Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-28 / 246. szám

DELMHQYARORSZAQ Csütörtök, 1937. okt. 28. Politikai napilap XIII. évfolyam 246. sz. Tábortűz M az őszi éiszakában Ha a jelek nem csalnak, ha ismeretlen tettesek újból nem fúrják meg Szeged szabad királyi város kisgyülésének és tör­vényhatósági közgyűlésének ismételten meg­hozott és jogerőre emelkedett ha­tározatát és ha a város polgármestere dicséretreméltó módon továbbra is állja ko­moly férfi módjára komoly férfiak előtt tett igéretét, akkor esetleg, talán és csak­ugyan számítani lehet rá, hogy a városi imuzeum november elsejére megkapja a régi szegedi várnak utolsó maradványát, ahol nagyszerűen el lehet helyezni azokat a kő­emlékeket, amelyek beszédes tanúi az emlé­kekben nagyon szegény alföldi magyar vá­ros történetének. Majd ha lesz valaki, aki megirja Szeged város őszinte történetét, az bizonyára külön fejezetet fog szentelni an­nak a derék építőmesternek, aki meg nem értő hatóságokkal vivott küzdelemben men­tette meg ezeket a köveket attól, hogy bele ne épitsék a várost körülövező védőtöltés téglái közé. Majd ha lesz valaki, aki megirja Szeged város őszinte történetét, bizonyára külön fejezetet fog szentelni a kultura és a hosszú lépés közötti küzdelemnek, amelyet esztendőkön keresztül szívósan, de sokáig reménytelenül kellett megvívni újra meg újra, hogy végre Szeged múltjának né­ma tanúi ptthont kapjanak a nekik megfelelő helyen, a tiszanarti sétány várromjának ma­radványában. Kétségtelennek tartjuk, hogy a város kisgyülése megértéssel fogja tudomásul venni a történt intézkedéseket és bizonyára támogatni fogja a tisztviselők egyesületét, a „város alkalmazottainak egyet­len kulturális és jóléti intézmé­nyé t", hogy kedvező feltételek mellett uj hajlékhoz jusson a városnak valamelyik hi­vatali épületében, vagy bérházában. Ugy látszik, mi biztosabbak vagyunk a kis­gyűlés előlegezett jóindulatának feltételezé­sében. mint a város kulturügyosztályának megbízott vezetője. Legalább is az ügyosz­tály vezetőjének egy határozatából és végzé­séből arra kell következtetni, hogy nem bizik abban, hogy a kisgyűlés csakugyan hajlék­hoz fogja juttatni a fentebb megnevezett kul­turális és jóléti intézményt. A. körülmény, amely bennünket scherlockholmesi alapon erre a feltételezésre indit, a következő. A várromban, amelyet eddig ingyen kapott a je volt a Pusztaszeri Árpád Egyesület. Mosj:, az egyesületnek szintén diimentesen albérlő­várostól a városi alkalmazottak egyesülete, hogy az alkalmazottak egyesülete kiköltözik a romból, a Pusztaszeri Árpád Egyesület, melynek érdemeit a honalapító vezér kultu­szának ébrentartása körül mindenki ismeri, kérdéssel fordult a város hatóságához, hogy veié mi történjék ? A választ a kulturügyosz­tály vezetőjének a polgármester nevében ki­adott végzéséből ismerjük, amely azt tartal­mazza, hogy szekrényét az egyesület helyez­ze el a városi muzeurn igazgatói szobájában és ugyanezt az igazgatói szobát használja az egyesület fővezér­sége esténként tartani szokott táborozásainak céljaira. Az nin­csen benne a végzésben, de majdnem magá­tól értetődik, hogy őszi estéken tartandó tá­borozások esetén a vezetőség jogosítva van tábortüzet is gyújtani. Tábortűz a város mú­zeumában, a kultúrpalota igazgatói szobájá­ban. Nem tudjuk, hogy a muzeurn igazgatója milyen érzéssel fogadta ezt a végzést, de kü­lönösen nem tudjuk megérteni, hogy a köz­gyűlés által megválasztott muzeumi bi­zottság miként járulhatott hozzá egy ilyen végzésnek kibocsájtásához ? Vájjon felelősségének tudatában volt-e a bizottság, mikor egy kívülálló egyesületnek, legyen bár a célja a legbazafiasabb, esti összejö­vetelek céljára a muzeurn egyik he­lyiségét átengedte ? Vájjon számolt-e a bi­zottság azzal a körülménnyel, hogy a kul­túrpalota tartalmazza a legnagyobb értéket, amelyet Szeged város magáénak mondhat és a biztosítás szempontjából . egyáltalán nem közömbös, hogy arra használtatik-e, amire