Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-03 / 250. szám

1 Szerda, 1937. november 3, A Törökfej-ház A Kossuth Lajos-sugáruton tataroznak egy régi »vizelőtti« házat. A ipai szegediek persze nem is tudják már, milyen érdekes ház volt valamikor a Törökfej-ház. Nagyon kopott öreg ház az most ott a tűzoltólaktanya mellett, igaz. ma már 81 éves építmény, dc a falai, azt hiszem olyan erősek, hogy a ház akár még száz évig is fenn állhatna. Talán nem lesz érdekte'en egyet-mást elmondani erről az uj köntösbe burkolódzó .régi házról. A mult század közepén élt Szegeden egy átlagon jóval felüli intelligenciájú és műveltségű építőmester, aki nemcsak az akkori város külső képét gazdagította néhány szép épülettel, hanem a mesterségén kivül még sok mindenfélében volt járatos. Ilogy csak egyet említsünk, Kováts István építőmesternek köszönhetjük, hogy a középkori Szeged művészi emlékei, a várfalból kikerült faragott kövek megmenekültek a megsemmisüléstői. Az ő jóvoltából és az ö pénzéből kerültek be a városi muzeumba. Érdemes volna, ha egyszer a szegedi ipartestület, vagy a szegedi építők Kováts ístvánnal foglalkoznának, megérdemelné, ha emlékét felelevenítenék. j Az 1856. évben épült, az akkori Szegednek igén nevezetes, még ma is egyik legszebb, sajnos túlságosan agyonrestaurált háza. a Ijires Fekete-ház, a Somogyi-uceában. Mayer Ferdinánd tekintélyes és gazdag vaskereskedő volt az építtetője, Gerster Károly budapesti építész készttette a terveket hozzá. Kováts István építőmester vállalta az építést. Kováts Istvánnak akkoriban ezenkívül is sok munkája volt és igen szépen keresett. Kovátsnak volt egy kisebb háza a Ráctemetö-uccában (a mai Londoni-körut táján), de mivel annak kicsi volt a telke, illetve az udvara, nagyobb telek után nézett, hogy ott uj házat építsen magának. Sok üres terület volt akkor még Szegeden, volt miben válogatni. Bainvillp. József városi mérnöknek volt egy nagy telke a Budai országúton (a mai Kossuth Lajos-sugárut), ezt a 900 négyre ö! méretű telket Kováts megvette 3500 forintért. A teleknek nagyobb része viz alatt állt s a feltöltésére még 2500 forintot költött. Az egész te'ek kerítetlen puszta, vizállásos volt. 1856 tavaszán megkezdte az építést, egyemeletes házra való tervet készített, de az alapokat olyan szélesre csinálta, hogy öt emeletet is elbírtak volna. Kevés munkással dolgoztatott, mert másfelé is nagyon el volt foglalva, annyi volt a munkája, hogy a saját háza építését két hónapra abba is kel'ett hagynia. Ekkor jött ugyanis Ferenc József először Szegedre. Minden középületet javítottak, cs'nositoitak, >az egész várost fénybe úsztatták«. A nép maga is iparkodott házait kicsinOsilani, minden hivatalos épületet kivül-bdül javíttatták, csinosittatíák, meszeitették, festettek. Ezek a javítási munkák, mondja Kováts, többet jövedelmeztek az uj építkezéseknél. A város maga hatvanezer forinton felüli összeget költött a király fogadtatására. A régi gimnáziumot, az Iskola-uccában, amely még soha sem volt javítva, most kivül-belül kicsinosították, — s igy volt cz minden középülettel. A viszonyokra jellemző, hogy áprilisban még 80 krajcár volt a kőművesek napi bé.re, májusban már 2 forint 40 krajcárra szökött fel. Abban az időben építette Kováts István az Iskola-uccában Lemle János emeletes házát is. Csak miután a sok in'ndenféle más munkát elvégezte, fogott hozzá újra a maga házának, a Törökfő-háznak továbbépítéséhez. Munkása és anyaga bőven volt. pénze is volt hozzá. Közben az egyemeletesnek tervezett épületből kétemeletes ház lett. Még abban az évben fedél a Budapesti FelOitő^runaz oszí srai: Príma átmeneti kabátok már 18. -P-lői Szőrmés, kitűnő minőség 28.