Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-21 / 266. szám

18 délmagyarorszag Vasárnap, 1937. november 21. páratlan heduezméíiy a DHimaggarorsifiü oiaasmaan A főváros egyik elsőrangú családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLGDR VI, PODMANICZKY UCCA 8. SZ. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénvbe, melyet a Délmagyarország kiadóhivatalé díjmentesen bocsájt olvasói rendelkezésére. t Délmag y arortt ág r.gényé MÉGIS É rta Rusxlc ahányai Elemér. De ez is elmúlt. A szobaparancsnok káplár meglátta levelet irni. Elismerően vállonveregette. — Szép irósa van, hallja. — Elek ránevetett. — Elég rendes. — Maga iskolázott ember? — Elek ugratta. — Jártam valahány osztályt. — A káplár odaült mellé a padkára. — Nézze, mondanék magának valamit. Én már régen figyelem magát, látom, hogy maga jobb ember, — álnokul hazudott; eddig annyit sem törődött Elekkel, mint a légypiszokkal. — Akar helyettesem lenni? Szívesen megtenném helyettesemül... Mondja, volna kedve? Nekem is jó volna, magának szintén haszna lenne belőle, mert minden koszos nem merne többé magával piszkálódni... Szóval, ha akarja, én megteszem. Rohadt népség ez, védekezni kell ellene. Különösen, hogy amint hallom, a jövő héten fogják megkapni a prémium második részletét. Mind részeg lesz. Ismerem őket. Talán még meg is vernék magát. Hát ez a szobaparnncsnok-helyettesség éppen kapóra jönne. Nem gondolja? — Elek ezzel kapcsolatban nem gondolt semmit, hanem azt gondolta, hogy a káplár egy zsaroló disznó. Pénzt akar, azért emlegeti a prémiumot. Na. Hiszen világos. Helyettesre amugyis szüksége volna. Alig tud irni. Most ravaszul összeköti kellemeset a hasznossal Hadd legyen boldog. — Igaza van, káplárom — adta Elek a gyanútlan jámbort. — Tökéletesen igaza yan.. Köszönöm a kitüntetést, elfogadom és majd meghálálom. — A káplár szeme felcsillant. — Ha kifizetik a prémiumot, jól bevacsorázunk valahol. Vagy ha pénzre nagvobh. szüksége lenne, örömmel adok husz frankot — mondta Elek. — A káplár ügyetlenül szabadkozott. — Ugyan, hová gondol? Eszem ágában sem volt ilyesmire gondolni, — ágált,, de arcán látszott, hogy elégedett az eredménnyel. — Hogvan fogadhatnék el Denzt egy bajtársamtól? Nem pénzért ajánlottam. Maga érdemes erre a beosztásra. — Aztán, nehogy Elek megmásíthassa kijelentését, gyorsan hozzátette. — Ha el is fogadom a. husz frankot, csak, mint kölcsönt... Érti? Kölcsön elfogadnám! De megadom. Meg. Ne értsen félre... — Elek nagyon is jól értette; naroláztnk. A káplár nem tartott tőle, hogy Elek becsapja s esetleg nem fizeti meg az igért összeget, hiszen bosszút állhatott volna rajta, tehát összehívta a legénységet és kihirdette, hogy mostantól légioner Udvari lesz a helyettese, akinek mindenki engedelmessépgel tartozik. Elekre pedig nzonnyomban ráhagyott minden munkát és n viszonylagos előnyökkel aránvban nem álló felelősségek egész tömegét. Elek nem bánta. Jószivvel dolgozott, ezentúl elsőnek kelt, utolsónak feküdt, ettőlfogva mindig az ötös szobában volt a Ironagyobb rend. A döplusta káp'ár meg lajharkodott mellette. Mindenüvé az ötösből mentek a leggondosabban megirt jelentések: étkezések előtt a konyhába, — bon pour 25 du pain ... utalvány huszonöt kenyérre:/. — bon pour... du drap de lit... utalvány ... ágylepedőre... bon pour erre és arra, mosószappanra, bakancszsirra, borra, tölténytáskára, mindenre ... az esti eligazításnál — nem lapultak elkésett, felöltözött alakok a pokrócok alatt s amit Elek bevett jelentésébe, azt bárki szószerint, akár szentírásnak könyvelhette el. Még egyik-másik őrmesternek is feltűnt a nagy rend. Néha megdicsérték... Ételadagját ezután ő ette meg és nem mások. Bátran mehetett kezetmosni. Mikor a gazdasági-hivatalban kiosztották a prémium hátralevő részét, első dolga volt, hogy a káplárnak átadja az igért husz frankot] A maradék kétszázharminccal aztán el indult bevásárolni. A többiek korcsmába és lányokhoz futottak, ő meg az üzleteket járta. Inget, finom sevró-cipőt, hosszúszárú, vékony harisnyát vásárolt. Mindezeket vasárés ünnepnapokra szánta, hogy legalább a hét egyetlen napján legyen pár ruhadarabja, melyeket szívesen visel. Olyan kedvvel válogatott és alkudozott a boltokban, mintha legalábbis _ kelengyéjét gyűjtene. Egy üveg valódi Houbigant: Quelcjues fleurs parfőmöt is vett. És illatos borotvaszappant ... Csomagokkal megrakodva tért vissza a kaszárnyába. Féltő gonddal helyezte el polcán a drágaságokat. Különösen a parfőmöt tartotta óriási becsben, többször előszedte s