Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-27 / 271. szám

8 délmagyarország Szombat, 1937, november 27. R Dílmagyorom dg regíny* MÉGIS ÉLEK r > * W uííI ab ín yat El*m4i ksmgssflnwe? Nem értette, hát nem értette. Kész. Muszáj ezt mindenkinek tudni? Mindenesetre, ami tőle tellett megtette. Beszélt. Hallgatósága úgyse figyelt oda, látta a képükön, azokat már az ünnepi ebéd és a dupla porció bor érdekelte, legszívesebben elengedték volna a szónoklatot mindenestől. Mit nekik kameruni győzelem!? — Elek tudniillik ekkor még azt hitte, hogy erről van szó. Délután meg is kérdezte Laurent: — Ti a káplár-iskolúban részletesen is tanultatok a kameruni győzelemről? — Laurent kinevette. — Nem, ilyen győzelemről nem tanultunk és nem is hallottam, győzelemről nem, ez érdekes újság számomra ... kameruni győzelem, nagyon jó, tudod te egyáltalán, mi történt Kamerunnál és mikor? nem, persze, de miért nem kérdezted előbb? ... hát idehallgass, 1884-ben, mikor a franciáktól elfoglaltak ezt a gyarmatot, az idegenlégió egy maroknyi csapata hónapokig küzdött az ellenséges túlerővel, hiúba szólították fel őket többször is megadásra, nem tették le a fegyvert és tovább védték, amit rájuk biztak, gondolkodás nélkül a biztos halált választották s ott is vesztek mind egy szálig ... — Akkor mégse mondtam olyan nagy butaságot, — szakította félbe Elek. — Egy ilyen vereség felér egy győzelemmel. — Igazad van. — A légió tehát az önfelá'dozas hőseit fmnepli ezzel a mai nappal? Most már értem. Kár, hogy nem tudtam előbb. Mindjárt másképpen foglalkoztam volna a rámbizott csoporttal... Laurent legyintett. — Azoknak úgyis mindegy, nincs érzékük az ilyesmihez. De különben, miért nem fordultai hozzám? — Szégyeltem. — Mafla. Laurent asztalt teritett közben. Fehér csomagoló pnpirral borította le az asztal lapját, középre két üveg bort állított, poharakat törülgetett, nem cink-poharakat, amilyenek a legénységi szobákban voltak és amelyekbe sziveket, lányneveket véstek bicskával a légionisták. hanem üveg-poharakat, szép, rendes, csillogó üveg-poharakat. Laurent már egyedül lakott, külön kamrácskdban. A fehérre meszelt falakon fényképek, olojnyomatok függtek, egvik sarokban deszkából öszszetákolt, kezdetleges könyvespolc; ebben a szobában már megmutatódott a gazda egyénisége. Laurent most vendégeket várt. A légió hires trióját. A három Jeropkint, Alexander — Pjotr és Sztyepán Jeropkint; nagynpát, apát és unokát. Alexnndrovics Iván Jeropkin valaha ezredes volt a cári hadseregben, Pjotr kapitány, mig Sztvepán, a rózsásarctt. alig emberkoru kis Sztyepán, — kadét. Alexandrovics Iván, aki fehér szakállával, tekintélyes pocakjával s múltjára való tekintettel, felmentést kapott a kiképzés alól, mostan a cipész-műhelyben parancsnokolt, Pjotr és Sztyepán pedig pillanatm ilag a káplár-iskola növendékei voltak. Őket hivta meg Laurent. uzsonnára. Valami távoli rokonság is volt köztük, de ezt csak itt sütötlék lei, azelőtt hírét sem hallották egymásnak. Oroszország nagv, nem csoda, hn eddig nem találkoztak. — Dehogyis nagy, dehogy, legfeljebb relativ nagyságról lehet beszélni, mondta Pjotr. — Hogy lenne nagy, mikor a világ ilyen kicsi. Mert