— „ Ruhák minden minőségben 6.80 „ Pongyolák 8.80 „ Modell ruhák és kabáfok nagy választékban, legolcsóbb árban. Á. B. C. könyvecskék érvényesek. Budapesti Felöltőáruház Szeged, Klauzál (ér (Tejpiac) DÉLMAGYARORSZAG alatt volt, tavaszra csak a vakolás maradt. Mindenki csodálta, hogy öt hét alatt akkora házat fel tudott éptteni, igaz, az idö kedvezett, mert nagyon alkalmas ősz volt az építéshez. A háznak egy részét 1358 májusától kezdve hat évre bérbeadta az osztrák fináncoknak évi 1150 forintért. Kováts maga is benne lakott a házban. A ház mögött nagy üres. most már feltöltött és bekeritettt te'ek volt, amelyre szüksége volt a mesterségéhez, ácsmunkákhoz, anyagraktárnak. A lakóival általában igen meg volt elégedve, a fináncok a lakbért e'őre és pontosan fizették. Lakott ott többek között egy Filipp nevü pénzügyi főbiztos, aki nagyon jóravaló ember volt, de a felesége igen nagyravágyó volt, »nagyságoltatta magát*, a férjét mindig ingerelte mindenki el'en. Még a biróság elé is karült Kováts az aszszony miatt, illetőleg husz kacsa miatt. Ez a kacsa-per külön ismertetést érdeme'ne, mert igen érdekes világol vet az akkori Szeged é elére és a szegedi igazságszolgáltatás patriálkálís módjára. Egyszer nagy riöilió volt a ház körül, az egész város beszédjének központjába került a Törökfőház, éppen a jelképe, a törökfej miatt. Ama turbános emberfej agyagból égetett szobra miatt, amely a második emeletnek egy ablaka alá van helyezve a ház homlokzatára. Valami Branzsofszky József revü pénzügyőri biztos lakott akkor a házban, akinek sehogy sem tettszeít az a törckfej az ablaka feett. Azt mondta, hogy a ház nem korcsma, sem vendégfogadó, hogy ilyen címere legyen; az császári-királyi hivatal. 'Emit itt sok kölözködés volt, de Kováts nem hallgatott rá. Egy szép napon aztán a finánc besétált a várba jelentést tenni az esetről. Tudni kell, hogy a mult Mindenszentek napja... a megemlékezés napja... a kegyelet napja... Mindenki szivét szomorú emlékezés tölti be és mindenki igyekszik kegyeletét virággal, gyertyák gyújtásával leróni. Mindenki. Mert van-e ember, akinek ne volna valakije az örökhonban, az előlünk a titokzatosság átlátkatlan, erős kapujával elzárt túlvilágon ? Mindenszentek napja. Gazdag és szegény, ur és paraszt, katolikus és protestáns egyaránt a temetőbe siet. A temető, a holtak birodalma, Isten szántóföldje, ahogy Bangha páter mondta, e napon élettel, mozgalmassággal telik meg. Virág és gyertyafény mindenütt. Ünnepi diszbe öltözik a temető és hirdeti, hogy a halál nem a lét vége, igenis „Feltámadunk!" Itt pompás autó robog gyönyörű koszorúkkal megrakva, otl kopott ruháju szegény anyóka tipeg, fonyódó virágait féltő gonddal keblére szorítva. III hatalmas kripta áll mécsesek lángjától fényben úszva, amott félig kidűli korhadt fakereszt és előtte egyetlen szál gyertya pislog. A dus koszorút és hervadó pár szál virágot, a ragyogó mécseseket és a pislogó kis gyertyát egyazon érzés hozta a temetőbe. Az emberek szivét itt egyforma érzés tölti be. közel hozza őket egymáshoz a közös fájdalom: az elvesztett kedves emléke. Mert a halat egyenlő csapásokat mér mindenkire. Nem kegyetlenebb a szegényhez és nem meghunyászkodóbb a hatalmas és gazdag előtt. Halottak napja. Élet. és halál találkozása, amint hogy a haldokló természet, az őszi le vélhuliás szemben találja magát a virágpompában viruló sirhalmokkal. A léget az égő gyertyák faarrvuszaga, a sziveket a szomorú emlékezés tölti el. Halottak napja. Megkondul az esti harangszó, az élők otthonában is kigyúlnak az emlékezés szent lángjai, imára kulcsolódnak a gondosan ápolt és a munkától kérges kezek és fohász tódul az ajkakra. És milliók és milliók fohásza nyomán béke és nyugalom árad a lelkekbe. 