Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-30 / 273. szám

14 560S DÉLMAGYARORSZAG Vasárnap, 1937. december 5. 1 • munkával és jóakarattal szivesen támogatja a hitelszervezeteket nehéz munkájában. Bernáfh Sándor lelkes éljenzés közben jelentette be, hogy a ba­jai törvényszék Pécs helyett inkább a szegedi táblához kiván csatlakozni, erre nézve hivata­los részről is megindultak az előkészületek. Sürgette még a Horthy Miklós jubileumi útnak — amely Szegedet Bajával összeköti — a kí­vánalmaknak megfelelő kiszélesítését. Hegedűs Lóránt beszéde Hegedűs Lóránt, a TÉBE elnöke ugy a hatósá­goknak, mint a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ képviselőinek köszönetet mondott meg­jelenésükért. — Egy éviized előtt — folytatta — a hatósá­gok méj óvatosan kerülték a TÉBE vidéki gyűlé­sei', mert vagy nem tulajdonítottak azoknak fon­tosságot, vagy attól féltek, hogy a pénzintézetek szervezkedése által a gazdasági élet más ténye­zőivel jönnek ellenkezésbe. Ugy látszik, egy ne­héz agrárválságra volt szűkség abból a célból, hogy a magyar közvélemény megismerje, hogy a hitelélet és az agrártársadalom érdekei mennyi­re össze vannak forrva és egyiknek bukása a má­siknak a bukását is jelenti. Ezért különös jelentő­sége van annak, hogy az Alföld nagy metropolisá­ban most egybegyűltek az ország hilelé'eié ek ösz­szc3 tényezői, hogy itt dokumentálják egy nagy válság tanulságai alapján a hitelszer evezet fon­tosságát az összes többi foglalkozási ágra nézve, — Valóban büszkeséggel kell megállapítani — folytatta — nehéz küzdelmek és annyi félreértés után, hogy a kormány óvatos politikája mel­leit a három tényezőnek, a Nemzeti Banknak, a Pénzintézeti Központnak és a TÉBE-nek önzetlen együttműködése folytán, anélkül úszta meg, példát­lanul egész Európában, a magyar hitelélet a nehéz esztendőket, hogy mint külföldön, az államnak, vagyis az adózóknák százmillióiba került volna. Természetes, hogy e válság nehéz áldoza­tokat követelt, de ezeket szívós együttműködés­sel legyőztük. A válság azonban alkalmas volt arra is — és ennek kinyilatkoztatása a szegcdi ta­nácskozások főtárgya —, hogy ország világ előtt megerősítse a gazdasági érdekképviseleteknek kö­zös frontját, másrészt pedig a magyar hitelélet most kezdődő évtizedére kitűzze a jövő feladatait. — Amint száz esztendővel ezelőtt gróf Széchenyi István, a Hitel szer­zője, a hitelnek azért tulajdonított nagy fontosságot, mert ezáltal remélhette, hogy Ma­gyarország ipart kap, azonképpen most a világ­háború és az elmúlt válság tanulsága gyanánt az egész magyar hitelszervezetnek azt a nagy célt kell maga elé tűznie, hogy minden rendelke­zésre álló tökével segítsen az ország szegény zsel­lérlakossdgából százezreket önálló kisgazdákká fel­emeim. Ha a politikai világ tudomást vesz arról, hogy ezt a hatalmas nemzeti célt csak a magyar takarékpénztárak és bankok által lehet elérni, ak­kor kétségtelenül el fognak mulni azok a táma­dások, amelyek egyes szélsőséges irányok részé­ről az ingó tőkét még ma is érik, holott az ingó tőke minden leromlása a magántulajdonon nyugvó egész társadalmi rendre nézve végzetes lehet. Kozma Ferenc előadása a trianoni Délvidék problémáiról Kozma Ferenc kormányfőtanácsos, a Sze­ged-Csongrádi Takarékpénztár vezérigazgató­ja, a TÉBE délkeleti körzetének elnöke tar­tott ezután nagy érdeklődéssel kisért nagyvona­lú előadást. — Az a magyar agrárpolitikus — talán ujból egv Darányi — lesz a Trianoni Délvidék és a Magyar Alföld legnagyobb jótevője, aki a ma­gyar föld, a magyar nép, a mezőgazdasági termelés mélységes szeretetétől áthatva — az ősi