szagolgatta,'lehunyta szemét és ugy szagolta meg, az édes jószágot mélyen magába szívta; lányokat, asszonyokat látott, egy régi világot, egy szebb, jobb világot látott és a sok lánv közt egyet... nagyon boldog volt, — ó, Kamilla! — hogyan is mondta — és úgy érezte, hogy Houbigant ur jóvoltából most újra találkozott ezzel az elveszettnek hitt régi világgul. Kamillával. Vele és önmagával. A boldogságával. Egyszer éjszaka is felkelt, előhúzta a parfőmös-üveget s szivére szorította, mintha a múltját dajkálná. Mintha KamiUát ölelné. Szinte gyermekes örvendezéssel készült a vasárnapra. — Milyen jó lesz kimosdva, kifürödve, puha, selymes ingben, uj cipőben s ettől a mesés illattól újjászületve elmenni a templomba!— Kicsit beszélgetni az Úristennel és megköszönni neki. hogy van, ha nincs is, ha az egykorvaló Udvari Elek nem is él egyébben, mint a zublronvára hintett csöppnyi illatszer óárázásában. És hálát adni azért is, hogy Kamillát itten se vesztette el..: Aztán szombat délután valami borzasztó történt. Mialatt a századirodában volt, valaki ellopta és utolsó rhilifrrammig megitta a csodatévő narfőmöt... Tudta, hogy megitták. Első pillanatban tudta. A dugó nem hiányzott az üvegből, tehát okvetlenül megitták. Ki nem ömölhetett, hiszen azt érezni kellett volna. Azonkívül ezek a csirkefogók mostan alaposan benne vannak az ivásban. Képesek még a vitriolt is lenyelni, nekik mindpgy, csak kaparja a torkukat. Hát megitták! Megitták. — Ha megfoghatja a bűnöst, talán megöli. Már nem örült a vasárnapnak. Az ingnek se, cipőnek se, harisnyának se. Semminek. Másnap ki sem mozdult a laktanyából. Szolgálaton kivül csak igen kevés emberrel érintkezett. Legszívesebben egyedül volt. A kaszárnyában is kiválasztotta a legelhagyottabb helyeket, elvonult a kórház mögé és olvasott, vagy a Schidlofból tanult, egyre buzgóbban magolta a francia szavakat, már egészen jól beszélt; ha pedig az időjárás miatt kint nem tartózkodhatott, akkor beült ü legénységi könyvtárba, ahová rajta kivül alig járt tiz-tizenöt légionista, — a többség undorodott a betűtől — s könnyű francia regényeket olvasott, meg zsiros, rongyos Jókai és Mikszáth könyvekben lapozgatott. És törkerülhettek ide ezek a magyar könyvek? Sokszor egész meséket gondolt ki egy-egy regénnyel kapcsolatban. Különösen, mikor Mikszáth: Szent Péter esernyőjében selyempapir közé eltett négylevelü lóherét talált: Ez napokig foglalkoztatta. Tűnődött, hogy vájjon, hol sarjadt ki a földből ez a szerencsés-hirü növény? kié lehetett? milyen vágyakat, kívánságokat biztak reá? és mily csodálatos véletlen segitette el idáig, messze Afrikába? Ahol még az emberi életnek sincsen sok becsülete, hát egy növénynek ... Magához vette az elszáradt lóherét, — mielőtt valaki összetépné! — és gyöngéden belesimogatta tárcájába. Hiszen a vágy akkor is szent, akkor is tiszteletreméltó, ha másé. Eltette emlékbe attól, akit nem ismert, de akinek hozzá hasonlónak kell lennie, mert szerette a könyveket, különben nem ide teszi ezt a négylevelü lóherét és aki bizonyosan szintén tudta, hogn/ a könyv sokkal őszintébb, megbízhatóbb, mint az emberek jórésze. fFolvt. leöv.) Bövidárunagykereskedőknél bevezetett helyi- és körzetkénviselftt keresünk. Ajánlatokat „Rövidárugxjdr" jeligére Patak hirdetőirodába, Budapest, VI., Vilmos császár ut 29. kérünk. DÉLMAGYARORSZAG Megjelenik hétfő kivételével naponta reggel Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Szeged: Szerkesztősé? Somogyi-ueca 22., I. emelel Teleíon 23-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és jegyiroda: Aradi-ucca 8., telefon 13-06. Nyomda: Löw Lipót-u 9., telefon 13-06. Budapest: Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Hollán-ucca 5., I. Telefon 1-237-39. Makó: Szerkesztőség és kiadóhivatal Városi bérpalota (Tejpiac.) Telefon 215. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Ilirlap- és Nyomdavállalat Rt.-n&l, Szeged. Felelős nyomdavezető: KLEIN SÁNDOR. Legolcsóbban BLAUIGNÁTZ cégnél, Kelemen-u. 5. vásárolhat Női őszi kabátok, divatszinekben P 15-től Női teveszörkabátok P 26-tól Női téli kabátok, kék és fekete, dúsan szőrmézve P 24-től Női téli kabátok perzsás gallérral P 45-töi Női háromnegyedes divatbundák P 65-töl Nő: háromnegyedes seal'aundák P 100-tól Női perzsa lábbundák P 200-tól Férfi őszi öltönyök, divatszinek P 22-től Férfi átmeneti kabát P 18-től Férfi fekete téli kabát P 28-tól Férfi bőrkabátok P 35-től Férfi lengyel kabátok P 40-től Férfi szőrmebekecsek P 40-től Intézeti és boy kabátok P lG-tcl Kedvező fizetés feltétetek