Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-16 / 261. szám

8 DÉ! MAGYARORSZÁG Kedd. 1937. november 1(5. Világmárkás zongorák már liavi <G5 pengős részletre. M U S I C A z o n p ora gyár Budapest VII, Erzsébet körút 43. (Royal.) Megbízottunk f. hó 17-én és 18-án Szegeden a Royal-száljóban található és készséggel ad díjtalan felvilágosítást minden szakkér­désben. CSERE — JAXITAS — IlAXGOLAS HŰL* mtlvéizcf • iieti műsor: Kedden délután: Vihar az egyenlítőn. Filléres heiyórak. Kedden este: Roninok kincse. Páratlanbérlet9. Szerdán este: Roninok kincse. Bérletszünet. Csütörtökön délután: Sárgapitykés közlegény. Filléres helyárak. Csütörtökön este: A bécsi Staatsoper balett­estje. prcmierlkérlet 11. Pénteken délután: A bécsi Staatsoper balett­estje. .Bérletszünet. Pénteken este: Gólyaszanatórium. Népies elő­adás. Filléres helyárak. Szombaton délután: Egy vidám éjszaka. Fillé­res helyárakkal. Csak felnőtteknek. Szombaton este: Orphrus a pokolban Vasárnap délután: Orphcus a pokolban. Dél­utáni bérlat 7. Vasárnap este: Orpheu« a pokolban. Hétfőn este: Delila. Prózabemutató. Premier­Mrlet. —ooo— Ron*nok kincse (Próza-bemutató) Kállay romantikus japán drámája, a Roni­nok kincse, a mult szezonban egyike volt a Nemzeti Szinház nagy sikereinek és ez a dráina reprezentálta a bécsi Burgszinház előkelő színpa­dán a magyar drámaírást, amikor a Nemzeti Szin­ház a császárvárosban vendégszerepelt. Kérdés, hogy minek köszönhette a Roninok kincse ezt a sikert? Elsősorban talán annak a ncmesveretü irói művészetnek, amellyel ezt a valójában hatbor­zongató és európai léleknek idegen darabot nieg­irta. Régen hallottunk olyan sürü és szépen zengő nyelvet, mint amilyenen a Roninok kincse alakjai beszélnek. A mondatok cizellált szépsége jelenti a legföl>b értékét .a darabnak, mert arai a dioniai szerkezetet illeti, az inár kevésbé sikerült. Az iró felhasználta ugyan a japán dráma sajá­tos szerkezetet is, a modern drámaírás eszközeit setn felejtette ki, de éppen ezért észlelhető bizo­nyos ingadozás és törés a szerkezetben. A rende­7/és igyekezett megtalálni az egyensúlyt és hely­rebillenteni a lehetőség szerint ezeket a szerkezeti hibákat és ez a törekvés többé-kevésbé sikerült is. Még egy nagy erénye van Kállay Miklósnak: szin­te csodálatos simulékonysággal helyezkedett bele abba a számára is idegen világba, amelyet a ja­pán hűbériség és a szamuraik kora jelentett. A szamurai becsület apofeozisa ez a háromfeívoná­sos drájna, amelyet kissé idegenül és érteiicnül néztünk. A japán vérbosszú kérlelhetetleusége és a sajátos japán erkölcs oly távol esik tőlünk, hogy csak az egzotikumnak kijáró érdeklődés erejéig éreztünk közösséget Kállay Miklós darabjával, szinte sajnáltuk, hogy ez a becsületes irói törek­vés nem talált közelebbi kereteket mondanivalói számára. Egészben véve sikerült és értékes munka A Szegedi bcmutalóelöadás, igen helyesen, se­gítségére sietett a' darabnak ott, ahol kellett. A diszlelek egzotikus szépsége, a jelmezek knv irgó sokasága és szinpompája enyhítette a komor han­gulatot. A cseresznyevirágos hátterek még a ha­rakiriket is feledtetni cs mcgbocsájtatni tudták, köszönet illeti a színházat azért, hogy valóban ál­dozatos figyelmet tanúsított ebben az irányban. A gondos rendezés S á r m á s s y Miklóst dicséri, leg­feljebb azt az egv kifogást hangoztathatjuk, hogy túlságosan halk tónusra hangolta az együttest, ami néha az érthetőség rovására