Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-10 / 231. szám

Vasárnap, 1937. oki. 10, Politikai napilap XIII. évfolyam 231. sz, Fabinyi Tihamér Ellenzékiek vagyunk, de a komoly, az al­kotó ellenzékiség nem azt követeli, hogy mindent ellenezzünk, amit a kormány elő­terjeszt és mindent kifogásoljunk, ami a kor­mány programját kitölti. A magunk gerinces ellenzékisége nem jelenti azt, hogy megta­gadjuk elismerésünket a hivatott, a tehetsé­ges és nagyvonalú szakmunkától, amit a pénzügyminiszter az országnak áldoz. A kormány pénzügyi alkotásaival és — mu­lasztásaival szemben lehetünk, (vagyunk is) ellenzékiek, de ha arra gondolunk, hogy az ország pénzügyeinek intézését a mai kor­mányzati rendszer bizhatja-e hivatottabb, hozzáértőbb, szakavatottabb kézre, mint Fa­binyi Tihamérére, akkor nem tudnánk meg­nevezni senkit, aki tudásának, fölkészültsé­gének és hivatottságának erősebb jogcímé­vel rendelkezik, mint a pénzügyminiszter ur. A Gömbös-kormány különösen ellentétes politikai egyéniségek érvényesülését köny­nyitette meg. Egyfelől érvényesülhettek rég letűnt idők már-már elfelejtett szereplői, a vi­harsarok hangakrobatái, másrészt I m r é d y Bélát és Fabinyi Tihamért Gömbös Gyula helyezte a legfelelősségteljesebb he­lyekre. Kevés idő mult el Gömbös eltá­vozása óta s máris történelmi szem­mel leKet fölmérni politikai útjainak mérle­gét. S megállapithatjuk, hogy az volt csak maradandó kormányzatában, am.i az igazi értékek és tehetségek számára nyi­totta meg az érvényesülés útjait. I m r é d y szinte percek alatt nőtt bele a pénzügymi­niszteri székbe, ugy, hogy távozásakor pó­tolhatatlannak hitték — addig, amig F a b i ­n y i Tihamér nem következett utána. S valliuk be, Imrédyre is a legmagasabb" értékelést jelenti az, hogy csak Fabinyi tudta őt pótolni Nagyszerű jogászi kvalitások indították útnak FabinVit, aki tekintély volt már akkor, amikor politikai pályája megindult. S ez a jo­gászi fölkészültség univerzális tájékozódott­ságot, sőt: univerzális s z a k é r t e 1 m et ta­kart. Volt kereskedelmi miniszter és lehetett volna igazságü|gyminiszter, megállná a he­lyét, mint belügyminiszter és közoktatásügyi miniszter is, — nincs reszortminisztérium, aminek vezetését a legnagyobb megnyug­vással s az átlagos munkaeredményt messze meghaladó teljesítmény jogos várakozásá­val nem lehetne rábízni. Jogirodalmi működé­sével kvalifikálta magát arra, hogy magas színvonalú és nagyjelentőségű alkotásokat joggal várjanak tőle. Öt év a mai forgandó politikában nem ke­vés idő s különösen bosszú akkor, ha min­dig megbecs ülés szerzésére és a te­kintély növelésére ad alkalmat. S talán az sem keveset jelent, hogy Fabinyi Tihamérnek nincsenek — nem ellenségei, de ellenfelei sem. A kormány pénzügyi politikáját támadhat­ják, helyteleníthetik, kifogásolhatják, az adót soknak tarthatja s az adóvégrehajtást ter­hesnek érezheti mindenki, — Fabinyi­ról a legelkeseredettebb adóhátralékos is a megbecsülés és tisztelet hang­ján emlékezhetik meg. Ami jó van, azt neki tulajdoníthatjuk:, ami rossz van, annak megjavítását tőle vár­juk, — lehet-e pénzügyminiszter számára több megbecsülést, szeretetet és ncpszerü­seget megállapítani? S mi nem tudjuk elfelejteni azt sem, Kogy milyen szeretettel, mennvi törődéssel gon­doskodott a dorozsmai kubikosok­ról. Dorozsma szegénysége nem kért tőle hiába semmit. Nemcsak államférfiúi kiváló­sága és nemcsak szakminiszteri tekintélye, — emberi értékei is követelik azt az elis­merést, aminél többet jutalmul ugy sem ad­hatunk. Miniszter és képviselő, jo­gász és finánc, kereskedelmi po­litikusok és a kubikusok patrónu­sa, államférfi és ember, — alig van a mai magyar politikában még valaki, aki az ellentétes vonatkozások ilyen groteszk vál­tozatában és bőségében minden irányban és minden szempontnak alávetve is meg tudná őrizni elsőségét. Volt idő, amikor ennek' a városnak polgár­sága szerette volna összekötni a város sorsát Fabinyi Tihamér politikai érvényesülé­sével s pártkülönbség nélkül ugy érezte min­denki, hogy a város