Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-24 / 268. szám

DÉLMAGYARORSZAG Szerda, 1937. nov. 24. Politikai napilap XIII. évfolyam 268. sz. n német ut Valamikor minden követség mellett kitű­nően megszervezett konzulátus is tevékeny­kedett s amig a követség a politikai ügyekben járt el, a konzulátusokra a ke­reskedelmi vonatkozású ügyek intézése maradt. Ez még abban az időben volt, ami­kpr a követeket liliomfrakkos egyenruha nélkül elképzelni is alig lehetett s amikor de­honesztáló megbízatás lett volna a követek számára, ha merkantil érdekek védelmében kellett volna eljárniok. A liliomfrakkos meg­jelenéssel nem lehetett volna összeegyeztet­ni azt a megbízatást, hogy a kormány, amely mellé akreditálva van, emelje fel a behoza­tali kontingenst, vagy mérsékelje a vámot. A követek politikusok voltak s még hozzá diplomaták, a konzulok gondoskodtak a kereskedelmi érdekekről. Ez a boldog idő ugy elszállt, mint a fia­talságunk. Azóta, — láttuk nem egy példá­ját, — koronás fők utaznak azért, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat kiépítsék s hogy felkeltsék a rokonszenvet azokban az államokban, ahonnan nyersanyagot akarnak szerezni, vagy ahol készárujukat akarják el­helyezni. Az ügynöki foglalkozást koronás fők sem tartják ma már dehonesztálónak s ugy látszik, hogy az uralkodás kötelességei közé emelkedik lassankint az ország ke­reskedelmi képviselete is. Ma. az országnak nem az a jóltevőjej aki a seregek előtt párbajt vív nz ellenséges hadsereg vezérével, nem az, aki bárddal beveri az érckaput, hanem az, aki a föld termékeit s az ipar produktu­mait segít kivinni a vámtarifák és behozatali tilalmak drótakadályaival körülvett autar­chiák területeire. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak ben­nünket, amikor a miniszterelnök és a külügy­miniszter németországi utazásáról kell beszá­molnunk. Bármilyen távolságok vá­lasztják el egymástól a két ország b e 1 ­politikájának irányát, közszel­lemét s az alkotmányról vallott felfogását, örömmel kell fogadni a kö­zeledés minden jelét, ami a két ország kö­zött az áruforgalomnak a normális állapot felé haladását igéri. A magyar minisz­terelnök felköszöntőjének minden szavát igaznak kell tartani: a két nép békében akar élni egymással s azoknak az érzéseknek, melyek a két népet összefűzik, világtör­ténelmi bizonyítékai vannak. Az érzelmi politikának korszaka lejárt, mi­nél súlyosabb válságot, mondhatnánk: tö­megszerencsétlenséget idézett fel a gazda­sági válság, annál materiálisabb lett a gon­dolkodás. Nem érzelmek, hanem érde­kek csinálják ma a politikát. A világháború óta elég bizonyságunk van arra, hogy amikor az érzelmekkel s az adott szó parancsával az érdek ütközött össze, soha nem a morá­lis, mindig a materiális érdek került ki győz­tesen. A német és a magyar népnek meg kell találnia egymást nem a multak közös emlékei, hanem a jövő közös érdekei paran­csára. Nekünk van gabonánk, van hizott ser­tésünk, tojásunk és baromfink, amit a külföl­dön kell értékesítenünk, meri a külföldön be­vásárolnunk is kell s Németország mindezek­re az árukra kénytelen vevőként jelentkezni. A barátságnak csak az a szerepe lehet, hogy Németország azt. amit másutt nem vehet meg olcsóbban, vegye meg Magyaror­szágon, a politikai barátság csak a ke­reskedelmi kapcsolatokat erősít­heti, az áruk forgalmának útjait egyenget­heti, de senki nem igényelheti a határon ki­vül és senki nem kívánhatja'a határokon be­lül, hogy a barátság eszmék és politi­kai irányzatok árucseréjét is pro­pagálja s nem hogy nem kívánhatjuk, de meg sem engedhetnénk, hogy a ma­gyar föld termékei fejében a német politi­kai szellem termékei kerüljenek importálásra. Mindegyik ország a maga szellemi szük­séglete szerint formálja ki állami életének rendszerét s alkotja meg uralmának módját. Mi vehetünk Németországtól gépeket, fes­téket, vagy optikai felszerelést, de mindeh­hez nem járulhat z u w a g-ként a horogke­reszt. Mintahogy mi nem követelhetjük Né­metországtól azt, hogy ha megveszi búzán­kat és vágott sertésünket, akkor vigye ki a z alkotmányos demokrácia követelé­sét is. Németország belpolitikája