Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-24 / 268. szám

8 DÉI.MAGYAR ORSZÁG Szerda, 1937. november 24. IfálQha, fnzhcli) tiuszomancozott edény, HerőKcaroK, és HauanriöH. honuna merieg leszállítóit árban, részletre is Bruckner vasudvarban MÉGIS ÉLEK rta Bunlcab jwyat ft.mér 44. De-Grott, Elek barátságának örült, Elek pedig azzal volt nagyra, hogy Laurent mindegyre bizalmasabb lett vele szemben. DeGrott hűséges csatlósává vált Eleknek, akit mindenre fel lehetett használni: eredj a kantinba hozz levelezőlapot, hozz ezt, hozz azt, légy szíves, gyere, segíts mosni — mindenki maga mosta ruháját s Elek rettentő ügyetlenül Iránt a kefével, De-Grott viszont remekül értette — és De-Grott készségesen segített. Elek cserébe sose fogta be szobát súrolni, néha sétálni hívta, fizetett neki egyegy pohár bort s mindarra, melyeket előzőleg Laurcnttól hallott, igyekezett megtanítani. Bármennyire imponált is neki Laurent igazságérzete, ő nem tudott ilyen magasra emelkedni. Ő önzőbb volt. Utálta a nagymosást, hát jól jött, ha valaki kimosott helyette. Lassanként olyanforma viszony alakult ki közte és De-Grott között, mintha a belga fizetett alkalmazottja volna. S ez az állapot De-Grott egyéniségének is megfelelt. Laurent egyenes ellentéte volt De-Grottnak. Laurent vezetésre született. Sokszór mondta Eleknek: nekünk volt tiszteknek, ha már egyszer ide kerültünk, itten is be kell bizonyítanunk, hogy különbek vagyunk az átlagnál. Én legalább itt is el akarom érni a tiszti rangot. Karriert akarok csinálni. Majd meglátod, csak jussunk olyan helyre, ahol harcok vannak ... Aztán Laurent okos szavai, céltudatos törtetése Elekben is újra felébresztették a kalandvágyat. Erőszakkal elparancsolta magúban a lelkét-rágó nosztalgiát, szilárdan feltette, hogy csaknzértis megmutatja; Kamilláért akart előrehaladni, még mindig Kamilláért, valahogy ugy gondolkodott, mint tizennégyben a vonaton, amikor Mártát, Bírkásnét meglátta; igen, igen, ha Kamilla időközben féríhezmenne, hát elválasztja az urától. Hírről, vagyonról álmodozott: Kamilla meg fogja érteni, Kamillának nem valók krajcáros gondok, Kamilláért jött el, — most komolyan így gondolta — visszamegy érte, vissza, valaha régen járt itt egy öreg magyar, Zubovics Fedor, egész Európa ismerte, az is itt alapozta meg szerencséjét; visszamegy Kamilláért, gazdagon, akár Zubovics Fedor, milyen szép az a váci kastély! Kamillát szintén ilyen környezetbe kellene helyezni, tehát kitartás, csak türelem, visszamegy érte és boldogok lesznek, gyerekük lösz, - kislány: Kamilla — kisfiú: Elek — igenis!... Ájuldozott a gyönyörűségtől. Egészen belelovalta magát. Szomorúan nézte végig egy Madagaszkárba induló zászlóalj búcsúztatását, napokig búsúlt miatta, hogy nem mehetett velük. Azután beköszöntött április harmincadika. A légió legnagyobb ünnepe. Nagyobb, mint julius 14... quatorze juillet... a franciák nemzeti ünnepe. Ez az ünnep kizárólag a légióé. A kameruni csata évfordulója, amelynél dicsőségesebb ütközetej az idegenlégió sohasem vívott. Ezt az évfordulót minden esztendőben káprázatos fénnyel ülik meg. Dísz-szemlével, parádés tábori misével, délután pedig óriásméretú ivász'attal, ami már tulajdonképpen ebédnél kezdődik, mert ilyenkor a konyha is duplán méri a bort: szokásos félliter helyett egy egészet. A délelőtti ünnepség Elek egyik feledhetetlen elmenve maradt. A Place Carnot négyszögén állították fel az oltárt és körülötte helyezkedtek el a légionista alakulatok. Zászlóval vonultak ki, Elek ekkor látta először a légió