Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-06 / 253. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1937. november (334. Budapesti értéktőzsde zárlat. Nyugodt hangu­latban, mérsékelt forgalommal nyitott a tőzsde. Az első árfolyamok általában egyenlőtlenül ala­kullak. A nemzetközi helyzet kedvező megítélése fedező vásárlásokra ösztönzött, ugy, hogy nem sokkal nyitás után a kereslet a tőzsde eg£sz te­rületén megerősödött és a részvények emelkedtek. \ rendezési napra való tekintettel a vállalkozói kedv csekély volt, igy az üzleti forgalom végig mérsékelt. A tőzsde jól tartott irányzattal zárt. Magyar Nemzeti Bank 180, Kőszén 466, Ganz 30.80, Izzó 219, Szegedi kenderíonógvár 57.25. Zürichi devizazárlat. Páris 14.59 fél, London 21.51 fél, Newyork 432, Brüsszel 73.35, Milánó 22.77, Amszterdam 238.825, Berlin 174. Schilling 80.30, Bécs kifizetés 81.65, Prága 15.155, Varsó 81.80. Belgrád 10, Athén 3.95, Bukarest 3.25. Magyar Nemzeti Bank hivatalos valutaárfolya­mai. Angol font 16.70—16.90, belga 56.90-57.90, cseh korona 11.00—11.70, dán kor. 71.55—75.35, di­nár 7.3—7.80. dollár 335.10—339.10, svéd korona 80.20 -87.10, kanadai dollár 336 00-341 00, fran­cia frank 11.10-1160, hollandi frt. 186.55—188.55, lengyel zlotv 60.00-61 10. leu 2.85-3.00. leva 3.60 - 1.00, Ura 16.90-17.90. (500 és 1000 lírás bankie­cyek kivételével), német márka —.—, norvég korona 84.00—81.90, osztrák schljing 80.00 -80.70, svájci frank 77.65—78.55. Budapesti terménytőzsde zárlat. A határidős piacon az irányzat gyengén tartott, a rozs 3—6, a tengeri 9 fillérrel olcsóbb. A forgalom csendes. Bár a külföldi tőzsdékről általában tartott árfo­lyamokat jelentettek, kereslet hianva miatt gyen­gébb a készárupiacon a buza irányzata és ára 10 rillérrcl olcsóbb. A rozs nem változott. A takar­mánycikkek piacán jobb érdeklődésre a zab 10, az uj tiszai tengeri 10—20 fillérrel javult. Budapest] terménytőzsde hivatalos árjegvzésc. Buzn tiszai 77 kg-os 20.40—20.80. 78 kg-os 20.70— 21.10. 79 kg-os 20.95-21.30, 80 kg-os 21.10-2t.40. felsőtiszai 77 kg-os 20.30-20.75. 78 kg-os 20.60— 21.05, 79 kg-os 20.85—21.25, 80 kg-os 21.oo-2l.35, fejérmegvei. dunatisznközi, dunántúli 77 Kg os 20.35—20 60, 78 kg-os 20.65—20.90, 79 kg-os 20.90­21.10, 80 kg-os 21.00—21.2o Rozs pestvidéki 18.7o— Szeged sz. kir. város polgármesterétől, 54091—1937. I. sz. Hirdetés A iu. kir. Iparügyi Miniszter Ur 33.683— 1937. XI. sz. leiratával, a Központi Gáz és Vil­lamossági rt. kérelme alapján, a József főher­ceg- és Somogyi-telepek villamoscnergia el­látása céljából tervezeit elosztóhálózat bővíté­se műszaki bejárását elrendelte s annak veze­tésével Ormai Zoltán miniszteri főmérnök urat hízta meg. A műszaki bejárás 1937. évi november hó 9-én délelőtt fél 9 órakor kezdődik s az eljá­ráson résztvevő bizottság megalakulásának helyéül a Központi Gáz és Villamossági rt. szegedi telepének üzemi irodája jelöltetett ki. Erről az érdekelt Somogyi- és József főher­ceg-telepi lakosokat azzal a figyelmeztetéssel értesítem, hogy a vezetékek megépítésével kapcsolatban esetleg felmerülő észrevételeiket a fenti helyen és időpontban tehetik meg. Szeged, 1937 november 4-én, Dr. Pálfy József, polgármester. —18.80, takarmányárpa I. 16.50—17.00, sörárpa I. 21.00—23.00, zab I. 16.80—16.90, tengeri tiszántúli 14.05—14.15. Csikágói terménytőzsde zárlat. Buza