Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-20 / 265. szám

Szombat, 1937. nov. 20 Poliílkal napilap XIII. évfolyam 265. sz Karácsonyi segély Régen, nagyon régen elsülyedt az a korszak az idők végtelenségében, amely elszigetelt magánügyként kezelte a társadalom egy-egy kategóriájának sorsát. Kemény leckék tanítottak meg bennünket arra, hogy lássuk, érezzük az összefüggéseket, hogy felismerjük azokat a kapcsolatokat, amelyek egyetlen sorsközösséggé ölelik egész társadalmunkat. Csak végig kell lapozni a háboru-utáni magyar törvényhozás évkönyveit, kiolvashatjuk belőlük, hogy ha nem is mindig tudatosan, de annál ösztönösebben, milyen roppant erőfeszítésekkel igyekezett a nemzet lelkiismerete ellensúlyozni a társadalombomlaszló centrifugális erőket, amelyek igen könnyen érdek-atomokra, politikai molekulákra robbanthatták volna az államélet előfeltételét jefontő, tehát mindennél fontosabb egységet. Volt idő, amikor irigykedve gondolt mindenki a köztisztviselők megkülönböztetett helyzetére, amikor a poliikai demagógia leghatásosabb szólama volt ?nnek az irigykedésnek a fölszitása, de ma nár mindenki tudja, hogy az ország gazdasági életének átmentéséhez a tisztviselőtársadalom fogyasztóképessége is jelentékenyen hozzájárult a legveszedelmesebb válság idején. Szerencsé, hogy legalább egy olyan kategóriája volt a társadalomnak, amely fogyaszthatott akkor is, amikor a többi kategóriák fogyasztóképességét majdnem a semmive csökkentette a válság, hogy a köztisztviselők fizetésére elköltött milliók mégis vittek valami élénkséget a gazdasági élet veszedelmesen akadozó vérkeringésébe. És most már az is vitathatatlan, hogy az fgész magyar élet megsínylette a tisztviselők fizetésének fokozatos lefaragását, amely éppen a legveszedelmesebb időben, a legnagyobb pangás, a legszörnyűbb gazdasági dermedtség idején csökkentette egy jelentős fogyasztóréteg fogyasztóképességét. Azóta nagyot fordult a helyzet, megindult a drágulási folyamat, megkezdődött a közszükségleti cikkek ugrásszerű emelkedése és. a fogyasztótömegek egy szép napon arra eszméltek, hogy az élet alaposan megdrágult ugyan, de a drágulás nyomában csak nem akar jelentkezni a szép szavakkal beígéri, a biztosra jósolt gazdasági föllendülés. Aki elgondolkozott kissé ezen a furcsa jelenségen, igen hamar megtalálta rá a logikai magyarázatot is. Hiába drágult meg minden, ha a dolgozó és a kereső rétegek munkabére a redukált réei maradt: a szükséglet, a fogyasztás, a termelés emelkedése nem következhetett be. A helyzet tehát még súlyosabbra vált, mert hiszen a drágulás következtében a rögzített fizetések vásárlóereje is csökkent. A kormánv most dolgozik a köztisztviselők fizetés visszaállítása első lépésének előkészítésén. Ebben a híradásban az a lényeg, hogy illetékes helven végre fölismerték az annyiszor redukált fizetések rendezésének szükségességét, rájöttek végre orra, hogy országos érdekek követelik a fizet és eknek' a megdrágult é 1 et h e z való h a n g o 1 á s á t. Igaz, bogv a fizetésemelés tervezett mértéke messze elmarad a drágulás arányaitól, de ez már igy szokott lenni. 'A fizetések mindig csigalassúsággal kullognak a magasbalendülő árak után. Á magyar városok hosszú esztendők óta nem adtak karácsonyi segélyt tisztviselőiknek, főképpen azért nem, mert nem találtak volna rá fedezetet, de azért sem, mert nem akarták még jobban föltüzelni a tisztviselők iránt megnyilatkozó oktalan irigykedést. Az idén megtört a jég. Sorra jelentkeznek a városok és szavaznak meg kisebb-nagyobb kulcs szerint karácsonyi segélyeket tisztviselőiknek. A segélyt-megszavazó határozatok megokolásában pedig már nem annyira a tisztviselő nehéz helyzetére való hivatkozáson van a hangsúly, inkább azon, hogy erre a segélyre elsősorban a város tengődő iparának és kereskedelmének van szüksége. A boltok igencsak üresek mindenfelé és csöndesek a műhelyek is, mert egyre kevesebb azoknak a száma, akik vásárolni, csináltatni tudnak valamit. Nem keres az iparos és nem keres a boltos, a közterhek rája eső részét igy egyre súlyosabbnak érzi, egyre nehezebben tudja teljesíteni a város- és államfenntartó kötelességét. Minden reménységét karácsony havának hagyományos forgalmába veti. Szüksége van erre a forgalomra, mint egy falat