Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-07 / 254. szám

Vasárnap, 1937. november 7. DÉLMAGYMi ORSZÁG 5 200 pengtfért egyévi börtön (A Délmagyarorszdg munkatársától.) A szegedi törvényszék Sőrap-tanácsa szombaton vonla felelsöségre Tóth Sándor 48 esztendős volt városi végrehajtót, aki ellen többrendbei hivatali sikkasztás miatt emelt vádat az ügyészség. Tóth a beszedett pénzekkel ravaszul manipulált. A felvett pénzekről nyugtát adóit ugyan, da a másolatot jóval a'acsonyablr összegekről állította ki és ezzel számolt el a pénztárnak. A dolog akkor derült ki, amikor a fe'eket fizetésre szólította fel az adóhivatal. A vizsgálat során kiderült, hogy a Tóth Sándor által elsikkkasztött összeg nem rug többre, mint kétszáz pengőre. A szombati tárgyaláson a volt végrehajtó töredelmesen beismerte a sikkasztásokat, azzal védekezett, hogy megtévedt. A pénzt elkdrtydzta. Abban reménykedett, hogy majd nyer é; a hiányt ki tudja pótolni, azonban mindig vesztett. A bi,MíM ASPIRIN 0 Minden tablettán látható a kereszt s ez a jel megvéd az utánzatoktól. 0 A tabletta lehetó'vé teszi a pontos adagolást és ez épugy mint nyersanyagának tisztasága, döntő' jelentőségű hatására és ártalmatlanságára. ASPIRI T A csak B L E T T a uBofjct" -kereszttel val jóság bűnösnek mondotta ki Tóth Sándort hivatal sikkasztás bűntettében és ezért eggesriendei börtönre iíé'.te. tisztázni a külföld előtt, amelyekhez külföldiek hozzá sem juthatlak. Sőt a magyar zenetörténészeink sem vették Liszt és a polílka Irta: CSEKEY ISTVÁN Tápai-Szabó László barátom ismétel- ; megélt, az meg is szeret". Liszt jóval több fen abban a megtiszteltetésben részesített, hogy csillagos cikkeinek egyikét nekem szánta és a legnyilvánosabb helyről hívta fel a közönség figyelmét „Liszt Ferenc származása és hazafisága" cimü szerény tanulmányomra. Őszintén megvallva, jobban szerettem volna, ha nem „csekélységemmel" foglalkozik cikkében, hanem azzal, hogy a Liszt-kérdés egyik legvitolobbikát sikerült-e megközelítőleg is megoldanom. Lehet ugyanis, hogy neki Liszt magyarsága önként értetődő és egyáltalán nem bonyolult probléma. Tény azonban, hogy évtizedek óta folyik felőle a vita. Most még a lezajlott Liszt-emlékév ujból nagy lendülettel kavarta fel a kérdést. A németekkel csaknem háborút viseltünk miatta. A kérdés nem is olyan*egyszerű és magáfólértclődő, ha meggondoljuk, hogy Liszt német nevü (List) és fajú családból származott, magyarul nem tudott és életének javarészét külföldön töltötc. E mellett magát mindig és mindenütt magyarnak mondotta. Á kérdés tehát itt a zenetörténet köréből átsiklik a politika, az állanitan tudományának a területére. Ez pedig az én szakmám. Talán' ezzel el tudom némileg oszlatni Tápay-Szabó Itészló értetlenségét, hogy miként jutottam én el Liszt Ferenchez. Elvégre Apponyi Albert is, akii cikkében idéz, elsősorban jogász volt és politikus, mégis igen sok Írásában foglalkozol! Liszt Ferenccel. Aztán a filozófus Pauler Ákosnak egyik legszebb könyve „Liszt Ferenc gondolatvilága". Dc meg igaza van Lisztnek, amikor irja, liogy „Aki engem legna^BuMiFeWruUlzííszjH: Prirna Átmeneti kabátok már lS.-P-lől 5rörmé«, k'lünö minőséq 28.