Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-30 / 273. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Kedd, 1937. november 30. ilyen szenzáció még nem volt Szegeden SiKerUU nagyobb mennyiségű bőrárui olcsó gyári áron besxerexncm, aminek höveíhexlében hWeietlen olcsó áron ludom adni férfi cipöufdonsúoaimut v-iöl a legfőbb anyagbólt ax eddigi kiállításban vej£U6etna,am prima férfi cipői Okvetlen tekintse meg kirakatomat. Rács Cipösxalon Kölesei ucca 7. ' - mondotta —, akkor arra vagyunk utalva, hogy a belföldi tökeképződest segítsük tlö. Ez szükséges a nagyobb és több munkaalkalom nyújtásához és a termeies fokozásához. Ezután részletes statisztikai adatokat tárt a hallgatóság elé arról, hogy tizévi átlagban mennyi a nemzeti jövedelem. Évi 360 millió pengőre tehető, mint tf.mz'li 'összjövedelem, bizonyította ezután, bog, ennek az összjövedelemnek 43 százalékát az ország lakosságának 20 százaléka élvezi, elsősorban tehát ennek a 20 százaléknak kell a megtakarításokat es a tőkeképzést eszközölni, a lakosság 80 százaléka a létminimumot, vagy ennél kevesebbet keres meg. — A lakosság 20 százalékának módja volna arra — fejtegette a továbbiakban, liogy évi jövedelme 12 százalékát félre tegye, invesztálja, hitelt nyuitson, más szóval behozza az élet, a nemzetgazdaság forgalmába Ez azt jelentené, hogv évenkint 250 300 millió pengő volna az az összeg, amennvi belföldi tőke rendelkezésre állna. Előadásában kifeitette még dr. Koós Zoltán, hogv 250—300 millió pengő tőkeképződés még fokozható volna azáltal is,hogyha az állam üzemei rentábilisak volnának és a költségvetés megtakarításából is művelhetnék a belföldi tőkét. Ilven cimen minlegv 150 millió pengő tökemegtakaritás volna elérhető, tehát összesen 400 -450 mi'lió pengőre tehető nz nz összeg, amelv elgondolása szerint mint uj produktív belső tőke állhatna a magángazdaság szolgálatára. Budapest és vidék Liptay Lajos, a székesfővárosi községi takarékpénztár vezérigazgatója ezután ezeket mondotta előadásában: — A trianoni szerencsétlenség folytán a nemzeti társadalom ráeszmélt arra, hogy mennyire helytelen vólna az összes nemzeti értéket egy pontban koncentrálni. Elsősorban kulturális téren jelentkeznek a decentralizáció hatásai és ezek azt mutatják, hogy milyen hallatlan nagy értékek vannak felhalmozva a magyar vidéken. Nagyon helytelen volna, ha valaki azt tűzné ki célúi, hogy a meglevő fővárosi értékeket elsorvasszuk, vagy leromboljuk. Uj erőforrások nyitására van szükség. — Gazdasági téren még nagyon sok a kívánni való. Természetes, hogy a főváros a gazdasági centrum, ez nem hiba. Iliba az volna, ha minden erőforrást a főváros centralizációjára fordítanának. A főváros nem lehet féltékeny a vidékre, mert a vidékről kapja a regeneráló erőt és azért , sem, mert minél erősebb vidéki centrumok fognak létesülni, annál élénkebb lesz a főváros gazdasági éle'e is. Ha célul tűzzük ki a vidéki városok gazdasági centrumokká való fejlesztését,, akkor c tekintetben a hitelszerveze-tnek nagy feladatai vannak. A magyar pénzintézetek azt a válságot, amelynek talán még nem jutottunk el a végére, megállották, rugalmasaknak és ellenállóknak bizonyultak. A fővárosi intézetek, — nem hivatásom, hogy megvédjem őket, mert nem is támadják, — mindig megtették a maguk kötelességét a vidéki hiteléieltel szemben és bn a tőkeképződés megindulása lehetővé teszi, még fokozottabb mértékben teszik majd meg. Ez az összemü-' ködés teremti meg a vidéki gazdasági centrumokat. Az értekezlet utolsó szónoka Tonelli Sándor volt, aki elmondotta, hogy Koós Zoltán előadása közben pont egy órakor érkezett meg Szolnokról és a terembe belépve, megllepetéssei olvasta, hogy neki előadást kell tartani, majd igy folytatta: , , — Esztendőkkel ezelőtt egy Dudapesti eraeKképviseletnek volt egy öreg alelnöke, akit Hegedűs Lóránt jól ismert s aki minden ülésre késve érkezeit meg. Ilyenkor odament a fiatal tisztviselők valameyikéhez és megkérdezte: — Mondja kérem, miről van szó, mert hozzá akarok szólni. —- Ez az éa helyzetem is ebben a pillanatban. Hallottam az egyik előadás végét és hallottam igen szép oktatást arról, hogy mennyit kell évente a nemzeti jövedelemből félretenni, csak egyet nem Iátok: senki sem foglalkozott a lélektani momentumokkal. Már pedig huszonöt esztendő óta, mióta a gazdasági étet úgynevezett vastörvényei a fejük tetejére álltak, megtanulhattuk volna, hogy van valami, ami fontosabb a szépen kirajzolt teóriáknál, fontosabb a számoknál, fontosabb a vagyonnál és jövedelemnél és ez a hit és a bizalom kérdéze. — Esztendők óta beszélünk és bizonyára még sokáig fogunk beszélni a válságról, a lemondás igehirdetői járják az országot, akik sötét jóvő képeivel riogatják az o nbereket, akik. azt mondják, hogy a fiatalságnak nincs jövendője, akik azon panaszkodnak, hogy itt mindenki mindenre ráfizet, akik a gazdának, akkor is, mikor szépen keresett, bebizonyítják, hogy