nem tarto­zik ránk, de a mi belpolitikánk n e in lehet — külpolitikája Németor­szágnak. A kereskedő és a vevő meg­egyezhetnek áruban, az árban, a szállítás feltételeiben s a fizetés módozataiban, de egyik sem kényszeritheti a másik-ra politikai hitét, vagy társadalmi meggyőződését. A magyar államférfiak németországi láto­gatása legyen a két ország kapcsolatainak megerősítése, barátságának kimélyitése s hűségének ujabb bizonysága. Ebből a köze­ledésből váljon gazdasági közeledés is, váljanak járhatóbbakká az utak s törpül­jenek el az akadályok. De mindez csak a materiális és nem a szellemi v a k számára. Mi áruszállítás feiében csak azt hozhatjuk be, amire szükségünk van, de más szellemre, más politikára, más uralmi rendszerre nekünk szükségünk nincs. Mint­ahogy magyar földön elkorcsosulnak más égitájak növényei, épp ugy más égi tájak szellemi produktumai is elkorcsosulva jelent­keznek a magyar földön. S miért fogadjuk el a korcsot, amikor ebből nincs szükségünk az egészségesre sem ? Darányi miniszterelnök mezőgazdasági szemleutja Berlinben A tárgyalásokról még nem adtak ki jelentést - Estély a Collegium Hungaricumban Berlin, november 23. Darányi Kálmán miniszterelnök cs kísérete kedden Darré földművelésügyi miniszter meghívására gép­kocsin végigjárta a brandenburgi síkságot, ahol a németek mintagazdaságai vannak. Megtekintették Leuénbergben az Eckhard­stc in-birtokot, ahol magyar mezőgazdasági munkások is dolgoznak. A miniszterek politikai tanácskozásairól ' még nem szivárgott ki hir. Csak annyit lehet tudni, hogy a tárgyalások egyik pontja a magyarországi német kisebb­ségek Kérdése. Azokat a hirekel nem erősítet­ték meg, bogv Berlinben szóbakerült Magyar­országnak a kommunistaellenes egyezményhez való esetleges csatlakozása. Darányi miniszterelnök délután M a r ­scli a 11 Ferenc földművelésügyi államtitkár és Darré n^met földmüvelésügyi miniszter társaságában megtekintette a legnagyobb ber­lini tejgazdasági üzemet. A" miniszterelnök élénken" érdeklődött aziránt, hogy Németországban hogyan oldották,meg a nagyvárosok friss lejjel és tejgazdasági termé­kekkel való ellátását, különös figyelmet szen­telt a melléktermékek érlóksiiésére. Az üzem megtekintése után Kübzr birodalmi élelme­zési hivatal főosztály vizelő ismertette a lej­és oiackérdés rendezésének alapelveit. Esle S z tájai Döme berlini magyar követ a Collegium Ilungaricum termeiben diszes estélyt rendezett Darányi Kálmán miniszterelnök és felesége, valamint Kánya Kálmán külügyminiszter tiszteletére. Az estélven résztvett báró Neurath" külügy­miniszter és felesége, Blomberg hadügymi­niszter, Fri.ck belügyminiszter, üarrá földművelésügyi miniszter. Frank igazsága ügyminiszter, számos államtitkár, a száraz­földi, légi hadsereg és haditengerészet sok ma­gasrangu tisztje, magyar részről pétiig a mi­niszterelnök és külügyminiszter kisérete, köz­tük M a r s c h a 11 Ferenc és P a t a k v Tibor államtitkárok. A kivilágított és virágfüzérek­kel diszilelt termekben Farkas Lajos cs ci­gányzenekara muzsikált. A közel 400 főnyi vendégsereg a késő éjjeli órákig maradt együtt. A miniszterek szerdán délelőtt megtekintik a birodalmit sp'ortmezől éa Potsdamot, délután ünneplik a berlini magyar intézet fennállásának 20 éves évfordulóját. Este a miniszterek kíséretükkel báró .Neurath és felesége vendégeként az állami operaházbán jelennek meg, ahol „Ariadné Naxos szigetéji'* kerül bemutatásra. Az előadásra a diplomáciát kar, az ország és a párt vezetői kaptak meg­hívást. Nem kell meglepelésekeí várni Genf, november 23. A Züricber Zeitung Da­ránvi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kál­mán külügyminiszter berlini látogatásáról a/.í> irja, hogy a látogatástól nem kell meglepeté­seket várni. Az államférfiak közötti érintkezés Magyarország és a német birodalom barátság1 viszonyának jegyében áll, amely rögtönzések­től mentes. A német sajtó kihangsúlyozza, hogy a két állani sorsának egyenlősége a tria­noni és a versaillesí szerződésen alapul. A megbeszélések tárgyai a német-magyar kul­turegyezmény gyakorlati kivitele, a német ki-,

Next

/
Thumbnails
Contents