egyik mandátumát Fa­binyi Tihamér kezébe kell adr.i. A politika utjai másként rendeződtek s talán meghala­dottá is vált ez az elgondolás, — Szeged­nek azért nem kell lemondani Fabinyi gondoskodásáról, ime, itt a házadómentes­ség, amit talán meg fog kapni ez a város a pénzügyminiszker ur jóvoltából es gavallé­riájóból.' Az ötéves évfordulón ünnepelték a hívek és barátok, üdvözölte a párt, melynek tagja s melynek mérhetetlen szolgálatot tesz az­zal a megbecsüléssel, amit mint miniszter szerez magának és munkásságának. Ez az elismerés mind feltűnhetnék az elfogult hi­vek hódolataként, amivel a hatalom urai mindig rendelkeznek. Bármilyen halk szó­val és csöndes köszöntéssel veszünk is mi részt ebben a jubileumban, a mi részvéte­lünk kell, hogy többet jelentsen, mert nem tartozunk a hajbókoló hivek s az enge­delmességre szoktatott párttagok soraiba.' Független ellenzékiségünket s világszemlé­letünk elalkudhatatlan szolgálatát hoztuk mi el erre az ünnepre, nem pártembert köszön­tünk és nem kormányzati szellemet, nem mi­niszter előtt tisztelgünk és nem a hatalom ura előtt bajbókolunk: Fabinyi Tihamér tudását, képességeinek kiválóságát, alkotó erejének nagyvonalúságát ismerjük el azzal a meggyőződésünkkel, hogy a velünk szem­ben álló pártból senki nem tudna maga, munkássága és az ország pénzügyei iránt annyi jogos bizalmat kelteni s annyi komoly^ jelentős eredményt biztosítani, mint F a b i­n y i Tihamér. Olasz válasz az angol-francia jegyzékre Róma eluiasiija a Háromhatalmi értekezletet, a semlegességi bizottságban további tárgya­lásokat javasol — Az önkéntesek ügyében meg­ismétli korábbi állásjoglalását, végül kije­lenti, Hogy Németország nélkül nem tárgyal London, október 9. Világszerte nagy feltűnést keltett Chamberlain angol miniszterelnök tegnapi beszéde, amelynek rendkívüli jelentőséget tulajdo­nítanak. A miniszterelnök beszéde után adták át a régóta várt o'asz válaszjegyzéket az ismeretes közös angol—francia jegyzékre. Lord Perth nagy­követet és B'ondel római francia ügyvivőt szom­baton délelőtt a Palazzo Chipibe kérették, nyom­ban bevezették gróf Ciano külügyminiszter dol­gozószobájába, aki átadta a jegyzéket. Amig az angol és francia sajtóban helyesléssel találkozott Chamberlain beszéde, addig I a német és olasz lapok támadást intéztek az angol miniszterelnök ellen. Berlin i.. » meglehetősen éles hangon fogadta Chamberlain be-> szédét. A lapok szerint az angol miniszterelnök be-, széde inem járt az európai bélre érdekében*. Rómában , • » az a sajtó véleménye, hogy Chamberlain beszéde nem tartalmazott uj megállapításokat. Anglia to­vábbra is a spanyol kérdés megoldásától teszi füg­gővé az angol—olasz kiegyezést és a megoldás alatt természetesen az angol politika irányelvei­nek érvényesítését érti. Az olasz válasz Paris, október 9. Szombaton este nyilvánosságra hozták az olasz válaszjegyzéket az október 2-án át­nyújtott francia—angol jegyzékre. A válasz a kö­vetkező : — A fasiszta kormány örömmel vesz tudomást a francia kormány részéről Spanyolország politikai függetlensége ügyében nyújtott biztosítékokról. Ami ezt illeti, nem szükséges emlékeztetni azokra a biztosítékokra, ame'yeket a faziszta kormány tötb alkalommal, sőt ünnepélyes formában js adott már Spanyolország politikai függetlensége és ennek kö­vetkezményeként Spanyolország szára:földi és qyarmali területének sérthetetlenségéről. A fasiszta kormány teljes egészében osztozik a francia kor­mány véleményében, hogy Spanyolország belső harca többé nem okai más államok közötti gya­nakvásnak és súrlódásnak, továbbá a helyzet oly mpdon fejlődött, hogy más téren is előrehaladást lehet tenni általános enyhülés érdekében. — A fasiszta kormány legjobb akarattal kés2 megvizsgálni — amint ezt a múltban is mindig tette — mindazokat az eszközöket, ame'yeket al­kalmasnak találnak a benemavatkozási politihu hatályosabbá tételére. A francia kormány külö­nös fontosságot tulajdonit e politika elemeiben az önkéntesek visszavonása kérdésének. Olaszor-

Next

/
Thumbnails
Contents