Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-07 / 254. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. november 7. d<* sejtették. . I Salamancal jelentés célzatos valótlanságnak ml Felsőaragóniában visszaverték a köztársaságiak a felkelők támadását, amelyet ágyuharc előzött meg. Ugy a felkelő, mint a köztársasági repülök élénk tevékenységet fejtettek ki. I nősíti a köztársaságiaknak azt az állítását, hogy a hazájukba állítólag visszatért baszk asszonyokat a felkelők agyonlőtték. Női kabátok és ruhák óriási választékban Délmagyarország legnagyobb női divatáru üzletében P

ffül/TLT PMMWCI Fópostávai szemben. # errzsi Uni0 könyvek érvényesek. A nQogdl||dral£k próbaper eredménpét ki kell teriesztenl az ósszes városi tisztviselőre (A Délmaggarország munkatársától.) A városi tisztviselők körében a legutóbbi napokban nyugtalanság volt észlelhető, amely a helytelenül levont nyugdíjjárulékok visszafizetésének kérdése körül keletkezett. Mint ismeretes, a közigazgatási biróság két városi tisztviselő próbapanasza alapján nemrégen Ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy a város törvényellenesen van te a városi tisztviselők fizetéséből másfél százaléknál magasabb nyugdíjjárulékokat, ezért arra kötelezte a várost, hogy a két panaszosnak a különbözetet 1935 február 1-től visszamenően téritse vissza. A polgármester a bi.ói Ítélet alapján előterjesztést tett a kisgyülésnek, auiely kimondotta, hogy a bírói döntést elvi jelentőségűnek tekinti és minden városi tisztviselőre kiterjeszti. A határozat végrehajtása körül bizonyos kételyek ke'.elkczlek cs olyan hi.ck is elterjedtek, hogy a kisgyűlés határozata nem kerülne végrehajtásra. Ebben az ügyben most dr. vitéz Shvoy Kálmán VilágblrU svájci márkás zseb- és Karóráit, 15 köves AnKcr szerkezettel előleg nélKUl 6 havi részletre. JllóC. és Nemxetl TaKaréKossdg könyvre TÖTH ÓRASNAC. Kárász u. 15. Nagy óra-, ékszerjavllómUheiy. Töri arany, ezüst, zálagfegybevailáa. Az angol lány Irta SASDI SÁNDOR Akkor éppen tiz napja ismertem Diana Ferrart. Furcsák ezek az angol lányok. Szőkék, nyúlánkak, alkalmazkodnak a róluk rajzolt képeslapokhoz, amulett okosak, őszinték és búcsúzásnál jelentőségteljesen szorítják meg az ember kezét. Ezt gondoltam, amint ott álltunk a St. JamesStreeten, a villaszerű ház ejőtt. Diana Ferrar rámnézett és azt mondta: — Nincs kedvem hazamenni. Akarja, hogy sétáljunk? Visszatette retiküljébe a kapukulcsot és elindultunk a New Band irányában. Október végefelé járt. A köd tejszerű fátylakban u: /kait. szemerkélt az eső, lépdeltünk egymás me|lelt és hallgattunk. Diana beléinkarojt és először ezen az estén éreztem jól magamat Londonban. Nem tudtam megszokni ezt a rettentően nagy várost, féltem tőle, senkim nem vo)t benne, féléve tengődtem árván, egyedül, pincéreikkel beszélgettem, néha a villamoson egy-egy ráérő kalauzzal; egyedül éltem, az Arobassador márványasztalán írtam lapom számára a szines tudósításokat és minden szabad percemben boldogtalan voltam. Épipen jókor ismertem meg Dianát. Az apja előkelő politikus voft, interjúért mentein hozzá. „Külön tudósítónktól" — kezdtem a cikket aznap az Ambassador márványasztalán és a pár szót, amit Michael Ferrar mondott Anglia népesedési politikájáról, két basábnyi lére eresztettem, repülőpos'.