magyar néplélekkel összeolvadva — meg­indítja és sikerrel lefolytatja a harcot az al­földi magyar nép igazi agrár neveléséért, a mezőgazdasági termények és munka jobb ér­tékesítéséért, a magyar nép jövedelmének ts igy jobb boldogulásának a fokozásáért, ezen nagy célok érdekében főként a mostani tanya­rendszer átalakításáért. A mostani tanyarendszer a hiányos közigazgatást, a hiányos egészség­ügyi cs népnevelési szolgálatot, a kezdetleges nivón álló állattenyésztést, mezőgazdasági ter­melést, a gyenge értékesítést, a mezőgazdasági lakosság jobb boldogulását szolgáló gazdasági, szociális és kulturális intézmények hiányát, a megváltozott gazdasági helyzethez való al­kalmazkodási képesség és az alföldi magyar nép gazdasági és kulturközössége kiépítésének, erkölcsi és anyagi felemelkedésének lehetet­lenségét jelenti. A zárt tanyakö/ség a megváltozott gazdaság? helyzethez való al­kalmazkodást, a több, jobb termelést és jobb értékesítést, az egészséges, szép házakat, jó is­tállókat. törzskönyvezett állatállománvt, a me­zőgazdák életérdekeit szolgáló kulturális gaz­dasági és szociális intézményeket, a jobb közigazgatást, a jobb egészségügyi és népnevelési szolgálatot, vagyis az alföldi ma­gyar nép kulturális, erkölcsi és anyagi fel­emelkedésének lehelőségét jelenti. •— Egv ilven nagyvonalú átalakulás a Tria­noni Délvidéken cs a magyar Alföldön minden meglévő magyar városnak is elsőrendű érde­ke, mert a zárt tanyaközségek kifejlődése nagy gazdasági lehetőségeket, a kultura fejlődése és népünk életnívójának emelése az emberi igé­nyek emelkedését és minden vonatkozásban emelkedő forgalmat jelent. — A délvidék ipara— most nem beszélek a kisiparról — a trianoni országbatár miatt le­hetetlen helyzetbe került. A drága szenet több, mint 200 km. távolságból, drága vasúti tarifa mellett — a természetes déli vásárló piacok elvesztése miatt — északra, keletre, vagy a Dunántúlra kell eladni s a versenyt a sok­kal jobban fekvő, iparilag is jobban berende­zett, a főváros minden előnyét élvező budapes­ti iparral felvenni. A délvidéki ipar exísztenciális érdeke annak komoly alátámasztása vasúti tarifális kedvez­ményekkel, a közszá'litások ideiuttatásával s a déli határok mielőbbi megnyitásával. — Az alföldi tanyarendszer igénytelen vi­lágában keletkezett és fennálló városok ke­reskedelmének iobb boldogulása Budapest ha­talmas versenye, a közvetlen szomszédságban levő és sororrroőkkal elzárt déli határok mi­att alig képzelhető el. A délvidéki kereskedelem legnagvobb­érdeke: — folytatta Kozma — T. a déli szomszéd álla­mokkal való gazdasági mefegvezés, 2. a min­den téren való decentralizáció, 3. a tiszai és marosi hajózás Problémáinak megoldása, 4. a Gvulától Baiáig teriedö Trianoni Délvidék közlekedésének ke lel-nyugati iránvban való átszervezése, Baján keresztül a Dunántnllal való vasúti személv és áruforgalom kiénitése, 5. ezen délvidéki országrész igf>zsáeü"vi és közigazgatási beosztásának megváltoztatása. — A decentralizáció alalt értem' a mai fránvított gazdasági rend­szerben a Külkereskedelmi Hivatal decentrali­záció ?