Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-10 / 231. szám

8 DÉL MAG YARORSZÁG Vasárnap, 1937: október ICL ciót. Meg kell jegyeznünk, hogy Chorinnak más gyáripari vállalatai is vannak, eltekintve attól, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak egyik alelnöke s teljesen tőle függ, hogy Weiss Fülöp közeli visszavonulá­sa ntán elnöke legyen az ország legnagyobb és legtöbb gyáripari vállalattal rendelkező pénzintéze­tének. Meg kell még említenünk azt is, hogv Borne­misza Géza iparügyi miniszter a Hungária Villamosságinak volt az egyik igazgatója, mi­előtt Gömbös meghívta a kabinetjébe. Nem véletlen tehát, hogy az elcklrifikálás . ügyét nemcsak kitűnően ismeri Bornemisza minisz­ter, hanem azt meg is akarja valósítani. V í d a Jenő korántsem olyan népszerű, mint Chorin, ellenben mérhetetlenül gazdag és nagy energiájú, aki a MÁK-hoz került fia­talon és ennek a hatalmas vállalatnak akko­ri szellemi vezetője, Lőw Tivadar nyúlt a hóna alá. Vida a világháború éveiben és az­óta fejlesztette a Magyar Altalános Kőszénbá­nyát, melynek egyébként a főrészvényese is lett, olyan körülmények segítségével, amelyek külön is szerfölölt érdekesek. Vidát, aki nem népszerű, azzal jellemzik, hogy szerencsés órá­ban született, hogy rideg, semmi elítt meg nem torpanó és legfőképpen* hogv könnyű volt a MAK-ot annyira fejleszteni akkor, ami­dőn a trianoni határok közt megteremtették a hazai nagyipart több, mint háromezer olyan üzem­mel, amely mind sok szenet emészti Chorin és Vida ellentéte több mint tiz éven át volt ható erő, állandóan szemben állottak egymással s legádázabb harcukat akkor viv­ták, amidőn Vida Jenő igényt tartott a Gvár­íparosok Országos Szövetsése elnöki pozíció­jára, de amelv küzdelemből Chorin óriási fö­lénnyel került ki. Vjda azóta mitsem törő­dött a GvOSz helsó életével. Mignem a közel­múlt időben belátta, hogyha egvedül áll, ak­kor Chorin valósággal le fogia hengerelni és Magyarország további elektrifikálási üzletéből kimarad! Félmilliárdos eleliírfikálfts Amint fentebb idéztük, Bornemisza Géza iparügyi és kereskedelmi miniszter elektrifi­kálni akarja Magyarországot és a kormány tá­mogatása mellett tulajdonképpen ez az üzlet lesz a legnagyobb, amit Magyarországon év­századok óta tervbe vettek. Kétségtelen az is, ' Köszöneínvilvénifás. Mindazon rokonoknak, ismerősöknek és jóbarátoknak, úgyszintén kartársai­nak, kik koszorú- és virágadományaik­kal fiam és fivérünk K'iv nvi Giu'a Máv. I'«z< temetésén részvéttel, ugyancsak Borza Pál ur nyugatmagyarorszáigi bajtársak nevében búcsúztatót mondott, fogadják ezúton hálás köszönetünket. GYÁSZOLÓ CSALAD. Köszönetnyilvánítás Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak, kartársaknak és egyleteknek, akik felejt­hetetlen férjem elhunyta alkalmából a te­metésén való megjelenésükkel, távirataik­kal, koszorúkkal és virágokkal fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mon­dunk hálás köszönetet. özv. Kleitsch Józsefné és fia. Varga Dezső Vasárulláza az Alföld látványossága. Salgótarjáni folyíonégő kálvhák ! Hazai szenekhez: Perpetuum, neo perpetuum. Kalor, Rex, Simplex LUNA tűzhelyek fehér és fekete zománcozott kivitelben Kályha raktáramat Tételkötelezettség nélkül kérem megtekinteni Fa ni t é s h e z: « »fjagy választék L I g n O r T2-,e,8°9" Olcsó árak ! I hogy az elektrifikálás valósággal uj korsza­kol fog hozni az ország közgazdasági életé­hen, mert hisz nemcsak uj centrálékról és nem­csak a városok és kisebb-nagyobb községek villamoshálózalairól van szó, hanem ezeken tulmenőleg az egész magyar mezőgazdaság elek­trifikálásáról is. És őszintén megmondjuk, hogy a nagy öntöző tervet sem fogják előbb befejezni, legföljebb csak megkezdeni, még mielőtt az elektrifiká­lást nagy részleteiben meg ne valósítanák, — ami érthető, ha meggondoljuk, hogy a buda­pesti nagy pénzintézetek, legelsősorban a Ke­reskedelmi Bank (a Salgó miatt) s a Hitel­bank (a MÁK miatt) anyagi erejükkel is tá­mogatják az elektrifikálás munkáját! — At ország elektrifikálása mi­nimálisan fél milliárdos üzlet, sőt a jelek szerint ennél is sokkal több, —, véli joggal ugy Chorin, mint Vida. Nem le­het tehát közömbös egyikük számára sem, hogy milyen rész jut a Salgónak és mekkora a MÁK-nak. S amig a két nagyelnök ki nem békült, Vida