5 század őlvcnes éveiben a szegedi vár még hadi* erőd jelleggel birt. Minden házhoz, amely a vár falától mért hatszáz öl távolságon belül épült; külön katonai engedély kellett, sőt még a házak tatarozásához is. Azonkívül reverzálist kellett adni a háztulajdonosnak arról, hogy ha a hadiállapot ugy kívánja, azonnal tartozik a házat minden kár* pótlás né kül lebontani. Ezt a tilalmat Ferenc Jó* zsef oldotta fe! éppen akkor, mikor 1857-ben először járt Szegeden. A finánc kérésére, vagy feljelentésére Katonai bizottság szállt ki a várból. Pontosan tiz katonatiszt ment ki a házhoz, egy százados vezetésével főhadnagyok és hadnagyok. Vagy egy negyedóráig álltak a ház e'.ött, nézték, bírálgatták a házhom* lokzatot és a török fejet, tanakodtak, aztán csen* dezen elmentek. Ez persze nem ment minden fel* tünés nélkül. Hamar híre futott a városban a ko* misszió kiszállásának, sok ráérő ember, a Budai országúton érkező szekerek, a sópajták munkásai, mind itt tömegeltek, várván az Ígérkező szenzáció* kat. Pedig nem lett a do'ogból semmi.. Talán még protokollumot sem vettek fel az esetről. Nem bántották a törökfőt, s az ott maradt a ház homlokzatán mai napig. Ez a rövid története a valamikor hires szegedi Törökfő-háznak. A nevezetes törökfő az idők folyamán erősen megrongálódott. Most a ház .restaurá'ása alkalmával terelték a falról, kijavítottak, visszahelyezték a régi helyére. Ekkor állítólag felfedeztek rajta egy belevésett évszámot, 1714-el, sőt azt is mond* ják, hogy a fejet egy másik régi házról hozták el annakidején. Ez azonban nem hiteles, Kováts feljegyzései erről nem tudnak semmit. Kováts István Írásaiból közli Cs. S. K« Verőfényes ószi időben tartolták meg hétfőn Mindenszentek napját. A bágyadt napsugár egész nap permetezte a sirokon elhelyezett krizatémumokat és glóriával fonta körül a sírkereszteket. AZ élők városa megindult a holtak birodalma felé, hogy lerójja a kegyeletét. Ezrek és ezrek zarándokollak el a néma sírokhoz. Reggeltől estig tartó t a fekete áradat és legtöbben gyalogosan mendegéltek., kezükben koszorúkat vittek. Á hétfői napon legalább ötvenezer ember látogatta meg a temetőket. Mennyi virágot, mécsest, gyertyát és mennyi könnyet jelent ez a hatalmas szám . . . Az utvonalakon mindenütt diszsisakos rendőrök irányították a forgalmat. Villamosok, bérkocsik, taxik, magánfogatok mentek hosszú sorban a temeló felé, a járdán feketén kígyózott a gyalogosok szomorú folyama. A katonaság és a város hatósága a délelőtt folyamán minden hősi temetőbén koszorút helyezett ej. A hősi emlékünnep hétfőn délután három órakor zajlott le a belvárosi temetőben ezrek és ezrek részvétele mellett. A temetőt gyönyörűen feldíszítették zászlókkal és virággirlandökkaj. A hatalmas kereszt előtt fog. lalt helyet a szegedi helyőrség tisztikara vitéz Mérey László tábornok, vegycsdandárparanesnokkal az élen. Megjelentek az ünnepségen a frontharcosok és a volt haditengerészek egyenruhás csapatai, megjelentek a vitézek, leventék, cserkészek, kivonult a kalonaság minden fegyverneméből egy diszszakasz. Az ünnepséget a Hiszekegy nyitotta meg, majd Stcnczcl Lajos tábori esperes mondott imái, ulána nagylia'ásu beszédben méltatta a ngp jelentőségét. A katonazenekar egyházi énekeket adott elő. A szertartás végeztével Mcrey László vegyesdandárparancsnok rövid beszéd keretében elhelyezte a kereszt tövében a katonaság koszorúját, a zenekar a Himnuszt inionálta. Dr, Katona István tanácsnok a város, dr. Győrffy IstI ván egyetemi tanár az egyetem, vitéz Csonka Antal a csongrádmegyei, a vásárhelyi és a szegedi vitézi szék, dr. Falczione Kálmán a frontharcosok, dr. Wanie Rezsőné a MANSZ nevében helye.zett el koszorút. A kegyeletes ünnepség a Himnusz hangAz élő város emlékezése a halottak kertjében