- „ Ruhák minden minőségben 6.80 „ Pongyolák 8.80 „ Modell ruhák és kabátok nagy választékban, legolcsóbb árban. A. B. C. könvvecskék érvényesek. • Budaoesti Felöltőáruház Szeged, Klauzál tér (Tejpiac) volt, mint zeneszerző és zengorakirály, minden tekintetben egyike volt kora gyob embereinek. Művész, iró, filozófus cs nemes. jó ember. Én tehát nem tudok egyetérteni TápaySzabó Lászlónak azzal a felfogásával, hogy Liszt nemzetiségéinek a kérdése csak életében lehetett fontos, de nincs értelme vele foglalkozni a halála után. Eltekintve attól, liogy nagy embereknek az élettörténete éppen haláluk után válik nyomozás tárgyává, itt olyan bonyolult kérdéssel állunk szemben, amely a köztörténészt, a cjsaládtörlénészt, a müvelődésés zenetörténészt, valamint a politikai tudomány művelőjét egyaránt érdekli. A kérdés pzonban átcsap hazánk határain tul is és nemzeti versengés tárgya. Hogy jómagam miként jutottam el a Lisztkérdéshez, azt is megmondom, ha már TápaySzabó László tanulmányommal kapcsolatosan oly sok kedves intimitást árult el életemből. Ennek is tartui professzorködásom az oka. Idegenben a ió hazafinak mindenesnek kell lennie. Hazájával összefüggő problémák tömegével kell foglalkoznia. Bizony az én tartui konvolutuinaim tartogatnak ínég néhány luiyaggyüjteményt, amelyet majd felszínre hoz egv-egy aktualitás. A Liszt-kérdéssel is igy történt. 1926-ban Talünban, az észt főiárosban magvar estét rendeztünk. Másnap a ..Revaler Bote" cimü nénjét kisebbségi lap kiváló zenekritikusa, Greiffenbagen városi főlevéltárnok kifogásolta, liogv miként került bele a „magyar est" műsorába a német Liszt egvik müve. Erre válaszul a Ion 1926 május 3-i számában egy a szerkesztőségtől kissé megnyirbált cikket teltem közzé, amelyet hozott a Pester Llovd is. Mondanom sem kell, hogv a választ milyen nagy' felkészültséggel kellett megírnom a niagas műveltségű északi közönség számára. Pedig akkor még legfőbli érvem „Liszt" magvar neve volt a magyar zenetörténészek feitegetéséi alapján. Fogalmam sem volt róla. hogy ez nem azonos azzal a termékkel, amelynek árzuhanásával kapcsolatosan egyik napilapunk' közgazdasági rovata „A magyar liszt szomorú rapszódiáia" cimmel cikkezett. Azt is elárulom a csillagos cikkek kiváló Innának, liogv ez a kis értekezés, amelyet a Magvar Tudományos Akadémia május 3-' ülésében előadtam, csak vázlata egv készülő német könyvnek, amely olvan adatok alap ián ohaitia Liszt magyarságának kérdését i maguknak a fáradságot, hogy .felkutassák és egybeállítsák azokat. Értekezésemben csak néhány kirívó példát mutattam be. hogy ze! netörténészeink és nagy muzsikusaink milyen felületes dolgokat hirdetnek Liszt Ferencről. Amikor magyar családhói származtatják, vilézkötéses dolmányba öltöztetik, Zsigmond-korabeli magyar nemességét óhajtI ják bizonyítani, amikkel a tények és azanvai könyvi adatok homlokegyenest ellenkeznek: akkor olyan veszélynek tesznek ki bennünket, hogy a külföld azokat az adatokat sem fogja elhinni nekünk, amelyek Liszt . magyarságát valóban fennen hirdetik. Ma nem forog fenn semmi kétség a tudományban afelől, hogy a nemzetiségre nem a faj és nem a nyelv, hanem egyedül a belső érzület a döntő. A történelmi és hagyományos sorsközösség tudata teszi ki valakinek a nemzetiségi érzését. Ezzel szemben a német fajelmélet egyedül áll. Liszt egyik legújabb életrajzirója,- Engel köjrrqjvck