az. Nagyon kicsi. Ha nem lenne kicsi, akkor aligha ülnénk együtt ebben a szobában. Gondoljátok el, a szél felkap négy porszemet, kettőt a Néva mellől, harmadikat a Volga partján, — mélyen zengett ez a szó, mint mikor katholikus ember azt mondja: Jézus — a negyediket Novgorodban, éppen lóvásárt tartottak Novgorodban, szóval felkapja és viszi, viszi, aztán egyszeresük ... Laurent a történelmet okolta, azt is belekeverte Pjotr Jeropkin filozofálásába. Sztyepán szorgalmasan töltögetett. Biztosan azt se tudta, miről beszélnek s csupán megszokásból bólogatott apja szavára. A „gyerek" ugy viselkedett, akar hétköznap: kiszolgált; tettel, gondolattal, mindig, mindenben az öregeket szolgálta. E percben arra ügyelt, hogy a poharak ki ne ürüljenek, — köznapokon meg mosott, takarított rájuk, este megvetette az ágyukat, habár Pjotr elégszer mondta: miattam ne fáraszd magad, csak nagyapának segits... nem és nem; szobatársai hasztalan gúnyolták, kézcsókkal kívánta kedves egészségére az ebédet, vacsorát Pjotrnak, Alexandrovics Ivánnak is, mintha őtőlük kapta volna, amit megevett; prémiumpénzéből szűzmáriás érmet vásárolt nekik, bogy a Szüzanya óvja meg életüket, egészségüket ... Eleket most Alexandrevics Iván foglalta le. Beszélgetés közben figyelmesen nézte az öregurat, akinek szakálla olyan fehér volt, mint a frissen esett hó, szinte hivalkodóan ápolt, még egy ici-pici szálacska se ugrott ki a rendből, látszott rajta a kefe és a fésű nyoma, — zsoldjának felét bizonyosan borbélyra költi! — arcát csak a sze! mek körül bálózták ráncok, bőre egyébként üdén lélekzett, tiz esztendővel fiatalabbat mutatott koránál; nvugodtmozgásu, vállas, zömök ember volt Iván Jeropkin, egyedül keze élt külön ideges életet, keze észrevehetően reszketett s ujjai göbösek voltak az érelmeszesedéstől, vagy talán a sok alkoholtól. Egyetlen megmaradt kincsét, arany cigarettatárcáját, amelyben most mellbevágó Caporal-cigaretták szerénykedtek, mint rongyos koldusok a rang és vagyon elolt, veleszületett előkelőséggel kínálta Eleknek: — tessék, gyújts rá — mintha valamelyik szentpétervári palota báltermében ülne s nem Sidi-bel-Abbesben, a légió kaszárnyájában. Egyideig Szibériában is teljesített szolgalatot most erről mesélt... Tudod, kérlek, nem ugy van ám az azzal a Szibériával, ahogy ti hiszitek, á dehogy, Szibéria nem pokol, nem a száműzöttek országa, de nem is az a hangulatos helyecske, amilyennek egyes ostoba könvvek leírják. Nincs romantika. Aki ilvennek festi Szibériát, az hazudik, az a tájékán se járt soha. Mert az unalom nem romantika. Szibéria egyszerűen unalmas, halálosan unalmas, ez igaz; mikor októberben leesik a hó és májusig eltemetődik a világ, amikor a farkasok éjszaka belonakodnak a házak közé, szétszaggatják a jószágot, s csak pálinka tartja az emberekben a lelket, nem mondom, ez szörnyű, amikor hónapokig lehetetlenség megközeliteni a szomszéd helységet, ez rettenetes, de a nyár aztán annál szebb. A végtelen téli esték, meg a rengeteg pálinka persze sokak számára rossz tanácsadók. Volt egyszer egy alantosom, DutlovBurgonya árak: 1 kg. nyári rózsa 7 fill. 1 kg. öszi róz a 6 lill. 1 kg. El'a 5III!. Ikg takarmány 