áf, a Nemzeti Bank d-lvidáki fiók?ainak nagyobb puvoárral való ellátását az import és az export ügyeinek gyors elintézése érde­kében, továbbá uj ipartelepek idetelepülése érdekében megfelelő előnyök és feltételek nyújtását. A délvidéki városok gazdasági élete igazán csak akkor fejlődhet ki, ha a gazda­sági tevékenység nyugatra a Dunántullal, dél­re pedig déli szomszédainkkal megindulhat s ha ezen közös nagy célkitűzés érdekében a Trianoni Délvidék városai, társadalmi és gáz* dasági szervezetei megértéssel összefognak. A délvidéki hitelszervezet érdeke kívánsága és T.'A tőkeképződés összes akadályainak le­bontása és az, hogy az itt képződött tőkék semmiféle formában se vonassanak el in­nen, hanem az itteni mezőgazdaság, ipar és kereskedelem exísztenciális érdekeinek szolgá­latába állíttassanak, 2. valami módon kárta­lanítás azokért a sulvos áldozatokért és vesz­teségekért, amelyeket a Hinterland elvesztése és a különféle kormányintézkedések mialt a délvidéki hitclszcrvezetnek el kell szenvednie. — Ezekben nagy vonásokban a nagy prob­lémákra kívántam a délvidéki gazdasági érte­kezlet figyelmét felhívni. Boldog lennék, ha egy részletesen kidolgozandó programm meg­valósítására — a megértés és az összefogás szellemében — egy akcióra képes Délvidéki Gaz­dasági Blokk alakulna, amely a Délvidék népéért, annak ifjúságá­ért és egv szebb magyar jövő elő­készítéséért komolyan cselekedne. — A Nemzeti Bank elnöke, Imr'édy (őexcellenciája, a bank februári közgyűlésén hangsúlyozottan mutatott rá a politikai, tár­sadalmi és gazdasági egyensulv fontosságára, arra. hogy az ország gazdasági, szociális és politikai egyensúlya a vidéki lakosság sorsá­val van összekötve és bogv népünk műveltsé­gének emelése, a tőkeellátást középpontjában álló hitelszervezet megerősödése nagv nemzeti érdek. Én — látva a főváros és a vidék közöl ti nagy különbséget — Imrédv őexcellenciája ál­tal a legszebb magyar gazdasági templombari hirdetett igéknek vagvok állandó szószólója és magvar szivem minden meleg érzésével, lel­kem minden sóvárgásával kérem a főváros es a vidék minden megértő és jóakaratú embe­rének támogatását. Pósch Gyutá a pénzintézetek szerepéről — X pénzintézetek célja legnagyobb általános* ságban: a pénztőke forgalmának közvetítése, va­gyis összegyűjtése a takarékoskodóik oldalán éa eljuttatása a vállalkozók oldalára — mondotta. Ér­dekes megfigyelni, hogy a pénzintézeteknek ezt a szerepét, amelyről az itt jelenlevők jól tudják, hogy egy civilizált ország életében nélkülözhetet­len s mégis lebecsülik azok, akik kevéssé értenek a dologhoz. Úgyszólván mindenütt, ahol népbol­dogitók, vagy népbolonditók radikális változtatá­sok árán Ígérik valamely ország lakosságának at viszonyok jobbrafordulását, programjukban ben­ne találjuk a pénzintézeteknek legalább is meg­rendszabályozását, de sokszor azok szocializálásán vagy akár eltörlését is. Az orosz kommunisták megkísérelték a bankok nélküli gazdálkodást, Né­metországban jelszó volt a „kamatrabszolgaság letörése," a bankok szocializálása pedig még az angol Labour-Party programjának is egyik pontja. A kijózanodás természetesen nagyon gyorsan ba szokott következni, mihelyt a gyakorlatban meg­kísérlik a pénzintézetek nélkül, vagy a szocializált: pénzintézetekkel való gazdálkodást és például Né­metországban jól tudjuk, hogy az állam a válság idejében megszerzett bankrészvényeket készség­gel bocsátja vissza a magántökének, jeléül an­nak, hogy a pénzintézetek szerepe egy ország gazdaság1 életében nem olyan szerep, amelyet nélkü­lözni vagy pedig bürokratikus sémák sze­rint lehetne betölteni, hanem mindaddig, amig a magángazdaság clúi alapján állunk, okvetlenül szükség van magánpénzinléze- , t rkre. Mihelyt felismerjük, hogy ml pénzintézetek az ország szervezetének olyan önálló részei vagyunk", amelynek eredményes munkásságára a közösség­nek feltétlen szüksége van, ezzel adva van fő­célunk is, nevezetesen ezt a szerepet minél töké­letesebben és az ország javára betölteni. Ha egy pénzintézeti vezető el tudja érni azf, hogy a belevő közönség bizalommal viseltetik in-j

Next

/
Thumbnails
Contents