be van jelentve ? Vagy talán uz történt, hogy a muzeurn igazgatójának meg­kérdezése nélkül és a muzeumi bi­zottság hozzájárulása nélkül in­tézte el a város kulturügyosztálya a kérelmet ilyen egyszerű és sommás módon, kiutalván Budapest, október 27. A MTI jelenti: A kor­mány tagjai szerdán délután negyed 6 órakor Darányi Káhnán miniszterelnök elnökle­tével minisztertanácsot tartottak. Az admi­nisztrációs folyó ügyek letárgyalása ulán R ő­d c r Vilmos honvédelmi miniszter ismertelé­sében foglalkozott a minisztertanács a tűzhar­cos törvényjavaslattal összefüggő egyes kérdé­sekkel, majd Széli József belügyminiszter előterjesztésérc hozzájárult száz család elhe­lyezésére szánt fővárosi szükséglakások állami segélyezéséhez. Lázár Andor igazságügy miniszter a nem őszi táborozások céljára az igazgató szobáját, Munkácsy honfoglalás képének és a honfog­laló ősök emlékeinek stílszerű szomszédsá­gában ? Az volt-e talán indoka a végzésnek, hogy a muzeurn kapta meg a romban levő helyiségeket, tehát a muzeurn köteles gon­doskodni a romban tárolt s-ekrények elhe­lyezéséről és az ott rendezni szokott táboro­zások elhelyezéséről ? Az okokat nem keressük, de az érdekel­tek érdekében a következményeket sze­retnénk elkerülni. Ezt a képtelen végzést meg kell változtatni, még pedig olyan hamar, mint amilyen hamar annakidején a fellebbezést benyújtották a törvényhatóság határozata el­len. A Pusztaszeri Árpád Egyesületnek szük­sége van helyiségre, ahol szekrényét elhe­lyezheti, az kétségtelen. A város nagy.v v v épületében bizonyára könnyéi lesz megfelelő helyet találni, ugy a szekrény, mint a tábo­rozás számára. De esti órákban a m u­zeumban senki se gyűlésezzék és még kevésbé gyújtson nagy érté­kek mellett tábortüzeket az őszi éjszakákban. időszaki sajtótermékek sajtórendészeti köteles példányainak előzetes benyújtásáról és az ál­lami rend ellen irányuló más bűncselekmények esetén a kivételes bíráskodásról szóló törvény­javaslatot ismertette, amelyet a miniszterta­nács elfogadott. Ezután Széli József belügyminiszter a. választójogi reformra vonatkozó eddigi tör­vényelőkészítő munkálatokról számolt be, vé-. gül Mikecz Ödön államtitkár az Ínséges me­zőgazdasági vidékek tervezett megsegítését is­mertette. A minisztertanács éjjel egynetrved > órakor ért véget A topánok elkeseredett közelharc után elfoglalták az egö Csapeft Csang Hü!-Seh átvette a hinaf hadműveletek irányítását — Pusztító gyilkos harcok Sanghajnál Sanghai, október 27. Borzalmas légi és szá­razföldi harcok után a japán csapatok szerdán reggel elfoglalták a sanghaii északi pályaud­vart, amelyre kitűzték lobogójukat. A mene­külő kínaiakat repülők vették üldözőbe. Csa­péit majdnem kiüritelték már a kinaiak. Az északi pályaudvar elfoglalása után tovább nyomultak a japánok, egészen a nemzetközi terület határáig érlek el. Csang-Kai-Sek Nankingba utazott, hogy a hadmüveleteket maga vezesse. Csopel romokban Sanghai, október 27. A csapeji tűzvész 4 ki­lométer hosszú és 3 kilométer széles területen pusztított, ott, ahol 500 ezer ember élt és sok nagyipari telep működött — mind teljesen el­pusztult. A házak romjai közölt elbújva né­hányszáz kinai lövész tartózkodik. Egy kinai zászlóalj az egyik hatemeletes áruházban el­torlaszolta magát és az áruház előtt elvezető utat gépfegyvertüz alatt tartja. A japánok sze­rint a kinaiak rendkívül nagy szívóssággal es bátorsággal küzdöttek a város birtokáért vivőit harcokban. 16 ezer ember... Nanking, október 27. Félhivatalos jelentés szerint a sanghaii kinai hadsereg visszavonu­lása rendben, veszteségek nélkül ment végbe. A kinai csapatok az északi pályaudvart, Ta­sangot és Liuhongot kiürítették. Tasangnál vivőit harcokban a kinai csapa­tok vesztesége 10 ezer ember, a japánoké 6 ézer ember. Q szélsőséges zugsaitó merrcndszabályozásának ügye a minisztertanács előtt Kivételes bíráskodás az állam! rend ellen irányuló bűncselekményekre

Next

/
Thumbnails
Contents