a mezőgazdaság csak veszteségre dolgozik, akik letagadják a maguk jövedelmét és gazdag létükre ki; tisztviselők jai vadalmazásának megnyirbálásával akarják a nemzetet megmenteni, — vájjon lehet-e remélni, hog,, ilyen tanításokból gazdasági fellendülés fakadjon? — Az értekezlet résztvevői tanítsák rueg a közvéleményt arra, hogy mi a pénzintézetek jelentősége a gazdasági életben és magyarázzák meg, hogy bolondériánál egyébnek nem lehet mondani, ha olyan röpiratokat tesznek le az ember asztalára, amelyek el akarják engedni az ö e.rer pengőn alu'i gazdaadósságokat és egy percentre akarják leszállítani a bankkölcsönök utáni kamatokat. Magyarázzák meg; hogy a pénzintézetek olyanok, mint a gyüjtőmedaneék, amelyek összegyűjtik és megint szétosztják az életet tápláló anyagokat, de ezzel szemben itt a város körül, a tanyák ,vi iájában. a nemzeti élet nagy rezervoárjában merítsenek hite1, bizalmat és necsak a válságot lássák és emlegesaé'". hanem merjék hi-deíni és szolgálni a magyar sor- iobbrafordu'ácát is. Az előadások után Kozma Ferenc határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek lényege az, hogy. dr. Pálfy József polgármesterrel az elén, a délvidéki városok polgármestereinek, országgyűlési képviselőinek, felsőházi tagjainak ós a gazdasági intézmények vezetőinek bevonásával egy blokk alakíttassák, amelynek a trianoni Délvidék gazdasdgi viszonyainak megjavítása lenne a feladat. A határozati javaslatot egyhangúan elfogadta az értekezlet. Délben 2 órakor a Hungária-szálló diszftermeben bankett volt, amelyen az első felköszöntőt vitéz Imecs György a kormányzóra mondotta. Grosz MarccI, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank vezérigazgatója mondott nagyobb beszédet. Kifejtette, hogy mindenkinek kötelességévé teszik a nehéz idők, hogy összefogással, erejének és tehetségének legjavával igyekezzék a talpraállitás munkájából kivenni a részét. — Noha az utolsó évek gazdasági válsága — mondotta a hitelező pénzintézeteket a legfőbb termelési osztály, a mezőgazdaság számos faktorával, mint adósokkal szembeállította, — hogy a mezőgazdaság irányító szervei is tisztában vannak azzal, hogy az ország szolidan vezetett es jól megalapozott pénzintézetei is a gazdasági uijáépilés legfontosabb támaszai lesznek. — Fontos, hogy a regenerálódás ne csak anyagilag, de erkölcsileg is bekövetkezhessek és hogy a földek és termények értékének visszaállításával az adott szó és adott írás szentsége is valorizáltassék. És ha lebonyolódnak a pénzintézetek számára oly nagy áldozatot jelentő gazdavédelmi rendelkezések technikai részei is — szűnjék meg minden adósvédelem, amely vé.gre is útját állja az egészséges hitelélet kialakulásának és ezáltal gátolja a termelés annyira szükséges folytonosságát. Ilat év várakozás után gondolni kell végre a kistőkésekre is, akik a maguk takarékos életével a nemzeti tőke cirkulációjának legfontosabb éltető elemei, nem is szólva arról, hogy az ismeretlen részvényesre megint szüksége lesz a gazdasági életnek. Mi pénzintézeti vezetők tisztában vagyunk azzal, hogy csak az összes gazdasági faktorok szoros együttműködésével érhetjük el a gazdasági javulást. (legedüs Lóránt szólalt fel ezután és hangoztatta, hogy bár ebben az évben 189 ülést ült végig szerte az országban, de olyan jóleső megértéssel, mint Szegeden, még nem taldlkozo/t. A TÉBE értekezletén megjelentek a délutáni gyorsvonattal utaztak cl Szegedről. Mulatozás közben 1000 pengő eltűnt (A Délmagvarország munkatársától.) Vasárnap feljelentést lett a szegedi rendőrségen Sarnyai István földeáki marhakereskedő, aki az állatvásárra érkezett Szegedre, a vásár után nagyokat mulatott. Amikor magához tért a múlatás után, megdöbbenve tapasztalta, hogy belső zsebéhen tartott mintegy ezer pengőnyi pénze — eltűnt. Azonnal a rendőrségre sietett és feljelentést tett ismeretlen lettesek ellen. A detektivekkel együtt elment mindazon helyekre, ahol éjszaka megfordult, végre is az egyik kocsmában sikerült nyomra akadni. Kiderült, hogv pénzének itt kélt lába. Az egyik leány az ittas ember körül addig forgolódott, amig zsebéből ki nem huzla a pénztárcát a? ezer pengővel. A pénzt nyomban eldugta, » vendeget pedig kitessékelték. A detektivek az ellopott pénzből már csak 351 pengőt szedtek össze. A leány elmondotta, hogy a lopott pénzt társai között felosztotta, összesen négven részesültek a Zsákmánvból Azt hitték, hogy Sarnyai annyira ittas, hogv arra sem fog emlékezni, hogy merre iárt és hogv elvesztette-e a pénzét, vagv ellopták tőle. Amikor látták, liogv ittas körülvették, mulattak vele, ő pedig cgv óvatlan pillanatban kiemel le a zsebéből a tárcát. A rendőrség a négy embert őrizetbe vette és keresi a hiánvzó összeget. nmmmmmimm^immmimmi december 9-én a Városi Sxinháxban. jtilifarmoníUus hangverseny Vezényel: Fricsay Ferenc. Közreműködik: Sándor György Jegyek a Délmagvarország jegyirodában.