ment. pedig ez a szín­padnál nem lényegtelen követelmény. A Roninok kincse szereplőgárdáját is minden dicséret megilleti. Fül öp Viola alakította a tö­rékeny Kaoyo hercegnőt illúziót keltően és ha né­ha fejlődőben levő tehetségének súlyos is volt a feladat, hangjának édességével és érzéseinek tisz­taságával sikert aratott. Sármássy Miklós ket­tős szerepében kiválót nyújtott; jellemes organu­ma a stilizált beszédmodorban is szépen érvénye­sült. Villanásnyi szerepében is kicsendült Szilá­gyi Szabó Eszter tehetsége. Rajtok kivül ré­szese volt a sikernek Ihász Klári, Szigethy Irén, Hániory Lili, Mihályi Mária, Her­czeg, P e t h ő, Veszel y, a borotvaéles Szabó, Juhász, Téry, Csonka Endre, v. II a j m á s­sy, Zilahy és a többiek is mind. Ránky György kiserőzenéje komoly és hangulatos munka. 4 sz?nh&zi froda híre! A darab és az előadás szépségeitől megigézve, feszült érdeklődéssel nézte végig a zsúfolt nézőtér hétfőn este a „Roninok kincse" bemutaló előadását. A világhírű színjáték csak ma és holnap van még műsoron. Állandó ostrom alatt áll a pénztár a Bécsi Staatsoper balett két vendégjátékának jegyeiért. Ma délután filléres helyárakkal a „Vihar :ur cgyenlitön" kerül szinre. A „Gólyaszanatórium" közkívánatra pénteken este népies olcsó előadásban, filléres helyárakkai. A „Sárgapitykés közlegény:: csütörtök délutáni filléres előadásán ismét zsúfolt nézőtér fog de­riilni. ft Uélmagyarorszdg regénye MÉGIS ÉLEK fl« RusxtrahánvaT f Uffi f' ———— Nehezett sóhajtott. — Istenem, négy hónapja már. Négy hó­napja ... Állt és nézett. Közben egészen be­sötétedett, hunyorgó csillagok tolongtak az égen. A vizben visszatükröződő arany pon­tok táncoltak. Csend, köröskörül csend volt. Csak a hajókerekek zakatolása nem szüne­telt. Ütemesen pergették: Kamilla ... Kamil­la ... Ka ... mii... la... Elek legalábbis ezt hallotta ki a kerekek csattogó kórusából s ő is velük mondta. És kérdezte: — Pesten is ragyognak-e mostan csillagok? Látod-e azo­kat, amelvek felettem ragyognak? — Szive még mindig elszorult, ha otthon töltött utol­só estéje eszébe jutott; ha pedig Kamillára gondolt, lelkének nehezen tartott egyensú­lya végleg felbillent. — Keresztülléptem a nagy küszöbön, egy világ van közöttünk, már nincsen visszatérés. — Ráhajolt a kor­látra és nézte a végtelenbe terpeszkedő ten­gert. — Bocsáss meg érte. — Igy feketén a tenger sokkal mélyebbnek tünt és sűrűbb­nek. Hullócsillag sziporkázott alá a magas­ból. — Kamillám! te üzentél? Ugye, nem kételkedsz bennem? — Nézte az eget és a tengert: az elérhetetlenben összehajló meg­foghatatlanságot. A hajó kerekei fáradhatat­lanul dögönyözték a vizet; nézte, nézte, — a bánat is fáradhatatlan! — a tenger fujt, habos tajtékot köpdösött mérgesen, — a tenger is fáradhatatlan! — nézte a fodros hullámokat, az éjszakát; homlokát odatartotta az élénkülő szélnek. Mintha a szél egy régi nótát dúdolt volna. Önkénytelenül vele énekelt; először balkan: — levelem, levelem, utolsó levelem, — mondd el egy kislánynak, hogy mi történt velem, — aztán erősebben — mondd el ne­ki, mondd el, rongy lett a reményem, — majd még erősebben — mielőtt meghalnék, írjon egy sort nékem... csak még egy sort né­kem ... olyan feltartóztathatatlanul csordult ki belőle az ének, mint tele csuporból a fo­lyadék; puha, meleg, szárnyaló hangja volt, — rózsaszín papírra csupán egy sort írjon, — azután ne várjon, azután ne sirjon, — virá­got se küldjön majd a