ával küldtem li^za, hónap végefelé mindig szorgalmas voltam, anyagi okok miatt. Amig a cikket irtani, különtudósitói buzgalommal, kélszti-háromszor is eszembe jutoH Diana kék szeme, világosszőke haja és mozdulatát Is láttam, amint a fehér csészében elém étetne a teáL országgyűlési képviselő a következő nyilatkozatot tette: . i ' 1 I ; — Az elmúlt héten Budapesten voltam, ahonnan csak ina tértein haza és itthon a legnagyobb csodálkozással hallottam, hogy a városi tisztviselők között az a hir van elterjedve, hogy a nyugdíjalapra többletként levont összeg csak azoknak lesz visszafizetve, akik a közigazgatási bírósághoz panasszal éltek, a többinek csak akkor, ha ők is panasszal élnek, vagy kérvényt adnak be. — Ebből azt látom, hogy az október 30-án megtartott kisgyülésen történtekről és a hozott határozatról a nagyközönség és igy a városi tisztviselők is — nincsenek kellőleg tájékozódva. —- A kisgyülé-cn a polgármesteri előterjesztés azt a javaslatot tette, hogy a közigazgatási birősági döntés alapján — amely szerint a városi; tisztviselőktől sem lehet többet levonni a nyugdijalapra, mint amennyit az államiaknak levonnak —, az egy, illetve másfél százalékon felül levont összeg teritessék vissza és felhatalmazást kért, hogy ezen ügyet Myen értelemben vihesse a közgyűlés elő. — Én a magam részéről ehhez hozzájárultam és ki "ejtettem azon nézetemet, hogy ez n próbaper eredményit és annak konzekven iáit az összes tisztviselőkre ki kell terjeszteni, mert az logikusan Másnap telefonon beszéltünk, harmadnap együtt Déztük meg az uj Chaplin-filmet, negyeduap csókolóztunk a Hyde-park Achilles-szobra mellett cs éjszaka nem aludtam a boldogságtól. Bolondos a természetem, a hántásokat, a gyötrelmeket, a bajokat, a csapásokat éjszaka elfelejtem. Engem csak a váratlan nagy őröm, a boldogság nem enged aludni. Diana nevét mondogattam, szavait ismételgettem magamban,' hajnal felé elfelejetttem, hogy milyen az arca, próbáltam összerakni egységes egésszé, Dianává a kissé széles, de széprajzu száját, kék szemét, lágy szőke haját és amikor sehogy se bodogultam, fölkeltem az ágyból, levelet írtam Esztergomba Lajos bácsinak, egyetlen hozzátartozómnak. Dianáról irtam, hat oldalon keresztül, hojott tudtam, mindezt magamnak vetem papirosra, soha se küldöm el Esztergomba Lajos bácsinak .., Tiz napja ismén'em Dianát, különtudósitói megbízatásomat elhanyagoltain, szerelmes voltam és ahogy középfinom átmeneti kabátomon keresztül éreztem Diana Ferrar karjának melegét, a ködös, esős londoni uccáu májusi lázak pirosították ki az arcomat. Senki se tudott ugy hallgatni, mint Diana Ferrar. Néha ráinnéjett, a tekintete azt mondta: „Igen, tudom, hogy szeretsz és én is szeretlek téged. Mindezt kár vopia szavakba formálni, fogalmazni, hiszen szebb igy . . ." Megszorítottam a karját, mentünk tovább és a Hungerford-tiidnál megint ráinnézell és furcsán idegenszerüen kimondta a nevemet. — Djuika . . , Nekem eszembe se jutott, Diana akarta, hogy magyar étteremben vacsorázzunk. Halasi ember, bizonyos Fueíis volt a gazda, a felesége főzött töltött káposztát, fatánvérost és lepertős-turös csuszát, kitűnő vörösbort adtak hozzá, de maga az étterem inkább felháborított, mint kedvre derített. Szárított pirospaprika-füzérek lógtak a Kényelmetlen, tulipántos faragású székek soraközfalon és uaDirmasából készült kukoricacsövek. megilleti őket. Lehet jogi vitát csinálni ezen kérdésből, de én nem találnám azt jónak. Szeged város közönsége nem tarthat vissza egy fillért se a tisztviselőktől, ha a közigazgatási biróság megállapilotta, hogy a levonás jogtalan volt. De mutassuk meg a városi tisztviselőknek ezzel azt