Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-28 / 272. szám

DÉLMAGYARORSZAG Vasárnap, 1937. nov. 28. Politikai napilap XIII. évfolyam 272. sz. Végre ~ mi is Á Francia lapok egyértelműen állapítják meg a nyilvánosságra került és állítólagos, vagy esetleg: állítólag állítólagos német követelésekkel szemben, hogy Franciaország középeurópai pozícióját megvédeni köteles s hogy Franciaország számára Közép-Európa van olyan fontos, mint bármelyik gyarmat. Végre elérkeztünk ide is s abból a jóérzésből, amit a francia álláspont kelt, látni lehet, hogy túlságosan elkényeztetettek nem vagyunk. Végre rákerült a sor Közép-Európa védelmére. A halál problémái valóban halálos biztonsággal vezették el a dolgokat idáig. Minél elszigeltebbek az egyes országok gazdaságai egymástól, annál nagyobb és szigorúbb közöttük az összefüggés politika? téren. Minél több elhatározottsággal építik ki az autarchiák várőveit egymás ellen, annál mélyebbé válik politikai egymásrautaltságuk. Közép-Európában feszültté válik a helyzet, mert Sanghaiban japán lövegek érik az angol követ autóját. Dél-Amerika valamelyik államában kitör a forradalom s Európa fölé sötét gondok felhői terpeszkednek. Hiába szaggatták szét elképzelt vonalakat országbatároknak feltüntetve égitestünket s hiába festik be különböző szinüekre egyes részeit, nem szaggathatjuk szét azt az „édes anyaföld"-et, amin élünk s ami bölcsője és koporsója minden életnek." De végre, — eszünkbe jutunk önmagunknak s ráeszmélünk, hogy törődnünk kell a magunk dolgaival is. Elvégre Közép-Európa a mi otthonunk s mindnyáján, akik itt élünk, elmondhatjuk, hogy KözépEurópa „az én házam, az én váram." S ha lehetett háborút indítani megsértett konzulokért, letépett zászlóért, fölgyújtott viskóért, vapy magas vámtarifa, behozatali tilalom, ércbányák megszerzése, energiaforrások lefoglalása miatt, akkor talán az európai ember háza s az európai ember vára: a magunk életének nyugalma érdekében is kell már egyszer döntő elhatározásra jutnunk. A nemzetközi politikának uralkodó elve lett a gyarmatok kérdésének érintetlensége. Minden állani elsősorban ezzel az elvvel védi a maga gyarmati birtokállománvának sérthetetlenségét. Ami azonban érvényes a gyarmatokra. miért nem érvényes az anyaországokra is? Néni volt elég a világháború tanulsága. amikor békében éltek a gyarmatok, de dúlták, tiporták, gvilkolták és robbantották, éheztették és fojtogattak egymást az anyaországok? A vérben és szenvedésben való szükségletünk nincs még fedezve s azt hisszük, sokat kell még tennünk az európai civilizáció s a fehér ember kulturá'ónak elpusztítására? Vannak. —.- Svaiéban is, Norvégiában is, de niár Ausztriában is, •— úgynevezett Nemzeti Parkok. Nagy területet jielölnek ki, vndonszerü tájat arra, hogy azon maradjon minden változatlan, se ember, se civilizáció nejörje fel csendjét, ősi formáiát ne változtassa meg. Az ős természeti állapotot akarják megőrizni virágban, fában, flórában és faunában. Az ősi élet, a szűz természet muzeumai ezek a Nemzeti Parkok. Amikor azt olvassuk, hogy a gyarmatok után most már meg kell védeni Közép-Európát is, az jut eszünkbe: nem kellene-e védett területté jelenteni ki mindazt, amit* Közép-Európában és Közép-Európa számára a kultura és a civilizáció teremtett? A Nemzeti Parkok gondolata akkor merült fel, amikor a civilizáció az ős természet utolsó maradékát is birtokba akarta venni. Nem gondolunk arra, hogy akkor kell megszervezni a fehéT ember kultúrájának védelmét, amikor van még védelmezni valónk s amikor még nem a föld alól kell kiásni s nem a föld alól kikerült romokból kell összeállítani sokkal inkább a fantázia, mint a szem számára mindazt a csudát és mindazt a káprázatos nagyszerűséget, a szellemnek mindazt a dicsőségét, amit a kultura adott és teremtett meg a földközi ember számára. Necsak nz ős, embernemjárta vadonokat, megjárhatatlan bércekkel védett szűz területeket védjünk meg a kipusztulástól, hanem az emberi szellemalkotásnak Parisban, Londonban, Rómában, Berlinben felhalmozott kincseit is. S Közép-Európa védelme — védelem lesz a- mi számunkra is. A mi békességünk nélkül