ravatalra, — koldus ha­lottaknak nincs szükségük arra, nincsen jo­guk arra... — A szellő hátára vette a pana­szos dalt s elnvurgalt vele. Elek meg belefo­gott a harmadik versbe. Kamillát látta, neki üzent, neki énekelt ilyen magafeledten. Vé­pül már versenyre kelt a gépek dübörgésével. Tulénokelte a fogaskerekek kattogását. — ... mégse mondd el neki, hogy mi történt ve­lem, — ne tudja meg soha, hogy érte megha­lok, — hogy a szerelmének sirig rabja va­gyok ... — Amikor befejezte, arra eszmélt, hogv feje felett, az elsőosztályu fedélzeten valaki tapsolt. Felpillantott. — Egy női — a lámpák jól megvilágították, — csinos, fiatal nő, egyedül. — Tansolt és mosolygott. Vala­mit kiáltott is, de Elek nem értette. Előre jött egészen a mellvédig, áthajolt rajta. — Mit akar ? Mi van a kezében ? — Karja ellendüít s valami elindult a levegőben. Valamit ledo­bott ... Elek ösztönös mozdulattal utánaka­pott annak a valaminek és ügyesen kifogta: narancs volt. Mikorára felocsúdott meglepe­téséből, a hölgy eltűnt. Állt és nézett. De! most nem a tengert s nem az eget nézte. A' narancsot. Tenyerén gurigatta, — kemény* súlyos narancs, biztosan finom — és keserül nevetés torzult ajkára. — Extra fin narancs. Szép ajándék. Kéjutazó urikisasszony aján­déka. A luxus-utas kegyesen leereszkedett a fedélköz koldusához, akitől egyébként vas­rács választja el, — gúnyolta önmagát s a lányt is egyszerre. — Megfizette az élveze­tet... milyen nemzetiségű lehet? francia? angol? olasz? vagy spanyol? — la sérénade* la serenata — szerenád holdvilággal körítve, hozzá egzotikus szöveg, ez mind együtt elég­gé élvezetes, na nem? — egyszóval, gavallé­rosan viselkedett, fizetett, mint Velencében a gondolásnak, vagy Madridban az utcai éne­kesnek. Egy narancs alakjában méltóztatott legfelsőbb elismerésének kifejezést adni. Elő­kelő dáma, ugyebár, nem gyönyörködhetik potyára? Még jó, hogy nem pénzt dobott le... Ilyenformán az is megeshetett volna. Hejej... Máma egy narancsot kaptam. Holnap esetleg* ha megint szépen énekelek, vagy megtetszem egy asszonynak, pénzt fognak kínálni. — A narancs hirtelen égetni kezdte bőrét. Kétszer megpördült tengelye körül, mintha diszkoszt hajitana és a remek gyümölcsöt belevágta a tengerbe. — Pénzt fognak kínálni. Pénzt! Ne­kem! Megtehetik ... Sebesült madár vagyok, letört a szárnyam, nem birok felemelkedni... a porban vergődöm... sebesült madárra! mindenki azt tehet, amit akar... — Másik' hangulatba csapott. Bensejében felsikoltott a dac. — Ne hallgass rám, Kamillám! Kislány, nem igaz! Őrültségeket beszélek. Nem igazi Nem igaz. Ugyanaz vagyok, aki voltam. —» Másnap reggel a kantinban egy doboz cukor­kát vásárolt. Tárcájában még névjegyet is talált, ráirta: viszonzásul a narancsért — oda­erősítette a csomaghoz s Ieste az alkalmat, mikor, hogyan juttathatná el a leányhoz? De a lánynak, hiába kereste, többé nem akadt nyomára. A cukorról viszont ugy vélekedett, hogy az nem az övé. Hát amint Tuniszban kikötöttek, az első szurtos arab kölyök mar­kába nyomta mindenestől. Az a mafla gver­kőc meg nem merte megkóstolni. — eddig1 sohase látott sztaniolba csomagolt csokolá­dét. (Folyt, köv.) Ax idö A McteoroIogial Tntézel jelenti este 10 órakor. IDÖJÓSLAT: Mérsékelt északnyugati szél, változó felhőzet* reggel sok helyen köil, helyenként eső, és hó, a hőmérséklet nyugaton kissé csökken. Kölcsönhöirwtór Anyaga legnagyobb, előfizetése legtüsebb

Next

/
Thumbnails
Contents