is, hogy ml értékeljük munkájukat Indítványoztam tehát, hogy fogadjuk el a polgármesteri javaslatot 1— Jogi aggály merült fel egyesiek részéről a tekintetben, hogy azon tisztviselőknél, akik nem éltek panasszal, elévülés áll fenn egy bizonyos részére az összegnek. Indítványozták tehát, hogy a kérdést a jogügyi bizottság elé kell vinnL — Én ujból felálltam és indítványoztam, hogy ha jogi aggályok vannak, akkor jó, menjen az ügy előbb a jogügyi bizottság elé, de ettől függetlenül mondja ki a közgyűlés elvileg, hogy minden tisztviselőnek vissza kell kapnia a többletként levont összeget, a módozatot, hogy miiként történjen ez, állapítsák meg a jogügyi bizottság előzetes meghallgatása után. Fedezet nem kell reá, mert a pénz le lett vonva és a nyugdijalapnál van. — Ezt az indítványomat a kisgyűlés el Is fogadta. Ezek után nem tudom, hol és milyen alapon van nyugtalankodás a városi tisztviselői kar körében? Nincs oka nyugtalankodni! A pénzt, amit többleiként levontak, vissza fogják kapni és ha máskép nem lehet, segély, vagy bármilyen alakban, de anyagi'ag nem fognak rosszabbul járni, mint azok, akik panasszal éltek. Nem hiszem, hogy ilyen igazságtalanságra valaki Is gondolt volna a kisgyülésben és gondolna a vároflhan. — De ebből ujból láthatják a tisztviselők, hogy milyen reális jó gazdájuk a város vezetősége és közönsége és nekik csak egy feladatuk és kötelességük van: továbbra is oly becsületesen és hűen szolgálni a várost, amint eddig tették. mmamme—mmMmmemd^—mmm—mmmmmm Perzsaszőnyeget Kiváló minőségben, legolcsóbban Sxönyegjavltás, tisztítás, nyírás rojtozás szakszerű vezetés mellett. Gábor szőnyegszövő Szeged, Nemestakács-ucca 30. —tak a pirosteritöjü asztalok mellett és a lehetetlenül cifrába öltözött cigányok vad üvöltéssel kisérték a nótájukat. Dianának tetszett mindez, biztosan tudom, hogy még jobban szeretett, amiért egy ilyen nyers, vad, furcsa „törzshöz" tartozom. Keveset evett az ételekből, azonban a bor Ízlett neki és kék szeme furcsán csillogott tője. Éjfél után a cigány odajött az asztalunkhoz, Szó se szóltam, de megérezte, hogy magyar vagyok. Leintette a bizarr „törzsi" zajongást és alázatos, cigányos hajladozással, ahogy valaha finom uraknak húzta valamelyik dunaparti étteremben, elkezdett egy egyszerű régi dalt. Nem a Mandulafát, nem a Száz szál gyertyát muzsikálta, nem is a Csak' egy kisányt, hanem azt, hogy: Lakodalom van a ml uccdnkba. . , , A" fajúm jutott az eszembe, a sokuccáju, csunva kis tolnai falu, ahol születtem, ahova többé soha sem jutok el, pedig harangjának a szavát éjszaka is hal|om sokszor. A Malis Mári, a Pöndö Julis énekelte azt. hogy „I.akodatom van a mi uceánkban . . a falum iutotf az eszembe, tudja Isten mi minden még. ebben a csunva. dekorált londoni étteremben, Ftana Ferrar mell-tt és kigőrdiirt szememen a könnv. X cigány látta, még kőzelgbb hajolt hozzám, Diana ncrn vette észre, a fanyelű bicskával játszott, amit a fatányéroshoz adtalc és hirtelen felnevetett. — Stupid melody. Bolond, együgyű kis dallam — mondta angolul és ebben a percben száz mi)U6 kilóméterre szakadtam tőle. F.gv távoji, furcsa „törzshöz" tartoztam, földes, kisablaku Jalusi házban ringott az én bölcsőm, a MalisMári meg a Pöndő Julis danolt nekem vajaha, éjszaka sokszor hallom a harangot, amelyet a féllábú Bence .rángatott.., én nem szerethetem Diana Ferrart, én árva akarok maradni ebben a nagyon nagy városban. Fizettem, taxin hazakísértem Dianát és soha többé nem láttam,