kenyérre. De aggodalommal kell látnia 'és tudomásul vennie, hogy éppen a fokozódó drágaság miatt nem igen számithat rá. Ha viszont a tisztviselők, legalább c váro3 tisztyiselői, kapnak valamelyes karácsonyi segélyt, az rögtön megkezdi körforgását, munka lesz belőle az ipari műhelyekben, forgalom az üzletekben, élénkség a hetipiacon. A tisztviselők karácsonyi segélyéből tehát jut öröm mindenkinek, az iparosnak, a kereskedőnek, a gazdának, a kofának, sőt még aZ — adó hivatalnak is. Igy pedig közvetve visszatérül minden fillér abba a kasszába, amelyből előkerítik valahogy a karácsonyi segélyek fedezetét. A közalkalmazottak fizetésemelése a 33-as bizottság előtt A rendelet hatályon kivül helyezi az 1933-as fizetéscsökkentést — „A törvényhatóságok követni fogják az állam példáját" Budapest, november 19. A 33-as bizottság pénteken ülést tartott, a bizottság napirendjének első pontja a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményeinek, továbbá a nyugdijasok, özvegyek és árvák ellátása tárgyában készült rendelettervezet tárgyalása volt. Csilléry András azt javasolta, hogy a javaslat első szakaszának második pontjában foglalt kivételt, amelv szerint a fizetésemelés nem vonatkozik az I. és II. fizetési osztályba tartozókra és a VI. fizetési osztályban levő bírákra, ejtsék el. Lányi Márton imperativ rendelkezést tartana szükségesnek a törvényhatósági, megyei és a városi tisztviselők fizetésjavilása tekintetében. Ugyanilyen értelemben beszélt Petro Kálmán. Eckhardt Tibor elfogadta a javaslatot, a gazdasági helyzet alakulásával szemben aggályát hangoztatta. Teleszky János elfogadta a javaslatot, mert a fizetésemelésre szükség van. Aggályosnak tartaná, ha a rendelet kötelezné a városokat a tisztviselői fizetések emelésére, helyesnek tart ja, hogy ezekre csak felhatalmazást adott a mai szövegben. Mecsér András helyesnek tartaná a családi pótlék rendszeréiiek kiénitését és ennek fedezetéül az agglegényadó bevezetését jelölte meg. Csizmadia András elfogad ja a rendelet tervezetet. mert a tisztviselők fizetésére fordított összeg a gazdasági vérkeringésbe kerül vissza. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter köszönetet mondott az általános megértésért. A rendelet az adott viszonyok között — mondotta — elmegy addig a határig, ameddig a mai önfeláldozóan és kitűnő 'munkát 'teljesítő köztisztviselők megsegítése terén elmenni lehet. A rendelet hatályon kivül helyezi az 1933. cv tavaszán történt legutóbbi fizetéscsökkentéseket. sőt túlmegy azonfelül, amennyiben a 100 pengőn alóli nyugdijasoknál, akiknek f!zetését 1933. tavaszán nem csökkentették, megadja ugyanazt az emelést, amelyben a 100 pengőn felüti következő kategóriák részesülnek, ez minimálisan a tényleges tisztviselőknél 5 százalékot, a nyugdi jasoknál 2 százalékot tesz ki. Az államra ebből háruló teher évi 17 millió pengőre becsülhető,, az autonómiáknál pedig a fizetésemelésből származó teher 7 millió pengőre tehető. Amennyiben az állam helvzete a jövőben lehetővé tenne a családi pótlék rendezésének kiépítését, azt helyeselné. Gondoskodni igyekezett — folvlalta z a köztisztviselők betegúpolási Intézményeinek fejlesztéséről. Bejelentette, hogy az OTBA-t rövidesen u j rendelő intézettel egészilik ki, amelv december közepe előtt még felavatásra kerül. Kijelentette még, hogy az illetniénynövelés a karácsonyi segélyezésnek nem lesz akadáhú; Nincs kétsége aziránt, hogy az autonómiák a tisztviselői fizetések emelése tekintetében követni fogják az állam példáját. A községi jegyzőkről és tisztviselőkről a rendelet 8. szakasza kötelezőnek mondia ki az emelést. A pénzügyminiszter ezután * részletesen kitéri a vita során elhangzott gazdasági és pénzügyi természetű észrevételekre. A bizottság ezután a rendelettervezetet elfogadta azzal a módosítással, liogy hagyják ki a javaslatból azt az intézkedési, amely az illclménvjavitársból kivette az első és II. fizetési osztályba tar tozókat és a birákat. A bizottság ezután letárgyalta" és tudomásul yellc a törlesztési kölcsönök .figyelembevételével a védett birtokok teli errendezésé vei kap esolátban kiadott rendeletet. Végül a burgonyá áralakulásának és értékesítésének: szabá lyözását célzó diifizetésről szóló 'rendeletet tát-, svalta a bizottság. c .