zászlóját, amelyet külön e célra emelt épületben: a maison d'honneurben, a becsület házában állandó díszőrség őrzött. Az afrikai haderők főparancsnoka is megjelent a parádén s rengeteg arab előkelőség, annyi arannyal és gyémánttal, hogy a kincsek alatt majd összeroskadt a sok alamuszi vénember, akik ma itt hódoltak a hatalomnak, holnap meg esetleg ügynökeik utján lázadást szítottak valahol a sivatagban. Most ők is fejethajtottak, amikor elhangzott a vezényszó: Aux drapeau!... szeműkben lobogó gyűlölettel, mégis kenetteljes mosolygással hajlottak meg az idegen zászló elölt. Sokkal inkább a szuronyoknak köszöntek, mint a zászlónak. De fő a látszat. Ami a lelkekben izzik, ahhoz senkinek semmi köze. Ugyebár, semmi köze? — vélték az arabok. Látszatra tehát teljes volt az összhang franciák és arabok között... Mise után nemzetiségek szerint különválasztották a legénységet s mindegyik náció egy-egy tagja anyanyelvén méltatta társai előtt az évforduló jelentőségét. A magyaroknak Elek beszélt. Kevesen voltak magyarok, de Elek olyan hévvel beszélt, hog-y egészen tűzbe jött saját hangjától, túlordította a zsivajgó udvart, bömbölve buzdította társait, hogy vegyünk példát a kameruni hősökről, akik elmúlhatatlan dicsőséget szereztek a légiónak, kövessük őket, — valaki közbeszólt: kövesse őket az ördög, én nem akarok megdögleni — és vihogott, de Elek nem zavartatta magát, kihasználta a szónoki lehetőséget s tovább mennydörgött —- igenis, kövessük őket, legyünk mi is méltóak az ő dicsőségükre, mert ne feledjük, hogy az ő dicsőségük nekünk is dicsőség, — kezét mereven kinyújtotta abba az irányba, merre csak imént tűntek el a zászlóvivők — ha felesküdtünk erre a zászlóra, szolgáljuk hittel és hűséggel, gondoljunk arra, hogy a gyarmatosítás a civilizációt szolgálja, az emberibb életet, a szabadság, egyenlőség, testvériség szentháromságát, áldozzuk magunkat ennek a nemes munkának és példaadó kötelességteljesítésünkkel tegyünk bizonyságot arról, hogy mi magyarok hivek vagvunk nagyszerű elődeinkhez. Kossuthhoz, Petőfihez s a többiekhez, akik már negyvennyolcban, tehát hetvenkét esztendővel ezelőtt ugyanezekért az eszményekért fogtak fegyvert, legyünk büszkék erre, testvéreim és legyünk büszkék Klapkára. Görgeire, Damjanichra, Bem apóra meg hős honvédeikre, vétessük észre magunkat mostani feljebbvalóinkkal, az aradi vár sáncában porladó tizenhárom vértanú emléke pedig éljen lelkünkben mindörökké. mert ameddig az ő emlékük él, mi is élni fogunk ... — arca kipirult, melldöngetései is igen hatásosak voltak, karját mindig a kellő pillanatbon tárta szét, szóval mindent megtett a siker érdekeben, az is remek volt. hogy beszéde végén még egy áment is elrebegett, hallatlanul ügyesen alkalmazta a március tizenötödiki ünnepélvek közhelyeit, melyeket gyerekkorában és később hallott, csak éppen a lényeget hanyagolta el kissé: Kamerunt s az évfordulót; dehát ki tehet róla, ha Barrier zászlóaljparancsnok, aki a kiválasztott szónokok száiába rágta, hogy mit mondjanak, egy kicsit túlságos gyorsan rágott, mondhatni, — hadart, amúgy jó párisiasan és ő egyetlen büdös szót sem értett az egészből; erről igazán nem tehet, na nem? Végtére az ember nem állhatott eiő szégyenszemre, hogy je vous prie, mon conv mandant... kérem, őrnagyom, mondja el mégegyszer, de most valamivel lassabban. (Folvt. köv.) Budapesti értéktőzsde zárlat. Lanyha irányzattal, üzlettelenül nyitott a mai tőzsde. Tegnapi nagyarányú newyorki és londoni áresések kedvezőtlenül befolyásolták a tőzsde hangulatát és