lanyhuló. Dec. 88.5—háromnyolcad, máj. 98.25-89, jun. 85— 84 hétnyolcad. Tengeri lanyhuló. Dec. 56 három­nyolcad, máj. 58 egynyolcad, jun. 59 egynyolcad. Rozs egyenetlen. Dec. 68, máj. 67.25, jun. 65. A P«tm< MÉGIS ÉLEK rta Ausilcabdnyot E l>m tr, Ebédkor dagadtra ette magát. A rétes könnyű volt, harmatos-habos és messziről szaglott belőle a fahéj. Apa estére meghívta a tiszteket. Egyik: az idősebb, tényleges volt, a másik tartalé­kos s egy bordeauxi gyáros fia, — Pierre Ribnud nevezetű. Társát Jules Letournak hívták. Idus kettőjük között ült az asztalnál. Valóban kedves fiuk voltak ezek a franciák. Kicsit bőbeszédűek, kicsit hirtelen hevülök; egymással szemben is türelmetlenek. Ribaud szeretett volna már hazamenni, unta a ka­tonáskodást, nem fért a fejébe, hogy ha egy­szer vége a háborúnak, miért kell még min­dig szolgálnia, minduntalan szüleit emleget­te: maman és mon pere minden második mondatában szerepeltek; ugy volt a katona­sággal, mint gyomorbajos ember az evéssel: szükséges rossznak tartotta. Letouf pont el­lentétes álláspontot képviselt. — Nincs iga­zad. Ti civilek nem bírjátok a fegyelmet, azért sápítoztok, — mondotta. — Hogy há­rom éve voltál otthon? Igen. És hogy más időkben a te korodban mások már régen családot alapítottak, gyerekeket neveltek, ta­karékbetéteket gyűjtöttek s nem szorultak az aojuk pénztárcájára, na igen. igen... Ez mind igaz, hogy amikor ezt hánytorgatod, , ez tiszta önzés. Hát mit szólnál az én he­lvemben? Mit szólnál hozzá, ha hat eszten­dő óta nem láttad volna anyá'dat? Ha Páris­ból Afrikába vezényeltek volna, onnan pe­dig egyenesen a harctérre? Mi? Most be­szélj! — Pierre Ribaudnak álmodozó, nagv, kék szemei voltak, de erre felgyúlt bennük ez indulat. — Amennyiben a katonai pálvát választom élethivatásul, semmit se szólnék. Természetesnek találnám, — vágóit vissza ingerülten. Idustól várt erősítést. — N'est-ce pas. mademoiselle? ..: nemde, kisasszony? — ügyetlen mosollyal palástolta dühét, ami­ért Letour rápiritott. — Mais oui, oui.. 7 tökéletesen egyetértek önnél, — igazolta Idus. Aztán egy ügves fordulattal leszerelte n kokaskodókot, másfelé terelte a társalgást, levezette a feszültséget, akár a villámhárító..". Elek erre már alig figyelt. Fülét megütötte a hűvös sző: Afrika — s ez azonnyombnn Jenviigözte. Ó. n rejtelmes, titokzatos Afri­ka! Létem- Afrikában járt! M°nnvi elmenve lehet. Mennvi tapasztalata. Nagyszerű. A , távolság ködéből csuna izgató misztérium bontakozott ké más f«j. rnás élet, más erköl­csök. könyvekből felszívott színek, történe­tek félvad népekkel vivott kegyetlen harcok­ról, törzsek, törzsfőnökök, csokoládébarna asszinyok. akiknek érzéki ölelése méreg, hú­suk mecr keménv, mint a bronz. T: kíváncsi­sága fáklyaként lobncrott fel s a tisztet hatá­rozottan irigyelte. Afrikai átélések nvomát kutatta arcán- harcok, meomróKáltatások. fül­ledt szerelmek árulóit. Gyerekesen örült, mikor homlokán, hosszú forradást fedezett fel. Arra nem "gondolt, hogv ez a sebhely nagy háborús emlék is lehet. Letourt mind­járt az első percekben megszerette, imponált neki ez az izig-vérig katona, akiben a maga hasonmását vélte megtalálni. Mostantól va­lósággal csodálta. — Afrikai Afrikai Letour egy bős! — Megkérte, hogv meséljen vala­mit Afrikáról. Letour jól tudott németül és nem nagyon kérette magát. Érdekesnél ér­dekesebb