nincs béke Közép-Európában sem. Egyetlen élő szervezet vagyunk s a nemzeteket és országokat egy organizmusba öszszefüggő idegszálak a mi fájdalmunkat is elviszik az agyba, mely az orvosláson gondolkodni kénytelen s a karba, mely a fájdalmat megszüntetni képes. Közép-Európa számunkra a kulturának és a békének hídfője, életünk maradék-szépségének és megfogyatkozó békességének vára s egyszer már jöjjön el annak ideje is, hogy necsak elsötétitési gyakorlatokkal foglalkozzunk, hanem azza' is, hogy a f é n y terjesztésével s a kultura tiszteletében és a béke kívánásában találkozó szivek felgyujtásával keressük a védekező* módját azzal a támadással, a belső és külső ellenségeknek azzal a fenyegetésével szemben, aminek áldozatává válhatik az életünk s az élet minden szépsége, ami elé meghatott lélekkel és vigasztaló hittel jártunk pihenni, örülni és felejteni. Don tő fontosságú angoMrancia tárgyalás kezdődik Londonban Chauíemps és Delbos már szombaton Angliába utazott ~ A hözepeurápal hCrdés a fanácshozásoh HOzlpponifában — Franciaország hir szerint holton dáfárguolnl a nemei gyarmati hövelelfsehröl, ha biztosiffdh Csehország es Ausztria területi sérthetetlenségét Páris, november 27. Feszült figyelemmel fordul az európai közvélemény Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter angliai utazása elé. A miniszterek utazásának programja szombaton váratlanul inegvátlozott, a két államférfi vasárnap helyett már szombaton éjszaka elutazott az angol fővárosba. A miniszterek elutazása előtt államtanács volt Párisban. Az államtanácson részletesen megvitatták azokat a problémákat, amely Chautemps és Delbos londoni útjával kapcsolatosan felmerültek. A francia lapok élénken kommentálják az utazást és az az általános vélemény, bogv a londoni tanácskozás legfőbb pontja a középeurópai kérdés lesz. A sajtó Anglia és Franciaország szilárd magatartását követeli a tárgyalások során. Az Excelsiornak az a véleménye, akár gyarmati, kérdésről van szó, akár közép- és keieteurópai kérdésekről, Franciaországnak és Angliának át kell éreznie együttes kötelezettségét, közös felelősségét és ellen kell állnia minden olyan esetleges mesterkedésnek, amely a két ország közé eket akarna verni. Az „Echo de Paris", szerint, ha Franciaország és Anglia isinét meghátrál és igent mond. akkor nyomban bekövetkezik. Európa területi felforgatása és a háború elkerülhetetlenné válik. Ha azonban most elsőizben nem-mel válaszolnak, akkor talán megmentik a békét. Kombinációk a irancla felíéteiehröl London, november 27. Az Euening Standard ugy értesül, hogy Chautemps francia miniszterelnök a kővetkezőkben- ismerteti iiiajd politikáját Chamberlainnel. 1. Franciaország nem akar akadályokat gördíteni az elé. hogy Anglia megvizsgálja Németországgál Ié.esitendö állandó megegyezésének lehetőségeit. 2. Feltéve, hogy a jelenlegi angol—franc fa együttműködés tovább tart és a békeszerződések területi határozatait tiszteletben tartják, a francia kormány kész csatlakozni ahhoz az angol lépéshez, amely elvileg elismeri a német gyarmati követelést. 3. Franciaország kész volna, ha Anglia hasonlóképen jár el, közös területi áldozatokkal hozzájárulni egy általános alaphoz, amelyből észszerű kielégítést nyerhet a német gyarmati követelés. 4. A francia kormány, amikor területi határozatok tiszteletben tartásáról beszél, elsősorban CsehI országra gondol. Ausztria kérdésében a francia kormány meggyőződött arról, hogy Olaszország továbbra is védi Ausztria függetlenségét, ennélfogva ez a kérdés nem olyan Időszerű. Francia diplomáciai lípés az olasz safEOfámadások miatt Páris, november 27. Illetékes körökben megerősítik, hogy a külügyminisztérium főtitkára lépést tett az olasz ügyvivőnél az olasz sajtó által Campinchi tengerészeti miniszter I nek tulajdonított beszélgetéssel kapcsolatos | sajtóhadjárat miatt. Mint ismeretes, a miniszter határozottan megcáfolta, hogy ilyen beszédet mondott volna. A francia főtitkár azt a kívánságát fejezte ki, hogy Olaszország vessen véget a sajtóhadjáratnak. Az olasz ügyvivő utasítás hiányában azt a választ adta, hogy az ügyet jelenteni fogja kormányának.