mivel ma a középeurópai tőzsdékről is gyengébb jelentések érkeztek, már nyitáskor az eladók kerültek többségbe és az árfolyamok fokozatosan lemorzsolódlak. A tőzsdeidő későbbi folyamán a hangulat kissé megnyugodott, olcsóbb árakon vevők jelentkeztek és minthogy a kínálat nagyrészt megszűnt, a részvények kezdeti árveszteségének egy része megtérült. A tőzsde azonban még igy is lanyha irányzattal, jelentékeny árveszteséggel zárt. A járadékpiacon mérsékelt forgalom mellett az irányzat jól tartott volt. Magyar Nemzeti Bank 181.50, Magyar Általános Kőszén 163, Ganz 31.90, Egyesült izzó 223 áru, Szegedi kenderfonógyár 57. Zürichi de vizazárlat. Páris 11.69, Londnn 21.62, Newvork 432, Brüsszel 73.50, Milánó 22.725, Amszterdam 239.775, Berlin 171.60, Bécs 79.40, Schilling 81.80, Prága 15.21. Varsó 81.80, Belgrád 10, Athén 3.95, Bukarest 3.25. Magyar Nemzeti Bank hivatalos valutaárfolyamai. Angol font 16.75 16.95, belga 57.00—57.60 cseh korona 11.00—11.70, dán korona 74.65—75.45, dinár 7.25-7.80, dollár 334.60—338.60, svéd korona 86.45—87,35, kanadai dollár (333.00-35«.00, francia frank 11.10-11.60. hollandi frt. 185.60-187.60. lengyel zlotv 60.00-61.40, leu 2.85—3.00, leva 3.63 —1.00. lira 16.90—17.90, (5oo és 1000 lirás bankjegyek kivételével), német márka —.—, norvég korona 81.05—81.95, osztrák schilling 80.00—80.70, svájci frank 77.55—78.45. Budapesti terménytőzsde zárlat. A kés/árupiacon a kereslet hiánya miatt ma búzában kissé elgyengült az irányzat és a búzaárak 10 fillérrel olcsóbbodtak. A rozs irányzata jobb érdeklődés következtében megjavult és ára 5—10 fillérrel emelkedett. A takarmánycikkek irányzata tartott volt. az árak változatlanok maradtak. A forgalom csekély. A határidős piacon nem volt egységes az áralakulás. A rozs ára gyengén tartott irányzat mellett 6 fillérre] olcsóbbodott, a tengeri ára 5—6 fillérre] drágult. Budapesti terménytőzsde hivatalos árjegyzése. Buza tiszai 77 kg-os 20.10 20.65. 78 kg-os 20.4020.95, 79 kg-os 20.65—21.15. 80 kg-os 20.80-21.25, felsőtiszai 77 kg-os 20.10—20.65, 78 kg-os 20.10— 20.95, 79 kg-os 20.65-21.15, 80 kg-os 20.80-21.25, fejérmegyei, dunatiszaközi, dunántúli 77 kg-os 20.15—2055, 78 kg-os 20.45 20.85, 79 kg-os 20.7021.05, 80 kg-os 20.80-21.15. Bozs pestvidéki 18.50— 18.60, takarmányárpa T. 16.50-17.00, sörárpa I. 21.00—23.00, zab 7, 16.75—19.60, tengeri tiszántúli 13.80-13.90. Csikágói terménytőzsde zárlat. Buza alig tartott. Dec. 89 hétnyolcad—90, mái. 89 háromnyolcad —ötnvolcad. jun. 84.25—egynyolead. Tengeri tartolt. Bee. 54.25, máj. 56 hétnyolcad, jun. 57 hétnyolcad. Bnzs lanyhuló. Dec. 67 hétnyolcad, niáj. 67.5, jun. 62.75. Szeged szab. kir. város adóhivatalától. Hirdetmény. A házadóról szóló 1927. évi 200. P. M. sz., H. ö. 13. g-ának 1. bekezdése szerint a házak tényleges birtokosai minden év november havában » ház nyers bérjövedelméről, illetőleg bérbeadás hiányában a ház hnszonertékéröl bevallást köteles adni. A házidó 1938. évi kivetésére vonatkozó bevallást legkésőbb 1937. évi november hó 30-ig kell az illetékes adókerületnél benyújtani. A házbérvallomásoknak a fent jelzett időig való beadására ezúton azért is felhívja a városi adóhivatal az érdekeltek figyelmét, niert aki házadóbevallást a törvényes, vagy a kérelem alapján meghosszabbított határidőn belül bc nem nyújtja, a H. H. ö. 26. alapján a kivetés során megállapított adónak 5 százalékát, az pedig, aki a bevallást felszólítás dacára sem nyújtja be, 10 százalékát fizeli bírság cimén. Szeged, 1937. november 23. yárosi Adóhivatal.