4 lik NAGY ALBERT ^ 4 PanrikaniaC' nak hivtúk, Pjotr olyan négyéveske lehetett akkortájt, — Pjotr, amint nevét hallotta említeni, elfordult Laurenttól s megkérdezte: mi az, édesapám? — semmi, Dutlov esetét beszélem, — Pjotr elhúzta száját, mint aki már túlságosan unja ezt a históriát, — igen? — legyintett; Sztyepán és Laurent koccintottak — szóval, mondom Dutlovnak hívtak, összes beosztottjaim közül őbenne biztam legjobban, csendes, szolid fiu volt, sohse részegeskedett, éppen ezért vele kezeltettem a pénztárt és képzeld, egy éjjel megszökött, magával vitt vagy hatvanezer rubelt... Engem természetesen harmadnap letartóztattak, hiába bizonyítottam, hogy ártatlan vagyok, bogy Dutlov a tettes, hiszen sajátmaga szolgáltatott bizonyítékot önmaga ellen azzal, hogy megszökött, nem értem vele semmit. A vizsgálatot vezető hadbíró csak vállát vonogatta: igen, igen, mindaz valószinü, mélyekkel ön most védekezik, Iván Jeropkin, de azért... Kiolvastam a tekintetéből, bogy bűnösnek tart. Azt hitte, összejátszottam Dutlovvai s nálam is maradt a lopott pénzből. Nem is tudtam rá haragudni. Megértettem, Dutlovot azonban nem. Éjszakákat virrasztottam át cellámban és azon töprengtem, mire kellhetett Dutlovnak ez a rengeteg öszszeg? hiszen nem voltak szenvedélyei, nem ivott, nem kártyázott, hát miért sikkasztott? miért vette el a hatvanezer rubelt? mire kellett neki? mire? mire kellett? ... Teljesen belebetegedtem ebbe a szerencsétlen ügybe. (Folyt, kőv.) . . / Budapest I. 6.45: Torna, hanglemezek. 7.20: Étrend, közlemények. 10: Hirek. 10.20: Móricz Pál elbeszéléseiből. 10.45: Mit nézzünk meg? 11.10: Nemzetközi vlzjetzöszolgálat. 12: Déli harangszó az Egyetemi 'emplomból, időjárásjelentés. 12.05: Róbert György énekéi, Kálmán Mária hegedül zongorakísérettel. 12.30: Ilirek. 13.20: Pontos időjelzés, időjárás és vízállásjelentés. 13.30: Hanglemezek, lt óra 40: Ilirek. 15: Árfolyamhirek, piaci árak, élelmiszerárak. 16.15: Halló, halló, gyerekek! Mikiegér hanglemezei! D-g Györgyi meséje. 16.45: Pontos időjelzés, időjárásjelentés, hirek. 17: Mikszáthfalvi képek. Közvetítés a legújabb magyar falucskából. 17.35: Radics Jóska és cigányzenekara. 18: Mit üzen a rádió? 18.30: Lcidenfrost Ica énekel zongorakísérettel. 19: Hány éves volt Szép Heléna. Csevegés. 19.30: Adlcr Tibor cs Fejér György kétzongorás jazz-számai. 20: Mezei pacsirta." Dénes Gyula és Sándor Jenő operettje. Közvetítés a szegedi színházból. 23.30: Szabó Kálmán jazzhármasa játszik. 0.05: Ilirek. Budapest II. 17: Radics Jóska cigányzenekara. 18,30: A föl<1müvelésügyi minisztérium mezőgazdasági félórája. 19: Tánclemezeik 19.30: Az altwien porcellán. Előadás. 20: Hirek. 20.25: A rádió szalonzenekara, Külföld. Belgrád. 8: Nedbal: Lengyelvér, operett. — Berlin. 815: Tarka zenés est. — Bécs. 7.30: Lehár: Éva. operett. — Kassa. 5.40: Szepesi Gábor és Perényi István magyar dalokat énekelnek cigányzenekarral. — München. 7.10: Vidám dalok és zeneparódiák. Mocsányi és Lakos. — Toulose. 8: Vegyes hangverseny. — Varsó. 8: Szalonnégyes. wwmmmmmmmimmwi Eil£>armoniUus hangverseny Vezényel: Fricsay Ferenc. Közreműködik: Sándor György Jegyek a Délmagyarország jegyirodában*