kertben, mellére eitett fejjel mendegélt, mintha az uton Kamilla lába nyomát keresné, mintha csak tegnap sétálgattak volna itt Kamillával s nem egy esztendeje. Mintha azóta nem esett volna hó és eső. a földön Kamilla lépteit kutatta, a levegőben Kamilla lélekzetét , szimatolta, a bokrok közé is belesett, nem történik-e csoda? nem buük-e elő egvszerrsak valahonnét? Sokat üldög'élt a szilvásban. a kis padon. Itt tervezgetett Kamilla: együtt fogunk színházba menni, hangversenyre. meg mindenüvé: fel a Jánoshegvre, mikor esik a hó és minden fehér s a fagv nirocrn csini az ember arcát... Ő ugvnnekkor kiszámította. hocrv tízenkét nap mulvn el kell válnia Kamillától és feltette magának a kérdést: aztán? — meg is felelt rögtön — ki redía, mi lesz aztán. — Hát ez lett. Ez. — Máskor besomfordált a zongoraszohába. kinviiotta a zongorát, simogatta, csókolgatta a billentvüket. Meg is szagolta a hideg elefántcsontot; Kamilla parfőmiét vélte érezni... Jó volt idekint fantinái; jó volt visszaforgatni az időmalom kerekét, szén volt ez a játék, ha1 pokolian fáit is. A levélügvhen tant} sem fedett fanársot adni. Pedig tanakodtak rarta eleoret. F.lek mindenegyes alkatommal érdeklődére nem tetszett hallani véletlenül..: csak idáig kellett- mondania, tanti máris elakasztotta. — Nem. Pubi. Senki se utazik Pestre. Nem is adnak ki útlevelet..: —Elek most is kérdezte s ugyanezt a választ kapta. Aztán, amint a villamosnál várakozott, hogy bemenjen a városba, egy hölgy fordult elébe. Csipkés-fodros, feltűnően öltözött aszszony. —' Nem Udvari Elek? —• De igen. Parancsoljon, — nézte a nőt, töprengett: ki lehet ez? A nő nevetett. — Nem ismer? Ejnye, de rossz emlékezőtehetsége van ..: , Nevetett. — Elek figyelte. — Alsó fogsoiában a négy középső fog hamis. Látszik. Vacak fogorvosa lehet. — Már emlékezett. — Igen ... Hogyne ... Pesten — dadogta, ám az asszony neve sehogyan sem akar eszébe jutni. — Na, szép, hogy legalább ennyit megőrzött a találkozásunkból... Gerebenné vagyok... — Hát perszel Persze. Kezétcsókolom . :i Neveket illetően gyenge a memóriám, •— mondta Elek. — De megismertem. Meg. Komolyan. Az asszonv incselkedve csóválta fejét. Nem bánta. Keze a levélcsomóhoz tévedt, amelyet kabátja belső zsebében őrzött. Kamillára gondolt és arra, hogy Gerebenné az ő embere. Ha valaki, hát Gerebenné segítségére lehet. Elviheti a levelet, esetleg személyesen felkeresheti Kamillát, . beszélhet vele. Örömest megfizeti akár az egész útját, csak ráálljon. Csak Kamillához jusson a levél. Mit izgatta mostan, hogy az asszony továbbra is szurkálódott. — Nem csodálom, hogy nem ismert meg, hiszen amikor Pesten magánál voltam, alig nézett rám, — adta a sértődöttet. De Elekről lehullott kicsinyes gonoszkodása. mint ponyváról a viz. Neki egyesegyedül az volt a lénVeges, vállalja-e Gerebenné a postás szerepét, avagy sem? Más minden levegő. Rögtön bizonvosságot akart. — Mikor utazik legközelebb Pestre? — tudakolta. —1 Ugyanis egy szívességre szeretném kérni, egy levelem volna ... — mélyről panaszkodó szemében e pillanatban reménység éledt, kérő szavából melegség borult az asszonyra. Gerebenné kegyetlenül lehűtötte. — Semmikor, egyelőre nem megyek, — mondta. —» Beszüntettem az utazgatást, mert már kezdett veszedelmes lenni a dolog. Feljelentettek. A mult hónapban majd lefogtak. Há< egv darabig muszáj nyugton maradnom.. 7 Békében éldegélek, szórakozom, élvezem a nyarat és lakásomat... Ez is jó, ilyenkor nyáron otthon üldögélni, leeresztett zsaluk mögött. Kénvelemben. Teljes kénvelemben, igy iobhan elviselhető a nagy bőség, —1 hamiskásan nevetett, feltűnően sokat nevetett, mintha takargatni akarna valamit ezzel a kedélycssépgel. —* Nálam mindig pomoás hűvös vari. én a magom részéről legszívesebben odahaza nyaralok. Remélem, egyszer lesz szerencsém..: Eleket annyira leverte a csalódás, hogy ime, Gerebennére sem számithat. levele megint csak nem kerül Kamillához, hogy komolyan azt hitte, megátkozták. Valaki kétségkívül rontást mondott őrá is. Kamillára is. A szerelmükre. A világ legszentebb-szép hevülésére. rnelv egyetlen értelme az életnek s vitathatatlan, akár a halál. Ki irigyelte meg ezt az élet-halál szerelmet? Ki? Kicsoda? A fáidalom vnlóigozán velejárója a szenvedélynek, igen. igen, de igy egyvégtében mégis sok. Mégis pusztító. Azt se ludta, mit mond, midőn mgigérte az asszony hívására: okvetlen eljövök, nemsokára. (Folyt, köv.)