teljes jóhiszeműséggel hihette azt, hogy ő és vállalata ebből az óriási üzlet­ből aligha kapják meg az oroszlánrészt. Sok álmatlan éjszakájába kerülhetett, mi lesz jö­vőben a MAK-kal, annak tatabányai áram­fejlesztő központjával, — de főleg mi lesz a Salgóval és annak fővállalatával, a Hungária villamosságival? Vida Jenő, akit zsidó létére Gömbös nevezett ki kegyel­mes urnák, soha nem volt az az ember, aki könnyen hagyja magát. Ebben az esetben is erős hátvédeket keresett, sőt előcsatárokat is. Tiszteletreméltó közéleti férfiakkal került köz­vetlen nexusba a MAK elnöke, igy mindenek­előtt gróf Esterházy Ferenccel s annak ré­vén Chorin Ferenc legjobb barátjával, Feli­ner Alfréddel, aztán báró Radvánszky Alberttel, báró Weiss Jenővel, aki Chorin sógora s akivel egvébként is együtt igazgató­sági tag az Aluminiumérc Bánya és Iparnál, amelyről az országban nem is sejtik, hogy je­lenleg ez a legnagyobb jövedelmű vállalkozás a belefektetett tőkét számítva és függetlenül attól, hogy a nyers bauxitot tízezer vagon­számra kihordják Németországba, hogy ott dolgozzák fel a mai korszak legfontosabb fém­jévé ... Az emiitett urak aztán, miniha csak össze­beszéllek volna, — lehet, hogy össze is be­széltek —, egyértelműen vállalták Chorin és Vida kibékítését. A két kartellvezérnek egy nevezőre — sőt egy osztóra — való hozása valóban ..nemzeti" esemény is volt. Azonban ember tervez, üzlet végez... Közben valami történt. AUadá'vverseny Bornemisza Géza minjszter 72 millió pengős keretben elhatározta a második ccntrálé viha­ros gyorsasággal való megépitését. S kiderült, hogy ezért a centráléért Vida éppúgy vérse­nyez, mintha már neki nem volna Bánhidán egy centráléja! De kiszivárgott olyan hir is, hogy a második centrálét valaki már odaígér­te annak az érdekcsoportnak, amelynek élén I v á d y Béla volt földmivelési miniszter áll és amely csoport a hevesi Rózsaszentmárton-i ban óhajtja megépíteni az uj nagy erőmütele­pet. Emeliett legerősebb érv az volt, hogy „az oltani lignitbányák üzembe helyezése az egész környék gazdasági vérkeringését kedvezően befolyásolná és igen nagy tömegek jutnának állandó kenyérhez." Természetesen a Salgó nem akart lemaradni másodszor is, épp elég volt nek; az első vereség, amidőn á MAK kapta az úgynevezett Talbot-centrálét. Bonyolitotta a helyzetet az is, hogy a székesfőváros nincs elragadtat­va a Talbottal való üzletétől s váratlanul Budapest magának kezdte köve­telni a 100.000 LE-s centrálét. Á napokban, mint megtudtuk, ügyesen lesze­relték a székesfővárost azzal, hogy az ország „teljes" elektrifikálása legelsősorban az ő számára fog igen kedvező helyzetet teremteni és semmi szüksége sem lesz arra, hogy külön centrálét építsen esetleg — a már szokásos túllépés során — száz millió pengős befekte­téssel, amihez hozzá kell ütni azt a tényt is, hogy a főváros házi gazdálkodása itt is meg­hozza azt az „eredményt", amit a Beszkárt, ahol évi 56 millió pengő a tiszta bevétel és 56 millió pengő a kevésbé tiszta kiadás! Maradt tehát a porondon a két nagy küzdő, Chorin és Vida, miután időközben módosult a rózsaszentmártoni terv és Ivády meg Vida a MAK mátravidéki-borsodi szénbányái, illetve az ottani centrálé érdekében közös frontot húzlak. A Kormányban meglepetve észlelték, hogy a kibékült Chorin és Vida békepipája máris kialudt, a nagy birkózók ismét szabadstílus­sal igyekeznek egymást leteríteni, mindkettő saját vállalat-komplexumának követelvén a második nagy centrálét. Nehéz dió tehát a döntés, amely egyre késik. Amint a Délmagyarország budapesti munkatársa a legbeavatottabb forrásból értesül, valószínű, hogy egy időben két centrálé megvalósítására is sort kerit a kormány, még pedig olyképpen, hogy a nagyobb centrálét a Salgó-csoport épiti meg, amellyel egvidőben a MAK-csoport is megkezdi az építkezést s hogy érdekel­lentét, illetve éles verseny ki ne alakul­hasosn a nemes ellenfelek közt, az ország területét valósággal rajonirozzák és ugy a Talbot.eentrálénak, mint a két, megépí­tendő erőmütelepnek is adnak városokat, községeket, uradalmakat, vasúti hálóza­tot, sőt a fővárost is nekik adják... Mindezt csak azért irtuk meg bevezetőül, hogy olvasóink lássák, mik történnek a köz­gazdasági nagy színjáték kulisszái mögött. KARDOS Valéria tér.

Next

/
Thumbnails
Contents