dolgokról beszélt. A Szaharáról, ismeretlen városokról.:, mert ott is vannak hatalmas, virágzó városok, például Algír, sőt márványpaloták is varinak, kultura és civi­^mammmemmmmmmmmmammammmmmumm lizáció is van, mióta a franciák meghonosí­tották, persze nem mindenütt, az ilyesmi nem megy máról-holnapra, az arab nép szí­vós, csökönyös, nehéz megtörni, de azért..: Élénken, fordulatosán, a jó társalgók köny­nyedségével csoportosította mondanivalóit. Anyáék is roppant élvezték. Habár szemé­lyes vonatkozású élményeket alig érintett. Olybá tűnt, mintha ezeket szándékosan ke­rülné. Hamisítatlan katona, aki megvívja a harcot, ám beszélni nem beszél róla, — gon­dolta Elek elismerően. — Hiába, látszik raj­ta a katonaiskolai nevelés. — Idus ezalatt Ribaudval beszélgetett. Franciául. Sebesen hadartak, mint a kereplő. Már Idus is elég jól győzte. Eleknek szemetszurt, hogy Ri­baud egypárszor bizalmasan hozzáért Idus kezéhez. Nana. Mintha régi barátok, vagy rokonok lennének. Ribaud a pezsgőgyártás­ról tartott szabadelőadást, meg hogy az apja milyen remek ember, idestova betölti hat­vanadik évét s még ma is minden nap reg­gel hatkor kezd dolgozni, úgyszintén anyja is, magánéletük jóformán nincsen, az ő éle­tük a gyár, az üzem .:. A pezsgőgyártás alighanem csak ürügy volt arra, hogy szü­leit szóbahozhassa. Erősen családias érzésű lehetett, akinek saját szavai szerint az tette elviselhetővé jelenlegi sorsát, hogy apáék befogadták. Később egy kajla, félbolond munkást emlegetett, aki tulajdonképpen ne­ki tejtestvére, csupán ezért tűrik a gyárban, kegyelemből, máskülönben haszontalan szél­toló, de csudajó pofa ... egyszer galambo­kat zárt apa autójába s mikor papa be akart ülni a kocsiba, hát krúúl... a galambok maid feldöntötték, majd leverték orráról csiptetős szemüvegét. Idus nagyszerűen mulatott. Általában mindnyájan kellemes estét töl­töttek együtt. Egyedül Berti fakadt ki vacso­ra után. — Mennyit járt a szátok egész este és én semmit se értettem az egészből, — békétlen­kedett. Elek anyáék előtt mélyen hallgatott Ka­milláról. Egy-egy szót elejtett ugyan Vizvá­ryné jóságáról, Kamillát is dicsérte: aranyos kislány, igazán, ha ők nincsenek, nem tu­dom, mit csináltam volna Pesten? Akármikor szívesen láttak, megosztották velem, amijük volt... Ennél továb azonban nem terjedt köz­lékenysége. Szerelmét féltékenyen őrizte. És féltékenysége nem ismert határt. Ha mód kínálkozott, Kamilla nevet nem ejtette ki kü­lön, nagyobbára közösen emlékezett róluk, igy: Vizváryék. Kezdetben azért, nehogy hangja remegéséből valaki, valamit meg-' sejthessen — és mert legtöbbször Idus is ott volt, Idusról pedig tudta, hogy sohasem sze­rette Kamillát —, aztán meg napok múlva már magában is megrendült, ha eszébe ju­tott, hogv még mindig nem küldhetett ér­tesítést Kamillának. Anya hasztalan unszol­ta: Vizváryékról beszélj, a néni jó asszony lehet... és a leánykáról... — mondd, na­gyon szép? — Elek ilyenkor szinte ingerült választ adott. — Szép, — s Reményi Gerő­re gondolt; körmét belevájta a tenyerébe, hogy a fájás észretéritse. — Különben nincs róluk sok mondanivalóm, már mindent el­meséltem, — kurtán, röviden kitért a részle­tek elől. Anya meg is jegyezte, ugylátszik, Pesten nagyon megváltozott. Ez a megálla­pítás helytelen volt. Nem Pesten, hanem idehaza változott meg. (Folyt. köv.Y

Next

/
Thumbnails
Contents